Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
6 1910. julius 3. táplálkozik, annak ereje fogy, pusztul; aki lelkének gondozását elhanyagolja, Isten nevét csak a káromlásban, a hiába való esküdözéskor hallja; aki szívesebben keresi a korcsmát, mint az Istenházát: annak lelke eldurvul, hajlandóbb lesz minden rosszra, s ha csapások érik nem lel vigaszt, mert nincs hite, nincs Istenbe vetett bizodalma. Azért hát a falusi nép ne kerülje a templomot, örege, ifja legalább az Isten napján a vasárnapon menjen templomba, azon nap ne legyen senkinek sürgősebb dolga az imádságnál, mert csak az emel fel a föld porából, ez ragad ki az igavonó barmok közül, ez tesz Isten képére teremtett emberré ; a hit, a vallásos élet oltalmaz meg minden rosztól, az nyújt vigaszt az élet szenvedéseiben, ez ad megny.gvást a végórán. Az öregek serkentsék jó példájukkal a fiatalokat, a gyermekeket az iskola szoktassa a templomba járásra, a pap meg tegye kedvessé, igazi szükséggé a templomba járást. „Szeresd felebarátodat, mint ienmagadat“ mondta a világ legnagyobb tanítója, az üdvözítő Jézus. Ha valahol ezt a parancsot teljesíteni szükséges, úgy falun ez legyen a legfőbb irányelv. A falú lakói éljenek egymással a legjobb békében, szeretetben ; támogassák egymást, minden dolgaikban legyenek egymásnak segítői; hisz kicsi községük vérség, rokonság szerint is egy család. Nem kell mindenért a bírósághoz, ügyvédhez szaladni, mert a perben mindkét peresnek kára van. Ha mégis el nem kerülhető a per, akkor az ügyvéddel a perköltségekre nézve írásbeli szerződést kell kötni. Alakítsanak a tiszteletre méltóbb egyénekből békebiróságot s igyekezzenek ügyeiket békésen itthon elintézni. Különösen Koltó magyar népe szeresse egymást, mert ha nem szereti, ugyan kitől várhat szeretetek becsülést, talán a környék idegen nyelvű lakóitól ? Ne feledjék, hogy magukban állanak s csak egymás segítségével, egymás megbecsülésével s egymás iránti szeretettel lesznek képesek magukat és magyarságukat fentartani. Kár, hogy innen messzire esik a szászok lakta vidék, mert a szászoktól példát vehetnének, mint kell egymást segíteni, mint kell a községben minden hivatalos beavatkozás nélkül a békét, a rendet még a mulatozásban és mezei munkában is fentartani. Nép vezetői! tanítók, papok ! tartsátok ébren s neveljétek e népben a haza iránti, szere- tetet; ragadjatok meg minden alkalmat arra, hogy a néppel megértessétek, szivébe, leikébe oltsátok: „Ez éltetőd s ha elbukál, hantjával eltakar.“ Sok alkalom kínálkozik erre : Keresztelés, esketés, lakodalom, temetés újzsingére osztott úrvacsora, iskolai és nemzeti ünnepek stb. A szorgalom a nemzet munkabírásának, erejének hőmérője. E vidék, különösen pedig Koltó lakóit nem kell a szorgalomra serkenteni, csak a szorgalomnak kell megfelelő munkakörben foglalkozást találni s ennek megtalálásában ismét a falu értelmesebbjeire hárul az útmutatás, a feltalálás terhe. Nem azért vándorol ki a nép szép hazánkból, mert itt nem lenne munka, hanem azért, mert nem törődnek vele, nem keresnek s nem adnak a népnek megfelelő s jövedelmező munkát. Kísérelnék csak meg pld. a földinives népnek nagyobb bérlet által biztosítani évi munkáját és jövedelmét: egy se vágyódnék Amerikába ! Hozzák csak be Koitón is a zöldségtermelést előbb említett módon, lessz bőven jövedelem itthon is. Természetesen mindezeket inkább csak szövetkezeti utón lehe séges elérni. Ha pld. 40 50 család egy nagyobb uradalom bérletét megkapná kellő felügyelet és vezetés mellett sokkal többet mutatni, mint a pénzes bérlő, s a föld is megérezné, hogy nem napszámosok és cselédek, hanem maga a gazda dolgozza. Téli foglalkozás is csak akad. pld. Koitón lehetne télen gyümölcs és zöldségszállitó kosarakat fonni a láposi fűzvesszőből, stb. Keresni, találni kell a foglalkozást s igy boldogul a falusi nép. De a munka, a szorgalom nem sokat ér takarékosság nélkül ; értem