Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
) II. évfolyam. Nagybánya, 1909. december hó 25. 52. szám. TAHSADAIjMI É!S SZÉPinODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkat^rsak: Révai Károly, Fliesz Henrik. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi=(Fő)=tér 14. ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Ka rácsony. December 24. Légy üdvözölve, oh karácsony, ki földre hoztad az Eget. Légy üdvözölve szeretet napja . . . Legyen ma minden lélek a szeretet szent nevében megáldott és ne legyen ma senki, a ki hirdetni meri, hogy a gonoszság a szeretet áldásait elkárhoztatja. * Uram! Én Teremtőm. Az őszinteséget ma is megkövezik. Az igazság ma is rongyokban ténfereg. Vért izzad az, a ki a világot megváltaná s rongyokban jár, ki jót mivel. Sok álmatlan éjszakámon át felém zokog annyi meghalt, elpusztult, de dicső ember: Miért született a Messiás? * Paraszt, úr, tarka egyvelegben nyüzsög a templomban. Hívő világítás csillan ki az ablakokból. Ma született a Messiás! Hogy mennyi az álorcás odabenn, a hit szent helyén? Hogy mennyi ál-sóhaj ölel- közik össze az igazak sóhajával? Minek kérdezni! Érdek ma minden; érdek a szeretet, érdek a tisztelet, érdek a hitvesi hűség. Nincs, a ki vezesse utainkat, csak Te . . . oh jó, hogy megszülettél Messiás! * R nagybányai Hírlap tárcája. karácsonyom. Csöndes, rideg, szegény legénylakom, Egy csésze tea forr az_ asztalon, Es megfakult, megszürkült kis falán zfíz Isten anyja képe néz reámi Künn a harang zúg. Ünnepet a nép. Benn szomorún tekint reám a kép. c/7 régi ének hangja oh mi más : Mért is született meg a Messiás ? Uram/ Pogány módon úgy vétkezem Jíem a te jászlodon csüng a szivem. Karácsony estén lelkem haldokol: Mit csinálnak most messze valahol ? . . . Valakinek az arca ma ragyog, /.limaiba térnek az angyalok, § mig én lehajtom lázas homlokom! Én csak egy vad pokolról álmodom. Karácsony estén oh én Istenem, Egy halk zsolozsma sír a telkemen, Es átröpül a messzeségben árván Es úgy virraszt egy leány mosolygó álmán. Az a szelid Bárány, az a Nagy, az a Jó, a kinek születését évről-évre nagy dicsőítéssel ünnepeljük, milyen szegény, milyen jámbor, milyen alázatos volt . . . Felebarátait megcsókolta, halottakat támasztott föl, megtanította az emberiséget a Szeretet vallására és imádkozni is . . . * Végig megyek Nagybánya város szegényes világitásu utcáin. Tülekedés, marakodás minden téren. Ostromállapot Karácsony ünnepén ép úgy, mint hétköznapon. Az érettségit tett beamtert lenézi a jogtudományi tudor, (bocsáss meg Jézusom ezért a magyar szóért), a rőfös kereskedő megvetően beszél a fűszeresről, a cipész nem igen részesíti parolájában bajtársát : a csizmadiát, a fogorvos megbotránkozottan eihliti a fogteknikust, a nagykereskedő a szatócsot és végül a főpincér is lenézi at borfiut. Ez a szeretet' dicső ünnepe Urunk születésének 1909-ik évfordulóján. * Uram Jézus! Ki ma születtél, add, hogy mindenkit szeressen az emberiség... A Te hajlékod tisztasága legyen minden hajlék eszménye. A Te anyád gyönge- sége legyen minden anya gyöngesége. A Te boldog gyermekkorod álma a maga nemességében virraszszon a modern kor felnőtt gyermekeinek álma