Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
190 9. december 19. Nagyloányai Hírlap 3 környékező köszönetét serczeghetne a kiállítás legtevékenyebb mentorainak: Balezer Györgyné, Hoffmann Árpádné, Kiss Béláné és Stoll Tiborné úrnőknek. És a többiek is mind élőnk suhannak. A női szív kiapadhatlan jósága árasztotta be meleg verőfénnyel a termet s a rózsák illatába belevegyült igen-igen sok hála sóhaj . . . Epilog is akadt. Egy nemes és művészi hangverseny. - Élvezettel halgattuk Szőke Béla titkár meleghangú, cifraság mentes szavait; Stoll Bélának, a Kaszinó elnökének magas szárnyalásu beszédét, melynek kíséretében száz koronával adózott a Nőegyletnek. Az Egyesület-elnöke dr. Kádár Antalné szavait mindenki a szivébe fogadta. Köszöneté a gyermekek, az elhagyottak imádságával egyesül. A hangverseny kitűnő volt. Berks Emmyke Gurszki Lujzával zongorán brillírozott. Vásárhelyi Erzsiké bátor és bájos megjelenésével már előre is biztosította azt a sikert, mit a Modern leány monolog pompás előadásával keltett. Majd Gurszky Lujza praeciz zongorajátékát váltotta fel Alföldi Zoltán művészi csellójátéka : Berks Emmyke kíséretével. Ez a mű- sorszám ragadta meg legjobban a közönséget. Óriási tapsok hálálták meg a kiváló előadást. Gretzmacher Gyula szintén az estély egyik fő szereplője volt. Kiválóan jellemezte a cseh karmestert és a derűs hangulatot a legjobb tehetsége szerint fokozta. Elismerésben nem volt hiány. Végül tánc volt virradtig . . . Boldogan érkeztünk, boldogan távoztunk. Xdi strófák. — Karácsonyi vásár. Nyüzsgő, morajló nagy teremben, Varázssipkával fejemen, Én is ott voltam, mint riporter A fényes téli esteien. De nagy bocsánat jó Redaktor Szivem más ihlette, mi más Mit többek közt úgy megcsodáltam A szép női kiállítás! Öt éve már, hogy „kuss“ a sorsom, S megátkozom azt a papot, A ki egyszer a takarékkal, Kezesképen összeadott. De akkor este annyi áldás Vonaglott léha telkemen: Oh nagy bocsánat jó Redaktor El-elfogott egy sejtelem. Ezer virág virult a télben, A nagy terem tavaszt lehelt, S a szív ezernyi, tiszta vágygyal, — És édes álommal betelt. Es mondhatom — ne hallja otthon E kis lapon kivid ki más — Pompás, költői volt az édes, A szőke lány kiállítás. No már zsolozsmás bár a kedvem, De arról mégse tehetek, Hogy igy e rimelés hevében Az Olympusra tévedek. Mert tudniillik Juppiternek Nem ártott a trigamia: Hát mért is ártana szivemnek Oh én modern kór bús fia' S azóta mint a Zerkovitz úr Megírta szép negédesen, Nem alszom én sem oly mogorván, Azaz, hogy olyan édesen. Álmomba bosztont lejtve rebben A mennyi tündér mind a hány, Az a sok szőke, az a barna Sok-sok nagybányai leány! ....Redaktor úr. Szivem a gyönge Egy pillanatra meghatott: Férjhez megy, igy álmodta a lelkem, Ki megveszi ezt a lapot. S ígérem szendén mindegyiknek Fejére ha áldás borul: Díjmentesen és tisztelettel Engem hívhat meg násznagyul. Floridor. HÍREK. December 19. Személyi hírek. Plachy Gyula m. kir. pénzügyigazgató hivatalos ügyekben városunkban tartózkodott, - Csordás Józsaf máv. ellenőr állomásfőnök szabadságát megkezdette. - Makray Mihály dr. polgármester Budapestről hazaérkezett. - Sziklay Emil m. kir. erdőfelügyelő hivatalosan városunkban időzött. Eljegyzés. Steinfeld Sámuel nevelt leányát Nellykét eljegyezte dr. Steinfeld Géza szatmári fiatal orvos. Kinevezés. A pénzügyminiszter Timkó Gyulát, a bányamérnökséghez beosztott segédmérnököt Vrdnikre az állami szénbányászathoz mérnökké nevezte ki. Búcsu-estély. Múlt számunkban már közreadtuk, hogy Jeney Gyula számellenőrt, lapunk főmunkatársát a pénzügyminiszter műszaki számvevővé nevezte ki. wszinte szomorúsággal fogadtuk ezt a Jeneyre előnyös kinevezést s a mi csöndes szerkesztőségünkben egy kis keserűség szállta meg a lelket. Lapunkat veszteség érte. Tolla, ha nem is volt mindig a diplomata simaságára valló, a maga érdességében, de egyúttal érdekes elmondani valóival sok jóbarátot, tisztelőt szerzett fiatal kollegánknak, ki őszinte, szókimondó természetét egyetlen alkalommal sem tagadta meg. Lapunkat alapításától kezdve gyengéd szeretettel támogatta s szinte lázas szenvedéllyel dolgozott, hogy ez a lap elsőrangúvá fejlődjék. Nehéz szívvel vettünk búcsút tőle. Találja meg uj hazájában álmait és gondoljon néha ránk is. Jószerencsét! Barátai és tisztelői ■e hó 11-én este a „Finum Csárdádban | búcsu-estélyt rendeztek tiszteletére, a melyen mintegy tizenöten