Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-12 / 24. szám
Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)«tér 14. —— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. . ■ Társadalmi korlátok. A világ rendjét vizsgálva, tán a legkülönösebbnek tarthatjuk azt, hogy némely ember legnagyobb érdeme abban nyilvánul, hogy ezt a világot becses megjelenésével megtisztelte. Ezért az érdemért aztán busásan szedi a jutalmat. Az első hely mindenütt őt illeti; habár nem dolgozik, sőt ellenkezőleg: lopja az Isten napját, főleg pedig az éjjelét, azért mégis csak ő a leg- hivatottabb erkölcsbiró, mert — született! Ez az egy tény elegendő jogcím arra, hogy egy egész életet áthenyélhessen s a jogok tálából a legnagyobb kanállal meríthessen. Van vagyona, tekintélye és embertársai közül még a legönérzetesebbek is meghajolnak előtte. Némi önmegtagadásunkba kerül, hogy itt ki ne színezzük azt az ellentétet, mely a született úr és a törekvő, becsületes, szorgalmas ember élete közt oly kihívóan mutatkozik. Am, ez nem lévén célja cikkünknek, ezúttal csak konstatálni akarjuk, mily különféle az emberek életküzdelme: egyik sima utón-, teher nélkül sétál; a másik teher alatt görnyed és csak kinnal-bajjal haladhat göröngyös sikátorokon. De mégis, van ezen különbségben valami, ami az alsóbb ranguakat kiengeszteli sorsukkal. A munka öröme s munka után a jól teljesített kötelesség tudata gyönyörködteti a lelket és meggyőzi őket arról, hogy nem élnek hiába. Ott a sivár tunyaság elsenyveszti, eltompitja és vásottá teszi a kedélyt, emitt a munka buzgalma, a törekvés becsületessége mindig uj és friss tápot nyújt az alkotni vágyásnak. De ezenkívül még az a kecsegtetés is emeli a lelket, hogy munka révén a megérdemelt jutalomhoz jutunk, mely jutalom nemcsak a munka díjazásából, hanem a társadalmi állás emelkedéséből áll. Am a társadalmi előrehaladásnak határt szab a társadalmi előítélet! A legutóbbi évtizedek ugyan sok társadalmi korlátot döntöttek le, de nem mindegyiket. Vannak még mindig rangok és állások, melyekhez közönséges halandók nem juthatnak. Utjokat állják a kasztrendszer maradványai, melyek a különféle ranguak minden külső érintkezése dacára tényleg mégis elkülönítik egymástól a társadalmi osztályokat. És se munka, se törekvés, se tudomány, se semminemű egyéni kiválóság nem teheti jóvá azt a hibát, melyet születésünk eltévesztésével elkövettünk. De a mire nem képes a legnagyobb tehetség, azt játszi szerrel elvégzi a szerelem. Csak lapozgatni kell Európa legmagasabb arisztokráciájának legutóbbi krónikájában, — oly érdekes fejezetekre akadunk, minőket a gyermekmesék legmerészebb fántáziája sem gondol ki. Ez a krónika tanúja a kasztrendszer korhadt- ságának. íme! regény lesz az életből. Az etikett nem parancsol már a szívnek, hanem megfordítva ... A hatalom, az erőszak nem győzi le a szív vonzódását, mert a szerelem győz; legyőzi a legnagyobb, a legleküzdhetet- lenebbnek látszó akadályokat. Tehát a társadalom megszabadítja magát korlátáitól, mikor a különféle ranguak házassága, szivbeli vonzódása úgyszólván napirenden van. A társadalmi osztályok közelednek egymáshoz, a mi biztosítékul szolgálhat arra nézve, hogy nem messze az az idő, a mikor a születés egymaga nem lesz elegendő jogcím a tekintélyre. A jövőt a munka embere fogja meg- hóditani, a mikor a magas születés nem fog akadályozni senkit abban, hogy szorgalmasan dolgozzék; sőt ellenkezőleg, kötelességévé teszi, hogy közreműködjék embertársainak dolgos versengésében. Ha majd, nemcsak a politika himes mezején fogunk találkozni az arisztokráciával és nemcsak szerelmes szivekkel fognak közeledni egymáshoz a különféle társadalmi rétegek, hanem a tudomány, a kereskedelem, ipar, szóval: az emberi munkálkodás minden terén vállvetett igyekezettel fogunk együtt működni: akkor remélhetjük, hogy társadalmi életünk meg fog edzeni s a nemzetet jóléthez, boldogsághoz vezérelni. R Nagybányai Hírlap tárcája. A házaság közvetítő. — Elbeszélés az életből. — — Biztosíthatom önt Steiger ur, hogy ez a hölgy önnek minden tekintetben conveniálni fog. A kisasszony fiatal, csinos, mindössze 25 tavaszt számlált; prima házi nevelés, valóságos házi angyal előkelő család.