Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-05 / 49. szám
II. évfolyam. Nagybánya, 1909. december hó 5. 49. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi=(Fő)=tér 14 -------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -------------Fe ministák. Az idők folyamán gyökeres átváltozásokon megy minden keresztül. Megváltozik életmódunk, megváltozik világnézetünk és alaposan átreformálódik a társadalom is. Ha ezelőtt még néhány évtizeddel is valamelyik nőapostol a feminizmus jogosultságát hirdeti, avagy a feminizmus tanait megvalósítani akarja, alighanem kerül megfigyelés alá, mint közveszélyes egyén vagy legenyhébb esetben a közönség gunykacajának lett volna kitéve. De nem úgy van az már ma. Folyton erősebb és erősebb lett az az áramlat, hogy a nőt igenis megilletik azok a jogok, amelyek ez idő szerint a férfit megilletik. A régebbi időkben a feminizmus tanait nem hirdették, nem is ösmerhették, de meg sem valósíthatták, mert észszerűden lett volna jogokat adni olyanoknak, kiknek semmiféle kötelezettségük nincsen. A régi nő a világ ügyes-bajos dolgaival nem törődött, mert egyedüli teendője az volt, hogy otthon ülve, vigyázzon a házra, gondozza a gyermekeket és hűséges szolgája legyen férjének. A mai világban a társadalom átalakulásával fontos szerep jutott a nőnek, ki minden tekintetben ép oly kenyérkereső, mint a férfi. Most, midőn fiatal leányaink százával tódulnak az egyetemre, ellepik az irodákat és mindenütt egyenrangú munkákat végeznek^ a férfiakkal, most, midőn a roppant nehéz megélhetési viszonyok között szintén rá van utalva a család, hogy úgy a férfi, mint a feleség kenyér- kereset után nézzen, most időszerűnek tartják, hogy a férfimunkát végző nő, a kire már a nehéz létfentartás is kötelességet ró, -- nem is szólva a család fen- tartásáról — kötelessége arányában az őt megillető jogok részesévé legyen. A feministák immár világszerte ismert tanát nem teszi minden nő magáévá, mint ahogy joggal nem is tehetné. Most jelenleg a nők nagyobb része nem veszi ki részét a keserves kenyérkereset munkájából és igy nem is méltányolhatja a nehéz munkában görnyedő nőknek jogos kívánságait. De nap-napután többen csatlakoznak a lelkes feministák táborába, minthogy nap-napután többen vannak olyanok, kik kenyérkeresetre vannak utalva. Ezek pedig keresetük után ép úgy fizetik a jövedelmi adót, mint azt a férfi fizeti meg. A reális élet szemüvegén keresztül kell nézni az eseményeket és látni fogjuk, hogy a nőben manapság az ideális nőt keresni csak luxus dolga lehet már és kevés férfi engedheti meg magának, mert az emberiség nagy része, a középosztálybeli férfi rá van utalva arra, hogy kenyérkereső társat véve maga mellé, az életet gondtalanabbá, családját boldogabbá és a kettős keresményből gyermekei neveltetésére nagyobb gondot fordíthasson. Csakhogy a mi — speciálisan magyar — feministáink abba a groteszk hibába estek, hogy az angol harcoló feministák, az úgynevezett suffragetták összes allurjait utánozzák. Már épenséggel nem valami épületes látvány a rendőrökkel veszekedő hölgyek bekisértetése, a kik structollas kalappal díszítve indulnak az előkelő államférfiak nézeteinek megváltoztatására s az tépett ruhával, sárosán, mint a részeg csavargót, a rendőrség előtt felelnek komikus harcmodorukért. Sokkal nagyobb és intenzivebb harcot kell végigkiizdenie a feministáknak, mint az a pár hónap, mit eddig csupán beszélgetésekkel eltöltőitek. Hosszú társadalmi evolutiónak kell ejönnie, mig az eszme általános lesz, általános és az egész emberiséget átható és akkor, ha