jelentek meg. A kedélyes társaság, melynek körében számos pohár köszöntő hangzott el: Adám Józsi kitűnő zenéje mellett kiválóan mulatozott. Jeney e hó 15-én utazott el ; városunkból. férjét! Ez az édes mámoritó tavasz megmételyezte az asszony szivét, vérét. Szerelem kellett neki mindenáron. Szerelem. Kéjes mámo- ri'tó szerelem, mely a vért örökös forrongásban tartja, mely a keblet folytonos hullámzásba hozza. Arra vágyott, hogy a lázban lihegő vérpiros ajkak, örökös végnélküli csókban füröd- jenek, s hajlékony, karcsú testét erős férfi kezek szorítsák, szorítsák oly erősen, hogy lélekzete is elakadjon. A szenvedély tört ki az asszonyból. Tehetett-e róla? Lehet-e a vérnek parancsolni? Aztán, annak a közönséges suhancnak olyan szép nagy kék szemei vannak, ajkai duzzadtak az erőtől, a vér majd kicsattan belőlük. Alakja magas, karcsú, hajlékony, mint a nádszál s mégis izmos. Kell-e több ennél? Eh! félre a társadalmi törvényekkel. A szerelem nem ismer semmiféle törvényt. Ö maga magának alkotja a szabályokat. íme ! A nemes platán lombja édes vonzalommal borul össze csókolózni a közönséges nyir vesszejével. Oda dobja magát a legelső csinos arcú kamasznak. Igen, mert a nyir is csinos fa, különösen a szomorú nyir, mely oly bánatosan tudja alácsüngetni lombjait. S vájjon az Aladár esetében, ki volt a hibás ? Mert keresni kell az indító okot is. Mindenesetre az első hibás lépést ő tette. Könnyű vérü volt. Minden csinos arcú nőre rákacsintott. Eleinte csak tréfából, később már számításból s végűi szenvedélyből. Azt hitte : a szerelem — szabad ! Vagy, hogy helyesebben mondjuk : a szabad szerelem hive lett. Ha éhes vagyok leülök az első asztalhoz, mely utamba akad s csilapitom éhségemet. Ha szomjas vagyok, minden forrás üdítő, gyöngyöző nedvvel kínál. Iszom, mig szomjúságomat eloltom. Miért éppen a szerelemmel tegyünk kivételt? Ha forrásba jön vérem, ha karjaim ölelésre vágynak, ha ajkam ajkat óhajt: miért ne elégítsem ki vágyamat ott és akkor, mikor a szivem óhajtja ? Ez volt az ő élet princípiuma. Keserű gyümölcsöket termett. A fiatal asszonyka tudta férje csapodár- ságát, hogy úgy mondjam : „érezte“. Szenvedett sokat. De aztán jött a kábító tavasz, az erdő, a fák, a harmatos fü, a fakadó virágok szerelmet leheltek s ezek lehelete megmérgezte őt is' Tehetek-e róla, ha a méreg átjára egész belsőmet s tépi marja a szivemet, a húsomat, minden porcikámat ? Szeretni akarok ! mondogatta magában, — egyébbel nem törődöm. Testemnek, lelkemnek épp oly szüksége van szerelemre, mint a virágnak a napfényre, vagy az édes harmatra. ... És elbukott. Igen mi férfiak azt mondjuk: a nő elbukott ! Magunkról pedig ha nyilatkozunk, félre léptünk! Milyen szép igazság ! Pedig ez igy van, igy volt és igy is leszen, mig a világ világ lesz. Kardos Aladár vére lázongani kezdett. A könyvet melyben mint egy tükörben úgy látta magát, — letette. Selyem szalaggal megjegyezte a lapot, hol a regényíró úgy az elevenére tapintott. Vette kalapját, revolverét zsebébe csúsztató s kindult a házból. Ö most megy, fölkeresi a hűtlen nőt s ha ismét a csábitó kamasz társaságában találja : kíméletlenül agyonlövi. Joga van hozzá! A házasságtörő nőt megölheti; még a törvény is fölmenti a büntetés alól. Férfi akart már egyszer lenni. Végét szakítja a gúnyos beszédeknek örökre. Elindult. De hát merre menjen. Csak nem fog másoktól kérdezősködni, . hogy szemébe kacagjanak? Mindegy. Elindul s addig megy, mig reá talál. Hallotta nem egyszer, hogy a közeli gyönyörű tőlgyerdő árnyas utjain szokott neje barangolni s néha — talán véletlenül — az a kiválasztott, kitüntetett nula, a szép kék- szemü, hajlékony, karcsú testű kamasz is arra téved. Bizonnyal ott lesznek most is. Nyugodságot erőltetett magára, úgy ment az erdő felé, mintha maga is a tavasz bizsergő kéjét érezné íölcsapkodni szivében, mintha a természet szerelmes lehelletét akarná magába szívni, mintha ő maga is szerelemre vágyna. . , Az erdő szélén főicsendült a madárdal. Oda nézett a susogó lombokra: két kis madár tele tüdővel énekelte a szerelem magasztos himnuszát. Majd tovább kis borzos mókusokat látott, kik űzték egymást édes szerelemmel. Egy pár aranyos zöldbe játszó nagy bogár egymást átölelve,, nagy zümmögéssel párosán FRnÉl Y LEGNAGYOBB GŐZMOSÓGYARANAK, a __ .Ti ko lozsvári ^Kristályának képviseletét átvettem. Radó Undor. Csomagolás, szállítás díjtalan! "Wl Arjegyzéls. ingyen! 1-6
