Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-31 / 44. szám
1909. október 31. 5 Nagybányai Hírlap Országos állatvásár lesz nov. 10-én Nagysomkuton, 12-én Erdőszádán, 15-én városunkban. Bölcs határozat. Egy szomszédos megyei faluban nagy tűz volt nemrégiben. Tűzoltóság nem volt szervezett, a mentőkészülék mindössze egy rossz fecskendőből állott, a mit a falu kéz alatt vett. Rohannak a fecskendőért a biró udvarába, kivonszolják nagy nehezen a tűzhöz, tcleöntik vízzel, de bizony nem működött. Elégett két-három ház ezalatt, s ha az ég véletlenül esőt nem küld a falura, az egész község elégett volna. Csak azután vizsgálták meg a fecskendőt, s kiderült, -- hogy tele van krumplival. Másnap tanácsot tartott az elöljáróság ez ügyben, felelősségre vonta a bírót, aki azonban kijelentette, hogy ő szívességből tartja udvarán a fecskendőt s ha már ott tartja, legalább hasznát is akarja venni. Krumplit tesz bele. A tanács belátta, hogy a bírónak igaza van. De hogy mégis elejét vegye egy jövőben keletkezendő tűznél a kellemetlenségnek, a következő határozatot hozta: A fecskendő továbbra is a biró udvarán marad. A bírónak jogában áll a fecskendőben krumplit tartani. Szigorú büntetés terhe mellett azonban köteles a krumplit három nappal a tűz előtt kivenni a fecskendőből. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál e hó 24-től a következő bejelentések tétettek : Születtek: Okt. 20. Kruzsnitzky András gépkezelőnek „András“ ; okt. 18. Moldován Sándor erdőmunkásnak „Sándor“; okt. 24. Szeleszky József bányamunkásnak „Imre“ ; okt. 21. Kardos Károly zenésznek „Mari“; okt. 19. Onucz Miklós erdőmunkásnak „Erzsébet“; okt. 21. Meczák Sándor erdőmunkásnak „Mária“; okt. 14. Pap György napszámosnak „Verőn“; okt. 26. Kupsa Gyirászin napszámosnak „Mária“; okt. 25. Búd György bányamunkásnak „Verőn“ nevű gyermeke. Meghaltak: Okt. 21. Józsa József g. k 4 napos, kőműves segéd gyermeke, veleszületett gyengeségben ; okt. 22. Rogozsán Deme- terné szül. Donoja Flóri g. k. 39 éves, napszámos, izületi csuzban, okt. 23. Fajka József r. k. 52 éves, bányamunkás, tüdővészben; okt. 25. Börtsök Antal Sámuel r. k. 10 hónapos festőművész gyermeke, heveny bélhurutban; okt. 26. Meczák Elek g. k. 6 éves, napszámos gyermeke, bélgümőkorban ; okt. 26. Micskó Mihályné szül. Mocsirán Juliánná g. k. 18 éves, napszámos, tüdővészben; okt. 26. Tunk Illés g. k. 2 hónapos, napszámos gyermeke, csontszúban; okt. 26. Rozenfeld Mátyásáé szül. Benedek Pepi, izr. 60 éves, házaló neje, tüdővészben ; okt. 28. özv. Kostyuk Ivánná szül. Bajcsuk Mária g. k. 68 éves, napszámos, aggkorban. Házasságot kötöttek: Juhász György napszámos és Kádár Anna napszámos nagybányai; Babics Demeter napszámos és Mihályi Mária napszámos nagybányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak: Bontó Károly bányamunkás és Pap Erzsébet szolgáló nagybányai ; Nemes Zakariás kazán fűtő nagybányai és Farkas Anna kískörtvélyesi; Török István bányafelvigyázó bozovicsi és Beregszászi Julia nagybányai lakosok. Az építtetők figyelmébe. Lúgoson, sok éven át szerzett tapasztalatokkal ellátva indíttatva érzem magam, hogy Nagybányán történt letelepedésem alkalmából mint képesített kőműves-mester magam az épito közönség pártfogásába ajánljam. Vállalkozom mindennemű építész- és kőműves munkálatokra teljes erkölcsi és anyagi felelősséggel, méltányos díjfeltételek mellett. Korcsoy Mihály, képesített kőműves-mester. Eladó must. 25 30 hectoliter kitűnő must, mely főként bakator és rizling tőkékről lesz szűrve, eladó. Értekezhetni f. hó 17 —21-ig kereszthegyi nyaralómban. Ember Elek. A Néhma Lajos József kávé-üzletét átvette Benkő Sándor, kinek előzékenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10-12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávészükségletüket, mint bárhol. (Szatmár.) Egy teljesen jó karban lévő Sin- ger=féle varrógép eladó. Megtekint» hető Lendvay-tér 5. sz. alatt. KÉPZŐMŰVÉSZET. A természet vandáljai. Párisban mostanában ülésezik egy nemzetközi kongresszus, a melynek itthon nálunk a hírét is aligha hallották, mert nem tudunk róla, hogy Magyarországot