Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-07 / 45. szám
2 Nagytoányai ."Eürlap 1909. november 7. A félszázados Erdélyi Muzeum-Egyesület ennek küzdelmes munkájából a ma elsőrangú Erdélyi Nemzeti Muzeum. Az Erdélyi Muzeum-Egyesület, mint annak föntartó testületé és társadalmi képviselete, teremtette meg és virágoztatta fel hazánk második múzeumát; tudományos osztályaiban az erdélyi nyelvművelő, majd tudós társaság hagyományait hívta életre és kiadványaiban égész könyvtárral gazdagította a magyar tudományt; a magyar szellem és a nemzeti érzés kristályosodó helyéül Kolozsvárt újra tudományos és közművelődési középponttá emelte. Ez a legrégibb, legerősebb és a legsajátosabb közművelődési egyesület, melynek irányt adó szelleme és folyton hatékony ereje Erdély fejedelmi udvarának nemzeti és művelődési, politikai és tudományos hagyományait őrzi: gyülőhelye az erdélyi magyarság elejének, múzeumot tart fenn, közművelődést terjeszt, Ízlést nemesit, tudományt mivel, igy a magyarság vára. Apáink önzetlensége tőkét gyűjtött e nagy czélok alapjául, de az Egyesületet az idő és a fejlődés mind nagyobb és fontosabb föladatok elé állították s bár a közoktatásügyi kormány 1904. óta segéllyel támogatja, mind jobban kiviláglik, hogy a nemzeti társadalomtól megteremtett és azt önzetlenül szolgáló egyesület ereje mégis csak a a nemzeti társadalomból fakad és gyarapodik. V nemzeti erő forrásának e fölismerése s az Egyesületben ható és egyesitő elv megszilárdítására való törekvés szüksége arra az elhatározásra indította az Erdélyi Muzeum-Egyesület, hogy az Erdélyi Nemzeti-Muzeum gondolata születésének százados — és megvalósulásának félszázados fordulóján szeretettel és bizalommal kérje az egész magyar társadalom támogatását: érdeklődő figyelmét, résztvevő gondoskodását, áldozatra is örömmel kész ségitségét. Kéri szeretettel, hogy egyesítsen, bizalommal, hogy nemesítsen, miként ötven évvel ezelőtt apáink és nagyapáink s kéri abban a reményben, hogy miként az ő fáradozásukat eredmény kisérte, a mienket is diadal fogja koronázni. Kérünk minden hazafit és honleányt, egyeseket és testületeket, hogy az Erdélyi Muzeum- Egyesület nagy czéljait, annak 5U éves jubileuma alkalmából elősegíteni szívesek legyenek, akár oly módon, hogy tagjai sorába lépnek, akár úgy, hogy jubileumi alapunk megtermesztésé- hez, valamely — tetszés szerint való — öszApáék a főúton sétálnak. Innen csak egy sötét, támolygó árnyékfolt látszik, mely hol kettéválik, hol újra egybeolvad, amint kerülgetik egymást, jobbra- balra lépnek. Nagyritkán csapja a szél egy-egy szavukat felénk. Árnyékukat a hold hosszan belenyújtóztatja a szőllőtáblába. Csak ha fal, vagy bokrok mentén haladnak el, akkor egyenesedik fel hirtelen a kiésrő árnyékalak. Magasra tartja fejét, hogy aztán újra elterüljön a földön. Mi pedig mesélünk. Az egyik már kifogyott. Most sor jön a Lacira. Köszörüli torkát és versbe kezd, de szépen hangsúlyozva. Hej, ez a szép történet! Haliga csak : jó Jancsi vitézünk hogy látott világot ? „János vitéz egy nagy hegy tetején jára, Hogy a kelő hajnal rásütött arcára. Gyönyörűséges volt, amit ekkor látott, Meg is állt, hogy körülnézze a világot . . . “ . . . Aztán tovább . . . tovább . . . Tündérországig, Iluskától a szép tündérkirályságig. Könnyes szemmel nézzük az eget. Mert olyan, szép a János vitéz meséje! ... A falevelek csodálatos hangokon sóhajtoznak. Körülöttünk sötétség fekszik. A hold óriási árnyékai. Alig látni el a kertajtóig. De az ég csupa tűz. Szikrák is vannak: csillagok. Hogy pislog a széles Göncöl-szekér! Hébe-korba egy kis csillag leszalad, hosszú ivet Írva maga után. Az estéli késői vonat most sustorog