Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-22 / 21. szám
1910. május 22. N agy toányal Hírlap 3 érkező meghívottakat, a külföldiekre való tekintettel, francia nyelven fogadta, zavarba hozva ezzel nem egy jó magyart. Ugyancsak ő üdvözölte a villásreggelinél a külföldi vendégeket magyar, francia és német nyelven, a mire minden külországi csoport egy-egy tagja a maga anyanyelvén fejezte ki a ministernek polgártársai elismerését és köszönetét. - Utánuk a rendező-bizottság egy-egy tagja üdvözölte a külföldieket, külön-külön mindegyik csoportot a maga anyanyelvén, s minden képviselve volt ország anyanyelvére akadt egy-egy magyar, aki azt teljesen folyékonyan beszélte, csak a hollandiaknak kellett ékes magyar válasszal megelégedniök. Kedélyes, fesztelen beszélgetésben tellett az idő fél kettőig, amikor a meghívottak, ki automobilon, ki kocsin a margitszigeti felső vendéglőbe siettek, hogy jelen legyenek a főváros által a hietzingi kertészek tiszteletére adott ebéden. A németek már asztalnál vártak minket, s bár a második ebédet senki sem bírta közülünk végig enni, koccintani annál vigabban kellett az osztrák sógorokkal, akik annyira bele jöttek a tósztolásba, hogy az egyik a földmi- velésügyi minister kiküldött tanácsosát, valószínűleg hegyesre pödört bajuszáról, Budapest főváros polgármesterének nézte, s szerencsésen felkőszöntötte mint háziurat, és sehogy sem akarta elhinni, hogy a magyar fővárosnak ki- pödretlen bajuszu kiküldötte is lehet. Az ebéd után a társaság a Margitszigetről külön hajón Budafokra ment ki, az országos mintapince, valamint a Törley-féle pezsgőgyár megtekintése végett, este pedig a hietzingiek vonaton visszautaztak Wienbe. Én legnagyobbrészt a németül teljesen jól beszélő hollandok kalauzolásával foglalkoztam s néhány igen érdekes és kedélyes estét töltöttem velük együtt. Végtelen kedves, szerény, művelt, de amellett igen jókedvű emberek. Itt volt a holland kormány képviseletében a holland országos kertészeti egyesület titkára, R. P. Bontkuis is, aki igen érdekes adatokat mondott el a holland kertészet szervezetéről. Többek között ott a kertészeti egyesületek országosan vannak szervezve, országos központ a Hágában székelő központi egyesület, amelynek ő titkára, de nem az egyesületnek, hanem a földművelési kormánynak tisztviselője. Az egyes vidéki egyesületekre nézve ezen központi egyesületi tagság kötelező. így képesek azután a holland kertészek a külfölddel szemben is érdekeiknek egyöntetű nyomatékos érvényt szerezni. Bonthuist, valamint két társát: J. J. Juristen faiskolatulajdonost és gyümölcsészt és Albert van Groningen konyhakertészt a holland kormány a magyar kiállítás s a magyar gyümölcsészeli és konyhakertészeti viszonyok tanulmányozása s kereskedelmi összeköttetések iránt való érdeklődés céljából küldte ki Magyar- országba, s e három hollandi meghívásomra elsősorban Nagybányát látogatta volna meg, azután tervbe volt véve Kecskemét, Makó, Halas, Kőrös és Újvidék meglátogatása. A megállapított útiterv szerint holland vendégeink vasárnap, e hó 8-án délután a gyorsvonattal érkeztek volna Nagybányára, s megtekintették volna a gyümölcsértékesitő részvény- társaság raktárhelyiségeit, innét hozzám jöttek volna ki Feketefaluba, hol másnap hétfőn délelőtt az én telepemet járták volna be. — Ebéd után következett volna a nagybányai állami védekezési kísérleti állomás, valamint egyes, — a gazdasági egyesület vezetősége által kitűzendő gyümölcsösök megtekintése. — Kedden, 10-én a déli vonattal utaztak volna Kecskemétre. Sajnos, a Budapestről való indulásnak előestéjén Bonthuis táviratot kapott a ministeri- umától, hogy azonnal jöjjön haza, mert az országos egyesület 11-éré közgyűlést hivott össze, s azon okvetlen jelen kell lennie. — Birom azonban ígéretét, hogy még e nyár folyamán nyélbe üti a félbemaradt kirándulást. Korponay Kornél. t * I Gurnesevits Lajos. ? Ismét elragadott a halál egyet azok közül, kik tudásukkal, vas szorgalmukkal szolgálják a magyar kultúrát. Az itteni állami főgimnázium egyik legképzettebb, legrégibb tanára Gurnese- vits Lajos vált meg az élettől, mert súlyosnak találta azokat a terheket, melyeket a sors vállára rakott. Folyó hó 17-én reggel - valószínűleg önkivüli állapotában, - gyilkos fegyvert ragadott maga ellen, hogy szivét örökre