Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-16 / 20. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak :. Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JEMEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula kőnyvnyomda.bérlete. Rákóczi-(Fő')=tér t4. ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------A magyar földért. „Akié a föld, azé a Ország.“ Régi és jó közmondás s körülbelül azt jelenti, hogy a föld az állami és társadalmi élet alapja, illetőleg a föld eloszlása az állam és társadalom fejlődésének az irányitója. Ez teszi szükségessé, hogy a földbirtok helyes megoszlására úgy a társadalom, mint az állam a lehető legnagyobb jó- irányu befolyást gyakoroljon. Tudvalevő dolog, hogy a magyar földbirtok-megoszlás úgy közgazdasági, mint társadalmi, mint pedig a magyar nemzeti állam eszménye szempontjából kifogás alá esik. A nagy birtok, a közép- és kis birtok hátrányára túlságosan nagy mérveket ölt, amit még az a körülmény is megtetéz, hogy a legnagyobb része tiszta magyarlakta és " a legtermékenyebb vidéken terül el. A középbirtok pusztul és nemcsak hogy a közgazdasági szempontból teljesen elvetendő elaprózásnak van kitéve, hanem az ország nem magyarlakta vidékein a régi magyar családok kezéből a magyar nemzeti állam eszményével szemben álló nemzetiségek kezébe is kerül. E bajokat kivánja szanálni a nemrégiben beadott törvényjavaslat, tehát nem lesz érdektelen azt ismertetnünk. Az eddigi állami telepítések csak a kisbirtok létesítését emelték fel, ezzel szemben az uj javaslat szerint az állami telepítés jótéteményei a középbirtokra is ki fognak terjedni. Ez egy nagyon fontos lépés a már elpusztult vagy pusztulófélben levő középbirtokos osztály rekonstruálására. A síkvidéki nagy birtokoknak nemzetiséglakta erdős területekre való át- települését, vagyis Beksics Gusztáv eszméjét kétféle módon segiti elő a javaslat: a telepítés és parczellázási czélokra való megvásárlás, illetőleg birtokcsere utján és a cserével járó bélyeg és illetékmentesség által. Első a telepítési alapnak százhúsz millió koronára való emelése és az összes nem specziális czélokat szolgáló állami birtokok idecsatolása által van reálisan biztosítva. A parczellázásoknál elharapódzott visszaélések megakadályozására is nagy súlyt fektet. A magánparczellázás csakis a telepítési felügyelőség engedélye alapján eszközölhető, melynek az a föltétele, hogy a vásárlók gazdasági boldogulását sem a magas ár, sem a föld minősége nem veszélyezteti. Ez hivatva van megakadályozni azt, hogy a parczellázók a földművelő népességből tönkrement exisz- tencziákat csinálhassanak. Közérdekűnek nyilvánított parczellázások állami támogatásban is részesülhetnek. A parczellá- zással foglalkozó intézetek azonban felmentetnek az állami ellenőrzés alól, de kötelesek a vevőknek öt éven belül visszalépést biztosítani. A javaslat a kivándorolt állampolgárok visszatelepülését is előmozdítja. Hasonlóképpen a külföldön lakó magyar ajkuakét is, részben, hogy az állami telepítéseknél és parczellázásoknál különböző kedvezmény és előnyben részesülnek, részben pedig, hogy honosságuk meg-, illetőleg visszaszerzése körül támo- gattatnak.' A javaslat szerint minden birtokárverés a telepítési hatóságokkal közöltessék, mely jogosítva van minden bánatpénz és kölcségelőlegezés nélkül vételvagy utóajánlatot tenni. Ezzel ellensúlyozza a nemzetiségi pénzintézeteknek a magyar kézben levő földbirtok megszerzésére indított hadjáratát. De azért is üdvös a javaslat ezen intézkedése, hogy az igy megvásárolt birtokból járadékbirtokot létesít, melynek járadék- tulajdonosa a volt földbirtokos vagy annak egyik arra való családtagja lehet. Amellett azonban a magánjáradék intézetek szervezetével és az azoknak nyújtandó különböző kedvezményekkel is foglalkozik, melyeknek hivatása a járadék-birtok rendszerének minél nagyobb mérvben való elterjesztése. Az idegenek birtokszerzését is igyekszik a javaslat megakadályozni, amennyiben a holtkézbirtokokra nézve elővásárlási jogot biztosit az államnak és az