Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-02-16 / 5. szám

1908. február 16.

KT agybányai Hírlap

3

ügy; (felvette 1907. deczember havában a szóbeli panaszokat, a kereseteket.) Működésében a felekkel való előzékeny és tapintatos bánásmódon kívül a gyakorlati tudás megfelelő és gyors alkalmazása jellemző.

III. Szentpétery Ferencz kir. albiró intézte a B. II. lajstromba tartozó összes bűnügyeket, a vizsgálati ügyeket, a bűnügyi megkereséseket, a büntető vegyes ügyeket, az összes újított sommás pereket (1907. november, deczember- ben az e hónapban érkezett sommás perek egy részét) s 1907. május havától, novemberig az összes telekkönyvi ügyeket. Felvette a panaszokat és kereseteket. Végeztette a bonczo- lásokat. Gyakorolta a betétszerkesztők feletti felügyeletet - a vezető mellett. Elintézett 99 sommás pert, 1056 bünpert, 164 bűnügyi meg- kerésést, 166 büntető vegyes ügyet, 2212 telekkönyvi ügyet. Hozott 305 büntető Ítéletet és 13 polgári érdemleges ítéletet. Felvett 968 keresetet és szóbeli panaszt. Ez a biró végezte az üresedésben volt 4-ik bírói állás resortjába tartozott ügyeket is 6 hónapig egyedül, minden segítség nélkül, a mi a megerőltető szellemi munkán kívül legtökéletesebb tájékozottságot és gyors áttekintést igényel, mely követelmények az elért eredményből kitetszőleg benne feltalálhatok voltak.

IV. Rusz János kir. albiró, aki 1907. november 9-én feglalta el állását, intézte a B. I. lajstrombeli bűnügyeket, az összes telekkönyvi ügyeket s a polgári megkereséseket. Elintézett 227 bűnügyet, 393 telekkönyvi ügyet, 42 polg. megkeresést, tehát szintén derekasan működött s a jelekből következtethetőleg benne a kir. Járásbíróság megbecsülhető munkaerőt nyert.

Ezen ismertetés után elismeréssel tartozunk kir. járásbíróságunknak s vezetőjének az elért eredményért és munkásságért! Hisz- szük, hogy a felügyeleti hatóságok megelégedésükkel ismét dokumentálni fogják járásbíróságunk s annak mindenik tagja iránt mindig és állandóan tanúsított becsülésüket, szeretetüket.

Q^kőrdarabok.

d- Typus. A tudomány igen hasznos Portéka,

Az te baj, ha nincs belőle Száz véka.

A mit innen-onnan fölszedsz: Magyarázd!

Bölcs hired kél, mért kímélnéd Hát a szád ?

Mint mester vívsz, erős vagy és Athléta;

Földet körüljárni neked Csak séta.

Medvét ölni passzió, meg Oroszlánt,

Főleg akkor, hogyha senkit Már nem bánt.

Rokonaid bárók, gentryk És grófok,

Örökség vár, azt sem tudod Mennyi sok;

Protekcziód fölajánlod . . .

És mindig

Meg is pumpolss mellesleg pár Forintig.

Álnok, hazug, szóvirágos Beszédtűi,

Hogyha egy-lcét szende kislány Megszédül:

Édes csókja páratlan volt Vagy páros;

Tőled tudja másnap azt meg A város.

Beszennyezed másoknak jó Hírnevét,

Rágalmazod azt, ki neked Nem is vét;

Az emberek lesik szavad,

Szeretnek:

Kivált ha versenytársukat Marod meg.

Emberiség söpredéke,

Fekélye!

Vessen ki a sir, ha dobnak Beléje!

Átkozzon meg ki valaha Szeretett . . .

Elnémulj! mert megmondom a Nevedet.

Dudás.

A szakszervezetekről.

Ha békés ipari fejlődést akarunk, akkor ma már ott tartunk, hogy amikor a munkaadók szervezkedését szükségesnek tartjuk, a munkások szakszervezeteinek szükségességét is el kell ismernünk. Sokak előtt talán különösen fog hangzani állításom, mert sokan csak arról az oldaláról ismerik a munkásszervezeteket, a melyről eddig a munkaadóiknak csak kellemetlenségeket okoztak. A szakszervezetek azonban nem mindenütt az élesre fejlődött harczok, hanem sok helyütt az egymást megértés, a békés ipari fejlődés szolgálatában állanak.

Az ipari harcz munkaadó és munkás között soha sem lett volna úgy kiélesedve, ha a törvényhozás, mely a régi ipartörvényt létrehozta, a czéhrendszer helyébe úgy a munkaadók, mint a munkások részére, őket külön- külön egybefoglaló és kötelező formában működő szervezetekről is gondoskodott volna.

