Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-31 / 44. szám
II. évfolyam. Nagybánya, 1909. október hó 31. 44. szám. TÁRSADALMI IEJS* SZSFIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: □ r. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA./ Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------„C sak egy virágszálat! . . Néhány év óta halottak napja előtt megjelenik, elhangzik a felszólítás: Csak egy virágszálat! Ez a poétikusan hangzó esdeklés azt akarja elérni, hogy legalább a halottak napja alkalmából ne feledkezzenek meg azokról az élőkről, kiknek léte puszta halódás, akiket ezer testi és lelki gyötrelmeken keresztül az emberiség egyik legveszedelmesebb ellensége: a tüdővész hajt a korai sírba. A halottak napjának kegyeletét intézik a szivekhez, hogy megnyíljanak a zsebek. A rohanó élet és ezerféle baja lefoglalja magának az emberek testét-lelkét; a jótékonyság hadisarcát a társadalmi kötelességek nevében rendszeresen behajtják az embereken, mindenkinek jut belőle, csak azoknak nem, kik talán legjobban rászorulnak : a tüdőbetegeknek. Az ezek érdekében való legnemesebb emberbaráti intézmény csak egy virágszálat, csak egy virágszál árát kéri, pedig olyan szomorúak nálunk a viszonyok, hogy egész rózsakerteket kellene áldozni. Nehezen mozdul meg társadalmunk, különösen itt Nagybányán, ahol a tüdőbajosok érdekében eddig mit sem tettek. Pedig a tuberkulózis az emberiség létért folytatott küzdelmének egyik kísérője. Az a fokozott munka, melyet a civilizáció haladása s az egyénnel szemben támasztott igények kielégítése megkövetel, mind fokozottabb mértékben 'veszi igénybe az egyes emberek szellemi és testi erejét és gyengíti szervezetét a káros behatások ellen. A tuberkulózis éppen a testileg és szellemileg gyengült szervezetet támadja meg előszeretettel; óriási elterjedtsége és fertőző természete által egyaránt fenyegeti az egész emberiséget. Európában évenként ötnegyed millió ember pusztul el gümőkor- ban, mig a megbetegedések száma az ötmilliót is meghaladja. Magyarországon évenkint átlag 70.000 ember hal meg tüdővészben, ami az ösz- szes halálozások 15 százalékát teszi ki. Természetes ennélfogva, hogy egy ilyen elterjedt megbetegedés hatása nemcsak az egyénekre, hanem a családokra s igy az egész társadalomra is kiterjed. Általános jelentőségét fokozza az a körülmény is, hogy a tüdővész leginkább munkabíró korból szedi áldozatait, igy a 20 — 29évközött munkaképtelenné lett 1000 munkás közül 500 épp tuberkulózis által lett azzá. A tuberkulózis ellen irányuló küzdelem tehát közegészségügyi és közigazgatási érdek egyaránt, miért is a társadalom minden betegének szövetkeznie kell az orvosi tudománnyal, mert együttes munkájuk által érhető el csak igazi eredmény. Hogy hazánkban a gyermekek között is mennyire pusztít a tuberkulózis, illusztrálja az a statisztika, mely szerint 9977 hét évnél fiatalabb és 68.944 hét évnél idősebb egyén halt meggümőkorban egyetlen évben. Hogy ez utóbbiak közül menynyi volt a 14 évnél fiatalabb, tehát a gyermekkor határán innen, erre nézve nincsenek adataink. Még nagyobbaknak tünteti fel a gyermekeknek gümőkorban való halandóságát az a körülmény, hogy egy év alatt 20.050 hét évnél fiatalabb és 23.969 hét évnél idősebb egyén tüdő- és mellhártya- gyuladásban halt meg, tehát olyan kórismével, melyet a gümőkortól pontosan elkülöníteni sokszor csak a kór lefolyásának legpontosabb követelésével és speciális ismereteket igénylő diagnosztikai eljárásokkal lehet. Tüdőbetegeket gyógyító szanatóriumokra, a városokban tüdőbeteget gondozó társadalmi intézményekre, de különösen gyermekszanatóriumok építésére van égető szükség. Csodálatos, hogy országunkban, ahol a gyermekvédelem annyira fejlett, hogy az egész világ tanulni jön hozzánk, a tüdőbeteg gyermekek megmentése érdekében úgyszólván semmi sem történt. A gyermek szervezetének a tuberkulózissal vívott harcában való segítése, erősítése a későbbi nemzedékre is kiható, mérhetetlen hasznos feladat, mely elől továbbra is elzárkóznunk vétkes