bárki is képviselné rajta. Már pedig kongresszusra, eszem-iszomra, potya utazásra rögtön akadni szokott tthon vállalkozó és fölöttes hatóság, a mely „kiküld“. De hát ezen a párisi kongresszuson olyasvalami történik, a minek itthon az ellenkezője szokott történni: védelmezik, oltalmazzák a természet szépségeit, vagy inkább csak tanácskoznak róla, hogyan lehetne megmenteni az emberi durvaságtól és barbárságtól azt, a mit a természet remekbe alkotott. Francziaországban régóta működik már egy társaság, amely azt a feladatot vállalta, hogy társadalmi akczióval, de minden más módon is védelmére kel veszély, esetén az ország tájképi- lég szép helyeinek. És akkora erkölcsi erőt gyűjtött már ez a társaság, hogy néhány évvel ezelőtt egy sok tekintetben szükséges és fontos vasút építését meg tudta akadályozni csak azért, mivel a tervezett útvonal a gyönyörű fontaineb- leaui erdő egy részét eléktelenitette volna. A lapok harsonaszóval tiltakoztak akkoriban a vándal terv ellen, népgyiiléseken, a parlamentben tárgyalták a dolgot: és a fontainebleaui erdő megmenekült az irtó fejszétől. De nemcsak Francziaországnak, hanem Németországnak, Belgiumnak, Olaszországnak is van már ilyen egyesülése, a melynek művészi érzésű tagjai, ha kell, testükkel fedezik az erdőt, fát, patakot, füves rétet az ipar és kereskedelem mindenen keresztül gázoló érdekei ellen. Mindezek az államok ott is vannak most a kongresszuson, a mely első eddig a maga nemében. Nemzetközi megállapodásokon tanácskoznak, a mikkel az egész világra kiterjedően szervezni lehetne a festői természet védelmét. És nemcsak a természeti ritkaságok, barlangok, vízesések, csodás növésű fák és fantasztikus alakú sziklák megoltalmazásáról van szó, hanem általában annak a kíméletlenségnek leküzdéséről, a mivel az emberek, ha bár csekély érdekük is úgy kívánja, csákánynyal, kapával esnek a természetnek, a fűnek, a fának, a sziklának. Szervezni akarják a nemzetközi védekezést a művészi tekintetek iránt érzéketlen embereken túl azok | ellen is, a kik éppen a művészet nevében rontanak a természet szépségeinek. A kik a virágot körülnyirják, a fák lombját kifodoritják, a sziklák természetes alakját a szimmetria és egyéb rosszul értelmezett dogmák kedvéért megváltoztatják. A kik furnak-faragnak a természeten a művészet nevében és nem hogy megjavítanák, de elrontják kezük munkájával. A természet vandáljainak ezt a csoportját a városok vandáljainak nevezhetnek. És éppen ezért nagy kár, hogy Budapest fővárosa képviselőt nem küldött ki a kongresszusra. Például az egész mérnöki hivatalát. Azok a bizonyára jószándéku urak sok2t tanulhattak és sok bűnükért megvezekelhettek volna odakinn. Mert hiszen ők azok, a kik egyebek közt Budapest tájképi büszkeségét, a Dunával daczoló, a páratlan Gellérthegyet „megrendezték“. Ok azok, a kik letörték az oldalát, hogy mesterséges vízesést építsenek beléje s a szent hegyet, az ősi sziklahegyet - kibélelték önmaga törmellékével. Ők azok, a kik a hatalmas Gellértet, ezt a kialudt haragú szörnyeteget, ezt a kővé vált zordon fenyegetést - körülteremtettézték vasrácscsal, kőtornyocskákkal: jó hogy színes üveggolyókat nem aggattak rája. És mindezt a művészet nevében. Ki akarták „képezni“ a hegyet. De kisszerűbb és szegényebb tehetségek még nem vállalkoztak monumentális feladatra. A feleziezomázott öreg Gehörten minden művészi érzésű embernek el kell mosolyodnia. De ők azok a derék urak is, a kik a Várhegy oldalán épült három- és többemeletes házak felépítésére az engedelmet megadták. A Gellérthegy után a Várhegy a másik tájképi szépsége Budapestnek. Mig amaz a csupasz természet, itt a régi kultúra nyomai, a régi kis házak és templomok, háztetőiknek vonala és testüknek silhouette-je az, a mi örömöt szerez a szemnek. Másfél évtized óta azonban vandál kezek esnek a festői viskóknak s helyökbe I kupolás ízléstelenségeket, téglatömegeket rak- j nak, a mik ormótlan alakjukkal megzavarják az arányok harmóniáját. Művész-kigondolta szabályozási és építési tervvel Budát világ Csodájává lehetett volna fejleszteni. így lassankint mindaz elpusztul, a mi szépet