elnémítsa. A lövés nem volt azonnal halálos, még 48 órai szenvedést rótt reá a halál. Az iskola jeles tanárát, a Teleki-Társaság egyik nagy tudásu Íróját vesztette el benne. Temetése í. hó 20-án ment végbe óriási részvét mellett. A főgimnázium nevében Borbás Géza mondott megható gyászbeszédet az elhunyt koporsója felett; a Teleki-Társaság részéről Dr. Ajtai Nagy Gábor, lapunk szerkesztője búcsúzott el a szeretett tagtárstól a következő szavakkal : „Megboldogult tanárom! A te örökké hálás tanítványod mond a Teleki-Tarsaság nevében sírodnál búcsúszót. Megsemmisültél! Nemes lel- kednek, tulérzékeny szivednek, csiszolt tudásodnak, sajátságosán értékes egyéniségednek csak itt-ott találom szétforgácsolt szilánkjait, melyeket mindenek a sírig őrizni fognak, kik abban a szerencsében részesültek, hogy zárkózott énedbe belopódzva onnan a sok kincsből valamit elsajátíthattak. Bocsáss meg, a sírnál kérlek; itt, ahol megszűnik minden ellentét; itt, ahol elenyészik a bomlasztó tépelődés, melyet atyamesteredtől, a világirodalom legeredetibb szellemóriásától: Byrontól oly-nagy mértékben magadba gyüjtöttél; itt, a hol magasröptű világnézeted nem küzd többé a hétköznapi élet túlontúl is reális megnyilatkozásai ellen, melyeket értékes egyéniségeddel soha összhangba hozni nem tudtál, bár unos untalan dúlt tere volt lelked a közöttük folyó állandó élet-halál harcnak; itt, a hol a halandó kínos vergődéssel tűnődik a lét és nem lét megfelejthetetlen problémáján s csak meggondolatlanságból kárhoztatja a halált, a mely a nagy erejében is megviselt lélek pillanatnyi megerőtlenedését orvtámadására használta fel, hogy a saját javára döntse el az örök- küzdelmet, melyben mindezideig szellemi erőd volt hatalmasabb, de ki is merítette végre a testet, mely most már az örök nyugalomban is tehetetlen marad s képtelen az élet legkisebb meg- nyilvánitására is: igen, itt e sirgödörnél kérlek, itt e friss hantoknál, bocsás meg, hogy merészkedünk búcsúszavunkkal aposztrofálni s megindult hangon késleltetni az anyaíölddel való egyesülésedet, mely után imhát olyannyira vágytál!, — azzal a magyar anyafölddel, melyet oly rajongással szerettél s melynek kultuszában társaságunk kebelén oly magasra kiemelkedtél! Isten veled! Mi nem sírunk, hogy ne háborgassuk csendes nyugalmadat! Mi csak zokogunk, hogy visszajárjon olykor a földre finomult szellemed; erre a földre hol hemzseg a sok bűnös és önző törekvés, melyektől ment volt a Te tiszta lelked s mindig magasan szárnyalt még vihar: még elkeseredés, még ború: még elked- vetlenedés, még alkony: még bántódás idején is! Mi csak zokogunk és felajzuk a belénk is szanaszét szétosztott nagy intelligenciádnak erős húrjait, hogy visszhangozzák bennünk azokat a gyöngéd érzéseket, azokat a tiszta gondolatokat, melyeket zárkozott szived, kritikus agyad oly megválogatottan váltogatott ki! Az ének szavai szerint, titkon ajtómat bezárva és magánosán sóhajtva fogom a magam keserves fájdalmának súlya alatt megtépni ruhámat, mert szivemből szerettem nemes egyéniségedet; ám e szerény Társaság részéről itt mégis az isteni gondviselésbe való megnyugvást kell hirdetnem; a megnyugvást, mely mégsem e sírnál kezdődik, hanem csak az örök feltámadásnál, bár ez számodra már e hantoknál előbb jelentkezett akkor, mikor tested porhüvelyéből kiszabadult a meghasonult lelek, hogy a minden- ségben szétoszolva csak odatapadhasson a maga millió parányaival, ahol termékeny talajra és megértésre tálát. Tapadjon hát mi reánk is lelked, hogy hamvas máz fussa be szürke énünket s meg- csillámoljék rajta is az éltető sugár! Isten veled! Örök világosság glóriázza nemes lelkedet! Hiszen csak tested halt meg, emléked Társaságunkban mindvégig élni fog!