Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-02-16 / 5. szám

2

Nagybányai 33Clrl»p

1908. február 16.

bérlet megszerzése, mely magánúton és magánféltól csak jóval magasabb bérösszeg mellett történhetnék, mint a minőre - mondjuk - a városi takarék- pénztár reflektál.

De a vármegyének is meg kell kissé erőltetnie magát s autonomikus hatáskörében a czvillistát kissé felemelnie, mert erkölcsi kényszer sem alkalmazható lehetetlenségek követelésére.

Ha végül a lakpénz egyenértékéül főszolgabírói lakás a hivatalhelyiséggel kapcsolatban berendezhető nem volna, a törvényes járulék kiegyenlítésével a méltányosság is kimerül, mely a várossal szemben joggal várható volt.

Járásbíróságunk múlt évi tevékenysége.

— Irta: Justus. —

A nagybányai kir. járásbíróság múlt évi munkásságáról és tevékenységéről szóló statisztikai adatok a múlt hónapban terjesztettek lel az igazságügyminiszterhez, kinek erre vonatkozólag felügyeleti jogából folyóan tett észrevétele, mint értesülünk, már leérkezett.

Hogy a miniszter mit észrevételezett, nem tudjuk, de hiszszük, hogy mint az előbbi években, úgy most is teljes elismerésének adott kifejezést.

Járásbíróságunk dicséretet és elismerést érdemel, mert a múlt évben is úgy mennyiség, mint minőség tekintetében derekas, nagy munkát végzett, mely körülmény egyrészt a szakszerű, helyes vezetésben, másrészt a bírák odaadó, ambitiosus működésében g3'ökerezik.

Tapasztalati tényekre hivatkozunk akkor, midőn azt mondjuk, hogy járásbíróságunk működésével úgy a felettes hatóságok, mint az

mi is abban a bizonyos „arany-kor11-bán; akkor most nem kellene ezekkel az átkozott auctorokkal vesződnünk . . .

Ma azonban különösen szerencsés napra virradtunk. Barátom megkapta rég óhajtott ösztöndíját és abból az összegből jutott most már tüzelőre is.

Egyszeriben jobban ment a tanulás a meleg szobában. Oda ültünk a kis kályha mellé és szinte felvidultunk a váratlan örömtől. Alig vártuk, hogy végezzük napi leczkénket, aztán vacsora után láttunk.

— Kedves barátom - szólt Laczi ma nagy napra virradtunk. Régi óhajom teljesült be e napon, azért illő, hogy méltóképen megünnepeljük. Kicsit jobb vacsorát csapunk magunknak; hadd vegye észre a gyomrunk is, hogy ünnep vagyon. Mivel pedig ma épen te rajtad van a sor, hogy a vacsorát Kutas bácsitól elhozzad: itt van, fogd ezt a pénzt, keress számunkra valami jó falatot. Meg végy a pénzből friss, foszlós kalácsot is!

Úgy történt. Felvettem téli kabátomat, feltürtem a gallérját jó magasra, hogy csak az orrom hegye látszott ki belőle, aztán elindultam a boltocska felé. Sikos volt az ut; hideg metsző szél sivitott át a kihalt utczákon.

Csakhamar a boltban teremtem. Mohó sebességgel szedtem össze sok jó elemózsiát: Szalonnát, füstölt húst, fehér kenyeret kértem az öreg Kutas bácsitól. Szinte elcsodálkozott rajta, hogy én — holott máskor mindig azt néztem: mi a legolcsóbb? — ma épen az Ízletes falatokat válogatom ki. Szóvá is tette.

— No, fiam, talán a lutrin nyertetek ? - kérdezte.

Elmondtam Laczi esetét. Könnyekre fakadt a jó öreg és elérzékenyülve csak annyit mondott:

— Megérdemelte ... jó fiú ő . . . igen jó fiú . . .

Fizetni akartam: nem vette el a pénzt.

— Én is részt akarok venni a ti örömötökben . . .

ügyvédi kar és a jogkereső, laikus közönség teljesen meg van elégedve. És méltán, mert a perek és ügyek gyorsan és alaposan ihtéztetnek el, amit minden ékesszólásnál szebben bizonyít az alábbi vázlatos statisztika.

