Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-09 / 2. szám

TÁUSADAIjMI és szépirodalmi hetilap.

Előfizetési árak: Egész évre G korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. AJTAI NAGY GÁBOR.

Főmunkatársak :

Révai Károly, Fliesz Henrik.

^zerKesztoseg:

JtVUSSUlIl JLi'd

Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. —-------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. —■■ ■

A városi mérnök ipari vállalkozása.

— Irta: Ajtai Nagy Gábor. —

Városunk mérnöke lemondott. A megüresedett állást a város érdekében sürgősen be kell tölteni. Teljesen időszerű tehát, ha ismét felvetem a kérdést: Helyes volna-e, ha a szervezési szabályrendelet küszöbön álló kidolgozásánál a mérnöki állás tekintetében a magángyakorlat folytatása eltiltatnék? Igenlő esetben a pályázat kibocsátásánál e fontos körülmény figyelembe vétetnék s a javadalmazás erre való tekintettel állapíttatnék meg.

Volt mérnökünk ambiciósus, de tapasztalatlan és balkezes ember volt. Helybeli iparosainkat akarta a vállalkozások reáli- tására megtanítani, azonban tanításai nála mondottak először csődöt s ennek következményeit végre le is vonta. Magánmü- ködésének tragikuma egyszersmind köz- functiójában is fellelhető, mert erejét meghaladó elfoglaltságában nála is, mint min- j den átlagembernél az egyéni szempontból indokolt magánérdek jutott túlsúlyra 1 s e miatt nem érhetett rá mindazon teendők alapos ellátására, melyeket a szervezési szabályrendelet s későbbi közgyűlési határozatok közhatáskörébe utaltak.

A hiba azonban nem egyedül benne keresendő. A rohamos haladás szülte köz- és magánviszonyok a városi mérnöki állás számára egy ember erejét és nagyszabású képességeit teljesen lekötik. A városi mérnök - s ezúttal a jövőre gonmmm ^ i irrm rw-i itbimi i

dőlünk — az összes építészeti ügyek előadója. Tessék utána járni, hogy hány köz- és magán építési engedélyt adott ki a város tanácsa az 1909. évben s mindjárt fogalma lesz mindenkinek, a ki a város építéseiben a köz által követelt magasabb és messze jövőre kiható szempontokat kellően mérlegelni tudja, hogy mily fontos és lelkiismeretes eljárást követel ezen ügyek ellátása, valamint a keresztülvitel alapos ellenőrzése is mennyi időt köt le ! Sőt ott az ellenőrzés lehetetlen is, hol a városi mérnök a magánvállalkozó.

Kevés barátja van ugyan a város házilag végrehajtott építkezéseinek, sőt ma már talán egyetlen egy sincs, - mégis indokolt szükség esetén a mérnök feladata ezen házi építkezések végrehajtása. Ez is nagy és kipróbáló feladatokat ró a mérnökre s egyetlen alkalom arra, hogy az építőiparosok túlságosnak vélt vagy valóban felcsigázott igényei mindenkor kellő egyensúlyban tarthatók legyenek, mert a házi építkezésnek ez az ‘egyetlen indoka. A magánosok építkezéseiben pedig a lenyomott áraknak volt mérnökünk csak ideig- órákig maradandó emlékeit adta, a túl- magas és esetleges leküzdhetetlen kartell árakra pedig mindig akad egészséges verseny, kiváltha ezek az árak az építkezések kerékkötői, mert a vállalatkereslet becsületesen meggyarapodott.

A városi mérnök felügyelője továbbá a tégla termelési iparnak, melyről ékesen beszélnek a téglaszin körüli állapotok.

Szégyene a városnak, hogy oly tenger anyagpocsékolás mellett — fa, deszka, tégla szanaszét ellenőrizetlenül, az üzleti eredmény máig is leszámolatlanúl! —eddig semmi ügyet nem vetett ezen üzletágára, melyben ezreket érő nyers anyag kallódik el. A mérnök nem ért rá a magánvállalkozások mellett ily csekélységekre és soha se is fog ráérni; a mindenkori Maletinok pedig teljesen le vannak kötve a közmunkaügy vezetésére, mert' magánvállalkozásai mellett a város mérnöke erre se érhet rá. Nincs fizikai ideje! A közmunkaügyi összeírás és költségvetés helyes ösz- szeállitása sem csekély feladat; a községi közdűlő utak gondozása, épitése, fentar- tása szintén sok időt és ellenőrzést igényel. Az utkaparók bérjegyzékeit hogy is érne rá a város mérnöke revideálni, mikor azt se is tudja, hogy melyik utkaparó hol dolgozik? A város általános szabályozási tervének elkészítése és fokozatos végrehajtása is tenger időt elemészt.

