Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-29 / 22. szám
2 KTagytoáixyai XXirlap 1910. május 29. tét nélkül csak flörtölnek ... csak flörtölnek ... még pedig úgy, hogy a flörtölő párok szemei majdnem helyet cserélnek egymással; nézzen be bármelyik színházunkba, s ott valósággal két tűz közé szorulnak nemesebb idegei, mert mig a Theodor és társának erkélybérlői a domborúságok konstatálásában, a Bajazzók komédiásai a férjcsalás művészetében, Don Juan imitatora pedig elejtett zsákmányaik fitogtatásában találják élvezetüket, addig a közönség feszült vigyázatában, figyelmes hallgatásában, hogy úgy mondjam — panlomine-jében, — sőt helyenként ideges ön és más-simogatásában a legizgatóbb táplálékot nyeri az erkölcsi romláshoz; térjen be valamelyik mulatónkba, azt fogja látni, hogy a nagy közönség csak a legtermészetesebb hölgy actok és profilok élőképeinek bemutatásán fog tombolni, s aztán befejezőül nézze meg Budapestet éjjel. Pfuj, botrány, gyalázat! — Botrány, gyalázat! ! — Osztom nézetét, kedves mester. Igazán el vagyok szörnyüködve. És hogyan gondolja ezeket az arcátlan visszaéléseket megszüntethetőknek ? — Nagyon egyszerűen, és mégis radikálisan. Ne legyen ezeknek a szemérmetlen tingli- tangliknak közönségük, ne menjen a székes- főváros és vidék publikuma ezekbe az erkölcsi lebujokba, ne figyelje meg, sőt határozottan intse le trágárságaikat, egyszóval vesse meg e szemetet, s a helyzet önmagától tisztulni fog. Lelkesen ragadtam meg barátom kinyújtott jobbját, s már szinte oda is képzeltem magamat a megjavult világ kellős közepébe a régi jó idők erényes háznépei között. Hirtelen selyem suhogás, finom ibolya illat, és könyü lépések zaja zavarta meg elmélyedésünket. Mindketten figyelő álláspontba helyezkedtünk, s a mit láttunk, legmerészebb várakozásunkat is fölülmúlta. Az elhaladó hölgy egyike volt a természet legremekebb alkotásainak, s mialatt előttünk eldefelirozott, barátságosan viszonozta a lapszerkesztő köszöntését. Valóságos kérdőjellé váltam. — Zsülke, ismeri ezt a hölgyecskét? — Amennyire visszaemlékezem, most látom először. — Hja kedvesem, akkor maga egy elmaradt ember. No de ilyet! Nem ismerni a szép Nusit? ! — De mester . . . — Ugyan kérem, ne tegye magát olyan szentnek. Apropos! Épen ma van uj műsor a Párisi-ban, és a kicsikének premierje; jöjjön el! Hány óra van most? Hat. No most elválunk, vacsorálunk, otthon egy kissé átöltözködöm, s tizenegyre találkozunk az új műsor előadásán. Higyje el nagyon élvezetes. Kitünően fogja magát érezni, garantálom. — No de kedves mester, mi lesz az erkölcsi világ problémájával? — Ah, igen, Zsül, igazsága van, tehát tudja, a Nusi, az ... az egy izé . . . tudja . . . az egy kivétel, de a javából! . . . Szólott, és mint a forgó szél rohant el haza vacsorázni, és kopottas tavalyi ruháját a premier kedvéért csinos új divatuval fölcserélni. * * * A kávéházi törzsasztalnál két úr tárgyalja a közelmúlt eseményeit. — Mondhatom önnek, hogy az egész Hal- ley üstökös csak svindli! — ? ! — Hát tudja, az ember már hónapok óta nagyszerű természeti változásokat, ennek a rongy sártekének összeomlását és a korcs emberfaj kihalását várja, s kisül, hogy mindez csak hiú ábránd; kisül, hogy a Halley üstökös csak hitvány gyönge báb . . . akarom mondani . . . gyönge csillagocska, melynek nem ereje, de meg jóravaló uszálya sincsen; kisül, hogy az a Halley rózsaszinben és közelben látta az egeket, mikor tisztelt üstökösét felfedezte, mert az oly messzi van tőlünk, hogy földünkkel egyáltalában nem érintkezhetik, s igy arra sem káros, sem ártatlan befolyást nem gyakorolhat; kisül, hogy Halley úr bolygója egy