Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-23 / 21. szám
II. évfolyam. Nagybánya, 1909. május hó 23. 21. szám. TAn-SiLDja-LMI ÉS SZÉPIROiaALM;! IIETILikl^ Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda.bérlete, Rákóczi=(Fő)=tér 14, hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------A munkaadók szervezkedése. Nem régiben, történt, hogy a munkaadók országos szövetsége megkereste a helybeli ipartestületet s midőn egyfelől rámutatott arra, hogy manapság már minden társadalmi osztály szervezkedik gazdasági érdekei megvédelmezése és előmozdítása czéljából, másfelől külön kis fiizetecskébe foglalt magvas fejtegetésekben ismertette azon okokat, melyek a munkaadók szervezkedését elkerülhetetlenül szükségessé teszik: ugyanakkor felkérte testületünket, Hogy a saját jól megfontolt érdekében is hasson oda, hogy a helyi munkaadók szövetkezzenek és azután az országos szervezetbe tömörüljenek. Vannak azonban pusztába kiáltott szavak, melyek nyomtalanul elenyésznek ! Igényeikben tulságig szerény munkaadóink miért is szervezkednének? Eddig se volt az, mégis meg voltak valahogy, ezutáh is csak meglesznek, bár tagadhatatlan, hogy a kézműipar erősen hanyatló félben van. Ezen kishitű és szűklátókörű politikából azonban ki kell emelkednie a munkaadó osztálynak, mert akkor már késő a szervezkedés terére lépni, a mikor már a meglévő erős munkásszervezetek a harcz ösz- szes használható eszközeit előzőleg maguknak lefoglalták. S ha nem késő, óriási, npnden energiát lekötő erőfeszítést kíván a mintaszerűen szervezett munkásosztály túlzott követeléseinek kellő mederbe való visszaszorítása, hogy az egészséges egyensúly az ipar virágzását s közvetve az iparos és munkásosztály összhangzatos megerősödését és existencziális boldogulását eredményezze. Érthetetlen jelenség, hogy a társadalmi szervezkedés mai ezerféle országos jelensége mellett épen a munkaadóosztály az, mely szétforgácsolt erőit legfelebb helyi csoportokba sűríti össze, hogy teljes erejével feküdjék reá az egyéni érdekre s ez által a helyi összeség kisméretű boldogulását eredményezze, holott sokkal nyomosabbak és következményükben teljesen reformálok azok az indokok, melyek az erőknek országos tömörülésére utalnak, mint oly szervezetre, mely alkalmas arra, hogy a munkaadóosztály erkölcsi és különösen vagyoni gyarapodását előidézze és megszilárdítsa. A kis patak mérföldeken át is csak patakocska marad s bármennyi fut is messze vagy közel egymás mellett, hajózható víztömeget csak a mindenünnen összeomló patakok, folyók és folyamok alkotnak. Hiába halad hát egy-egy község avagy város munkaadó osztálya a maga csendes és biztos munkamedrében tova, azt az erőt sohase fogja kifej-* teni, mely más, országos szervezetbe tömörült, hatalmas osztályok sajátja s igy azokkal sohase veheti fel a küzdelmet, mert ma már a Dávidok ügyessége ritkán gyűri ie a hatalmában vasgyökeret vert Góliátot! Látjuk, hogy például a munkások érdekében humanitárius intézkedéseket tart az állam szükségesnek, gondoskodik katonáiról, tisztviselőiről, szolgáiról, ügyvédeinek nyugdíjintézetet létesít, a földmi- vesosztályt a lehető legnagyobb védelemben részesíti, olykor beczézgeti, csak a munkaadók érdekeinek hathatós védelmében nem cselekszik, ezért miként a gazdák az 0. M. G. E. óriási szövetkezése utján, úgy kell a munkaadóknak is országos szövetkezés nyújtotta erővel kikiiz- deniök az érdekeikről való hathatós gondoskodást. Magyarországon eddig az iparososztálynak olyan egyesülése, olyan tömörülése, amely impozánsan jelenhetett volna meg meg bárhol, ahol az iparosok dolgairól van szó és kijelenthette volna, hogy az ő kívánságuk az iparosság kívánsága - nem volt. Most azonban, hogy a munkaadók országos szövetsége megalakult és már intenziven működik, a közösség fontos érdeke s egyben az iparososztály