el a falu alatt; ez jelenti a takarodót. A mese véget ért. Be jó lenne itt künn aludni! A fekete föld lenne a párnánk ; csillagokkal hímzett ég a takarónk. Tudom, sok minden szépet álmodnánk! . . . Vége a mai napnak. Elteszszük magunkat holnapra. Amint ottben a kis kályhára állítjuk a gyertyát, a szétsugárzó világosság ráesik a megágyazott ágyakra. Rajtuk a kövér párnák csak úgy ontják magukból a napsütés forró illatát. Behúzzuk a zsalugátereket jó sűrűre és lepihennénk. Az ágy szélének könyökölve letérszeggel hozzájárulnak. Tőkénk gyarapítására, gyűjteményeink gazdagítására, törekvéseinkben való támogatásra jó akaratot és adományt egyaránt hálásan fogadunk és nyilvánosan is megköszönünk. Az Erdélyi Muzeum-Egyesület pártoló tagjai évenkint 4, rendes tagjai 8, alapitó egyszer s mindenkorra 200 és igazgató tagjai 1000 koronát fizethetnek, vagy az utóbbiak annyi értékű s a gyűjteményekben elhelyezhető múzeumi tárgyat adhatnak. Tagsági és alapítványi dijakat vagy pénzbeli adományokat az Erdélyi- Bank és Takarékpénztár Részvénytársaság Kolozsvár, múzeumi tárgyakat a gyűjtemények igazgatói fogadnak el, leik minden adományról a választmány utján nyilvánosan elszámolnak. Kolozsvár, 1909. október hó. Gr. Esterházy Kálmán. elnök. A Erdélyi Muzeum-Egyesület élén állanak: Elnök: gr. Esterházy Kálmán. Alelnökök: dr. Wesselényi Miklós, v. b. t. t. koronaőr. Dr. Lecbner Károly, m. kir. udv. tanácsos, egy. ny. r. tanár. Főtitkár: dr. Schilling Lajos egy. ny. r. tanár. Titkár: Kelemen Lajos unit. főgimn. tanár. Pénztárnok: Lendv'ay Emil kir. tan., vezérigazgató. Ügyész: dr. Menyhárt Gáspár egy. m. tanár. Ellenőr: Kováts Ede. A tárak igazgatói: Dr. Apáthy István (álattár) egyet. ny. r. tanár. Dr. Erdélyi Pál (könyvtár) egyet. m. tanár. Dr. Posta Béla (érem- és régiségtár) egyet. ny. r. tanár. Dr. Richter Aladár (növénytár) egyet. ny. r. tanár. Dr. Szádeczky Gyula (ásványtár) egyet. ny. r. tanár. A szakosztályok elnökei: Dr. Fabinyi Rudolf (term. tud.) m. kir. udv. tanácsos, egyet. ny. r. tanár. Dr. Farkas Lajos (jog- és társadalomtud.) min. tan. egy. ny. r. tanár. Dr. Purjesz Zsigmond (orvos tud.) m. kir. udv. tanácsos, egyet. ny. r. tanár. Dr. Schilling Lajos (bölcs.-, ny.- és tört tud.) egyet. ny. r. tanár. A szakosztályok titkárai: Seprődi János (bölcs.-, nyelv.- és tört. tud.) ref. főgimn. tanár. Dr. Erődy Béla (jogtud.) keresk. akad. tanár. Dr. Jakabházy Zsign/ond (orvos tud.) egyet, m. tanár. Szabó Imre (term. tud.) ref. főgimn. tanár. delünk és imádkozunk a Megfeszített képe előtt. Mindenkiért van kis könyörgésünk. Minmagun- kat a végére hagyjuk, őrző angyalunkhoz szólva. Ma is tudom még azt a kis imát, amire kedves édesanyám tanított akkor; mintha most tanúl- tam volna csak azt a pár áhitatos, gyengéd fohászt: „Óh, édes kis őrangyalkám, Szépen kérlek, vigyázz reám! Légy vezérem, hogy, mig élek, Mindig jó és jámbor legyek. Holtom után vezess be Istenhe?, a mennyekbe 1“ Még egy utolsó „jól aludjál!“ és — befordulunk a fal felé. Sötét szobában is egy ideig fényes foltok forognak előttünk. Csakhamar azonban habom a Lackó nyugodt, egyforma lélekzését. O már eddig álmodik ... De nekem is veszni kezd lassankint az öntudatom és elfelejtem: hol vagyok? mi van körülöttem? . . . Kün gondolom magam a szőllő közt, ahol délután játszottunk és megrázkódom hevesen, mintha el akarnék indulni . . . Pedig most már félálomban vagyok, és a szobában, puha ágyamon. A szőllőben pedig hűvös, sötét és félelmes ilyenkor ; csak a Tót bácsi őrzi künn a dinnyeföldet, kétcsövű puskájával. Ha gyanús neszt hall a közelben, akkori ő is egyet, amire ottbenn ijedten riadok fel álmomból, amig nem kábulok el teljesen . . . Csak ezek az aratók is elmenjenek már; kurjongatásuk, danájuk annyiszor felzavar! El is halt már kopogásuk az útcán. Csend van újra, nagy csend. A gerendákon szunyókáló dongólegyek zözöröghetnek. A kutyák is ugathatják a holdvilágot énmiattam. Már alszom mélyen, s álmodom. * A gyermek élete csupa nagy boldogság ... Hát akkor az álma? . . . Utolsó töredékek a menyországból, ahonnét a lelke útrakelt. HÍREK. November 7. £ei)él.