Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-05 / 23. szám
2 Nagybányai Hírlap 1910. junius 5. net mindeneknek, kik a választási küzdelembe a politikán kívül más irányitó szempontokat is bevezettek. Nagybánya város polgársága pedig csak büszkélkedjék, hogy ezek szolgálatában oly derekas és kétségen felül lelkes és önzetlen tevékenységet fejtett ki, úgyszintén Szinérváralja és Felsőbánya is! A választás lezajlásáról rövid tudósításunk a következő: Az az izgalom, melyet városunkban a választás színterének kijelölése keltett, a hétfőn d. e. 11 órakor tartott képviselőtestületi közgyűlésen, melyet a polgármester dr. Vass Gyula és 33 képviselőtársa kérelmére hivott össze, még mindig intenziven lüktetett-. Ám, bár a közgyűlés kimondotta, hogy a baromvásárteret egészségügyi és közbiztonsági okokból a választás szinteréül át nem engedi s ott a választáshoz szükséges előkészületeket meg nem teszi, Papolczy Béla választási elnök mégis megmaradt azon döntése mellett, hogy a választás a baromvásártéren legyen s intézkedett a választási bódé megépítése iránt. A választást megelőző napokon a városban alig lehetett észrevenni, hogy választás lesz. Dr. Pap Béla hívei egészen a vidékre támaszkodtak s a városban csak az átrobogó kocsik jelezték, hogy a kerülethez tartozó községekben élénk munka folyhatik. Nehány plakát okozott egy-cgy órára nagyobb élénkséget, olykor némi bosszúságot is. Szerdán éjjel sem volt nagyobb mozgalom a városban, csak a postahivatal dolgozott fokozott elfoglaltsággal az egyre érkező táviratokkal és telefonjelentésekkel, melyeknek különösen az aznap lezajló választási eredményekre vonatkozó részleteit sokan élénk türelmetlenséggel várták. Csütörtökön már kora reggel élénk elevenség uralkodott a városban. Rekkenő melegre volt kilátás. Nehány községből már jöttek a Földes- párti választók, a piac is meg telt érdeklődő közönséggel, mely kisebb nagyobb csoportokban tárgyalta a választás eshetőségeit. A választás szinterét a Stekl József kapitány parancsnoksága alatt kivonult lembergi vadászszázad legénysége és mintegy 45 csendőr, kik között a temesvári cs. és kir. 29 ezredből 19 katona továbbá 2 lovas csendőr és 6 huszár volt beosztva, - két részre osztotta. A város felöli rész a Földes-párt, a Zazar községre néző oldal a Pap-párt szavazói számára jelöltetett ki. Itt említjük meg, hogy a rend fentartására még fél 2 órakor a munkácsi cs. és kir. gyalogezred falu népe, visszatartott lélekzettel, halálrarémül- ten a — csodát! Hallani lehet bentről a nagy recsegést-ro- pogást. A gerendák vészes dübörgéssel hullnak alá s nincs a háznak egy talpalatnyi része se, melyet ne nyaldosna mohó szomjas vággyal a véres lángnyelv. Vera tördeli a kezét; ordít; levágja magát a földre. S segítségért kiáltoz. Valaki keresztül törtet a tömegen. A falu fiatal, de érdemes birála ez. Vállán létra; kezében balta, csákány s szempillantás alatt fönt van az égő háztetőn. Hihetetlen bátorsággal és boszorkányos erővel dolgozik. Mások is segítenek, de csak immel-ámmal. A biró erélyeseu rájok szól, mire ijedten engedelmeskednek. — Emberek, állatok, ti vadállatok - kiáltja az összegyűlt népségnek, nem félitek az istent? Szomszéd ember, jó ember házát veszni hagyjátok? Húzzátok le gyorsan a szarufákat; rántsátok le az ajtót, ablakot; áztassatok ponyvákat, zsákokat. Az istállót, szénátkell ezzel betakargani, mert nézzétek szél kerekedik, ha a pajtára szikra száll, eléghet akár az egész falu. Ez a fenyegetés hatott. Vera se sirt már. Ez az erős, férfias, bátor hang megnyugtatta és büszkeséggel töltötte el. Megittasult szemekkel nézett a tetőre, ahol a lobogó lángok közt — úgy látszott mintha köztük állt volna — dolgozott a biró. Az arcára piros fényt vetett a tűz; a nagy lelkes szemével egyre a legveszedelmesebb helyeket fürkészte, hogy kellő pillanatban ott lehessen. Erős alakján megfeszült a magyaros, egyszerű ruha; oly szép volt: csupa önfeláldozás, fiatalság és élet . . . Ő maga is érezte ezt. Lehajitotta a egy százada is megérkezett; a tulbuzgalom és lelkesedés okozta némely kisebb összeszólalko- záson kivül azonban absolute semmiféle tény nem merült fel, mely a karhatalom beavatkozását szükségessé tehette volna. A választási elnök hivatalos kirendeltsége már 7 óra után megjelent a helyszínén és lassan bevezette a hivatalos eljárást. Mindjárt ezután megjelent a Pap-párt egy csoport falusi választója s ezzel megkezdődött a hangos élet, mely később élénk lármával, mulatozással, veszekedéssel és a cigánybandák diszonans muzsikájával vegyült. 