A legteljesebb elismeréssel lehetünk kir. járásbíróságunk iránt annyival inkább, mert noha a múlt évben csak egy joggyakornoka volt, (mig az az előbbi években három) s noha a múlt évben az egyik volt biró: dr. Makray Mihály jelenlegi polgármesterünk állása hat hónapig betöltetlen maradt s noha a bírói karnak négy tagja közül kettő a perlekedők 90 százaléka által használt román nyelvet nem érti, tehát az ügymenetet lassító tolmácsolásra szorul s noha mindenik ügyszakban emelkedés állott be, az eredmény semmivel sem áll hátrább a felügyeleti hatóságok által az előbbi években jelesnek, kifogástalannak minősített eredménynél.

Járásbiróságunk tevékenységében is megnyilatkozott a magyar bírói karban kifejtett és közismert azon hagyományos szellem és tudat, hogy pályájukat nem csupán kenyérkereső foglalkozásnak, hanem a haza és a köz érdekében való nemes, mondhatjuk ideális tevékenységnek tekintik. És ez igy van, ez meg dönthetlen igazság. Hiszen másképen nem is volna érthető, hogy az államnak - kétségen kívül — legelső és legnagyobb hatalommal felruházott, másrészt nagy erkölcsi s anyagi felelősséggel tartozó tisztviselői, a bírák, akik leghivatottabb védői és bástyái a közszabadságnak, alkotmánynak, - a jogaikban elnyomottaknak, — oly szerény javadalmazás ellenében, mint amilyenben részük van, olyan nagy odaadással, szellemet, testet sorvasztó buzgalommal dolgoznak. A bíráknak szellemi tudása, fáradtsága, ° haza és a közérdekében történik. Forrása: a önzetlenség, a haza szeretet. Gyümölcse nagyon szerény anyagi lét.

Még egy kis üveg bort is nyomott a kezembe. Meg is emlegettük soká azt a napot, amikor Kutas bácsi vendégelt meg bennünket.

* *

*

Telt az idő . . .

A sors keze más városba terelt, hogy tanulmányaimat befejezzem. Ott kellett hagynom a kedves helyet, ahol diákéveimet töltöttem; elváltam jó barátomtól, kit bensőleg, hűen szerettem. Másfelé szólított bennünket hivatásunk . . .

... De most ismét itt vagyunk. Tiz év múltán ismét összekerültünk e helyen. Viszontláttam jó barátomat. Sok minden, de ő is nagyon megváltozott azóta . . . Nem a régi volt már, akit utoljára láttam. Komoly, megállapodott férfiút találtam itt helyette; tekintélyes helyet foglalt el a fiatal mérnökök gárdájában. Derék, daliás termetté vált és első találkozásunkkor alig akartam ráismerni.

Meglátogattam.

Bemutatta ifjú, szép feleségét, akivel egy határtalan kedvességgel fogadtak. Kellemes meglepetés várt itt számomra. Feleségének arczán felismertem a Kutas-vonásokat, mire aztán elárulták, hogy nem más ő, mint Kutas bácsi unokája: Rózsika.

Mikor minden nap szalonnáért jártunk az öreghez, "<kkor Rózsika még csak kis iskolás leányka \ ^it; rá sem hederitettünk. Most pedig valóságos királynői alakká fejlődött.

Kérdezősködtem az öreg felöl. Elszomorodtak mind a ketten és elmondták, mi minden történt az alatt, mig én távol voltam.

Két éve lesz, hogy mérnöki irodát nyitott itt Laczi és rövidesen el is vette Rózsikát.- Egy éve múlt, hogy egybekeltünk - beszélték Lacziék. — Semmi áron sem akartuk, hogy tovább is dolgozzék az öreg; azért addig beszéltünk neki, mig eladta a kis boltját és hozzánk költözött.

— Azt hittük, boldog; pedig csalódtunk. Mindig azt mutatta előttünk, hogy megelégedett . . . pedig titkon folyvást sóvárgott vissza

Járásbiróságunk múlt évi tevékenységének vázlatos statisztikai adatai a következők.

I. Szentmiklósy József kir. járásbiró, a kir. járásbíróság vezetője intézte az administ- rationális teendőkön kívül az összes sommás pereket.

