Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
1909. december 25. Nagybányai XXlz'lap 3 brutálisan kijózanító s igen kétes értékű ajándékával kárpótol. A velünk született jóérzés erejével küzdünk e nagy lamentálok igaza ellen s félünk attól, hogy talán gyöngéknek fogunk találtatni. Viszont azonban az öröm érzése reszket rajtunk keresztül, ha sikerrel birkóztunk meg vele, ha alaposan reácáfoltunk. S ez szomorú dolog. Minden negativ öröm szomorú. Ez pedig negativ öröm. Mért akadnak oly sokan, kik előtt nem természetes dolog az esztétikai alap ? Okuknak csak kell lenni a folytonos kesergésre ? S miért örülünk, ha nincs igazunk ? Hogy erőt, motívumot merítsünk a jövőre nézve ? Hogy haladni tudjunk ? Erre nekünk jótékony hatású simfelések kellenek ? E sorok Írója egyelőre nem tartja magát illetékesnek arra, hogy bővebben feleljen meg ezekre a kérdésekre. Csupán azt konstatálja, hogy az az öröm, melyet egy esztétikus mulatság kelt föl, jogos, becsületes öröm. De mást is konstatál, azt, hogy ezen a társas vacsorán a terem egy sötét zugába húzódva résztvett a pesszimizmus is s miután nem elégíthette ki ön- kinzó vágyait, - szép lassan hazaosant. A pesszimizmus édes gyermeke a legtisztább idealizmusnak. A jövőben már valószínűleg a mamáját küldi e derék ur az oly szép s oly sikerült mulatságokra — gyönyörködni. Spectator. Keli strófák. — Városatyák. — Ügyes minden városatya, Ügyes és zengzetes szava, Ha szónokol, a nagyterem Oh, csupa sóhajtást terem. Hogyha én is városatya lehetnék, tíummiradlin mehetnék, Sok bolondot tehetnék, Hogyha én is városatya lehetnék. Megsüvegeli minden őt, Legyen a szive, lelke rőt, Övé a fény is a pazar, E föld, mely ápol s eltakar. Hogyha én is városatya lehetnék, Sok szivet megvehetnék, Sok bolondot tehetnék, Hogyha én is városatya lehetnék. Hirdetném, hogy az áram itt, Gyilkos módon de meg vakít, És szűz az eszme, mint a hó, Sohasem lesz itt pótadó . . . Hogyha én is városatya lehetnék, Mindenkivel kezelnék, Sok bolondot tehetnék, Hogyha én is városatya lehetnék. És a piacra, ha kiér, Fejére röppen a babér, Nyájas és leereszkedő, És hajlong, mint egy rózsatő. Hogyha én is városatya lehetnék, Igen sokat nevetnék, S igy már bölcs is lehetnék, Hogyha én is városatya lehetnék. S ki őszinte, ki nem ravasz, Parancsmód mindenre szavaz, S literszám ontaná a vért, E büszke bányavárosért. Hogyha én is városatya lehetnék, Nagy tekintélyt nyerhetnék, Senkitől se remegnék, Hogyha én is városatya lehetnék. JFloridorT HÍREK. December 25. Személyi hír. Daubner Ferenc honvédőrnagy városunkban időzött. - Dr. Almer Sándor budapesti orvos az ünnepeket itthon, szüleinél tölti. Kérelem. Felkérjük igen tisztelt előfizetőinket, hogy az előfizetési dij hátralékokat haladéktalanul kiegyenlíteni szíveskedjenek. Eljegyzések. Károly Béla Selmecbányái m. kir. bányaszámtiszt eljegyezte Strohmájer Etuskát, Strohmájer József törvényhatósági ut- biztos kedves leányát. - latorján István építész mérnök a napokban váltott jegyet özv. Berecz Sándorné érkávási lakos kedves leányával: fíerecz Iduskával. - Ifj. Litteczky Endre a „Szamos“ felelős szerkesztője Heinrich Mariskát, Heinrich Viktor építész leányát Szatmárit eljegyezte. A földmivelési miniszter adománya. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a Nőegylet háziipar céljaira hatszáz korona államsegélyt adományozott. \ izsgaletétel. Kórodi Katona János joghallgató, keseskedelemügyi miniszteri számgyakornok, kis városunkban érettségizett, az állam- számvlteltani vizsgát kitűnő sikerrel tette le. Emlékeztető. A Kaszinó-Egyesület karácsony másodnapján este 8 órakor estélyt rendez, melyre külön meghívókat nem bocsát ki. Belépti dij: Személjegy 2 K. Családjegy 5 K. Uj orvos. A budapesti kir. tndományegye- temen Herényi Istvánt, városunk fiát, az orvos- tudományok tudorává avatták, ki is működését a debreceni kir. bábaképzőben kezdi meg. Halálozás. Bauclisz Józsefné szül. Stroh- mayer Terézia, néhai Baudisz József 1848-49-iki honvéd alezredes özvegye életének 80-ik évében Nagykárolyban elhunyt. Az elhunytban Baudisz Jenő vármegyei ügyész és Majos Károly pénzügyi tanácsos, vármegyénk volt anyakönyvi felügyelője édes anyjukat gyászolják. A város karácsonyi ajándéka. Városunk részére az 1909. évre kiosztás alá került két millió államsegélyből a m. kir. belügyminiszter 11 ezer koronát utalványozott. A segély hovaforditásának módját belügyminiszteri rendelet határozza meg, melyet jövő számunkban fogunk ismertetni. Kedélyes estélyt tart karácsony első napján este 8 órakor az Iparos Ifjak Önképző Egyesülete. Műsor ára 80 fillér. A kör szívesen lát vendégeket. már öt éves, annak is illik fejére a piros selyem kendő. Mikor aztán Eszti meglátta a Julis fején a piros kendőt, végtelen szomorúság támadt a szivére. 