Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-14 / 46. szám
II. évfolyam. Nagybánya, 1909. november hó 14. 46. szám. 33^11. IIYIX É!S SZÉ3PIRODALMI TTTITTT.AT» Előfizetési árak : Egész évre S korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Gr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi=(Fő)=tér 14. *------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ------------A kisember hitele. November 13. Az általános gazdasági helyzet nem mondható nálunk valami rózsásnak. Elakadt vállalkozási szellem, tétlenségre kárhoztatott erők amellett bizonyítanak, hogy valahol hiba van a kréta körül. Hatalmas iparilag fejlett államok, mint Anglia, Németország, Francziaország és Belgium jó útmutató és buzdító példák lehetnének igen sok gazdasági hányattatáson és nélkülözéseken átment országoknak arra, hogy miképpen kell a gazdasági tényezőknek okos és czéltudatos összefogásával fellendíteni ipart, kereskedelmet és miként kell igy végeredményben fellendíteni Magyarország közgazdaságát és megerősödött gazdasági erejével utóbb kifelé a világ mind a négy tájékán tiszteltté, ös- mertté és elösmertté tenni a magyar kereskedelmet. Okos gazdasági üzleti politikát kell már végre folytatnunk. A magyar közgazdasági élet vezetőinek széles látóköre sok ponton biztató kvalitásokkal is bir erre, tőkeereje meg éppenséggel elég. Erre akarunk mai czikkünk keretében rámutatni. Az egész európai bankpiaczon a pénz most bőségesen elég. Nálunk sincs benne hiány. Már t. i. ott, ahová a pénzforgalom természete követelte módon összehalmozódik : a nagybankoknál. Angliából óriási aranyözönlés volt legutóbb Argentinia felé, amely amerikai állam az olcsó nemzetközi pénzt okosan és czélravezetően hatalmas nemzeti beruházásokra használta ki, Francziaországban is bővében vannak a pénznek, hiszen csak nem régiben is a szerb kormánynak franczia tőke nyújt átmeneti előleget állami kölcsöne végleges perfektuálisáig. Németországban ami tőkeerő csak van, az mind a nemzeti erőgyarapodás okos czéljait szolgálja a legkülönfélébb vállalkozási formákban. Ausztriában pedig, ahol a velünk közösségben élő szomszéd sanda szemmel minduntalan érdekeink csorbítására les, feltartóztathatatlan erejű a gyarapodás a mi rovásunkra. Csak a minap kínos feltűnést keltett támadást intézett odaát búzánk és borunk ellen és nincsen napja az évnek, hogy ki ne találjon valamit az osztrák leleményesség, amelyet az egészséges önzésen kívül még a gyűlölet is sarkal, amivel a magyar gazdasági gyengítését és rombolását szolgálja. Ilyen körülmények között a közgazdasági vezérférfiak, a tőke nagyhatalmú irányítóinak, a bankvezéreknek a feladatuk, hogy természetellenes közösség határain belül is szervező és irányitó tevékenységgel odairányitsák a bőséges tőkeerőket, ahová a legégetőbb szükség óhajtja s ahol felhasználásukkal nemzeti termelés és annak nyomán nemzeti vagyo- nosodás támad. Kimondjuk magyarán, hogy a magyar bankügyvitel a legtöbb helyen rövidlátó, hatalmaskodó és nagy nemzeti czélok távolát nem is keresi. A középosztály hitele szervezve nincs, a kisiparos, kis kereskedő -tengődő életéről nem is szólunk. Pedig a nemzeti bankpolitika az okos erősítés politikája is egyúttal és nem csupán egyes érdekeltségek és egyes nagyobb alkalmi üzleteknek esetről-esetre való lebonyolítását jelenti. A bankvezéreknek, már akik hatalmas intézetek élén nagyarányú nemzeti tőkének fluktuálása felett irányitó hatalmat gyakorolnak, végre is e szempontokat sürgősen fel kellene ismerniük. Nagyon meg- munkálatlan mező óriási tere van előttük és egyik-egyik czéltudatos munkával beírhatná nevét az újkori Magyarország gazdasági történelmébe is! A dolog veleje az, hogy most elég bőséges pénzkészletek felett rendelkeznek a nagy magyar bankok és a