kötelessége is, hogy azon szövetségbe belépjen, mely érdekeinek hatalmas védőbástyája. Bár mennyire kedvezők volnának is a helyi viszonyok, a mit épen nem tapasztalunk, az iparososztálynak mégis felül kell emelkednie a localis szempontokon túl arra a magaslatra, honnan nagyszerű kilátás nyílik s honnan beláthatni az Ígéret földjére ! R Nagybányai Hírlap tárczája. Sondolatok . . . Ez a mi földünk, Nem a tűzlelkiiek örömtermő földje. Be van véges-végig - hegycsúcstól völgy- Szárnyakat dermesztő, [mélyig — Lelkeket fojtogató szürke köddel födve. S akinek nincs ökle .I gyengét leverni, legyűrni a porba; Örökké sötétbe, öröké lenézve Vánszorog az utján, Hol lökdösik durván az utolsó sorba. Ez a mi földünk, Az éjjeli 'madarak, dúvaclak tanyája. A gonosz, a czéda osztozik a préda Elejtett galambján; És mindenki látja és senki sem bánja. — . Ez a mi földünk Termi az Isteneket, de minél másnak adja. Mind másutt nő nagyra s idegenek napja Ragyok a nevükre, Mintha átok ülne minden magyar hantra. T'ngvdPi Mór. Pintye Gligor. — Glossák egyik Nagybánya városi levéltári adathoz. — Háborús időkben nem ritka esemény, hogy egyesek-kivált a harezok szünetelése közben — a hadseregtől elválnak és rablóbandává alekul- nak. Áll ez leginkább, midőn a háború felkelés- szerű és az ország belterületén folyik. A mult- : bán az ilyen rablókalandok abban is lelték magyarázatukat, hogy a sereg ellátása, élelmezése és j felszerelése nem állott valami ideális felszínen. A hadseregnek csakhamar elfogyott az elesége, ruhája lerongyolódott és nem csoda tehát, ha ; a szegény harezosok úgy segítettek magukon, ahogy lehetett. > A Rákóczi-felkelés idejében is volt egy ilyen • hírneves rablóbanda, amely vármegyénk északi részén és a szomszédos területeken működött. A korszak irói nem tesznek róla említést, de régi iratok bizonyítják, hogy ezen csapat a harczból is kivette,részét, több ütközetnél volt jelen s a főnök Rákóczinak Ilii embere volt. A banda feje Pintye Gligor volt, aki a XVI. század végén szolnokdobokavármegyei Hollómező községben született s a XVII. század elején rettegésben tartotta MagyarláposJcörnyékét, nemkülönben Kapnikbánya és Nagybánya vidékét. Mondják, hogy nemannyira a haszonlelés, mint bosszúvágy hajtotta a kalandos életre, ami kitűnik abból is, hogy midőn Rákóczi zászlót bontott, ő is embereivel együtt oda sorakozott. Ezen történelmi tény megállapítására szolgáljanak az alábbiak, amelyek Nagybánya város 1703. aug. 14-iki jegyzőkönyvében a következő- kép vannak megírva. „Majos János a kuruezok főkapitánya aki Mánnarosszigeten van, két ízben irt a Nemes Tanácsnak, az egyikben a várost engedékeny- ; ségre figyelmezteti, a másodikban keményen megparancsolja, hogy a város küldjön 3 - 4 mázsa puskaport, 18 sing posztót, 100 tallért, ónt, puskatöltést, minél többet és a katonák részére élelmiszert, megfenyegetvén a magistratust fejes jószágvesztéssel, feleségeiknek megölésével és a Nemes Tanácsnak karóba húzásával, mindamellett, hogy Majos ur szigetről másfelé vette útját s a várost nem támadta meg, de másrendbeli kuruez, és pedig Békessy András, Lantos János, Bállá Ursz hadnagyok két kompániával és a híres Hollómezei Pintye Gligor Tolvaj Ur hét vagy nyolez társával,' a ki a' Nagyságos Rákóczi Ferencz Fejedelem gráfiáját megnyerte és még egynéhány gyalogos puskással estefelé a yáros alá jutván megállották a Magyar kapu előtt és azt parancsolták, hogy a város álljon a Nagyságos Fejedelem pártjára. Több szóváltás után abban egyeztek meg, hogy este lévén, kölcsönös zálogot adjanak egymásnak, hogy igy a város bántatlanul maradjon, a mint meg is történt akkor este, hogy a zálogba adott emberek a kapun ki és bejöttek. Reggelre úgy a kuruezok, mint a város lakossága hajlandó volt, hogy a város egy követe által keresse fel a NagysáT .n pií t~i U: mai száma ÍO oldal
