Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-16 / 3. szám

2 Nagybányai Hírlap 1910. január 16. „Az Ipartestület elöljárósága megkísérelte tömöríteni a városunkban működő asztalos ipa- rosmesterek-et részint azért, hogy a városunk­ban való építkezésekben résztvehessenek, ré­szint azért, hogy az esetleg jövő munkásmoz­galom készületlen ne találja őket. Sajnálattal számolunk be arról, hogy a legjobb akarat is hiábavalónak bizonyult. Az e tárgyban össze­hívott asztalos szakosztály tagjai megegyezni nem tudtak. Mint a kimutatásból hátrább látható, 34 asztalos-mester van városunkban. Van kép­zett, szakavatott, kiváló asztalos-mesterünk, ki bátran állja a versenyt az ő munkájában. S mégsem lehetett, hogy a nagyarányú építkezé­sekben, mint vállalkozó részt vegyen. A mun­kásokban való megbízhatatlanság, azoknak a helyzet kihasználására tervszerű, de váratlan fellépésök, a munkabér emelése s más követe­lésük a munka folyamán, olyan indokok, melyek lehetetlenné tették azt, hogy egy ember a maga existenciájának kockáztatása nélkül egy nagy munkába, mint vállalkozó bemenjen. S ha lett volna az asztalos-mesterek között megegyezés és teljes megértés, akkor megtudták volna ma­gukat védeni az ilyen váratlan meglepetéstől s közösen belemehettek volna oly vállalkozásba, mely nekik nemcsak anyagi, hanem erkölcsi hasznot is hajt. Annál nagyobb örömmel jegyezzük fel e helyen, hogy az épülő nagyvendéglő lakatos munkálatait Szentiványi Sándor és Szabó Sándor iparosaink közösen vállalták fel. S reméljük, hogy a vállalatukból az anyagiakon kívül olyan erkölcsi elismerést vívnak ki maguknak, mely mindnyájunkra nézve megtisztelő lesz. Az 1909. év julius havában Debreczenben ipari kiállítás rendeztetett. E kiállítás főképen a modern lakásberendezés ágazatait volt hivatva bemutatni. A kiállítás, mint azt az arról küldött kamarai jelentés bizonyítja, fényesen sikerült. E kiállításon helybeli iparosaink közül Szent­iványi Sándor lakatos mester vett részt, mint kiállító. Munkájával elismerést vívott ki magának. Az ipartestület az elmúlt év folyamán 8 iparos társunkat részesített összesen 80 korona segélyben. Ezenkívül a Városi Takarékpénztár igazgatósága 58 koronát adott át az ipartestület elnökének, hogy azt belátása szerint szegény iparosoknak és azok özvegyeinek ossza szét. Ezúton mondunk köszönetét a Városi Takarék- pénztár igazgatóságának nemes gondolkozásról tanúskodó adományáért. Iparos tanoncoknak könyvvel való jutal­mazására 50 koronát adott Ipartestületünk. Babás János bádogos és Bencze András cukrász-tanoncokat, kik közül az első Gólya János bádogos, az utóbbi Gyöngyösy Gyula cukrász-mesternél töltötte tanoncidejét, szorgal­mukért, megbízhatóságukért és jó magavisele­tükért az Elöljáróság egy'-egy darab 10 koronás aranynyal jutalmazta meg szabadulások alkal­mával. Az iparos tanoncok oktatása az 1908-9. iskolai évben megszakítás nélkül folyt. A vizs­gálatok junius hó második felében tartattak meg, mely után a vizsgálatot vezető elnökök az ipar­iskola tanítói karának a tapasztaltak felett meg­elégedésüket fejezték ki. Az elmúlt év folyamán Aradon országos szabókongresszus tartatott, melyen Ipartestüle­tünket Jancsovits József pénztárnok képviselte. Sajnálattal kell jelentenünk, hogy az el­múlt év folyamán is több Ízben fordult elő ipar­kihágás. Az Ipartestület minden esetet az Ipar­hatósághoz jelentett be, ahol kellő erélylyel törekednek arra, hogy a kihágási esetek minél ritkábban forduljanak elő s ebben a tekintetben — az előző évekhez viszonyítva — határozott javulás konstatálható. A kisipari alkalmazottak gyógykezelését dr. Herczinger Ferenc városi főorvos ur tel­jesíti, ki mindenkor hálára kötelező