Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-29 / 35. szám
II. évfolyam. Nagybánya, 1909. augusztus hó 29. 35. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉJPIROIDAIjMI hetilap. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: □ r. AJTAi NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda=bér!ete, Rákóczi=(Fő)=tér 14. —— ■ — hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Az alkohol ellen. Közhivatalok előcsarnokaiban rikító szinii plakátokat ragasztottak ki a minap. A képek azt a külömbséget mutatják be, mely az abstinens és alkoholista ember szervei közt van; hogy mivé ziilleszti az embert a pálinka élvezete, melynek hatalmas raktára bomlasztja az emberek testét-lelkét. Az utóbbi hónapokban többször olvashattunk elszomorító híreket tömegesen előfordult pálinkamérgezésekről s talán ez okozhatta, hogy a pálinkakérdésben a belügyminisztérium is megmozdult. A belügyminiszter rendelete fölszólítja -a törvényhatóságokat a pálinka ellen való ! védekezésre. Végre-valahára. Hogy a kül- ; föld untalan majmolása közben erre a feltétlen utánzásra méltó külföldi mozgalomra is rátaláltunk. Azt mondja ez az irás, hogy a pálinka letörésére legtöbbet tehetnek a papok, tanitók, a néppel érintkező hivatalnokok, j A pénzügyminisztert nem említi, pedig ez tehetne benne a legtöbbet. Ha korlá- i tozná a pálinkatermelést és a pálinkamérések számát. Lehet azonban, hogy ha sokáig lármázunk, máj eljutunk idáig is. Odáig már eljutottunk, hogy két minisztérium is dolgozik a pálinka letörésén. Az egyik a belügyminiszter, a másik a honvédelemügyi, mely a csendőrségnél pálinkaellenes tanfolyamokat tartat. Nagyon jól van. Csak terjedjen a harcz a métely ellen. A pálinka olyan szenvedélylyé vált, mint az ópium. Valaha egy-egy pohárral ittak olykor az égett borból, mostanában azok, akik elhaltak tőle, literszámra öntötték magukba a piszkos mérget. A pálinkagyártás és pálinkamérés üzemének a korlátozásával pedig anyagiakban sem veszítene az állam, amellett, hogy erkölcsiekben gyarapodnék. Mert a bűnözők fékentartására félannyi csendőrség, rendőrség, börtön és bíróság sem kellene, mint amennyi kell ma. Illetve kellene, hogy legyen mert a jelenlegi létszám kevés. Más országokban már régen küzdenek ellene. A túlságos ivást nem bűnnek, hanem sajnálatos betegségnek tekintik, amiből megfelelő eszközökkel ki lehet gyógyítani a betegeket. Tanítás is használhat, de hasznos, biztos eredményt csak a törvényerős tilalom szülhetne. Bajorországban szigorú büntetés terhe alatt tiltva van már az is, hogy a sörgyárban a gyár munkása a heti keresménye kontójára sört ihassék. Ott még ezt a könnyű italt is tiltják. Nálunk meg a pálinkának nevezett emberméreg üli az orgiáit, elzül- lesztve az embereket. Láttunk már gyermeket, aki az évzáró ünnepi iskola-vizsgára reggel félnyolczkor berúgva érkezett fel, mert a becses szülei bepálinkáz- tatták. S hány van ilyen! Kérdezzétek csak meg a tanítókat! A gyermekrontásnak micsoda fortéiméi ezek. Poroszországban, ahol az állam jövendő polgárainak nevelésére nagy gond fordittatik, ahol a gyermekkimélés elvénél fogva még az is szabályozva van, hogy a gyermek tankönyveinek súlya nem haladhatja meg a gyermek testi súlyának a nyolcz százalékát: ott az ilyen szülő igen hamar megismerkednék a börtön falaival. Ezektől mi még messze állunk. De mégis örvendetes, hogy az alkoholkérdéssel kezd foglalkozni már a hivatalos állam is. Ugyan még csak tapogatódzik, tanácsokat osztogat és plakátokat ragasztat ki, de ennek a nyomán remélhetőleg megindul majd az erélyesebb mozgalom is. Képviselőnk beszámolója. Dr. Földes Béla udvari tanácsos, egyetemi tanár, választókerületünk országgyűlési képviselője a tegnap délutáni vonattal városunkba érkezett. A kiváló tudós és statusférfiu fogadtatásának részleteit csütörtökön felette népes értekezlet határozta el s azokat a kiküldött rendezőség falragaszokon közölte a közönséggel. A köz- isíflwt politikai viszonyok következtében a választókerület polgársága felcsigázott érdeklődéssel tekint a ma délelőtt 11 órakor végbemenő beszámoló elé, mert teljes bizalommal viseltetik a