- Bocsánat Glück ur, hogy félbeszakítom, de még mindig nem hallottam öntől a legfontosabbakat. Tudja, először szeretnék tisztában lennni. . .- No igen - kérem - ne szakítson félbe, azonnal rátérek a vagyoniakra is, de először szeretném önnel a kisasszony személyét megismertetni részletesen, kogy megtudjon mindent a mit a dolgok jelenlegi állapotában zufällig tudnia kell és tudnia lehet; hiszen ön már ért engem Herr Steiger ! — Én még nem értem önt Glück ur ! Kérem, én nem akarok zsákban macskát árulni, s igy biztos alapon közölhetem önnel, hogy a hozomány „baares Geld“ 60000 korona provízió mentes bérmentvé, a házasság napján esedékes, ön azt tehet vele amit akar. — Á leánynyal ?- Ne értsen félre, azzal is, meg a hozományával is. Ah ön igazán egy szerencsés férfiú lesz, Steiger ur. S még amellett anyós, após nincs a háznál, a sikkes kisasszony egészen az öné, szülői beavatkozásoktól meg lesz kiméivé, bizonybizony, ön beleesett az Isten markába!- Glück ur, őn valódi tehetség a szakmájában ! Csak még azt legyen szives megmagyarázni, kicsoda az az Antalfy Ede ur, a kit a múltkor említett, s miköze ennek a leányhoz?- Hát tudja, az az Antalfy ur, az egy igen kellemes és előkelő úri ember, akinek szép birtokocskája, nagy összeköttetései, és sok pénze van. Hogy miköze a leányhoz ? Hm!! hm ! hát igen majdnem elfelejtettem önnel közölni — Steiger úr, hogy az az úr, . . . már mint Antalfy úr . . . nos hát az az előkelő úr az ön jövendőbelijének egy igen kegyes pártfogója, hogy úgy mondjam, jó barátja s tulajdonképen a 60000 korona is az ő atyai gondoskodásának a műve, mert a kisasszony szülei, azok nagyon szegény ördögök voltak és a kisasszony ....- . . . apját leütötte a hajókötél, anyja mosónő volt, s az Eliz kisasszony egyedül maradt egy jóravaló vigasztalóval, mi ? ! Steiger úr most én mondom, hogy ön egy talentum ! önben egy igazi zseni lakik, valóságos tudós ! Az a pártfogó úr cswládi érdekből akarja férjhez adni az eddig gondosan ápolt kisasszonyt, a ki egy jukker, egy valóságos pesti nő, egy mese. . ,- Elég — szol 1 ott közbe Steiger úr — s minő szerepe lesz annak a pártfogó úrnak ezután. — Lássa, épen erre is ki akartam térni, mert látom, hogy magával lehet beszélni, maga megérti a helyzeteket, a melyek magának csak előnyére fognak szolgálni. Antalfy úr tudniilik ezután is pártfogolni fogja az ön leendő becses nejét, sőt esetenkint anyagi támogatásban is fogja részesíteni magokat azon fentartandó viszonynál fogva amely természetesen nem fogja álterálni önt. Amint láthatja - kedves Steiger úr az ajánlat kitűnő, 60000 korona és a járulékok, s ön vígan lóbálhatja becses lábait! Steiger úr sokféle hájjal megkent üzletember volt. Neki elsősorban és mindenek felett pénz kellett. Őt nem zsenirozták a félszeg társadalmi felfogások, s elvégre mi kifogásolni való lehet abban, ha egy feleség megtartja jóbarátul leánykori nagylelkű pártfogóját, aki nem kevesebb, mint 60000 korona hozomány leszurkolásával adta tanujelét atyai jóindulatának ? Steiger úr határozottan ment volt minden érzelgőSégtől. Ki nem állhatta a szentimentálismust. Épen azért hamar megbarátkozott Glück úr házasság közvetítői ajánlatával. S minő ajánlat ? 60000 korona, bélyeg illeték és provisió mentesen !! . . . Lelki szemeivel már tárcájában, sőt fűszer és csemegfe üzletében befektetve látta a nagy bankókat s már előre kéjelgett gondolataiban, hogyan fognak majd azok a nyomorult konkurensek, Kohn, Grosz, Wein és a többiek irigységükben megpukanni annak a ténynek XjajDT.iia.liL mai szama 8 oldal.