“ A Teleki-Társaság díszes koszorút is helyezett a megboldogult ravatalára. Ezenkívül a főgymnasium és a hosszufalui gróf Teleki család is megkoszorúzta a ravatalt. A temetésre a diákság zárt sorokban vonult ki a tanári kar vezetése alatt. A család gyászjelentése igy hangzik: Özv. Gurnesevits Lajosné szül. Voith Jenny neje, Gizella, Eugenia, Ilona és Margit gyermekei, Gurnesevits Kelemen apja, Gurnesevits Ferencz testvére, valamint az összes rokonok nevében is mély fájdalomtól lesújtva tudatjuk, hogy a felejthetetlen hitves, drága jó apa, szeretett gyermek és testvér Gurnesevits Lajos állami főgimn. tanár, városi képviselő, a Teleki-Társaság tagja f. hó 18-án, este 11 órakor munkás életének 50-ik, házassága 19-ik és tanársága 25-ik évében, rövid, de kínos szenvedés után, megerősítve az üdvösségünkre rendelt szentségekkel, csendesen az Urban elhunyt. Drága halottunk hült tetemét f. hó 20-án, délután 4 órakor fogjuk róm. kath. vallás szerint örök nyugalomra helyezni Vizpart-utca 6. sz. gyászos házunktól. Lelki üdvéért pedig az engesztelő szentmise-áldozat f. hó 23-án reggel 9 órakor fogjuk jóságos Istenünknek bemutattatni a hely beli Szent-Háromság templomban. Nagybánya, 1910. május 19. Nyugodjék békességben és az örök világosság fényeskedjék neki ! Ezenkívül az állami főgimnázium és a Teleki-Társaság is külön gyászlevélben tudatta pótolhatatlan veszteségét. Az elhunyt életrajzi adatai a következők: Gurnesevits K. Lajos'született Kolozsvárt 1860. március hó 4-én. Elemi és középiskolai, valamint egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte. Egyetemi tanulmányai elvégzése után egy évig, 1885 86 évben a nagybitsei polgári iskolánál tanárkodott; majd miután 1887. évben a kolozsvári tudomány egyetemen tanári oklevelet nyert, 1888-ig Sátoraljaújhelyben a kir. kath. főgimnáziumban volt helyettes tanár. Az 1888/9. tanévben a pécsi cisztercita gimnáziumhoz helyezték át ugyanezen minőségben, innen Aradra a kir. kath. főgimnáziumhoz ment, hol két évig működött. 1891-ben a munkácsi áll. főgimnáziumhoz nevezték ki rendes tanárnak, innen jött 1893. év augusztus hó 3-án városunkba, honnan 1903. évben Balassagyarmatra helyezték, de még ugyanezen évben saját kérelmére visszahelyezték városunkba. Tagja volt városunk képviselőtestületének; a Teleki- Társaságbar, mint rendes tag, értékes munkálkodást fejtett ki. Ezenkívül tagja volt az állami elemi és polgári leányiskola gondnokságának is. Politikai nézeteiben felette liberális s egyszersmind mély meggyőződésű hive a függetlenségi, 48-as törekvéseknek, melyek hirdetésétől soha nem tartóz’kodott. Zárkozott egyénisége miatt kevesen férkőzhettek nemes lelkületéhez, de akiket barátságával megtisztelt, azok nagyrabecsülték. így nagy tiszteletnek örvendett gróf Teleki László hosszufalui kastélyában is, hol a gyermekeket oktatta. Irodalmi munkásságát röviden a következőkben foglalj uk össze: Két évtizeden keresztül dolgozott Byron világhírű angol iró és költő életrajzi adatainak gyűjtésével és művei megismerésével s szándékában volt a nagy méretekben és kiváló érzékkel összegyűjtött adatok feldolgozása és rendszeres műbe való foglalása, de ebben immár meggátolta a kérlelhetetlen halál. Azonban e nagyszabású munkálkodás kiváló eredményei bizonynyal nem fognak nyomtalanul eltűnni s lesznek, kik ezen becses religuiák kiadását eszközölni fogják. Azon hatalmas munkálkodáson kívül, melyet a megboldogult Byron tanulmányába fektetett, még felette változatos és értékes irodalmi tevékenységet fejtett ki. Aesthetikai munkái: Az aesthetika az angoloknál. — Az erkölcs’ség a művészetben. — A modern szellem összehasonlítása a göröggel. - Augier színművei. - A művészet és a modern ipar ellenkezése.- Művészet és democratia. — Kain. Byron miste- riuma. stb. - Philologiai munkássága : Cicero : In Qu. Caecilium. In Verrem IV. V.De Signis. Fordítás. — Szép- irodalmi munkák fordítása : E. Augier: Az arcátlanok. — Girardinné : Azöröm nem öl. - Több kisebb közlemény Catulle Mendestől, Jean Richepintől, Herwegh- től, ifj. Dumastól, Guy de Maupasanttól. Álneve Szentesi Lajos volt s Kaján Kelemen név alatt országszerte híres választ adott Tóth Béla egyik híres esti levelére. Végül büszkeséggel emlitjük fel, hogy egy pár kiváló dolgozatát lapunknak is átengedte. Knuát« Fpppnr ,odrász és borbély ■ wl wllv Nagybánya, Felsőbányai*utca 2. Pontos kiszolgálás! Elsőrendű Illatszerek és bajusz* munkaerő! kötők gyári árakon! Alulírott mély tisztelettel hozom a n. é. közönség b. tudomására, hogy a Felsöbányai-utca 2. sz. alatt levő Tóth Sándorné-féle fodrász- és "toor’toély-'ÍÍH5.l©'t©'t átvettem és azt kizárólag elsőrendű munkaerővel ellátva, teljesen újonnan szereltem fel. — A t. bérlővendégek részére külön-külön teljesen felszerelt (hygienikus) fiókokat bocsájtok teljesen díjtalanul rendelkezésre. Teljes tisztelettel: KLoväts jyereno, fodrász és borbély-