0 a legszerencsétlenebb, legboldogtalanabb teremtése az Istennek! Még az utolsó koldus asszony is boldogabb mint ő, mert azt nem csúfolja senki. Könnyes szemekkel nézte az előtte haladó Ács Mihálynét s lelke háborgott. Akkor aztán egyszerre észrevette, hogy a kis leányka fején is szakasztott annak a kendőnek a párja van. Ez az eset mélyen belevágott a szivébe. Istenem, ha ő neki is volna gyermeke! Miért ád az Isten az ő nagy ellenségének egy oly angyalt ? Letépte saját fejéről a drága selyem keszkenőt s összegyűrte. Otthon aztán oda dobta a láda fenekére. Hadd pihenjen az is. Neki ugyan nem kell. Előkeresett régi keszkenőiből egyet, tiszta feketét; azt kötötte fejére s akaratlanul belepillantott a tükörbe. Derengő édes mosoly villant meg gyönyörű arcán. Soha szebb képet az Úristen nem teremtett! Bársonypuhaságu aranyhaja kikandikált a fekete kendő alól. Hiszen ő igy sokkalta szebb! Jaj, mint illik patyolat orcához, aranyos hajához a fekete kendő. Le sem teszi többé, mindig feketében fog járni. Ezt ugyan nem csinálja utánna Ács Mi- hályné, mert neki nem illik úgy a fekete szin ; a haja sem olyan aranyos, mint az övé. Lassanként megnyugodott. Háborgó lelke lecsöndesült, mint a tó vize vihar után. Még énekre is gyújtott s az egész napon át csattogott a^ ház környéke édes szavától. Ács Mihályné minden félórában kinézett a galambducos kapun s átpillantott szomszédjához; tudni szerette volna, mi ütött abba az aszonyba, hogy olyan jó kedve van ? Mert hiszen tudta, hogy a piros kendővel kést ütött az Eszti szivébe. Kis leányát feltűnően künt sétáltatta az utcán, a szép piros kendővel, hadd egye a méreg Benke Sándornét. Pedig igazába a szép Eszti jó kedve csak olyan erőltetett jókedv volt. Valahányszor megpillantotta Ácsék gyönyörű kis leányát, mindannyiszor belesajgott a szivébe. Már nem a piros kendő bántotta őt, hanem a gyermeknek angyali arca, mosolygós két szeme. Jaj, miért is nem ad neki az Isten egy olyan gyermeket ? Olyan drága ruhákba öltöztetné, milyen még a csenged konteszeknek sincsen. Hintóba ültetné s úgy parádézna vele végig Szarvasréten. Másnap éppen Űrnapja volt. Felöltözött tiszta feketébe s aranyos hajára rákötötte az egyszerű fekete selyem kendőt. Háromszor is visszafordult az ajtóból, hogy a tükörbe tekintsen. Benke Sándor gyönyörrel legeltette szemét felesége hajlékony alakján, aranyos haján. Aztán kiment a kapu elé, leült a kőlócára s várta az első harangszót. Akkor lépett ki Ács Mihályné is kis leányával s mint egy sas vetette pillantását Ben- kéék portájára. Szerette volna meglátni a szomszédasszonyát, ha szebben van-e öltözve, mint ő ? Ács Mihályné olyan volt, mint egy pünkösdi rózsa. Halvány rózzaszin ruháján édesen csillogott a tavaszi napsugár; fején a szép fehér selyemkendő pompázott az aranyos buzakaiászokkal. Kis leánya is gyönörü volt ; úgy nézett ki Julis mellett, mint egy rózsabimbó. Egyszerre meglátta a feketébe öltözött Esztit. Haj be megdobbant a szive. Az asszonyok hamar meglátják azt, a mi szép; még ha paraszti sorból valók is. Hosszasan nézett utána, mig Eszti urával befordult a templom felé. Jaj Istenem! be szép volt az a Benke Sándorné! Hogy nem tudta ő hamarabb kitalálni, hogy a fekete szin a legszebb a világon. Olyan karcsú, vékony benne az az asszony mint egy liliomszál. Hát még a haja ? Mintha a fekete felhők alól kikandikálna az aranyos napsugár. Egy szempillantás alatt visszatért a házba s a fehér kendőt fölcserélte feketével. Mikor belenézett a tükörbe, majd ki ugrott a szive örömében. Hiszen igy még szebb mint Eszti Rózsaszínű ruhájához a fekete keszkenő illik legjobban. — Elindult a templom felé kis leányával; az ura már ott várta az utca szegletén.-*Jaj gyönygyöm, — kiáltotta férje Mihály — be gyönörüek vagytok! — Meghiszem azt, — felelt mosolyogva Julis, — valaki megpukkad mérgében! Jól sejtette. A mint Benkéné meglátta a szép szomszéd- nét, a mosolygó gyermekkel, halálos sápadtság ömlött végig arcán s egy könny jelent meg szemében. Most már félre tesz mindent. Oda megy Julishoz s szemébe vágja az igazságot. Pedig nem beszélt azzal az asszonnyal három esztendő óta. Úgy is tett. Mikor vége volt az isteni tiszteletnek, oda állott Julis elé s haragtól remegve szólott hozzá: I int más alkalommal, úgy az idén is, a legcsinosabb névjegyek és újévi üdvözlő kártyák, valamint báli és lakodalmi meghívók, a NI O R V A Y-féle könyvnyomdában készülnek (Fő-tér 14., udvar). táncrendek stb. • Aki tehát szép és divatos névjegyet akar újévre, az ott rendeljen. Minden egyes megrendelő ingyen kap egy csinos kis Zseb=Naptárt. i
