Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-19 / 38. szám
TÄB.SADALMI és szépirodalmi hetilap. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 óllal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : D r. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatársi JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlamények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete, Rákőczi-(Fo)=tér 14. ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Ti sztviselő-kongressus. (J.) Nehány nap múlva hatalmas táborba fog egybeseregleni Magyarország tisztviselőkara. Kincses Kolozsvár fogadja falai közé, ahol immár a harmadik kong- ressust tartják, mióta az Országos Egyesület. létesült. Városunkat közelről érdekli a tisztviselők mozgalma, mert ha nagyszámú hivatalnoka kedvezőbb anyagi viszonyok közé juthat, ezen körülmény bizonyára sok vonatkozásban városunknak is javára válnék. A kolozsvári értekezleten a bajokat és sérelmeket nyilvánosan feltárva, azoknak orvoslását beszélik és sürgetik meg. Ennek a mozgalomnak országos, de par- tiális jellege és fontossága is egyaránt szükségessé teszi, hogy vele minden komolyan gondolkodó ember behatóan foglalkozzék. Hiszen az állami tisztviselők dolga nemcsak azoknak a százezreknek magánügye, akiket az közvetlenül érdekel, hanem itt egyszersmind az állam igazgatásának és igazságszolgáltatásának nagy érdekeiről is van szó, melyek nyilvánvalóan szenvednek, ha joggal elégedetlen és a megélhetésért küzködő tisztviselőkre vannak bízva; ám okvetlenül előbbre haladnak, ha ezen állami feladatok ellátói mentesek a lelket és testet, a munkakedvet és becsvágyat egyaránt megölő, vagy legalább is nagyon bénító és lenyűgöző anyagi gondoktól. Állam és társadalom megkövetelheti a tisztviselőktől, hogy a közéletnek tevé- , kény tényezői legyenek ; magán-életük is példás, viselkedésük, sőt még szórakozásuk is mintaszerű arányban azzal a tekintélylyel, a melyet nekik a hatalom bármily csekély hányadának birtoka kölcsönöz. De nemcsak a hivatali állás kötelez sokfélére, amitől más ember, ha úgy akarja, teljesen mentes maradhat, hanem — valljuk be őszintén — a lelkiismeretes odaadó szolgálatra is nagy befolyással vannak az anyagi viszonyok, mert nehéz dolog emelkedetten és nemesen gondolkodni, mikor az embernek mindig csak az ad gondot, hogy miképen élhessen meg. A folytonos szellemi továbbképzés és művelődés, tudásnak és élettapasztalatoknak szerzése, a melyet a tisztviselőtől megkövetelnek, alig képzelhető el az életszükségletek minimumának kielégit- hetésére alapított javadalmazással s ezért e helyzetet soha sein szabad szem elől téveszteni, mikor a tisztviselők illetményeinek megállapítása, különböző panaszaik megbirálása kerül szőnyegre. Ezek a panaszok, amelyeket évek óta a legkülönbözőbb változatokban hallunk, igen sokfélék, hiszen minden szolgálati ágnak megvannak a maga sajátos óhajtásai, a melyeknek teljesülésétől várja sorsának gyökeres javulását. A protekcziónak és a politikai szempontoknak közrejátszása a közhivatalok betöltésénél: a nyilvános erkölcs kérdése. Azé a lelkiismeretességé, amely egyfelől a társadalmat mindenkor áthatja, mikor a közügyeknek kizáróan közérdekben és az arra legalkalmasabbak utján való intézése k’erül szóba, másfelől pedig a legmagasabb intéző köröket, a melyekre a közérdekek gondozása bizva van abban a feltevésben, hogy csakis olyanoknak juttatnak részt az ország ügyeinek intézéséből, akik arra minden szempontból a legméltóbbak. A kolozsvári kongressusnak másik főtörekvése lesz a szolgálati pragmatika életbeléptetésének megsiirgetése. A köz- tisztviselők szolgálati viszonyai törvényes i szabályozása, az alapfizetések megjavítása, a vasárnapi munkaszünet érvénybe léptetése, a titkos minősítési rendszer eltörlése. De lesznek még különleges kívánságok, melyek bizonyos adott