alatta az ésszerű takarékosságot s nem az úgynevezett fösvénységet, a zsugorit. Csak egy van, amiben a munkás embernek nem szabad fösvénykedni: s ez a kellő táplálkozás. Ha azt akarják, hogy a gép kellően munkálkodjon, megfelelően kell táplálni ; ha az ember munkáját teljes erejével akarja végezni, megfelelő táplálkozásra van szüksége. Nem azért élünk ugyan, hogy együnk, de azért eszünk, Nagybányai Hírlap hogy éljünk, hogy testi erőnket, egészségünket fentarthassuk. A munkás embernek is megfelelő, tápláló, ízletes ételre van szüksége. Ismerek vidéket, hol gazdagemberek laknak, 20 - 30 tehene, 100-200 drb. juha, 5-10 lova van a legtöbb gazdának; kevés szántóföldje is usak terem annyit, a mennyi bőven elég a családnak ; sok majorsága van s mégis táplálkozása az ősi tejtúrón kívül alig ér valamit, mert biz a gaz- dasszonyok még jó kenyeret sem tudnak sütni; jobb, izletesebb ételek készítéséhez meg épen nem értenek, pedig lenne hozzá mindene, még pénze is. Nagyobb ünnepekre, lakodalomra a szomszéd helység úri házaknál szolgált gazdasz- szonyaival süttettek kalácsot, tésztát, főzetek töltöttkáposztát, sőt levest is s nagy boldogan vitték ládában haza. Ezt azért mondám, mert e vidék népe is nagyon gyengén táplálkozik, azért munkabírása is csekélyebb, hamarabb vénül, gyengül, mert hát a málékenyér, 1 hering, 1—2 fej veres vagy foghagyma s tetejében legalább ',/2 liter pálinka: bizony nem valami nagyon neveli az ember erejét. A böjtöt hozzák fel tiltó rendelkezőnek, de hisz bojtos ételt is lehet táplálót, ízletest készíteni, persze azt is tanulni kell. Az egyszerűbb, de azért Ízletes és tápláló ételek készítésére is meg kell tanítani a falusi népet s ez faluhelyen az iskola, főleg az ismétlő iskola dolga, hol - ha nem is a tanító — de legalább kedves neje gyűjtse maga köré a nagyobb leányokat, gyakorlatilag tanítsa meg őket a kenyérsütés s az egyszerűbb tápláló ételek Ízletes elkészítésére. így láttam én ezt 40-44 évvel ezelőtt az én szülőfalumban; különösen télen minden szerdán esetleg csütörtökön a kántornénál folyt a fűtés-főőés, sőt a mosás, varrás, vasalás, fonás-szövés is és erre még nem iskolásleányok is szívesen elmentek; természetesen utána a magukhozta anyagból készített ételekből nagy lakoma volt s nem egyszer a kántor bácsi gitárja mellett tánc is. Ezért aztán a fizetés egy-egy pár csirke, tojás, tyúk stbin kívül főkép az volt, hogy a napszámosok, ugyancsak eldicsérték a Takács Katica paszulj meg a Kis Máris krumpli levesét, hozzá toldván: Látszik, hogy a kántorné asszonynál tanulta, áldja meg az Isten a két dolgos kezét. Mindebből csak azt akarom kihozni, hogy a falusi nép boldogulásához, boldogságához is egyik legfontosabb kellék, a jó Ízletes táplálkozás. Ez neveli a munka bírást, a testi erőt, ebben látja fáradságának jutalmát. A jól táplálkozó emberek között kevesebb az iszákos. Azért van az oláh, a ruthén s általában a szegényebb néposztálynál a pálinkaivás annyira elterjedve, mert nem igen eszik jóizü, tápláláló ételeket s igy földi boldogságát a pálinkában találja. Tehát a jó, ízletes táplálék az alkoholizmusnak is egyik hathatós ellenszere s egyben a testi erő fentar- tója, a vagyonosodás előmozdítója, sőt kellő mértékben takarékosság is. Eljutottam volna a már talán unalmassá is vált felolvasásomnak végére, de még mielőtt azt befejezném, nem mulaszthattam el, hogy ne emlékezzem meg éppen takarékossági szempontból a falusi nép egyik legnagyobb ellenségéről, a föld átkáról, az ördög italáról: a pálinkáról. Végignézni egy nagybányai vásárról haza- menő népet, melynek majdnem mindenike, férfiak, nők, többé-kevésbbé bepálinkázva tartanak hazafelé. Igazán megundorodik az ember lelke a sok disznóvá vált emberi állattól s szinte örülök, mikor egy-egy falusi kezében nagy darab fehérkenyeret és egy-egy darab húst látok. Szeretném mindannyinak fülébe kiáltani: Lásd, jó ember, ez kell neked, ettől