Már a későbbi törvényben bizonyos közeledés tapasztalható az ipartestületek létesit- hetése által, de ebben sincs gondoskodás a munkásokról. Ennek következménye lett, hogy mester és ezért mindjobban eltávolodtak egymástól, mert a czéhrendszerrel megszűnt a mester és segéd között addig fennállott pát- riálkális viszony, mely őket egybeforrasztotta. A mesterek helyét is felváltották a törvények szélsőségein inkább tőkéjükkel, mint szaktudásukkal nagyranőtt iparlovagok és kalózok: a kizsákmányolok. Az iparos segéd helyét is elfoglalta az ezekből alakult bérmunkás. Mindinkább kialakult a tőke és munka fogalma, mely a tőke és munka ádázharczát teremtette meg s érzékeny sebet ütött még azokon is, akik a harczon kívül állottak, kiknek sorsa és helyzete mivel sem előnyösebb, sőt sok esetben a helyhez kötöttség miatt még hátrányosabb a munkások helyzeténél.

Ha azt’valljuk, hogy a haza reménye és | a haza jövője annak ifjúságában van, úgy val- í lanunk és hinnünk kell azt is, hogy a haza | iparának jövő fejlődése az iparos társadalom I fjuságában az ez időszerinti iparosok és azok i munkásainak kezeiben van letéve.

I

Azért szükségesek, sőt hasznosak a szak- szervezetek, mert csak a mindkét fél részére meglévő szervezetek keretében és annak kötelékében ismerhetjük fel bajainkat s találhatjuk meg az eszközöket a békés és higgadt megoldásra, sem minthogy különféle érdek- csoportokra oszolva a mindenáron való harcz előidézésére ragadtassuk magunkat. Czéltudatos, körültekintő és a közérdeket is szem előtt tartani tudó szervezetek létrejötte után, ha nem is szűnnének meg, de mindenesetre mérséklődnének a naponként ismétlődő munka-kizárások és sztrájkok. Hogy ezen munka-kizárások és sztrájkok miféle hátránynyal, miféle pusztítással járnak a harczoló felekre egyaránt s hogy különösen nemzetgazdasági szempontból is mekkora veszteséget jelentenek, az tudhatja csak legjobban, aki a statisztikát csekély figyelemre méltatja.

Ha tekintetbe veszszük azon nemzetgazdasági vagyonnak elpocsékolását, a mely az 1905. és 1906. évben lezajlott sztrájkok és munka kizárások folytán bekövetkezett, akkor látjuk, hogy Magyarországon 1905-ben 335 ipari sztrájk volt 774.482 elveszett munkanappal. 1906-ban ez a szám már megkétszereződött, mert már ebben az évben 654 ipari sztrájk és munka kizárás volt 1 millió 500.000 elveszett munká- nappal. Hogy a pusztítás képét teljessé tehes- sem, még nem állanak rendelkezésemre azon adatok, a melyekkel a múlt év statisztikáját e tekintetben felhasználhatnám. De azt hiszem izlelitőül ez is elég lehet arra, hogy munkásainkkal egyetemben okuljunk rajta és teljes mezitelenségükben lássuk a lavina módjára évről-évre félelmetesen növekvő kizárások és sztrájkok szomorú következményeit.

A legszomorubb a dologban, hogy nagyon sok sztrájk és kizárásnak elejét lehetett volna venni, ha a harczoló felekben győzött volna a jobb belátás, vagy meg lett volna bennük a kölcsönös jó akarat. A harcz igen sokszor hatalmi kérdéssé fajult. Hiba volt mindkét félben, de a legnagyobb hiba a harczoló felek egyoldalúsága volt, mert a dolgokat magasabb szempontból bírálni és mérlegelni soha sem tudták.

Ha tehát az egész vonalon békés és egészséges állapotokat akarunk teremteni, meg kell építenünk az önálló iparosok szervezetét is. Ezek a szervezetek a munkások szervezetével egyenlő jogokkal és egyenlő kötelességekkel legyenek felruházva, hogy a munkások és munkaadók felmerülendő kérdésekben, munkabéregyezményekben és minden másegyebekben, mint szerződő felek domboríthassák ki együttműködésüket és tevékenykedésüket.

Kölcsönös jogaink elismerése mellett a kereteket ezen szervezetekben úgy építsük ki, hogy az ne a széthúzás, ne az elfogultság, ne az egyoldalúság és gyűlölet tanyája, hanem a békés együttműködés, a józan belátás és higgadtság békés otthona legyen! Ily magasabb szempontoktól áthatott szakszervezeteket óhajtok én mindkét félnek.

S ha most a küszöbön levő uj ipartörvény tervezetében ezen szempontokkal találkozni fogunk, ezt jóleső érzéssel fogadhatjuk, mert reményeink lehetnek arra, hogy évtizedek mulasztásai, felületes alkotásai az uj ipartörvényben gyökeresen gyógyítva lesznek.

Kupás nihály.