*J — Dr. Kiss Dezsőhöz. — Odújába vonult a városi lárma, Elnémult tülök, síp, kocsirobaj végre. Elmerengő lelkem a Nyírséget járja Tele fájdalommal . . . Örömemnek vége. Vadászatok, séták, duett és a többi, „Fenszterpromenádé“ és ezek fölötti Tréfás megjegyzések . . Hej! kedves barátom A múlt emlékére könny rezeg pillámon. Könnyezek? . . . Mit mondok! Madár dalos Sasszárnyakkal szelem át a távolságot, [légben. Kimondhatatlan érzés ragadt tel az égbe. Veled köték, veled szoros barátságot . . . Mi harmat virágnak s virág a leánynak, Napsugár mezőknek s jó gyermek anyjának, Mind az vagy te nékem: öröm s boldogságom. Nem mondottam sokat, hidd nekem barátom. Rólad gondolkodom . . . S mint mikor egy Bánatos dallamot sir panaszos szellő, [méla, S őrült szenvedéllyel felviharzik néha S ijjesztő sötétté komorult a felhő: Sajgó fájdalomtól tépett szivem dobban, S mentői nagyobb sebe, annál jobb an-jobb an Epedek utánad, aki egykor nékem Nem valál kevesebb: édes büszkeségem. Alettán feküdtem; temetői csendben. Kinőni oczeánján se sziget, se sajka . . . Utálatos szörnyek nyüzsögtek melettem, Fojtani kinyújtva mindenkinek karja. Feleszméltem végre. Ereje lelkemnek Megvetéssel hányta elleneim széjjel.-, S mint világló tornya messze tengereknek, Feldobogott szivem biztató reménnyel. Borongás egemre végre csillag támadt, Szelíden, mosolygón küldő rám súg árit. Meg reszkető lelkem, űzve tőn a, bánat, Fájdalmaimból nem hagyván egy parányit. Te voltál e csillag. Nemes, fenkölt lelked Bámulóra talált bennem, óh, barátom'. Bonczlcés alá vettem legkisebbke tetted’, S be kellett ismernem, párod nem találom. Hol vannak ez idők ? Sebes röptű szárnyon Tűntek tova, messze, feledés honába ? Múlandó e földön minden, minden, látom: Ne engedd emlékünk elveszni homályba! Nagy távolság lézeng közöttünk, de fogadd Szellemölelésem, kézszoritásomat! Hideg van szivemben, de a kit befogad, Sohse bánja meg az én barátságomat. (Budapest.) Kosztolánszky István. *) Mutatvány szerzőnek „Hulló csillagok“ czímü költemény kötetéből. Személyi hírek. Lapunk szerkesztője: dr. Ajtai Nagy Gábor, katonai felülvizsgálat céljából, a hét folyamán Kassára lett beidézve; vasárnap érkezik vissza családja körébe. - Eitner Zsigmond orsz. gyűl. képviselő, nejével, veje: Harácse/c Vilmos nagykereskedő és családja látogatása végett pár napot városunkban töltöttek. Kinevezések. A M. Á. V. igazgatósága Csordás József nagybányai állomás főnököt M. Á. V. ellenőrré és Svarcz Izsák nagybányai vasúti hivatalnokot a VTII-ik fizetési osztály 3. fokozatába hivatalnokká nevezte ki. Házasság. Dr. Gergely György m.-szigeti jogakadémiai tanár, néhai Gergely Károly nagybányai ref. lelkipásztor fia, kedden lépett házasságra Szabó Emmával, néhai Szabó Sámuel kolozsvári ref. kollégiumi tanár leányával Budapesten. A polgári kötésnél tanúként György Endre volt földmivelésügyi minister és Dr. Szabó Péter fögimnáziumi tanár szerepeltek. Az egyházi áldást Kenessey Béla erdélyi ref. püspök adta rájuk gyönyürü beszéd kíséretében. Áthelyezés. Schvartz Lajost, az alsófer- nezelyi fémkohó segédmérnökét a pénzügyminisztérium Budapestre helyezte át a főfémjelző hivatalhoz; utódja Ponner Nándor selmeczbá- nyai segédmérnök lett.
