Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-27 / 13. szám
fpJK Rendkívüli kiadás. III. évfolyam. Nagybánya, 1910. március hó 29. Rendkívüli szám. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatársak : Révai Károly, Fliesz Henrik. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi«(FŐ)-tér 14. ----------hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -----------Ök öritó. Mintha vasmarokkal szorongatnák a szivemet! Kezem remeg, könnyeim sűrűn hullanak ! Egy borzalmas, le nem irható szerencsétlenség hírét hozta meg a táviró. Több mint 300 ember szörnyű tűz-halállal pusztult el, itt közel, megyénkben. A mikor a világ Megváltójának föltámadási ünnepét üli a kereszténység, a mikor világszerte fölharsog az Alleluja, - egy kis község virágzó ifjúságát, 300 fiatal leányt és legényt egy lángoló lavina eltemeti, s viszi leiköket a föltámadásba, az örök életbe. Könytől homályos szemmel, mély megdöbbenéssel nézek a keresztre feszített Megváltóra, ki annyit szenvedett érettünk, s némán kérdem az 0 jóságos tőrrel átvert szivét: vájjon hallja-e azt a szörnyű jajkiáltást, mely a föld e kicsiny, jelentéktelen pontjáról az ég felé röpül? 0, én nem kételkedem benne ! Az a rettenetes jajveszékelés, az ember-állatnak örjöngő hangja odaért az 0 szivéhez, s kitárta karját, hogy keblére fogadhassa a tűzhalál áldozatait. Mintha az ókor mesés napjai újulnának meg, a midőn tűzhalálra ítélt áldozatok alatt pribékek gyújtották föl a máglyákat, s a zsarnokok orzsiákat ültek a megszenesedett hullák fölött. Könnyelműség vagy rosszakarat idézte-e elő a katasztrófát? azt majd később a vizsgálat fogja kideríteni. De a vizsgálat eredménye nem enyhíti szivünk mély fájdalmát; magyar véreink ifjúságát föl nem támasztja semmiféle földi hatalom ! De a most föltámadt Üdvözítő kézen / fogja az áldozatokat, s oda vezeti az Ur trónja elé s felséges Atyjától áldást könyörög a szerencsétlen áldozatokra, s vigasztalást a földön maradott gyászoló családtagokra. Miatyánk, ki vagy menyekben, szenteltessék meg a Te neved! . . . Rz ököritói rémes szerencsétlenség. Világraszóló tűzkatasztrófa Szatmármegyében. Husvét másodnapján éjjel szivettépő tűzkatasztrófa történt megyénknek Ököritó községében. Ököritó kis községnek, mely a csengeri járásba tartozik, 256 háza van s lakosainak száma az utolsó népszámlálás adatai szerint 1616 mind magyar, ev. református. A község ifjúsága az egyház javára jótékonycélu táncmulatságot rendezett s e célra egy óriási tágas csűrt használt föl, mely szorongásig megtelt. A jelentések szerint 600 — 700 ember volt jelen. s Ejfél felé kigyuladt a csűr s alig pár pillanat alatt tűztenger öntötte el az egészet. Táplálékot adott a kitörő lángoknak a sok száraz galy és papír díszítés, valamint a papír lámpionok. Végzetes szerencsétlenség volt, hogy a rendezőség a csűr kijáratait erős deszkázattal elzárta, beszögezte s tölgyfaoszlopokkal is megerősítette; csakis egy kis ajtócskát hagyott nyitva a be- és kimenetelre. Javában folyt a mulatság, mikor a tűz végig futott a csűrön. A jelenlevőket óriási pánik lepte meg. A táncolok jajveszékelve rohantak a kis ajtó felé s ott rettenetes küzdelem fejlődött ki. Aszonyokat, leányokat, letapostak; az örjöngők egymásba fogózva tépték, harapták egymást, mialatt a tűz - mintha csak láthatatlan kezek élesztgették volna, - rohamosan hatalmába kerítette az egész alkotmányt. A benszorultak közül úgyszólván sen- kisem menekült meg. A község egész fiatalsága, virágja ott pusztult a rettenetes tűzben. A lenge báli ruhás leányok egy szempillantás alatt tűzcsóvákká változtak, s megszenesedve omlottak halomra. Még rettentőbbé vált a szerencsétlenség, a midőn a lángoló szalmafödél beszakadt. A zsarátnok mindenestől ellepte az embertömeget, a mikor is a menekülés lehetetlen volt. A benszorult áldozatok egytől-egyig oda égtek. Nincs a falunak olyan háza, hol legalább egy-két családtagot ne siratnának ! Van olyan ház is, honnan az egész család kihalt! Újabb részletek. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy körülbelől 300 ember pusztult el. Ugyanis, mikor az egész lángban álló építmény beszakadt, az egymás hátán tolongó embertömeg fejére, — azt maga alá temette s ezen szerencsétlenek közül egyetlen-egy sem menekülhetett meg. Azok, a kik előbb kijutottak a kis ajtón, mint égő fáklyák rohantak idestova eszö- ket veszítve, mig súlyos égési Sebőkkel