már az eszme megérett, akkor kell bekövetkeznie a küzdelem korszakának és ha már nem lesz különbség az erős és gyenge nem között sem a felső néposztályban, sem a nép legalsóbb rétegeiben és ha akkor is azon a hiten lesznek a nők milliói, mint ma egynéhány szikár vén kisasszony, akkor jogukhoz jutnak a nők is, mert a férfi csak örülni fog, ha komoly bajtársat nyer az élet nehéz harcára. R Nagybányai Hírlap tárcája. Mikor Rákóczit temették. — Irta: llévai Károly. — Az őszi szántás vágja a barázdát, Sötét televényt hasit az eke; A puszta síkon édes dal cikáz át: Kuruc világnak régi éneke. Ősz szántóvető hajlik az ekére, Valami gond ült zaklatott szivére; Omló barázdán néha meg-megáll, A televényben csontokat talál. S a Icuruchősök porló csontvildga így szól, a mint a, barázdára dűl: „Mi is megjöttünk Rákóczi szavára, A magyar földnek áldott méhibűl! Átsajgott csontunk minden kis porába A Rákóczi név égzengő villáma! Labancot zúzva hullt el egykoron E kétszáz éves szentelt csonthalom/“ Hegyek sejtelmes rengetegje mélyén Ringatja lombját egy tölgy óriás; Kétszáz esztendő harcait regélvén,— A többit is megejti a varázs. Ez óriás tölgy akkor volt palánta, Azóta lombját kétszázszor lehányta; De minden eddig sarjadt levele A Rákóczi nevével volt tele: A Kárpátok ösvényein keresztül Csevegve szökkent akkor a patak; Most a habok már fát tépnek tövestül, S egy tág mederbe zúgva omlanak. Mióta meghalt Rákóczi igéje. Sok emberöltő könnye Inollt beléje. Köny és kurucvér ! . . . És nem is csak ott! Folyóvá nőtt s a parton átcsapott. Rákóczi! Hajh, be megsajog a lelkünk, Mikor kiejtjük a Te szent neved! Mert trónodra, mit annyiszor emeltünk, Egy titkos kéz mindig üszköt vetett. Te templomunkban csillagfényes oltár, S az anyacsóknak édes méze voltál! Szerelmes — ajkon, — soha nem midó — Hűséged volt a drága pélclasz6\ Rákóczi : név! A magyarnak imádság ! A sötét éjben fényes holdsugár! Csak gyávák félnek, hogy nevét kiáltsák. A kiknek lelke álnok és sivár; Sok a hatalom árnyékába dűl le, Hogy a Rákóczi bűvkörét kerülje, Mert tépi-marja gaz szivét nagyon A bíbor zászlón lengő liliom ! Rákóci! Szivünk legendás alakja, Kurucz világnak gyémánt csillaga! Kit elsöpört a századok viharja: Villám szekéren jösz Te most haza, E földbe, cl mely börtön volt sokáig, S ha őrt nem állunk, — újra azzá válik! Bitóra húzott hősök földje ez, Omló porodnak itt békéje lesz\ S megreszket a. föld szive a gyönyörtől, Mikor koporsód honi rögöt ér; Tárogató búg, harsona szó kürtői, Öblös harangok bús zenéje kél. A harangszónak bánatos panasza Azért kondid, hogy halálod' sirassa; A tárogató, s a harsona más; Ez hirdeti, hogy van föltámadás ! Van föltámadás ! lm a példa benned! Az eltemetett szent ige kikéti Sölétes oclván kialudt szemednek A régi fény, az ősi tűz beszél. A porló csontba beleszáll az élet, S kurucvilágról lelkesen meséig et; Szód áthallszik a koporsó falán: „Üdvözlégy népem ! Ili vagyok Hazám V' És majd tavaszszal, mikor élet pezsdűl, S kalászban zizeg a buzavetés, S aranyos felhők foszlányán keresztül Az áldó napból kél az ébredés : Fű, fa virágnak rügye és bimbója Csodás színekben fog beszélni róla, A Ftagyról, Szentről, ki már itt pihen, A magyar földnek áldott méhiben. Most millióknak érző szive dobban, Beléjök száll Rákóczi szelleme ; Öröm tüzek pazar máglyája lobban, S fölcseng a nép rivalgó éneke. A magyar nemzet, mint egy szív, egy lélek, Magasztos vágygyal üdvözöl ma Téged: S ki ezt nem tenné: legyen átkozott! . . . Felséges Ur\ . . . Isten hozott! . . . Lapunlt mai száma 8 Oldal.