közönséges elgyöngült csillagocska, hogy . . . — Mi sült még ki ? — No, hát magának ennyi kisülés nem is elég? Maga kis telhetetlen! azért sem mondom tovább! Hanem már most halljam, mi az ön véleménye Halley úrról és üstököséről? — Semmi! — Mit akar ezzel mondani ? — Semmit se ! — Micsoda ordinäre blazirtság. Most köny- nyen beszél, de bezzeg drukkolt május 18-ika előtt! — Nyugodt lehet, én már május 1-én tisztában voltam azzal, hogy a Halley üstököshöz fűzött rémek mind csak mesék. — Honnan tudta ? — Először onnan, hogy a háziurak, akiknek pedig kitűnő szimatjuk van, május 1-én általános stájgerolást rendeztek, és pedig jövőbeli bevételeik szaporítása céljából; másodszor onnan, hogy a tudós akadémia már a jövőre is megállapította legújabb ügyrendét, és kiadandó pályadijait, már pedig a tisztelt akadémikusok kell, hogy ismerjék a természeti változásokat ; harmadszor onnan, hogy a kültelki nyúzda, mint hitelszövetkezettől május 1-én egy három év alatt fizetendő nagyobb kölcsönt sikerült nyernem; negyedszer, mert az én hitelezőim május 1-én is csak a sablomos számlákat küldték hozzám; s ötödször . . . — Ha még egy okot mond, lövök ! (Magában: És én ezekre mind nem gondoltam ! ! !) Qurnesevits levele dr. Földes Bélá= hoz. A tragikus véget ért kiváló tanárnak halála előtt 2 nappal képviselőjelöltünkhöz Írott levelét mai vonatkozása miatt dr. Földes Béla engedelmével közöljük. A levél igy hangzik : Méltósáyos Uram ! A Pesti Hírlap dec. 10-iki, pénteki száma szerint „a Kossuth-párti körben fennjárt Makray polgármester is, aki a kerületről Földes Bélára nézve nagyon rossz híreket hozott.“ Állítólag azt mondta volna, hogy „Földes elvesztette lába alól a talajt.“ Engedd meg Méltóságos Uram, hogy erre egy pár sorban megtegyem észrevételemet én, aki meglehetős távol élek ugyan a politikai tülekedéstől, de azért nyitott szemmel látom a dolgokat „madártávlatból“ nézve azokat, beszélek szülőkkel, iparosokkal, falusi jegyzőkkel, papokkal. A fentebbi .állítás vigasztalásnak elég vigasztalás, de a valóságnak nem megfelelő. Nagybánya polgársága rendíthetetlen híve most is Földesnek a városi hivatalnokok egyrésze és a „münzistákon“, kincstári hivatalnokokon kívül.* De ez igy volt a múltban és igy lesz a jövőben is. A falusi papok és jegyzők (ezek a nép vezetői) azonban Földes hívei; természetes, hogy az azokkal való összeköttetés és folytonos érintkezés, ha csak levélileg is, nagyon kívánatos. Választás esetén, azt hiszem, ezt pártunk vezetősége is tudtodra adta, legjobb lesz rögtön megkezdeni a nép felvilágosítását kivált itt Nagybányán. Hogy mennyire nem veszítette el a talajt lába alól Földes, mutatja az is, hogy a szatmármegyei függetlenségi párt gyűlésén nem sikerült kicsikarni a kormány iránt való bizalmi szavazatot. Eddig irtani e sorokat s ma, május hó közepén, majdnem hat hónappal fentebbi soraim Írása után még hozzátehetem azt is, hogy mutatja az is, hogy mindeddig elfogadható ellenfelet nem birt találni a kormány, aki reménynyel, habár a legcsekélyebbel is, fölvehetné a küzdelmet veled. A polgárság nagyon bízik a győzelemben s mint a múltban, úgy most is nemcsak az eszmékért, de magáért a személyért is, az európai hirü tudósért, aki mindent megtesz jó szívből az egyeseknek s a kerületnek is, kitartó lelkesedéssel buzgolkodik. Kedves kötelességemnek tartom e pár sorban tudtodra adni, hogy magam is tántoríthatatlan híved vagyok s ha nem kerestem akkor nagyon az alkalmat közeledbe férni, mikor hatalmon voltál, keresem most, hogy tudtodra adjam ragaszkodásomat eddigi politikai elveimhez és végtelen nagy tiszteletemet és szeretetemet személyed iránt! Szívélyes