8 órakor Papolczy Béla választási elnök a küldöttség tagjaitól az esküt kivette s félórát tűzött a jelöltek szabályszerű bejelentésére. Jelöltül dr. Földes Béla függetlenségi és 48-as és dr. Pap Béla fővárosi ügyvéd, munkapártin kivül még fílazsek Anti is jelentkezett volna, de nem akadt ajánlója s igy a választók részére megreklamált helyet sem volt az elnöknek módjában kijelölni. Blazse/c ezután a Földespártiak szórakoztatására törte egyébként nem kedvetlen fejét. A választás pont kilenckor kezdődött. Az első szavazatszedő küldöttséget alkották : Papolczy Béla választási elnök, Farkas Jenő h. elnök, dr. Weisz Ignác választási jegyző, Sina- regla János h. jegyző. Itt szavaztak: 1 Nagybánya 2. Felsőbánya. 3. Alsófernezely. 4. Fel- sőfernezely. 5. Giródtótfalu. 6. Felsőujfalu. 7. Kisbánya. 8. Buság. 9. Láposbánya. 10. Miszt- bánya. 11. Misztmogyorós. 12. Misztótfalu. 13. Zazar. A második küldöttség Torday Imre elnökből, Bárdiul Béla h. elnökből, Kiss Miklós jegyzőből és lnn e Károly h. jegyzőből alakult meg. Itten: 1. Szinérváralja. 2. Sebespatak. 3. Hóba. 4. Alsóujfalu. 5. Feketefalu. 6. Láposhidegkut. 7. Lénárdfalu. 8. Tőkés. 9. Kissikárló. 10. Nagy- sikárló. 11. Monostor. 12. Lacfalu. 13. Magyarkékes szavazott. A Földespárt bizalmi férfiai Bónis István, dr. Vass Gyula, dr. Nagy Gábor és Losonczy Gyula voltak. A Pappárt részéről Berencei Kováls Géza és Izsák Ferenc szerepeltek. Városunk részéről azonossági tanuk Bálint Imre és Marosffy Dezső voltak. Sorshúzás után a választást mindkét szakaszban a Pappártiak kezdték. A szavazás megkezdése előtt különvonaton megérkeztek a Pap Béla választói; külön vonat hozta be előbb a szinérváraljaiakat is, szintén igy utaztak le a felsőbányái választópolgárok. Egyre élénkült a választás szintere, hol mindkét párt részéről a megnevezettt 40-40 választó végezte a rendezés munkáját. Nagybányáról az első szavazáskor 62 szavaztak Pap Bélára, mig Földes 360 szavazatot kapott. Ezután sorra következtek az összes községek; az idő gyorsan pergett s az izgalom egyre fokozódott. Kezdetben a Földespárt több mint 200 szavazattal vezetett, de a mint a vidékiek nagyobb számmal leszavaztak, úgy 2 óra tájban s később mindegyre közeledett a Pappárt számaránya a Földeséhez, mig végül az utolsó nehány község leszavazása előtt a Pappárt jutott nagyobb számhoz, mely a Földespártot arra indította, hogy szavazóit a városból a pótszavazásra kiszólitsa. Ekkor kezdődött meg a városban az a lelkes mozgalom, melyhez foghatót ezideig még a legöregebb emberek sem tapasztaltak. A forró, rekenő melegre épen ezen délutáni órákban szakadó eső következett, de ez sem bénította meg a választók erélyét, sőt fokozta az elkeseredést, melyet a Földespárt esetleg kisebbségben maradásának már csak a gondolata is keltett. Rövid egy óra alatt közel 300 nagybányai választó polgár gyűlt össze a választási bódé előtt s ott szorongott az esőben, ott topicskált a nagy sárban várva, mig a pótszavazás megkezdődik. E közben a csúnya idő dacára óriási közönség verődött össze a választási tér Földespárti oldalán; künn volt úgyszólván az város egész közönsége s hol hatalmas éljenzéssel, hol elfogult csendben kisérte a megkezdődött pótszavazások eredményét. | Emberfeletti az a tevékenység, melyet a Földespárt emberei a városban a szavazók összegyűjtésével kifejtettek, ösztökélve a szemlélő úri nők és leányok hangos tetszésnyilvánításával és biztatásaival is. Az egész város zúgott a kocsiközlekedés