Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

ÉJ3B S25ÉI>I3FL<333^.XJJVII ZEXIEJ TTl-o^iF”.

Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR.

Főmunkatárs: JENEY GYULA.

Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők

Kiadóhivatal: Morvay íiyula könyvnyomda=bérlete, Rákóczi=»(FÖ)=>tér 14. ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Ön

zés mindenütt.

Aug. 7.

Közismert dolog, hogy Halász Lajos orszgy. képviselő kezdeményezésére mozgalom indult meg, melynek czélja az ország városainak bevonásával „Magyar városok központi hitelszövetkezete r. t.“ czimen egy olyan pénzintézetet létesíteni, mely a városok hiteligényeit kielégítse, sőt a városok adósságait konvertálja.

Sok oldalról merült fel azonban nyomós kétség a tekintetben, hogy az akczió- hoz a városoknak nem lehet hozzájárultok, mert itt csak czégérül akarják használni a városokat, nem pedig rajtuk segíteni, mert ezt az alapszabály-tervezet már eleve kizárja. Amely városokban tárgyalták a kérdést, igy Aradon is, elutasító határozatot hoztak. Ez történt a | minap Kassán is, ahol azonban egy lépéssel tovább mentek és a határozatot j egy újabb eszme felvetésével valamennyi társtörvényhatóságnak is megküldték. Az érdekes határozat, melynek kritikájából mindenki - megláthatja, hpgy miről van szó, egész terjedelemben igy szól:

„Kassa város törvényhatóságának közgyűlése junius hó 30-án tárgyalta a „Magyar városok központi hitelintézete r. t.“ létesítésére vonatkozó tervezetet.

Azok a messze kiható nagy érdekek, melyek a magyar városok hiteligényei

kielégítését közvetítő központi hitelintézet létesítéséhez fűződnek,, teljes mértékben felköltötték törvényhatósági bizottságunk minden tagjának az érdeklődését és közgyűlésünk osztatlan rokonszenvvel fogadta" a hozzánk juttatott tervezetet.

Őszinte sajnálatunkra azonban nem találtuk meg a kérdéses tervezetben azokat az alapfeltételeket, melyek nézetünk szerint feltétlenül szükségesek, hogy a létesítendő hitelintézet megfelelhessen a hozzá fűzött várakozásoknak.

Már magának annak a körülménynek, hogy a központi hitelintézet részvény- társasági alapon terveztetik megalakítani, kimaradhatatlan következménye lenne, hogy intézőinek főgondját a részvények minél nagyobb jövedelmezőségének és ezáltal a részvények minél magasabb árfolyamának biztosítása képezné. Ezáltal pedig ki van zárva, hogy az intézet a kölcsönöket a lehető legalacsonyabb kamatláb mellett folyósíthassa.

Teljesen jogosulttá válik pedig a föltevésünk azáltal, hogy a tervezett részvénytársaság részvénytőkéjének fele részét egy pénzcsoport jegyzi, amely az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjainak fele részét választja, aminek eredménye korántsem az alapítási tervezetben előrelátott az a tény lesz, hogy az intézet irányítása a városok kezében fog maradni, hanem ellenkezőleg: az intézet

egész vezérlete a pénzcsoport érdekei szerint fog alakulni, amely érdekek pozitiv ellentétben állanak a városok .érdekeivel, amely utóbbiakra nézve teljesen közömbös a részvény magas jövedelmezősége, ellenben főfontosságu a hitel olcsósága, mig a pénzcsoport érdekét éppen ennek az ellenkezője képezi.

Ily szervezet mellett nézetünk szerint a városok központi hitelintézete egy- gyel szaporítaná ugyan a budapesti nagy pénzintézetek számát, a városok hiteligényeit azonban a többi banknál olcsóbban ki nem elégítené és az a „hatalmas és imponáló erkölcsi tőke“, amely az intézet kötvényeinek értékét jelentékenyen emelné, nem az intézet háta mögött álló/ városoknak, hanem az intézet részvényeseinek válnék első sorban javára, amely részvények fele részét igaz, hogy a városok bírnák, ezek magas jövedelmezőségét azonban önmaguk fizetnék meg drágább kölcsöneikkel.

Ezek voltak az indokok, amelyek Kassa város közgyűlését ama elhatározásra vezették, hogy a vele közlött alapon szervezni kivánt központi hitelintézet megálakitásában résztvenni nem kíván.