üdvözlettel vagyok kiválóan tisztelő híved, Nagybányán, 1910. máj. 14. Gurnesevits Lajos. * Ebben az egy pontban Földes javára tévedt a cikkíró. Szerk. Grünwald Mór előnyösen ismert gőz mü-kelmefestö és vegy> tisztitó gyüjtödéje a Minorita-malom épületében, Kid-utcán, dr. Kádár átellenében. HÍREK. Május 28. A jelölt ur. Most, amikor városunkban is dúl a választási mozgalom, kétségkívül aktuálisnak mutatkozik az a tréfa, melyet a párisi Le Rireben olvastunk. Két, nálunk is jól ismert, tipikus választási alakot szerepeltet a szellemes francia élclap. Az egyik — a kortes, a másik — a jelölt. Már olyan, a milyen! ' A móka színhely Lianville. A kortes neve Dignedeau; polgári foglalkozására nézve korcs- máros. Gyakorlati egyesítése a politikai és polgári hivatásnak. A jelölt neve André Beaucier. Zöld fiatalember, akinek egyszer csak eszébe szottyant, hogy képviselő akar lenni. Minthogy járatlan a mandátum-szerzés terén, azt teszi, amit minden hozzáhasonló tapasztalatlan ifjú tenni szokott: tudakozódott. Azt tanácsolták neki, hogy menjen Lian- ville-be és beszéljen Dignédeau-val. Úgy is tett. Fölkereste a hires kortes korcsmáját, hozatott félliter fehér kocsisbort és megvallotta jöttének okát, célját. Dignédeau apó erre a hírre kidüllesztette hasát, nagyon tekintélyes arcot vágott és valla- tóra fogta a vendégét: — Milyen címen akar fellépni ? — kezdte a kérdezősködést. — Tessék? - riadt föl a fiatal André. — Azt kérdezem: milyen jogcímen appellál a választók bizalmára? — Hát . . . hát ... én bizony nem tudom. — Gyerünk tovább: milyen szint vall? — Szint? — Tudniillik: melyik zászlóhoz szegődik?-- Természetesen a francia trikolorhoz. — Jó ... jó ... de milyen párti? — Isten uccse! Arra még nem is gondoltam. — Öreg hiba. Talán szociálista ? — Isten ments! — Royalista ? — Az öreg apám se volt az. — Úgy hát Napoleonista. — Haha! — Köztársasági ? — Nem tudom. — De hát, édes uram, jobbra húz ? vagy balra tart? vagy talán középen áll ... a centrumban ? — Fogalmam sincs róla. — Hiszen csak van valami véleménye ? — Persze, képviselő akarok lenni. — Nem úgy értem: van politikai elve, meggyőződése ? — Elv! . . . Meggyőződés! ... A hírüket se hallottam soha. Dignédeau urat elhagyta a béketürése. Nagyott csapott a kecskelábu asztalra és magából kikelve ordította: — És maga képviselő akar lenni, amikor semmit se tud, amikor semmi se! André Beaucier angyali nyugalommal nézett a kortesvezér borvirágos arcába. — Ki mondja azt, hogy semmi se vagyok ? — Hát micsoda? Hát micsoda? — Hát . . . gazdag vagyok . . . hatvanezer frank évi jövedelmem van. Erre a szóra egészen kiderült az érdemes Dignédeau arca. — Mért nem kezdte ezzel! - kiáltotta örömmel, — már régen rendben lennénk. Tessék olybá venni, mintha nem ezen a rozoga széken, hanem a kamara süppedő zsölyéjén ülne. Személyi hirek. Földes Béla, a nagybányai kerület függetlenségi és 48-as Justh-párti képviselő- jelöltje szombaton a d. e. vonattal városunkba érkezett s a választások befejeztéig itt is marad. - Bárdossy Antal m. kir. főbányatanácsos Budapestről a pénzügy- miniszter megbízásából hivatalos ügyben ide érkezett. — Torday Imre városi tanácsos a tiszántúli ref. egyház- kerület közgyűlésén Debrecenben résztvéve, pénteken haza érkezett. - Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos, kerületi bányaigazgató és Oblatek Béla bánya- tanácsos, hivatalos ügyekben Budapestre utaztak. — Neubauer Ferenc dr. nagyatádi ügyvéd, családjával hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. Kinevezés. A M. Á. V. elnökigazgatója Berényi László bátyúi vasúti hivatalnokot vasúti fogalmazóvá nevezte ki.