politikai világ kiváló tekintélyének személye és működése iránt s ettől nemcsak országos eredményeket remél, hanem rohamos fejlődésben levő városunk minden érdekének hathatós védelmét és telhető előmozdítását. A külsőségek általában a fellobogózott házak, ünnepi fogatok, az utczákon hullámzó és a vasútnál várakozott nagy közönség a képviselő iránti ragaszkodást és őszinte tiszteletet demonR Nagybányai Hírlap tárczája. Egy furulyaszóért. — Irta: Hérái Károly. — A pardubitzi lovassági laktanyának Pistelka kapitány volt a parancsnoka. Derék, humánus nemes érzésű cseh ember volt, ki évekig szolgált magyar földön, legtöbbet Erdélyben, s a magyar és oláh fiukat nagyon megszerette. Beszélt mindakét nyelven, bár kissé idegen- szerű kiejtéssel, de azért szívesen dúdolta a „Körösi lányt“, mely — szerinte — a legszebb nóta volt a világon. Mikor a brassai huszárezredtől helyezték Pardubitzba, az osztrák lovassághoz, leverten szólott Marián Péterhez, az ő hűséges szolgájához : — No Péter, megyünk az enyém hazájába ! Jössz-e velemmel ? — Megyek én szívesen Domnule Ritt- majszter, akár az ördögök közé is ! — No, no! a csehek nem vannak rossz emberek ! Schnell einpacken ! . Úgy hozzá szokott a becsületes, szorgalmas oláh fiúhoz, hogy nem tudott volna megválni tőle. Mégis mondta mindjárt az őrnagynak : — Ilyen fiút nem találok hazámban! Elviszem a Petrut, ha ide adjátok; úgyis van még másfél esztendeje. Marian Péter nagyon megörvendett a kapitány határozatának; dicsekedve emlegette társainak, hogy milyen nagy úr is lesz ő Csehországban ; a cseh szakácsnők csak úgy tömni fogják az ő gyenge gyomrát a sok jó gombocz- czal és fokhagyma mártással. Szép szál íiu volt a Péter! Valahonnan Zernyest vidékéről csípték be a huszárokhoz. Nem túlságosan magas, inkább vállas, zömök, j szénfekete hajjal, villogó szemekkel, hegyesre viaszkolt kis fekete bajuszszal. A délczeg huszár egyenruhában egész magyarnak látszott. Különben beszélt magyarul is, a mit a brassói konyha tündérektől sajátított el legfőkképen, no meg a székely pajtásoktól. Mikor a piaczon végig sétált, sarkantyújának pengése nem egy szívben keltett élénk viszhangot. Nagy kitüntetésnek vette, hogy Pistelka Rittmajszter úr magával viszi; s e gondolatba már úgy beleélte magát, hogy talán kétségbeesik, ha a kapitány megváltoztatja szándékát. Csak az utolsó estén, mikor az őrnagyék cselédjétől, a szép Linutzától búcsúzott, — akkor fogta el a fiút kissé a lagymatag érzés. Mintha a bánat megszárnyalta volna. A parázs szemű oláh leányt nagyon szerette ! Már otthon Zernyesten, mint serdülő leánykát ismerte, s húzott a szive hozzá. Most, mikor búcsuzásra került a sor, akkor érezte hogy mily nehéz elválni tőle, no meg a haza földjétől is. A szép Linutza keservesen zokogott; Péter meg-meg ölelgette, vigasztalta, aztán utoljára is oda szorította zsinoros Attilájához azt a kis buksi fejet, s egy utolsó hosszú csókkal elvált tőle. Ha a csók édességét a hosz- szuság határozza meg, — akkor ez a búcsu- csók egy méztenger volt. — Tizennyolcz hónap múlva viszsajövök Linutza ! — Elsorvadok én addig! — Ne búsulj galambom, nem felejtlek el! — Más szeretőt kapsz te abban az idegen országban ! — Az csak olyan resorva lesz, — biztat- gatta Péter a zokogó kis leányt, — de csak te maradsz az én legdrágább kincsem! Elváltak. Még vissza-vissza fordult a kapuban ődöngő leány felé bánatos pillantásával, azután eltűnt előle a hűséges szerető, mint egy szét- foszló árnyék. Marian Péternek szomorúra fordult élete a pardubitzi laktanyában. Le kellett vetnie a szép huszár Attilát, német rokkba bujtatták, nagy otromba csizmákat húztak lábára. Mikor először meglátta magát a kapitány úr nagy szalon tükrében,-kicsordult a könnye. Az oláh fiú megsiratta a magyar uniformist! — Bat’ el Dumnezeu! (Verd meg Isten !) sóhajtott fel a maskara ruhától megriadtan — ha Linutza meglátna ebben, menten kilelné a három napos hideg! De aztán csak beletörődött ebbe is. Nagyobb baj volt, hogy kapitányán kívül egy lelket se talált, kivel magyarul vagy oláhul beszélhetett volna. A cseh szót semmiképen nem vette be. Lapvmlt mai száma 8 oldal.