Átérezve azonban egy tisztán a városok érdekeit szolgáló központi pénzintézet horderejét, óhajtandónak tartotta a közgyűlés, miként megfontolás tárgyává tétetnék, hogy a magyar városok hitelR Nagybányai Hírlap íárczája.

Mese.

Valahol messze,

Mesebeli csudás tündérkertbe,- Hol gyöngy ragyog rózsás erikakelyhen S himes pillangók tarka szárnya lebben . . .

Hol örök a fény, örök a mámor,

Tavaszi tűzben hajnalbasadáskor Egy bús poéta véletlen betévedt.

Május volt. Fényből, rózsás, napsütéses.

A kert izzó, piros tüzekben égett . . .

Rőt mályvaszirmok, vérvörös virágok Hintették be a széles utakat.

A rózsák kelyhe harmatcsepptől ékes,

Fojtó, vad mámor tölti be a léget . . .

S bódult, aláhanyatló lepkepárok Csókján szerelmes, égő vágy fakad.

Es szólt az ifjú: — Egy rózsát letépek!

Pirosak, sárgák, csodaszép fehérek Kinálgatják dús, ékes szirmukat . . .

S 6 csak megy tovább . . . Keres, kutat Egy rózsát, mely szebb, szebb mindannyinál.

Száz hüs lugas szelid enyhet kinál . . .

S ő nem pihen meg, csak keres, keres :

Talán ez? . . . Nem, nem ! ... Ez talán ! . . . Nem ez! A legszebb rózsát sehol nem leli,

S szemében felcsillognak könyei.

És megy tovább . . . Lassan leszáll az alkony.

Hüs őszi szél dalol a fák között . . .

Bus alkonyórán meghatlak a rózsák;

S valaki sir ... sir a rózsák fölött.

Ragyog az Élet nagy virágos kertje,

Mézét kínálja száz csókos szirom . . .

S mi sóvár szemmel, rózsákat keresve,

Futunk a fényes, pompás utakon.

Száz édes álom karjait kitárja,

Száz vig gyönyör felénk üdvöt kinál . . .

S mi csak megyünk tovább . . . Keresve, várva Egy rózsát, mely szebb, sz’ebb mindan'yinál.

S fölöttünk halkan leborul az este.

Az alkony árnya mindent eltemet . . .

Rózsát, dalt, álmot . . . S mi reggelre kelve :

Sírunk a hervadt, tört rózsák felett.

Kendi Zoltán.

Művészi realizmus.- Irta: Dr- Sziklay Dezső. —

Az embert tekintve, a realisták kedven- czei azok az emberek, akiket a világban bolyongva mindig látunk, de akik mint emberek első pillanatra nem tudnak minket érdekelni. Ezek a szürkék, az apró szentek, a mindennap létérti küzdői, a külső heroikus nagyság ellentétei, a kicsinyek, parasztok s mindazok, akik azért keresik a kenyeret, hogy éljenek s azért élnek, hogy kenyeret keressenek.

A dolgokat tekintve, ezek is olyanok, mint a milyeneket mindennap látunk, avagy láthatnánk, ha akarnánk. De nem is akarjuk látni azokat. Elhaladunk mellettük egy szem- pillantás nélkül. Nem vagyunk kiváncsiak reájuk. Láttunk olyat eleget. Megszoktuk őket.

S ha az igazi realista által alkotott képen, j szobron látjuk életben forgó emberek s tárgyak tulajdonságait, azonnal reájok ismerünk. Mintha régi ismerősünkkel találkoztunk volna. A mit az életben meg sem néztünk, a képen megtetszik, feliidit s mondjuk: igaz, tényleg ez az. S minél inkább átérezve valljuk be ezt, annál inkább realista az a művész, annál inkább művész, annál inkább nagy. A mindennapiság ábrázolásában benne van a fenséges. Az ily képeket sokan értékteleneknek tartják, pedig e képek sarkában benne van a halhatatlanság bélyege.

Ennek a halhatatlanságnak a csirája pedig az az életerő, amely magából az életből származik. Máshonnan nem is származhatik. Ez az életerő conserválja a reálisták képeit úgy, hogy nem fog rajtuk az uj idők szele. A régi realisták képei épen úgy tetszenek ma, mint háromszáz évvel ezelőtt tetszettek. A miliő, a melyben éltek, a melyben jártak, a bútorok, amit használtak, a légkör, amelyben mozogtak, a Holbein, Rembrandt alakjai teljesen megváltoztak, de az ember remekül megmaradt embernek, mint amilyen akkor volt s alapvonásaiban mint amilyen ma is.

Xjapunk. mai száma XO oldal.