idegeneknek csak úgy engedi meg a vásárt, ha a birtok minden kataszteri holdja után ötven koronát fizetnek a telepítési alap javára. Ez az a törvényjavaslat, mely törvényerőre való emelkedése után összes agrárpolitikai intézményeink koronáját fogja képezni. R Nagybányai Hírlap tárczája. Az a dohány! — Irta: Kárpáti Endre. — Itt-ott élünk már azok közül, akik az ötve- pes évek Kálváriáját átélveztük. Megtértek oda, ahol nincs harag, nincs boszuállás, egyenetlenség. Nehéz idők voltak azok. Az ember nem hihetett még annak sem, aki legjobb barátjának mutatta magát; nem tudta, hogy egy önfeledt perczében kiejtett szava nem zuditja-e reá a hatalom vaskezét. Körülfogtak bennünket a fizetett kémek és a legőszintébb barátságot színlelve, többnyire terített asztalunknál, kigyómódra leselkedtek egy-egy elejtett szóra, mely az illetőnek vesztét, maguknak pedig fényes jutalmat, gyors előmenetelt biztosított. Befurakodtak a családi szentélyekbe, kihasználták a békés polgárok vendégszeretetét és szerencse, volt, ha azt keserűséggel nem viszonozták. És nem menekülhettünk tőlük. Egyszerűen bekopogtattak, tiszteletüket tették, ahol kövérebb asztalra volt kilátásuk . . . és jaj lett volna, ha szívesen nem fogadják őket! Némelyik annyira vitte, hogy fényes délután beállított és Überczihájából előhuzkodta kézilámpáját és az asztal közepére állította, hogy lássák, hogy mostitt marad, mig csak lámpással nem kell hazamennie; készítsenek azért vacsorát, de jót. Nekem is volt szerencsém ilyen magas vendéghez. Úgy jutottam hozzá, hogy fia hozzám járt iskolába és ezen a réven gyakran elhozta kézilámpását ... és nagynehezen egy szóra ott maradt vacsorán is. Egy alkalommal vacsora végeztével szivarral kínáltam „köszönöm, majd tea után“ - volt a válasza. Eszembe sem jutott volna a tea. Akkor nem is volt olyan mindennapi dolog, mint most ... de készíttetnem kellett. Mivel pedig otthon nem volt, a kereskedések meg zárva voltak: házról-házra kellett járnom ismerőseimet, mig egy kis teát, meg rumot kölcsönözhettem. Hány hasonló eset volt, kivált leányos háznál. Mert az atyafiak nagyon szerették a piros pozsgás, zsizsikszemü magyar leányok körül le- gyeskedni. Egyik-másik meg is akadt, aztán a nehéz idők múltával mint derék férjek elfelejtették múltjukat is. De, főleg tiszta magyar városban, nem igen boldogultak egyes családoknál. Mikor tehát látták, hogy a magyar nem tanul meg az ő kedvükért németül: megtanultak ők magyarul. A tanítói tiszt mireánk szakadt. Azt sem tudtuk, hogy a sok közül melyik mellé álljunk. Leginkább az asszonyok jelentkeztek; mert csak baja ) gyűlt meg legjobban a cselédekkel, meg a pia- I czi bevásárlások alkalmával. Nekem is volt egy pár ilyen menyecske tanítványom. Szorgalmasak j voltak mind, híven elkészítették Írásbeli gyakorlataikat, rendesen a szótárfélét, melyet mindig ! magukkal hordoztak, főképen mikor a piaczra mentek. Egyik tanítványom oly magasabbrangu fi- nánczhivatalnok felesége volt. Fia hozzám járt iskolába, ezt is tanítottam. Sok jóizü órát szerzett folytonos kérdezősködésével és kerékbetört magyar beszédeivel. Amit uton-utfélen hallott, azt mind fölirta és megkérdezte, hogy hát az mi. Egyszer csodálkozva mondta, hogy hiszen a magyarok is beszélnek németül: Két ur találkozott az utczán és egymást e szavakkal köszöntötték „Ale szolgeigen.“ Hogy mekkora nevetés közt magyaráztam meg neki, hogy az „Alá szolgája“ - elképzelhető. Más ízben meg elpanaszolta,, hogy őket a fiatal urak kicsufolták, mosolyogva néztek reá és egyik azt mondta „Be csinos menyecske.“ Alig tudtam megvigasztalni, hogy az dicséret. Föl is irta noteszébe: Be tschinosch menetschke = Schöne Frau . . . Egyik reggel, 7 óra után jön az én menyecskémtől a hivatalszolga, hogy rögtön menjek el, a nagyságos asszony sürgősen beszélni akar velem. — Hm . . . hét óra ... mi történhetett? . . . mi szükség van ilyen időben reám? — Elsiettem. — Van enek dohám? — kérdezte mint egy ijedt arcczal. — Van. Tegnap hozott egy szép csomót egyik tanítványom. LapvinIsL mai száma 8 oldal.