zajától, mindenütt csilingelt a telefon, hallatszott az erélyes rendelkezés, mig végül d. u. fél 7 órakor már a Földespártnak volt nehány többsége, a mi este fél 8 órakor, a záró óra kitűzése alkalmával 83-ra emelkedett. Ekkor már a II. számú küldöttség zárórája is letelt úgy, hogy csak az I. szakasznál fogadtattak el szavazatok. A záróra kitűzésekor a szavazatok igy oszlottak meg: Földes Béla 1030, Pap Béla 947. Leírhatatlan lelkesedés követte ezen eredmény privát közlését a Földespárt oldalán. Egyidejűleg a karhatalom is feloldatott a szolgálattétel alól, mert akkor a Pappárti térségben egyetlen egy lélek sem tartózkodott. A katonasággal együtt a népáradat zászlók alatt és hazafias énekek mellett beözönlött a városba, hol az ablakokból kendő lobogtatással és éljenriadallal fogadták. Igazán lélekemelő látvány volt e véget nem érő bevonulás. süvegét a földre, a haja az arcába csapott; földöntúli fényesség vette körül egész alakját. Vera úgy nézett föl reá, mintegy félistenre. Lehajolt és fölemelte a mentő süvegét, hogy lopva, önkívületben, lázasan végigcsókolja a szélétől az árvalányhajig. S volt ideje és szive is hozzá, hogy még arra is gondoljon: vájjon kitűzte föl azt a virágot ? . . . Leány, asszony ? . . . Tegnap, ma, az éjjel? . . . A füstölgő, majdnem romhalmazzá égett ház alól — e percben egy alak bujt elő. Négykézláb mászott s a hátára valami megnevezhetetlen csomó volt erősítve. Az emkerek körülállták és Vera is, hogy magához tért a varázslatból, rémüldözve ös'merte fői a szerencsétlenbe az urát! Sikongva szaladt le-föl az udvaron, átkozva magát és bűnösségét s a haját tépte. Őrjöngött. Fölugrott a kút párkányára, hogy fájdalmában belevesse magát. Látta nem ügyel rá senki, lejött szépen. Az égett ember egyre csak azt hajtogatta nyögve kínzó fájdalmában: — Kihoztam; megmentettem a fiamat, a fiacskámat . . . Misikém . . . Nem hagytam odaveszni. Hogy bemegyek és rámnéz a drága szemével, kinyújtotta a kis kezét s mondja: „Apa, apuci“. . . S megfogja a nyakam a két kezével és szőrit, szőrit magához: „Ne hagyj itt Apuskám, drágám . . .“ Sirt a lelkem is. Vettem a törülközőt és azzal rá kötöttem a fiamat a Hátamra ... és kihoztam . . . még él . . . de én jaj . . . Már oldják is le a hátáról a nyomorék kis négyesztendős gyereket. Talpra állítják. Nem sok baja történt szegénykének. Félősen dideregve néz körül, még jobban válla közé húzza a fejét, igy még púposabbnak látszik. Rövidke lábai inognak alatta s az ajkával érthetetlen szavakat mormol. Egészen olyan szegényke, mint egy madár. Az anyja hozzákerül. — Misikém, szemem fénye ... — kiáltja messziről s a kezét ölelésre készen kitárja. De hirtelen leereszti a karját. Az ura mellett, a földön térdepelve látja Jánost, a bírót. A szenes téstrészekről távolitgatja el a ruhát, mosogatja és hűs aranvcsöppes olajjal kenegeti végig — az ő urát! Eszelős tekintetét végig járja a sűrű embertömegen s nem tudja mit kell most neki tennie. Ami illő benne, meg olyast, ami szive szerint való lenne. — Hagyni kellene tán, nem kén kenje — gondolja - bolond érte, ha meggyógyul, megint nem lehetek az övé. Mi lesz akkor velünk, János? Én szeretlek, János - suttogja maga elé a szívtelen szerelmes asszony. De azért ő is le térdel az ura mellé. Az égett ember rövid, vonitásszerü hangot hallat. Megőrjitőn borzalmasat. A szegény ember fölugrik, néhányszor végig szaladja az udvart; párszor körbe fordul, aztán velőtrázó jajkiáltással levágja magát a földre. Megint János az, ki melléje térdel, mihelyt ránéz, máris köny hullik szeméből, lemondón, fájdalommal legyint a kezével. Ami azt jelenti: meghalt . . .! S Vera láthatja, hallhatja milyen őszinte, szép ima fakad a szeretője ajkán, midőn még mindég térdelve, szivretett kézzel, égfelé emelt szemekkel ajtatósan mondja: — Én köszönöm neked, Istenem s mi, itt mind, becsületes, hivő népek, valamint a meg- nyugodottnak törvényes asszonya és fia, hogy megmentetted rettenetes szenvedéseitől ezt a mi legjobb emberünket, a falu legbecsülete-