vállalkozás alszik, mert tehetetlen, mert nincsen hitele. Egy iparilag fejlődő és előretörő országnak, mint a miénk, elsősorban nemzeti tőkéjével kell vállalkoznia, mert csakis igy és csakis akkor Ítél felőle kedvezően a jó vállalkozásokra mindig kapható és kevésbé nehézkes külföldi tőke is. R nagybányai Hírlap tárczája. A halálról. — Irta: Révai Károly. — Itt jár közöttünk fekete palástban A rémes arcú, dőlyfös csontlovag; Kinek karjától, egy erős csapásban, A titánok is összeomlanak. Szemének odván buja lángok égnek. Sok áldozat kell szerelmes szivének; Csontkarja reszket, ölelésre vágy’ . . . Hiszen az övé az egész világ! Kerüli a fényt, — éj az ő világa Leskődve jár az ember körül; A nyitott házat csöndesen bejárja, És mindenütt egy életet törül. Hol zárt ajtót lel — behatói erővel, Kinyílt virágot, bimbókat letör dél; Az erős tölgyből baltával hasit, S kacagja azok vonaglásait. O, én is látom rémséges alakját A mint topázva közelit felém ! Mikor szereltim fejőket lehajtjáik Az álom bűvös, mámoros ölén; Egy suhogó árny ajkai beszélnek, Csókdos szele hideg lehelletének; S úgy érzem, sorsom fonala szakad, Most én leszek a szegény áldozat! Jön . . . közeledik . . . megakar ölelni. S valami titkos jellel integet; Fiilembe súgja azt a fejedelmi Szép talvilági bájos életet. Örök tavaszt virágos nagy mezőben, A h,ol a\ nap nincs soha lemenőben-, Hol édes szava, madárraj zokog, S hárfát pengetnek, tündér asszony ok. Nem! Nem megyek még! Eletemet védem! Még messze van a győzedelmi tor! Inkább ne legyen soha-soha részem. A túlvilágnak mesés álmiból, Megállj te gyilkos csontkaru legény ! Velem nem bánsz el amúgy könnyedén. Véd engemet a viharos hullámon, Az én szentségem-, egyetlen leányom! Alles wohl! (Egy haditengerész naplójából.) — Irta: Horváth Rezső. — Éjjel volt, sötét éjjel. Borzalmas fönséggel sötétlett a nyílt, messzeterjedő tenger s végtelenül hatalmas teste kényelmesen nyújtózkodott el. Hullámai alig pár órája még harsogva tomboltak és dörögve rohantak egymásra, szinte megostromolni akarták az eget. Vad bóra kavarta, föl a nyugodt víz sötétkék tükrét s fehéren villogó habtarajokat vont rajta keresztül- kasul és az egetostroniló morajlás és dörgés megremegtette a legbátrabb ember szivét is, aki megbirta állni a födélzet deszkáját. Künn az őr elnyújtott, előírásszerű kiáltása hallatszik :- Alles wohl! De ez a hang is olyan mélabús, olyan szomorúan hangzik, mint az a csobogás, amely az apró hullámok zenélése, amint a hajó oldalához ütődnek, nem azért most már, hogy megdobálják, örvénybe sodorják, hanem hogy elringassák habtestükön, lágyan, szeretetteljesen. Az őr hangja végigszáll a nagy vizen; itt-ott beleakad egy eltévedt szellőcskébe s aztán any- nyival gyengébb annyival erőtlenebb, lesz a hang, de azért mégis odaér végső czéljához: az in- spekcziós tiszt füléhez, aki azáltal tudomásul venni kénytelen, hogy az őr ébren van. A hajó mélyéből sejtelmes, vad zokogás hangzik föl . . . El-elcsukló, erős sirás. Itt, ahol nincsenek nők, vadul markol az emberi szívbe a sirás s isszonyuan rázza meg azt ez az gondolat : itt férfiak sírnak! Aztán lassan-lassan ismét beáll az előbbi csend ; a sirás fokozatonként elgyengült, halkabb lesz, mig végre teljesen elhal, elenyészik. Az ember azt hinné, hogy elaludt a zokogó ember s megnyugodva gondol másra, hogy felejtse a sötét éjszaka csendjében fölhangzott zokogást. De ugyanakkor erős léptek alatt kezd dön- geni a fedélzet padlója/s fehérbe öltözött, hatalmas alakok - amolyan yikloptfélék -- bújnak elő a lámpás fénykörébe. Az arczuk még vörös, a szemük még nedves az előbbi sírástól. És ekkor megremeg az egész emberi test és belemarkol valami goromba, valami névtelen fájdalom a szívbe, hogy csaknem könnyeket Xjapunlt mai száma XO oldal.
