Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-02 / 18. szám
1909. május 2. Nagybányai Hírlap 3 czézik is és hízelgéssel, czirogatással, kedvességgel ellátják. A bariton, a hősszerelmes, a szeles gavallér, az intrikus s a világjelentő deszkának többi férfiú tagozatjai pedig az ilyen aranyos kritikusnak többet — isznak a borából. (És egyéb rekompensatió hiányában megengedik, hogy a feleségeikkel perte legyen s egv-egy bohém vacsora alatt, vagy után szúrós bajuszát, azoknak Diana-krémmel kikent, kifent sima ajkaikhoz dörzsölhesse.) Hanem van aztán szemtelen, kiállhatatlan kritikus is, aki, habár illő formában de — az igazság sikos parkettjén állva — kritikájában tudtára adja a kis primadonnának, hogy czél- szerübb volna előbbi hivatásához; a konyha- edények tisztába tételéhez visszatérni, mint kornyikálni. Na, az ilyen kritikus aztán több szidást kap, mint akár egy miniszterelnök. Általános szabály, hogy a szinészvilág a színi kritikust vagy dicsőíti, vagy szidja. De minden szabály alól van kivétel. És én tudok egy ilyet. A kritikust kinevették — a múzsa fiuk, papák és mamák. A tényállás, melynek alapján a kinevetés végeztetett, az alábbi. N. városban az egyik politikai napilap szerkesztője, mivel pap volt s hivatásával nem tartotta összeegyeztethetőnek az olyan istentelen helyre való járást, mint amilyen: a színház, hangverseny, - az állandó színi kritikusi tiszttel egyik fiatal munkatársát öltözteté fel. A fiatal kritikus az első hónapban, mivel akkor e nagy világon e kívül semmi egyebe nem volt, mint ideje és jó kedélye, rendületlenül eljárt a színházba. A kritikát pedig nyomban megírta az előadás után, ha mindjárt reggeli 2-3 óráig nyekergett is rajta. Tüzelte az ambitió. (De meg muszáj is volt neki ilyképen cselekedni, mert a lap, melynek kritikusa, volt reggel 7 órakor jelent meg.) Eltelt vagy 5 — 6 hét s a kritikusnak komoly dolga akadt. Bizonyos szakvizsgára kellett készülnie. Emiatt és amiatt, mert reáunt a robotba való szinházjárásba kezdte azt a gyakorlatot űzni, hogy nem ülte végig az előadást, hanem csak úgy 20-25 perezre bekukkantott a színházba (még olyan darab előadásánál is, melyet soha sem látott) s aztán kivonult s pár perez múlva a színházi sörházba bevonult s ott (2-3-4 pohár sör annektálása után) a „Ész, munka minden szépet elrabolnak, Virágon, ágon gyilkos őszi dér ül, Lemond e század ezredik hitérül, De gyötri mégis: merre hajt a csolnak ? S jajszói hogyha lelkemig hatolnak, S a gyermekálmok berke egyre gyérül, És senkit-senkit nem lelek vezérül: Felzajg belőlem kínja száz pokolnál. Bántottak engem, de én sohse bánták, Mért van, hogy minden jaj szivembe jajgat? Vedd el e kelyhet, Istenem, oh vedd el!... S előttem igy egy vérző szent halánték, És látom édes kinvonagló ajkad, És látlak Mester öt dicső sebeddel! A Logosz a szenvedő igazság Istene. E hitet minden nagyok szellemében találjuk. Kár, hogy ezt a hitet ma itt-ott pogányságnak nevezik. Az eredeti kereszténység - a meleg, az élő éppen ennek a csábitó pogányságnak szelíd kristálytiszta szellemű rokona. Persze, hívőket csupán az égi szeretetet szomjazó szivek közt kell keresnünk. A hit egyáltalában nincs az árnyékban és nem a zavaros lelkek tulajdona. A misztériumok, Isten és az ember örökszép viszonyának egybefejlődéséből lett a vallás ... Egyedül e szépségnek kellene élnünk, hogy szép legyen bensőnk és gondolkozásunk végtelen világa.