fölött. * Karácsony! Szép, dicső karácsony, Te földre hoztad az Eget . . . Csak a mi sziveink maradtak a régiek ... Végig megyek Nagybánya város utcáin. Tisztelettel, szeretettel köszöntőm az embereket s azok finom kalapjaikat meg nem emelintik, mikor én őket embertársakul vallom! Ok tüskét hintenek rám... Te pedig ugy-e, Uram Jézus, pólyádba göngyölöd didergő lelkemet . . . MEGHÍVÓ a Teleki-Társaság 1909. évi december hó 26-án d. e. 11 órakor a városháza tanácstermében tartandó X. felolvasó ülésére. Tárgysorozat : 1. Elnöki előterjesztések. 2. Értekezés. Székfoglaló. Tartja: Székely Árpád r. tag. 3. Költemények. Irta és felolvassa: Fliesz Henrik r. tag. 4. Elbeszélés. Irta és felolvassa: Révai Károly r. tag. Vendégeket szívesen látunk. Nagybánya, 1909. december hó 19-én. Fliesz Henrik, Révai Károly, titkár. elnök. Kz Isten anyja képe néz reám, Egyetlen üdvöm e szent éjszakán, És térdre hullok. Felésir az álmom: Oh küldd el az én szőke Messiásom I (Debneczen 1900.) Fliesz Henrik. A fehér, a piros és a fekete kendő. — Irta: Révai Károly. — Jaj, be szép két kinyílt rózsaszál volt Benke Sándorné, meg az Ács Mihályné Szarvasréten. Mintha az Úristen is a saját gyönyörűségére teremtette volna. Szőke, buzavirágszemü, patyolat orcáju mind a kettő. Sugár az alakjuk, karcsú a derekuk, akárcsak valami talián szobrász faragta volna őket. Büszke is volt Benke Sándor az ő asszonyára; de még Ács Mihály sem maradt hátra a nagy dicséretbe. Néha napján úgy el-eldicsérték, magasztalták asszonyaikat egymásnak, hogy az irigység ült ki orcájukra. ■ - Az én asszonyom százszorta szebb! - incselkedett Benke Sándor, - hozzája hasonlatos nem igen akad a vármegyében. — Már a mi azt illeti, — vágta vissza Ács Mihály, — az enyémmel össze sem hasonlíthatod! A minapában is mikor itt járt a főszolgabíró ur, azt mondta, hogy képet csinál róla valami masinával, oszt’ beviszi az uraknak Gyarmatra, hadd lássák Szarvasrét gyönygyét; mert ő azt mondja, szebbet, ügyesebbet nem igen látott világéletében Juliskánál. — Esztinek a képe már tavasz eleje óta a csengeri templomban van kitéve, arrul imádkozik a pap. — Az már nem lehet igaz! — Ha nem hiszed, eredj el Csengerbe ; tudom Istenem, te is térdre borulsz előtte ! Ilyen módon évődött egymással gyakran a két ember. Nem voltak valami jó barátok, mert hát a két asszony sem szívelhette egymást. Mint jómódú gazdák, első emberei voltak Szarvasrétnek, kik egy pár ezer forintért nem mentek a zsidóhoz kölcsönkérni. A jó mód meglátszott házuk tájékán is. Szarvasrét széles utcájában egymással szemben a legszebb kőház az övék volt. Mintha abban is vetélkedni akartak volna. Az utcán véges-végig a többi kis bogárhátu ház eltörpült az ő piros cseréppel fedett kőházuk mellett. Még a plébános ur hajléka is szerényen húzódott meg a templom mellett, nem állhatván ki a versenyt a szarvasréti két nábob házával. Az már aztán csodaszámban ment, mikor a felpántlikázott hat ökörrel egyik-másik kifordult a portáján. Még az ökör is okosabb, ha gazdag ember szekerét húzza. Méltóságteljes lépésekkel haladtak végig a falun s szánó tekintetet vetettek egy-egy szegény földmives csene- vész marháira. Lapunk, mai száma ÍO Oldal.