eleink reánk hagytak. Igazán kár, hogy a mérnöki hivatalunkat cl nem küldték arra a kongresszusra. (Az „Újság“ 1909. okt. 26-sz.) ...........Es ha már eljöttünk Párisból Budapestre, menjünk még messzebbre, erre keletre, mifelénk. Ide, hol az ázsiai szelek még intenzivebben fújnak. De vájjon nem vétek-e, ha művésziszempontokból ázsiai hasonlatokkal akarunk valamit kifejezni — ami rossz? Ázsiában ami kultúra, művészet volt, az nagy, dicső, monumentális. S ami a mai naiv, „kultúra“ nélküli ázsiai népek művészete, az a maga naivitásában szintén szép, eredeti, Ízléses. Mert primitiv népek Ízléstelenséget nem csinálnak. ízléstelenség — disharmonia ott keletkezik, ahol a kultúra szele csak megcsapta - mondják megfertőzte a népek ízlését. Félbemaradt kultur-emberek az Ízléstelenség terjesztői. Elindultak a maguk naiv gondolkozásából, primitiv életéből; onnan, ahol még az érzéseket, gondolatokat közvetlenül a maguk egyszerűségében fejezték ki. Elindultak a kultúra ösvényén, de csak odáig jutottak, ahonnan vissza már nem láthatnak. Előre pedig nincs erejük, tehetségük haladni, látni. Ép itünk mi is egyet-mást; de, hogy építésünk rombolást is jelent, vájjon ki gondol erre ? Vagy nincs ereje a lappangó fölháborodásnak, mikor egy-egy épület-monstrummal három ember-öltőre elcsúfítják a város képét ? ! Azt az összhangot, melyet apáink, mint szépet hagytak ránk örökül? Mert emelkednek mostanában iskolák, épületek, sőt kerítések is, melyek mint pl. a Veres- vizen egy oly kilátást zártak el, melyért másutt pénzt fizetnének. De ki emlékszik, mi volt ott azelőtt ? A szép szilvás domboldalra, a százados gesztenyésre ! Most, ha a két méternyi léc kerítés hasadékain átkukucskálunk, szomorú sejtéssel tekinthetünk a múltba. Vagy emlékszik-e valaki arra a kilátásra, ami a gőzfürdő parkjának bejárásánál nyílott a Svájcer-féle telken át. Most a „Cunard-Linie“ egy kőből imitált hajó orra zár el előttünk minden szebb gondolatot. (Jellemzésül, hogy ezfaz ízléstelenség mily hatásokat vált ki művelt emberben, nem érdektelen, hogy egy igen előkelő rendes nyári vendégünk - egyetemi tanár - nem győzött egész nyáron át efölötti megbotránkozásának kifejezést adni. Ha csak lehetett kerülő utón ment a liget melletti nyaralójába, semhogy e szomorú látvány mindennapi szemlélőjelegyen.) Miért nem mondta ki a város „szépészeti bizottsága“ (ha van ?), hogy azokra a telkekre villaszerűén s nem az utcai frontra szabad építeni ?! így legalább veszett fejszének a nyele megmarad. Cseveghetnénk még a ligeti vendéglőről, a korcsma s egyébb épületekről s azokról, hogy miként okádott vasbetont a ref. lelkész épület minden ablaka afölötti kínjában, „hogy olcsó orvossággal akarták restaurálni“ rozzant egészségét! Na azért, ha innen lehunyt szemmel (ez föltétel) sikerül eljutni a Főtérre, némi lelkinyugalommal konstatáljuk, hogy a régi kép összhangját (nem tekintve az egyik sarkában lapuló egy emeletes ízléstelenségre!) nem sikerült még teljesen elrontani. A nagy vendéglő, ahogy kibontakozik, sejteni engedi, hogy komoly művészi dologgal állunk szemben. Nem különben, eltekintve apróbb dolgoktól, a gör. kath. templom is olyan épület, amin sokan köszörülhetnék hiányos izlésüket-tudásukat. A Főtéren lévő Bay József és Platthy-féle ház pedig (Tatorján munkája) például szolgálhatnak arra nézve, hogy körülbelül mint lehet, ebben a miliőben valamit rekonstruálni. * Elmúlt dolgokon változtatni nem lehet; de amikor a város rohamos fejlődése még tart, a jövő elé aggodalommal nézünk. Vájjon a régi oláh temetőre építendő gimnáziummal nem e teszik tönkre ismét egy oly természeti szépségét Nagybányának, melynek párját a világon keresni kell. Amint most a korcsolya pályára lépünk, gyönyörű kilátás tárul elénk. A sárguló, vöröslő fasoron át, a temető végében terül el hatalmas foltban a zöld klastromrét, melyből monumentális erővel emelkedik ki a színekben pompázó Virághegy, az erdővel borított Kereszthegy. Színben foltban, vonalban oly páratlan szépség, melynek látása napról-napra uj és uj érzéseket vált ki az érző gondolkozásu emberből. Ezt elrontani valódi vandalizmus.