“ Ezek a prózává kibontakozó rymek úgy érintik lelkünket, mintha az istenember geniéje szent hevületében megnyitná előttünk tulvilági fényű csodás illatú álomvirágait, azután lassan, szinte észrevétlenül kitárja karjait, hogy minél több megértést, minél több együttérzést ölelkritikát összecsapján, a szerkesztőségbe az emeletre (hol a redaktió volt) felvonult. A kritikát nyomdába adta s ment haza. Az ilyen alapos kritika azután ment oda, ahova a többi: a feledésbe. Gixer nem következett reá. A sikeren felbuzdulván a kritikus, gondolt merészet és nagyot. Hetekig felé se szagolt a színháznak, de azért minden reggel megjelent lapjában egy, néha két hasábos kritika. (így terem a kritikának 90 perczentje Kutyabagoson is, Budapesten is.) Hiába! A kritika szabad mesterség! Egy nap a szinlapok ordító betűkkel hirdették, hogy holnap mint vendég fellép Z. D. a népszínház jeles művésze a „Goldstein Számi“-ban. Kritikusunk már vagy tízszer látta Goldstein Számit, (hol a vendégművésszel, hol anélkül) igy tehát esze ágában sem volt színházba menni. Nem is ment, hanem azért este tiz órakor megírta a színi kritikát, mely a szokott közhelyekből álllott. (Például: . . . elragadó volt . . . valódi színész vér . . . óriási tapsvihar . . . magával ragadta a közönséget stb.) Az utolsó sorokban azonban, hogy valami eredeti is legyen a kritikában, ezt irta: „a vendégművész tagad- hatlanul nagy sikert aratott az ő Számijával, de hát lévén ő is a Goldsteinok törzséből való, neki a hasonló szerepekben nem nagy kunszt feltűnni. Próbálkozzék meg valamely paraszt szerepben is!“ (Az említett N. városban 4 napi lap volt s azok mind reggel jelentek meg.) Másnap kritikusunk útja a színház előtt vezetett. Ä vendégművész több társával együtt ott olvasta a reggeli lapokat. Meglátván a kritikust, a színészek nevetni kezdtek s az egyik odasugja a vendégművésznek: ez a T. napilap kritikusa. A kritikus zavarba jött s azt kérdezte az egyik színésztől: mit nevettek?! — Tégedet . . . azaz a reggeli kritikádat! — Kikérem magamnak! A vendégművész előlépett s bemutatkozott a kritikusnak. — Örülök, hogy az esteli vendégjátékom megnyerte a kritikus ur tetszését! — Kitűnő volt, mondja a kritikus. — És melyik jelenetetet adtam a legjobban? — A második felvonás 1-ső és 5-ik jelenetét! — Köszönöm! Méltóztassék a „Napló“ hessen magához ... És a szellemi arisztokraták körében Bujdossy sok, igen sok testvérérzelemre és méltó csodálatra talál. Ennek nemes bizonyságául idefűzök néhány levéltöredéket, melyek a nagy gondolkozó munkájáról kifejezik mindazt, mire az én gyönge toliam nem képes. * Másfél száz év előtt a nagyúri kertekben s a parkok dombjain egy különösen szerkesztett készüléket alkalmaztak: az aeolhárfát. Ez, ha a szél vagy erősebb szellő suhant át résein: csodás, misztikus zenét hallatott. Mély, lágy, végtelen finom változataiban oly sokszerü volt az, hogy bármeddig és akárhányszor hallották: újnak és újnak tűnt fel minden egyes akkordja. A természet erői festettek a hangokkal; s ama csodás varázsa a rythmusnak, mely minden természeti alkotásban nyilvánul, adott művészi bájt s nagy művészeti értéket e zenének. Ilyennek tartom én a Bujdossy Miksa költészetét. Kacziány Ödön. * Kedves Testvérem ! E pillanatban az „Aranyvirág - Életgyümölcs“ olvasása után lélekben a Golgotha keresztje alatt állok és kezet szorítok veled. Dr. Wajditsch Alajos. * Tiszta nemes munka! Egy felsőbbrendü ember lelke