körülmények között pótlékok kiutalását követelik, mint például a családi pótlék, mely minden gyermek után kijárand, mig azok szülei ellátás kötelezettsége alatt állanak. Igaz l ugyan, hogy a gyermektelen, nőtlen tisztviselő is ugyanazon munkát végzi, mint családos és gyermekekkel bőven ellátott kartársa, de mégis méltányosabb dolog, hogy az állam számoljon a családos ember nehezebb megélhetésének feltételeivel, mivel szükséglete aránytalanul nagyobb és egyre nő a gyermekek korával geometriai haladvány módjára. Igazságos és méltányos javadalmazás csakis az oly elosztás lehet, mely számol a külömbségekkel. R nagybányai Hírlap tárczája. A XX-ik század. — Irta: Hérái Károly. — A szelek nyögnek, igában a lég, Barázdát hasit a szárnyas kerék. A levegőben millió madár Szárny aszeg elten, megriadva jár. Bús vadlúd gágog: kócsag, daru krúgat, Egy szörnyeteg töri a légi utat; Vijjogó sas s a rabló bérezi kánya Holttá meredten magát földre hányja. Mert gép dübörög, vaskerék suhog, A légben szállnak őrült szárnyasok; Maga az ember, — ez a gyönge féreg, — Hadat izent a végheletlenségnek! Hej! mint sivit a szárnyaskerék orra, Mikor reá csap egy felhő fodorra! Keresztül töri . . . Ott van fúl a nap; És sugarai reá omlanak. Az égbe vágyik! Nem kell már a föld! Röpül az ember, a gépe üvölt, Fénynyel köszönti — mikor áthatol, - A csillagok közt egész utczasor. . . . De egyszer aztán egy szög meglazul, A szörny lezuhan gyámolatlanul; Fent búcsút intnek a zsibongó árnyak Az óriási, fekete madárnak. A tenger haltja megnyílik előtte, Riadt madarak kaczagnak fölötte ; A nap mosolyog a felhők alól, Fs egy szivárvány támad valahol. S valami szózat zúg a légen át, Hogy hallja azt meg az egész világ: ,, Szállj vissza ember! Föl nem jutsz az lég ig ! Mert égi kezek szárnyad elmetélik!“ S a levegőben ismét csönd leszen, Pacsirta ajkán zeng a szerelem, Páros galambok titkukat susogják, . . . Az ember pedig átkozza a sorsát! . . . Az innenső és a túlsó part. A folyó nem volt nagyon széles, de rémesen mély, olyan^ mély, hogy a nép azt hitte, nincs is feneke. Es nagyon hosszú is volt, nagyon hosszú. Nem ismerni sem a forrást, a melyben születik, sem a tengert, amelybe ömlik. A folyó nagyon lassú, oly lassú, hogy mig egy kis galy, melyet a hátán hord, eltűnik a felszínéről, ez tovább tart, mint a boldogság születése, a melyre ] valaki epedve vár-vár. Nincs sem hullámverése, sem babja. Néha rózsaszínűén tükröződik, mikép a hajnal, közben pedig fekete, olyan fekete, mint az éjszaka, melynek sem csillaga, sem holdja nincs, melyet csak sürü ködfátyol borit. Ha csillog, olyan, mint a folyékony ezüst, ha sötét, olyan, mint a farkas sötét szája .... Két neve van, de senki sem tudja melyik az igazi ? Vannak, akik a halál folyójának, mások, akik az élet folyójának mondják. Egy iczi- piczi kis bárka úszik a hátán, de a bárkának nincs evezője. Vagy a szél, vagy egy misztikus mozgató erő viszi-viszi egyik partról a másikra... Egy pillanatban, mikor az ég sápadt volt és színtelen, került a folyó egyik partjára e*gy * aggastyán. Köhécselve és nagyon fáradtan, mintha valami hosszú útról jött volna, leült egy széles kőre, epedve kivánva a pihenést, a pihenést. .. Igen hosszú utat tehetett, hosszút, fáradságosat, göröngyöset és végre megérkezett a czélhoz: útja végéhez — végéhez. Ott ült és nézett, nézett. Megérkezett élete vándorutja végéhez. Kételyekkel, agályokkal, félelemmel nézett megtört szeme a másik part fele, honnan feléje közelgett a bárka, a bárka s az öreg várta, várta . . . így múltak a perczek. A folyó egyre folyt, folyt, lasssan, nehézkesen folyt, hömgölygött.. . És egyszerre észrevétlenül egy édes, kékszemü, szőke fiúgyermek termett az öreg mellett. Vigan jött, ugrándozva és pajzán mosolylyal az arczán. A szellő játszadozott szőke fürtjeivel. Nagyon Lapuiilt mai szama 8 oldal.