Elnöki ügye 38 drb, sommáspere 1513 drb érkezett. Az 1906. évről folyamatban maradt a szünetelőkkel együtt 1025 sommásper. Lett összesen 2538 per. Ebből befejeztetett 1344 per, amiből 214 per érdemleges Ítélettel 310 per más Ítélettel, 146 per más módon fejeztetett be. Folyamatban maradt 58 per a szünetelőkön kívül. Az elnöki ügy mind elintéztetek. (A novemberben és deczemberben érkezett sommás perek nagy részét tekintettel a kir. járásbiró nagymérvű s egy biró erejét felülmúló elfoglaltságára, Szentpétery Ferencz kir. albiró intézte.)

Volt sok olyan tárgyalási nap, melyre 36-40-50 sőt 60 per volt tárgyalásra kitűzve. Hát bizony mint ezen vázlatos adatokból is kitűnik, Szentmiklóssy József kir. járásbiró, vezető létére a legnagyobb s legnehezebb re- sortot vállalta magára s annak daczára ezen, legterjedelmesebb tudást és nagy szorgalmat igénylő ügyszakot kiválóan, eredményesen vezette. Jogászi éles judiciuma minden Ítéletében megnyilatkozik, minek fényes bizonysága a felebbezések átlagos csekélysége és eredménytelensége.

II. Dr. Kiss Rezső kir. albiró intézte az örökösödési, végrehajtási ügyeket, a fizetési meghagyásokat, a polgári vegyes ügyeket s 1907. májustól novemberig a bűnügyek egy kis részét s az összes polgári megkéréseket. Elintézett 410 örökösödési ügyet, 870 végrehajtási ügyet, 1355 fizetési meghagyást, 112 polgári vegyes ügyet, 82 polgári megkeresést 219 bűnügyet. Folyamatban maradt 122 örök. ügy, 159 végrehajtási ügy, 50 polgári vegyes

— az ő kis birodalmába. Nem szólt felőle semmit, mi meg nem is sejtettük . . . mig egyszer csak azt veszszük észre, hogy az öreg egészen belesoványodott a bánkódásba.

— Szeget ütött a fejünkbe ez a tapasztalat. Kezdtük sejteni az igazi okot. Többször példálózgattunk előtte, sőt nem egyszer nyíltan is kérdőre fogtuk ... de ő mindig kitért a felelet elől.

— Egyszer mégis kivallotta, a mi a szivét nyomta. Emlékszem . . . Gyönyörű, tavaszvégi verőfényben úszott a természet. Boldogan ültünk szobánkban és arról tervezgettünk, hogy hol töltjük el a jövő nyarat. Bizton hittük, hogy felvidítjuk az öreget, de hiába . . . ő csak szomorúan hallgatta a mi vidám csevegésünket.

— El kellett távoznom hazulról. Mire egy óra múlva hazatértem, felvidultan találtam az öreget. Kíváncsian kérdeztem feleségemtől: mi történt? . . . Megtudtam. Bevallotta Rózsikám- nak, hogy bizony ő addig nem lesz vidám, mig újra vissza nem adjuk neki boltocskáját. Ha nem szerzünk neki újra egyet, akkor nem is kíván többé élni a világon . . .

— Megnyugtattam . . . Holnap mindjárt nyitok egy kis boltot számára . . . vagy, ha akarja, visszaszerzem neki a régit . . . igen a régit . . . mindjárt holnap . . . Boldog volt az öreg e szavaim után. Egész vacsora alatt arról folyt a beszéd ... Tervezgettek. Elmondta, hogy ezután még jobban fogja segíteni a szegényebb diákokat. Sokat, nagyon sokat fog nekik juttatni; s örül majd, ha segíthet a szükölködő- kön . .. Aztán elpihentünk mindhárman; bement az ő külön hálószobájába . . . Még az ajtóból is vissza kiáltotta: Holnap . . . holnap . . .

— Másnap reggel holtan találtuk ágyában. Szelíd mosoly ült ajkain: bizton akkor is a kis boltról álmodott . .. Szivszélhüdésnek mondotta az orvos. A váratlan, nagy öröm okozta halálát.

... Az a jó szív, aki annyi szegénynek a könnyét törülte le életében: utoljára is szivének köszönhette elmúlását . . .