jóakarattal végzi ezen nagy fáradsággal járó feladatát. A szatmári kerületi betegsegélyző-pénztár helybeli megbízottja Fritsch Sámuel ur, ki tel­jes odaadással igyekszik pótolni a múlt évek mulasztásait, úgy, hogy mindinkább kevesebb i azon panaszos iparosok száma, kik sérelmeikkel az Ipartestületet felkeresik s remélhetjük, hogy a helyes kezelés folytán a jövőben minél keve­sebb panaszos eset fog előfordulni. Az elmúlt év folyamán, január és február hóban Ipartestületünk kebelében cipész- és sza­bó-ipari tanfolyam rendeztetett. A tanfolyam hallgatói kedvvel látogatták az előadásokat s a megtartott vizsgálatokon igen szép eredményt mutattak fel. Nem mulaszthatjuk el felemlíteni ez alkalommal, hogy a cipész-ipari tanfolyam vizsgálatán városunk polgármestere s a városi tanács több tagja is megjelent, kik ezáltal nem­csak az ipari ügyek iránti érdeklődésüket bizo­nyították be, hanem eljárások kellemes visz- hangra talált az iparosság minden rétegében. Ezidő szerint cipész-, fém- és épitész-ipari tanfolyamok rendezése iránti kérelmünk benn van a technológiai iparmuzeumnál, de még ez- ideig annak elintézéséről értesítve nem vagyunk. Nagybánya város Ipartesületünk iránti jó­indulatának ismételten kifejezést adott azzal, hogy ez évben is 600 korona segélyt folyósitott, sőt ez összeget az 1910. évi költségvetési elő­irányzatába ismét felvette. A Részvénytakarékpénztár igazgatósága ez évben is 50 koronát adományozott Ipartéstüle- tünknek, Rákóczi-dij címén. Fogadja a tekin­tetes Igazgatóság hálás köszönetünket. Ezután a jelentés a tagoknak a tagsági dij fizetése körüli igazán nagy indolenciáját panaszolja fel s bemutatja az év ügyforgalmát. Tartalmazza az 1909. évi zárszámodásokat, költ­ségelőirányzatot, vagyoni mérleget s a tagok névsorát, meg minden név után a tagdijh^itra- lékot. Sokan igazi megbotránkozást érezhetnek — maga-maguk irányában ! A fűzet végén Sziklai András a bánya^ számvevőség egyik legképzettebb tisztviselője, az iparosok és munkások aggkori biztosításának intézményét, ismerteti nagy szakavatottsaggal és meggyőző, világos érveléssel s oda konkludál, hogy az intézmény városunkba is bevezettessék. Kiváló érzéke van az iparosok és munkások ér­dekeinek istápolására; ezirányu, meg a társadalmi egyesületekben kifejtett vasszorgalmu, mélyen alapos tevékenysége igazán rászolgált a közel­ismerésre. A jelentés proportios és könnyen áttekint­hető összeállítása Sólyom Ferenc jegyző ér­deme. Lehet, hogy más érdeme is van; ennek elismerésére a mai közgyűlés hivatott s mi er­ről már csak registrálni fogunk. A mi mérté­künk a megállapításnál nagyon nehéz sulyokkal dolgoznék.- B. ­Xdi strófák. — Farsang. — Csörgő sipkát fejemre gyorsan, Hat hétre — szép hat hétre most — A könnyeket kacajba mártom És pusztítom a papirost. Confettit szórok a leányra, Édes confettit csendesen, Mert hát az élet minden üdve: A csók, a dal, a szerelem! Csörgő sipkát fejemre gyorsan, Maholnap úgyis alkonyul, És reumás lesz, csupa jajba Pattan a léha trubadúr. Ma nincsen mit veszitni el még, Holnap talán túlsók a rom, Az. élet legfőbb tiszta álma Kacagni minden bánaton ! 0’7 szaporodás esik. (Ugyanitt a születési arány­szám is nagyon rossz. Ezer emberre számítva a 36’3 országos átlaggal szemben csak 26'9.) Zimony és Eszék lakossága megfogyott, az első ezer emberre számítva 0'3, a második l'l lélek­kel. A megszaporodás szempontjából fontos tényezők: a házasságok, a születések, a halálo­zások és a kivándorlás. Ezekre vonatkozólag a kormány jelentésében a következő adatokat találjuk: Házasságot kötöttek 1908-ban Magyaror­szágon 188.648 esetben, minden ezer lélekre számítva 9'1-et. Ez a szám jobb, mint az 1901 — 1905. évek átlaga (ezer lélekre 8'6), de rosz- szabb, mint az 1907. év arány száma (9'8) s hatalmas tiz százalékos csökkenést mutat a 25 év előtti viszonyokhoz mérve, a mikor például az 1881 — 1885. évek átlagában ezer lélekre 10'27 házasság esett. A megélhetési viszonyok roszabbodásának hatása nyilvánvaló, különösen hogy ha visszaemlékezünk rá, hogy az 1908. év nálunk is a gazdasági krízis esztendeje volt. A házassági kötelék szorosságának lazulását mutatja a válási esetek folytonos szaporodása. 