A mérnök továbi feladatait a szervezési szabályrendelet 84. §-a tartalmazza; üsse fel mindenki e paragraphust, a kiket illet s ha annak átolvasása és átgondolása után továbbra is azon meggyőződésében ringatódznék, hogy a város mérnöke c teendőin kívül ráér postapalotát is építeni, akkor tiszteljük a meggyőződését, de sokunknak nem fog imponálni !

A közérdek tehát azt kívánja, hogy a város jövendő mérnöke a magánvállalR nagybányai Hírlap tárcája.

A múmia.

Én vagyok Ramzesz hercegnő leánya.

A gúla mélyén nyugszik múmiám. Fekszem merevén, tarka pólyában S rakódik lassan, szürkén reám Egyik porréteg a másik után.

A gúla dohos. A guta sötét.

S én tudom, ott künn napsugár táncol. En tudom, ott künn tombol az Élet! Ujjong aranytól, remeg a vágytól,

Ó merev pólya, mely ideláncol!

Tubák recsegő, diadalmas hangja. — Oboék szerelmes puha zenéje. - Mámoros párok ittas csókja csattan A gyönyör vad refrénjeként beléje-,

Ó sírboltom dohos, bús, nyirkos éje!

Én vagyok Ramzesz hercegnő lánya..

A guta mélyén nyugszik múmiám. Fekszem mereven. Tarka pólyában.

S rakodik lassan, szürkén reám,

Egyik porréteg a másik után.

Miklós Jutka.

A csavargó.

— Irta: Jávor Bella. —

— Jaj . . . Jónapot, Früstök, Izé . . . Jacura bácsi. Hogy futottam, de hogy. Utolértem magát. Nézzen csak hátra, mert én nem merek. Nem jön utánam a mamám, vagy a papám; Istenem jaj . . . Hogy elfáradtam, mert nagyon futottam. Álljon meg egy kicsit, Jacura bácsi. Hadd üljek ide erre a kőre addig. Hogy szúr itt a mellem . . . mint a múltkor; tudja Jacura bácsi, ez azóta volt, mióta maga nem járt erre. Labdáztam és szaladgáltam, meg nem fogadtam szót. Hát ezért szúrt akkor is a mellem. Ágyba fektettek, de ott is csak szúrt és szúrt ... És ott kellett az ágyban lennem addig, mig az a sok jeges cukor az ereszekről mind le nem olvadt, de még akkor sem szánhattam le az ágyról. Fölültem és kinéztem az ablakon. Láttam, hogy a jeges cukor pocsolyát csinált az udvaron és sírtam. De mégse engedtek ki. Egyszerre elkezdett a nap sütni minden reggel, de még olyankor, mikor én aludtam. Erről, meg hogy a pocsolya már kiszáradt az udvaron, tudtam, hogy Jacura bácsi erre fog járni.

— Hehehe, ezt jól. eltaláltad, fiam.

— Jacura bácsi! Én,már összegyűjtöttem azt a sok pénzt. Adtak. És adtak volna még többet is, ha akartam vón. Mert sok keserű orvosságot itattak velem. És én ezt a sok pénzt mind magának adom.

— Hehehe nekem adod? És nekem kell, mert én egy szegény nyomorék vagyok, Nincs lábom. Elvesztettem a csatában. Ez nem láb, csak rongyokból csináltam egy olyat, mintha láb lenne.

— Nem láb? — kérdezte csalódottan a fiúcska. — Én azt hittem, hogy az. Mikor tavaly itt volt, azt monta, hogy csupa seb a lába, mert keresztül lőtték a csatában. S hogy azóta húsz esztendő múlt el és nem akar meggyógyulni. De meggyógyítanák fönn Pesten, ha lenne magának sok pénze. És addig koldul maga, mig az a sok-sok pénze össze nem gyűl. Akkor majd meggyógyul. Hát nem láb ?

— Az, de nem mondják az ilyenre, hogy láb. Csak az olyanra mint a tiéd, fiam.

— Mert a magáé rongyokból van. — mondta nagyon halkan, nagyon elszomorodva a sápadt, beteges kis fiú.

— Nem értettél meg, fiam. Csak a beteg* az átlyukasztott lábamat göngyölgettem bé ebbe a sok rongyba. Mert tudod, fiam fáj, ha esni szokott.

— Most is esik.

— Igen és most is fájt. Jaj . . . Egész télen feküdtem. De nem úgy, mint te. Téged nem eresztettek ki a jó meleg dunyhás ágyból, engem meg kergettek, még szinbűl, a fáskamarákból is. Egyszer nagyon hideg volt — és mikor hideg van, nagyon fáj a lábom — nem tudtam járni, kéregetni, hát bementem egy udvarba. Sötét volt, elkezdtem tapogatózni, hogy

Liapunlc xxiEli száma S Oldal.