leszel erős, egészséges s nem a pálinkától! Nem tudom, mennyiben terjedt el e falu népe között a pálinkaivás szörnyű betegsége, de azt tudom, hogy e környék népe már nagyon is beleesett ez iszonyú testet-lelket romboló betegsége. A község értelmesebbjeinek, a templomnak, az iskolának, sőt még a közigazgatásnak s a bíróságoknak is mind közre kellene működnie abban, hogy a pálinkaivás szenvedélye elé gát vettessék. A tanító tanításában, a pap nemcsak a szószékről, hanem minden alkalommal hirdesse a pálinka mérgező hatását, tárja fel annak iszonyú következményeit a jövő nemzedékre is, mutasson reá a sok hülye, elme, idegbetegre, a sok munkaképtelenné, elszegényedett és koldussá vált emberre, kiket a pálinkaivás tett ilyenekké; kérdezze: vájjon szeretnék-e gyermekeiket épnek, egészségesnek látni s nem nyomoréknak, betegnek ? mert a pálinkaivás a részeges ember gyermekeit ilyenekké teszi. Magyarázzák meg a tudatlan embernek, hogy iszákossága kettős-hármas bajt, romlást hoz reá: elprédálja keresményét, vagyonát; nem tud, mint a józanéletü emberek, kellően dolgozni s ezáltal keresménye csökken ; egészségét tönkre teszi s utoljára, kis vagyonkája is elfogyván, koldussá lesz. Különösen a vasár- és ünnepnapi templomozás után, amikor leghajlandóbbak a kocsmába menni, gyűjtsék egybe a felnőtteket a községházába, az iskolába, más alkalmas helyre, tavasszal, nyáron, ősszel a szabadba is s ott egy s más hasznos dolgokról tartsanak népszerű tanítást. Főleg azonban követelni kell a vasár- és ünnepnapi kocsmazárlatot és e napokon a szeszesitalok kimérésének eltiltását. A község elöljárói minden módon gördítsenek akadályt a pálinka-kimérés s a fogyasztás elé, mert az államnak nem lehet az az a célja, hogy a szeszfogyasztási adók fokozásával az állampolgárságát szellemileg, va- gyonilag, testileg és erkölcsileg tönkretegye; a törvényhozók a szesz kimérés korlátozására, az utcán részegen talált ember megbüntetésére szigorú törvényt hozzanak; a bíróságok s vegyék enyhítő körülménynek a részegséget, sőt a részeg embert külön is büntessék épen részeg volta miatt. Az intelligens, nadrágos emberekben pedig legyen annyi erkölcsi érzet, hogy tudjanak maguknak parancsolni s úri mivoltukra hivatkozással mulatozásaiknál is kerülni azt a szégyent, mely egy úri embert részeg állapotában a kevésbbé intelligens elem bírálatával éri. A szeszfogyasztásnál már nagyon is szükséges a szigorú törvény s még szigorúbb s erélyes eljárás, mert maholnap a lakosság, a férfiak, nők, felnőttek és gyermekek között lábrakapott iszákosság folytán elbetegesedik, elcsenevészedik, lelki és testi ereje nagyon is megcsökken ; munkaképtelen, vagyontalan lesz s egy pár évtized múlva több lesz a koldus, mint a katona. Boldog az a község, melynek lakói nem ismerik a pálinkát. Azért hát, ha a falusi népet boldoggá akarjuk tenni, szoktassuk le az iszá- kosságról; tanítsuk őket munkakörüknek, foglalkozásuknak megfelelő helyes és mentői nagyobb hasznothajtó végzésére; ne engedjük, hogy Istentől eltántorodjék; neveljük, ébrentart- suk benne a föld, a hazaszertetét; buzdítsuk szóval és tettel szorgalomra, takarékosságra s akkor boldog lesz a falusi nép, nem fog Amerikába vándorolni. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete. Hirdetmény. A felszámolás alatt álló Nagybányai Önsegélyző Népbank Rt. felszámoló bizottsága 1910. julius hó 10-én d. e. 10 órakor a nagybányai Részvénytakarékpénztár helyiségében rendkívüli közgyűlési tart, melyre a t. részvényesek ezennel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Felszámoló bizottság jelentése. 2. Elhalálozás folytán megüresedett felszámoló bizottsági tag választása. 3. Határozathozatal a vagyon végfelosztása tárgyában. Kelt Nagybánya, 1910. év julius hó 1-én. A felszámoló bizottság. Eladó ház. A kispénzverő-utcai io. számú ház eladó. Értekezni lehet a tulajdonossal, !_ Incze Lajos tanárral.