tükrözik belőle. Különösen magasan járó az első rész (Anyám emlékének. Följegyzések, Paracelsus.) Abban Ön a világ legnagyobb gondolkodóival versenyes. Gárdonyi Géza. * Csupa rejtelem, csupa érzés, valóságos álomvilág ez a könyv. Felkelő hold párás berekben: ez lehetne a te szimbólumod, mely czimü napilap mai kritikáját elolvasni a tegnapi előadásról. A kritikus átvette a neki átnyújtott „Napló“-t. Abban ez volt Írva a színházi rovatban: ..Király fogás. Tegnap este a Goldstein Számi helyett a vendégművész Z. D. hirtelenrekedtsége miatt a Királyfogás operette adatott. Az előadás a szokott jó volt. Közönség szép számmal.“ A ritikus makogott, hebegett, köhögött, elpirult s aztán elsietett. A színész nép nevetett. Ezen kis gixer után a kritikus esténként már 6 órakor beült a színházba s addig el nem távozott, mig a lámpákat el nem oltották. Félt, hogy darabváltozás lesz. Árgus. HÍREK. Május 2. Városi közgyűlés. Nagybánya város képviselőtestülete szerdán d. e. 10 és fél órakor rendes havi közgyűlést tartott, melynek tárgysorozatában 27 pont szerepelt. A közgyűlés többrendbeli leiratot tudomásul vett. Szappanyos Jenő nagybányai kereskedőt a járdahasználati dij leírása iránti kérelmével elutasította. Nagy készséggel elfogadta a polgármester javaslatát a tőkés- garbonáczi ut kiépítése tárgyában. E javaslat szerint a város ez utat még ez évben megépíttetné, ha a vármegye az építési tőkét kamatostul megtéríti. E közgyűlési határozat felsőbbhatósági jóváhagyása után a város az út megépítéséhez azonnal hozzáfog. A nagyvendéglő építéséhez dr Makray Mihály, Gründböck István, Stoll Béla, Fábián Lajos, Grünwald- Iványi Béla és Prihradny Kálmánból álló szükebb bizottságot megválasztotta. L. Báy Lajos és társainak 20 korona évi jogelismerési dij ellenében a malomjogot vizerőre engedélyezte a vámörlés kizárásával. A nagyvendéglőbe építeni szándékolt gőzfürdő kérdését a napirendről levette. Elrendelte, hogy a tanács az utak fentartásához kívánatos gőzhenger kérdését tanulmányozza s tegyen e tárgyban konkrét javaslatot. Braum Józsefnek és Török Istvánnak a Kossuth-utczában az útegyéniségedet, költészetedet kifejezhetné. Művésze vagy a sejtésnek és ami gyakran ugyan- egy: művésze vagy az Írásnak. Zempléni Árpád. * Nekem az a benyomásom, hogy ami e könyvben van, médiumon át jutott több eszmemenet és gondolat. — Tisztán emberből talán sok az, ami benne vak. N. N. Igen, — szinte önkénytelenül imára kulcsoljuk kezünket Bujdossy nagy művészete előtt. Hisz bámulatos, milyen látnoki erő, milyen geniálitas uralkodik e költői lélekben. Minden gondolata, minden érzelme telve van sejtelmes eszmékkel, csak meg kell értenünk őt és minden ideája nyomán ezer uj gondolat kél bensőnkben. Biblia, élet és bölcsesség egyesül Bujdossy e mővében, melyből a férfi lelkierőt és tiszta itélelet, a nő pedig szivjóságot és felemelő önmegtagadásában boldogító testvéri szeretetet meríthet. Bujdossy könyve 7 részre oszlik, úgymint: I. Anyám emlékének. II. Okult följegyzések. III. Paracelsus, a misztikus. IV. Remeték a tengerparton. V. Levelek a szépségről. VI. Az emmansi ut. VII. Költemények. Ezekből, kötötte a nagy művész mesés szépségű diadalkoszoruját, melyet megdicsőitő aureolaként édes anyja emlékének áldoz. — Ki e fűzérnek illatát élvezni óhajtja, az rendelje meg Bujdossy Miksa — „Ma álom. — Holnap élet“ czimü művét. Ára 2 K. Kapható a szerzőnél, Budapest, I., Belügyminisztérium.