1908-ban a szoros értelemben vett Magyaror­szágon 6203 házasságot bontottak föl (ezer házas­ságra 37'5). Érdekes, hogy ezzel szemben Horvátországban, a hol a polgári házasság nem könnyíti meg az egymáshoz nem illő párok különválását, csak 41 esetben bontottak házas­ságot, a mi ezer uj frigyre számítva csak 1'8 arány. A polgári házasság azonban csak újabb J időben érezteti ezt a hatását. 1896—1900-ig ezer uj házasságra csak felbontás; 1901 -1905-ig , már 20‘5 esett a szoros értelmében vett Mag r- országon. Azt, hogy 1908-ban ilyen roham. _m szökött föl az arány, annak lehet tulajdonítani, I hogy az 1907. évi a Curia terheinek könnyíté­séről szóló törvény életbe lépett s ezzel a váló perek lebonyolítása meggyorsult és könnyebbé vált. A házasságkötésekben emelkedő liberális irányzatot mutatja a vegyes házasságok szapo­rodása. 1881 - 1885-ben még csak 817°/0 a vegyes házasságok száma. 1901 - 1905-ben már 11-630/°, 1908-ban 12740|°. Az élve született gyermekek száma 1908- ban Magyarországon: 755.888, ezer lélekre 36'3. Ez az arányszám valamivel jobb, mint az előző két esztendőé (ezer lélekre 36 0), egészben véve azonban a születések arányszáma az utolsó negyedszázad alatt megdöbbentő eséseket mutat. Ezer lélekre számítva születés esik az 1881 — 85 években 44 6, 1885- 1890-ben 43 8 ; 1890- 1900-ig 39'4 ; 1901 —1905-ig 37’2. Hogy a szü­letések ilyen mérvű csökkenése mellett, dacára a nagymérvű kivándorlásnak, a népszaporodás arányszáma is nem esik hanyathomlok, azt csak a halálozási arányszám s különösen a gyermek- halandóság csökkenésének tulajdoníthatjuk. 1908- ban meghalt Magyarországon 516.128 ember, ezer lélekre számítva 24'8. Ez az arány jobb mint a múlt évi (25 2) s folytonos haladást mutat. Ezer lélekre számítva a halálesetek száma 1881 -1885-ig 338; 1891 - 1895-ben 3U8; 1901 -1905-ig 252. A gyermekhalandóság csökke­nése még jobb arányokat mutat. 1891 -95-ben még ötéven alul pusztul el az nj szülöttek 52'3 százaléka; 1901 -905-ben 451 százalék; 1908- ban már csak 44'9 százalék. Még .mindég óriási arány, de nem egészen két évtized alatt mégis 8.4 százalék javulás. Ezen a téren azonban még mindig renge­tek sok volna a javítani való, a minek bebizo­nyításául tért foglaló bővebb részletezés helyett csak azt az egy adatot jegyezzük föl, hogy száz halott közül mindössze 512 részesült orvo­si kezelésben. Ebben a számban azonban már a városok is benne foglaltatnak, mig egyes vidékek orvosok hiányában annyira el vannak hanyagolva, hogy például Árva-vármegyében a halottak 89'4, Máramarosban 83 6; Kolozsvár- megyében 84'4; Likakorbavában 89'8 százaléka halt 'meg orvos nélkül. Ezt kiegészíti az a higiénikus állapotaikat szomorú színben föltün­tető másik adat, hogy 1908-ban fertőző bajban pusztult el a halottak negyedrésze (24 7 százalék; köztük gümőkórban 76.940 (14'91 százalék). Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy 1906. óta a fertőzőbaj halálokok száma I némi csökkenést mutat, különösen a gümőkór i áldozatának száma 1285 esettel kevesbedett. ERDELY LEGNAGYOBB GŐZMOSÓGYARANAK, A kolozsvári „Kristályának képviseletét átvettem. Radó Undor. Csomagolás, szállítás aijtalan! ArjcgyzéK imgy en! 4-6

Next

/
Thumbnails
Contents