Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-09 / 19. szám
II. évfolyam. Nagybánya, 1909. május hó 9. 19. szám. TÁRSADALMI És SZÉ3PIRODALMI HETILAP Csőd előtt. (M. H.) Uton-utfélen halljuk, hogy a gazdasági élet minden nyomorúsága egy társadalmi osztályt sem sújt olyan nyomasztóan, mint az esze munkája után élő értelmiséget. Ezúttal természetesen figyelmen kívül kell hagynunk azokat a szerencsés kivételeket, kik okosan megválasztott papjuktól a kenyeret adó diploma vagy hivatal mellé utravalóul egy jó darab kalácsot is kapnak, hanem arról az óriás többségről szólunk, amely arra van utalva, hogy kizárólag esze munkájával keresse meg a maga és családja életszükségleteit. Ennek bizony nyomasztóbb a helyzete, mint a jóravaló napszámosé. Ez, ha igazán dolgozni akar, a maga igényeihez mért szükségletét a keze munkájával mindig megszerezheti. Ha a drágaság nő, munkabére inkább lépést tart az érték- emelkedéssel, mint a fölötte álló értelmi osztályé. Kiadási többletét a munkáltatóra hárítja; mert saját érdeke védelmére mint szervezett tömeg áll sorompóba és hatalmas fegyvere, a sztrájk, megélhetési föltételeinek biztosításához mindig közelebb vezeti. Az értelmi osztály egyéni érdekszervezettség híján van s a maga létérdekeit nem védheti kellőképen a többi társadalmi osztályok prepotenciájával szemben. Ez oknál fogva igazán nyomatékos fellépésre is képtelen. Aztán meg a belé- nevelt előítélet szinte méltatlannak tartja seg, hogy az előitelet olyan nagy mértékben tartja hatalmában az értelmi osztályt, amelynek pedig minden társadalmi elhaladásban zászlóvivőnek kellene lennie. Vagy talán éppen a mélyebb belátás nyomja el benne az egyéni érdekét a közérdek parancsoló szavával szemben. Szóval az értelmi osztály is minden értelmi munkást kivétel nélkül egyesitő szervezkedésre szorul, mert különben a mai nehéz viszonyok között a maga létérdekeit megóvni és jövendő existenciá- ját biztosítani aligha fogja bírni. A létért való küzdelem harczában csak hasonló fegyverekkel lehet boldogulni. Az értelmi osztály megóvása a zülléstől nemcsak osztályérdek, hanem elsőrangú nemzeti érdek. Bármily érdekes és nélkülözhetetlen elemei is a nemzettömegnek a többi társadalmi rétegek, senki sem tagadhatja, hogy valamely nemze* vagy népfaj kulturális színvonalának mértékét az értelmi osztály adja meg. Amikor tehát ennek nyomasztó helyzetén könnyitünk, olyan értékes szellemi energiákat oldunk fel a közművelődés és közérdek számára, melyeket eddig az anyagi gondok, elkedvet- lenedés, fásultság kárhoztattak tétlenségre, vagy hajtottak robotmunkára, pedig ezeket a lekötött erőket sínyli oly nagy mértékben a magyar társadalom és kultúra. Bármekkora ideálizmus is legyen a magyar értelmi osztályban, mert e tekintetben igazán bőségben él, különben talán már rég Amerikába vándorolt volna gyári munkásnak; de az még nem elég ahhoz, hogy hivatását igaz szeretettel töltse be. Az értelmi munka első sorban megköveteli, hogy aki belőle él, a gondok nyomasztó hatása alul mentes legyen, mert ez nemcsak leköti a szellemi erők java részét, hanem legtöbbször bénitólag is hat rájuk. Ezért tartjuk elsőrangú társadalmi érdeknek, hogy az értelmi osztály anyagi helyzete minél türhetőbb legyen. A dolog valóságban pedig éppen ellenkezőleg fest. Mig az iparos, kereskedő, munkás a növekedő drágasággal szemben úgy védekezik, hogy a portékája és munkája árát magasabbra szabja, tehát anyagi helyzetének mérlegén az egyensúly nagyjából megmarad, a megszabott fizetésére utalt hivatalnok, vagy lateiner ember jövedelme nem nő a megdrágult igények szerint. Az úgynevezett fizetésjavitások inkább csak boszantó alamizsnák. Az ügyvédi, orvosi s egyéb szabad értelmi pályák jövedelmeit pedig részben a konkurrenczia, részben az a szomorú jelenség szorítja a létminimum határai alá, hogy a szellemi munka értéke ellentétben a testi munkával nemcsak nem emelkedik, hanem némely ágaiban határozott csökkenést mutat. A társadalom irányítására hivatott osztály helyzete tehát, bátran kimondhatjuk, válság előtt áll, amelyet elhárítani nemzeti érdek. A társadalom együttes Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi=(Fő)=tér 14. ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ ho zzá a sztrájk fegyverét. Különös jelenR hagybányai Hírlap tárczája. JCeine dalok. i. Ó, ha feledni tudnám Te szépséges leány, Hogy tested-lelked’ egykor Enyémnek mondhatáml Enyém lehetne most is Tested, mely ifjú még, De lélek nem kell nékem, Van bennem is elég! Ha széttéphetném lelkem’, Neked adnám felét; S én, mint. egy test és lélek, ügy olvadnék beléd! II. Arany lábú csillag ócskák Járnak félve, nesztelen, Hogy a földet fel ne keltsék, Mig az éj ölén pihen. Néma erdő hallgatózik, Fülel minden levele; A hegy, — mintha álmodoznék, — Árnyék karját nyújtja le. De mit hallok? Mint egy viszhang Száll szivembe szép zene; Kedvesemnek hangja volna? Vagy csalogány éneke? Révai Károly. Impressiók a Balatonnál. Vessünk egy pillantást a Balaton kies vidékére a művészi Ízlés, a szép szemüvegén át s első impressziónk lesz, hogy ne engedjünk tért a szürkeségnek! Tegyük színessé, élénkké környezetünket, mint maga a csodás természet. Engedjük át magunkat azon boldogító mámornak, melyet a színek művészi összhangja idéz elő. Pihenést nyújt ez s megnyugvást az élet küzdelmeiben fölzaklatott agyvelőnek és ideg- rendszernek. Nyilvánuljon meg a színek finom szeretete, öltözetünkön úgy, mint egész környezetünkön. Nincs unalmasabb, fárasztóbb, lélek- ölőbb, mint a színes hullámverte partokon, szürke tárgyak, szürke emberek. A szinek élénksége mindenkor fölelevenitőleg, élénkitőleg hat az ember kedélyállapotára. * A természetben minden vidéknek megvan a maga karaktere; a mi a vidék külső s belső képében, hegy, föld, viz, erdő, mező stb mine- müségében, alakulásában — szin és vonalhatárában — az emberek viseletében, foglalkozásában, lakóházaikban, szokásaikban stb nyilvánul. Érthetetlen tehát miért akarunk a Balatonból minden áron fenyvesekkel körített tavat alkotni, mikor e vidék nyájas verőfényességének megvannak a maga gyönyörűen fejlődő topolyái, rezgő nyárfái, juharfái, tölgyei, jegenyéi (magyar cziprus), füzei s végül a fák legszebbje: a szomorú nyiresei. Miért nem ezeket ápoljuk gondozzuk, neveljük? A vidék karaktere szempontjából, festői szempontból, különösen a fenyők egyes nemei, határozottan kiesnek e vidék folt hatásából. Sokkal jobban tudunk gyönyörködni a Balaton- partján egy-egy hatalmas nyárfában, vagy egy- egy csoport nyiresben, mely mögött megcsillan a víz színes tükre. Igen szép, kedves a fenyő itt-ott (különösen a vörösfenyő) a változat kedvéért alkalmazva, bár sokkal igazabban lehet élvezni ezt is hazájában a Kárpátokban. Mert itt bizony csak olyan üvegházi hatása van. El- csenevészedik formájában. Aki valaha igazi fenyvest látott, abban az itteniek még illúziót sem tudnak kelteni. Ebbe a miliőbe legalább tömegesen nem valók. Védelmezzük tehát e vidék karakteréhez tartozókat. Védelmezni kell a szép évtizedes fáinkat, de nemcsak szóval, nem elég, ha ezirányban a Balatoni Szövetség mindent elkövet, hanem szükséges, hogy ezt az egész balatonvidéki intelligenczia is magáévá tegye. A fásítás igen helyes, sőt elengedhetlen, de a helyi viszonyokst tekintetbe véve: a modern parkosításnak mindenben a természethez kell simulnia. Lapunli. mai szama 12 oldal I