mulasztás volna. S ha eddig még nem történt ebben az irányban semmi sem, úgy ennek egyedüli oka az, hogy társadalmunk áldozatkészsége és az állam anyagi forrásai ezer más irányban vannak igénybe véve. Humánus mozgalmaink ahelyett, hogy közös célok elérésére együttesen haladnának, sokszor azt a látszatot keltik működésükben, hogy a egyik másiktól félti a terrénumot. Megengedjük, hogy ez a „féltékenykedés“ nemes intencióból ered s azt célozza, hogy annak az ügynek a szolgálatában, melyet az egyes humanitárius mozgalmak vezetői kiki saját meggyőződése szerint legnemesebbnek és leghasznosabbnak hisznek, mentül intenzivebb működést fejthessenk ki. Az intenció nemes, de nem praktikus, mert alapjában véve az összes humanitárius mozgalmak egy célt szolgálnak: a társadalom szervezését a szociális nyomor enyhítésére s ha ennek a közös célnak a tudatában együttesen haladnának, az eredmény talán szebb és nagyobb volna, de mindenesetre egységesebb. Mert ha az egyiknek erkölcsi vagy anyagi tőkéjéből nem telik, segítségére jönne a másik. Álljanak össze jótékony intézményeink és vállvetve alapítsák meg az első orszá- ■ gos gyermekszanatóriumot. A vidéki városok pedig létesítsék a tüdőbeteg-gondozó intézeteket, utánozzák ama városokat, melyek ilyennel már büszkélkedhetnek, mint pl. Kassa, Nagyvárad, Pécs, Győr, Pozsony, de amelyek sorába, ki tudja, bele jutunk-e valamikor? Am ne rekrimináljunk! Talán egyszer nálunk is sor kerül rá. Addig pedig adjon, akinek érző szive sugalja a József főherceg szanatórium segélyezésére — csak egy virágszálat! Tanítók gyűlése Nagysomkuton. Szatmárvármegyének Nagybánya környékén lakó állami tanítói, a Nagybányavidékí kör, melynek 80-nál több tagja van már, gyűlést tartott Nagysomkuton, hol az iskola 25 éve áll fenn. Ez a gyűlés egyúttal jubiláris gyűlése volt a somkuti állami iskolának is. A számosán egybegyült tanítók a gyűlést a hymnussal kezdték, mely után Székely Árpád üdvözölve a megjelenteket a haladásról, az emberiség’jobbulását, anyagi és erkölcsi haladását előmozdító intézményekről beszélt. Sok | intézmény van arra, hogy az emberiség job- bulása haladjon és hogy az ember értelmi és lelki világosságot nyerjen, azonban egyik sem tehet, nem tesz annyit, mint az iskola. Ehhez azonban az kell, hogy az iskolában munkálkodó tanító, tudásban, műveltségben elő álló, kötelességei teljesítésében derék, az életet magasabb nézőpontból tekintő legyen, hogy eszményekért hevülő tudjon lenni, akinek ideálizmusa, mint az érintetlen gyümölcsön megmarad az azt körülvevő védő hasznos viaszréteg, aképpen megmaradjon. Aztán vázolta a tanítói munka jelentőségét a közjó s a hazaszeretet emelése szempontjából. A megnyitó után a somkuti iskola 25 éves múltjából olvasott fel Veress József áll. iskolai igazgató. Az iskola 25 éves múltjából részben a község életébe is bepillanthattak a hallgatók. Veress felolvasása után Imre Károly olvasott fel a tőle már megszokott tömörséggel. Összehasonlítva az elemi iskola 4-ik s a gimnázium I — Il-ik osztályának tárgyait és azok anyagának terjedelmét, végül arra a következtetésre jutott, hogy ha a gimnáziumban a latin nyelv nem lenne az I —II. osztálynak a tárgya s ha a mértan az elemi iskolában terjedelmesebben taníttatnék, a kétféle iskola között áthidalást keresni és találni igen könnyen lehetne. Mig azonban a latin nyelv a két alsó osztálynak is tárgya lesz, közvetlen átmenet külön- bözetei vizsgálattal sem lehető úgy, hogy az el. iskola V. osztályát végzett a gimn. II. osztályába mehessen stb. Azután Bodnár György kir. tanfelügyelő szólott lelkesen. Elismerését fejezte ki a somkuti iskola munkásságáért s azon kívánságának adott kifejezést, hogy feladatait a következő negyedszázad előtt is olyan derekasan teljesítse az iskola, mint tévé eddig. A lelkes hangulatban ünnepélyes színezettel lefolyt gyűlést az elnöknek rövid beszéde és a szózat fejezték be. Gyűlés után közebéd volt. Úgy a gyűlésen, mint a közebéden sokan voltak jelen. Felköszöntőkben hiány nem volt. Xjapunk. mai száma ÍO ol ólai.
