Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-02-09 / 4. szám
1908. február 9. IKT agybáuyal Írlap 3 Rendőrségen egy nyájas ur Régen várt, Büntetésül rám szabott egy Koronát; Hónap végén végrehajtott A bácsi, Mentségemre nem is vala Kiváncsi. Igazságról szólék . . . mond ő Nagyon jó! De hát.. .mi az? szótárunkban Nincs ily szó! Máj kitörék, de előttem Hirtelen Rinaldónak dicső képe Meg jelen. A keblemen nagy melegség Futott át, Hiszen Ő is igy kezdhette Pályáját! Érzék büszke boldogságot Legottan, Hogy már egyszer én is törvényt Tiportam. Rendőrségé a köszönet És hála, Hogy büntetlen előéltem Elszálla; Dicsősége mig a világ Élni fog Megörökítik a tükör Darabok. Dudás. A bál után. Temérdek influenza! Lassan csak kiprüszköljük. A batyubálig lassan kiheverjük. Azonban az Ipartestület február 1-én lezajlott fényes mulatsága más eredményt is produkált, nemcsak a kellemes szórakozást, pompás, vig kedvet és futólagos meghűlést. Óriási közönség gyűlt egybe a szelíd egyszerűséggel, de Ízléses csínnal díszített termekben. Megroppant volna alatta a jég a Zazaron, mint hajdan a Duna jege Mátyás király választói alatt. Más társadalmi osztályok sürü képviselői mellett ott volt az iparos osztály gerincze, tehetős egyszerűségben, a mulatsága iránt tanúsított érdeklődés által keltett nemes önérzetében. De kérdjük: Ki ruházza fel a mezők liliomát ? Az anyákat és karcsú lánykáikat ? A természet Dáriusnál is gazdagabb kincseiben, mégis sokkal józanabb, hogy sem harmat helyett gyémántot sűrítsen virágaira! A selyemgubóból színes lepke kél; szárnyának olyan a zizegése, mint a selyemé! De csak egy tapintat s a durva kéz ügyetlenségétől leválik a himpor. Mennyivel szebb a denevér, melynek rut barna bőre mindenkor megmarad, mint a himporától megvált lepke! A nemes munkától durva kéznek jobban ellentáll az erős karton, mint a nehéz selyem! Szép volt, tündéries e mulatság, de nem volt elég őszinte. Nem a kedélyhangulat szertelen megnyilatkozásában, hanem a külsőségekben volt a liczitáczió, a mi az irigység, káröröm, lenézés, megszólás felkeltésére sokkal inkább alkalmasabb, mint a tekintély, tisztelet és elismerés kivivására. Régi nóta, hogy a komoly egyszerűség a legszebb fényűzés! De azért szabad újra ismételnünk, mint nemzeti ünnepségeink alkalmával a Himnuszt vagy Szózatot! Megnyugszik utánna a szív, elül a lelkesedés, marad minden a régiben. Az ipartestület báljában töltött órák legkellemesebb szórakoztatásának hatása alatt nincs szándékunk senki kedvét szegni, hogy letánczolt toálettjének roncsaiban továbbá is ne gyönyörködhessék. Akárcsak Márius Kartagó romjain! Közérdek azonban, hogy városunkban a külsőségek kultusza lábra ne kapjon, mert ez akadálya, nem pedig előmozdítója a polgári vagyonosodás gyarapodásának, ami egyszersmind a közintézmények fejlődésének is alapja. Régi nemzetes asszonyaink egyszerű kabizsonja ma is beválik báli belépőnek. E mellett még a hagyomány tisztelete is szól, épen mint a cserépfazekakban őrzött Mária húszasok, meg tallérok mellett! Mintha ezek ma mind a divatáru üzletek nyitott ajtain gurulnának be. Pedig annak a szálas ifjúnak is, kinek izmos karjai között a parketten tovalebbeni oly édes gyönyörűség, ábrándos álmodozás, földi menyország, szeget üthet a fejébe a jövőről való gondolkodás. Hol a biztosítéka arra, hogy választottja fel fog hagyni az elfogult szülői dédelgetés hatása alatt a fényűző öltözködés s egyéb külsőségek iránt kifejlődött hajlamával, megrögzött szokásával? Mert rendszerint későn töri meg az embert az élet! Ekkor már senki sem teszi garasát perselybe. A hozomány ily helyzetben többet érne feleség nélkül! E kényesztető nevelés káros következménye, hogy a legkisebb hivatalnoki existenczia is szívesebb fogadtatásra talál a polgári tűzhely mellett, mint a biztató pálya minden jelzőjével dicsekedhető iparos elem. Miért ne álmodozhatnék a polgári jólétben felnőtt leányka arról, hogy saját háztartásában férje társadalmi elnevezése után viselkedésének és külső megjelenésében a fényűzésnek már jogczime is lesz. Az eszközök akkor még kinek jutnának eszébe. Pedig de könnyen lehetne elejét venni egy gyomoruságos, tengődő, vergődő életnek! De e nevelésnek tulajdonítható az a társadalmunkban gyakran ismétlődő jelenség is, hogy sokan tanult foglalkozásukból oly könnyen vedlenek át a bürók páriáivá, mert ebben tekintélyük növekedését, családjuk társadalmi helyzetének javulását s könnyebb boldogulását remélik. Régi nóta, ne fujjuk tovább! Mindenki saját szerencsétlenségének ép úgy kovácsa, mint szerencséjének. HÍREK. Február 8. Munkásünnep Misztótfaluban. Közöltük volt, hogy a debreczeni kereskedelmi és iparkamara által kitüntetett Pap János, Simon Aurél misztótfalusi gyárában alkalmazott munkás számára az elismerő leirat és 50 K pénzjutalom átadása végett február 2-án vasárnap délután Kupás Mihály és Glavitzky Károly kamarai tanácsosok nagyobb társaság kíséretében Misztótfaluba rándultak ki. Az átadás ünnepélyes aktusa a feldíszített gyárhelyiségben ment végbe. Nagybányáról jelen voltak: A tanács képviseletében dr. Stoll Tibor t. ügyész, az Ipartestület részéről Csepeg Ferencz elnök, Szász József, Kovács Lajos, Virág István, Kazamér János, Rácz József, Pintér József, Szűcs Jenő és Nyika János részint ipartestületi elöljárók, részint ipartestületi tagok. A nagyszámú gyármunkások s érdeklődők előtt Kupás Mihály a következő beszéd kíséretében adta át a kitüntetett munkásnak a jutalmat: „Mélyen tisztelt uraim és igen tisztelt munkásbarátaim! A debreczeni kereskedelmi és iparkamara megtisztelő megbízásából jöttünk ide, hogy a tisztes munkának ünnepet üljünk s e gyártelep egyik érdemes munkásának, Papp Jánosnak átnyújtsuk a munka és szorgalom kiérdemelt jutalmát. Ez a jutalom nem annyira a küldött pénzösszegben jelentékeny, mint inkább az elismerő leiratban, a melylyel a kamara a pénzjutalmat megküldötte. Létünk s általában a társadalom alapja a termelő és a mindent teremtő munka. Ha széjjel nézünk, látjuk, hogy minden a termelő emberi munka eredménye. Munka nélkül minden elpusztulna, mert még a nagytermészet isteni munkája is csak úgy hoz eredményes gyümölcsöt, ha ahhoz az ember verejtékes munkája is járul. A munka tehát mindenünk! A munka legyen éltető elemünk és ha szeretett hazánkat nagygyá és hatalmassá akarjuk tenni, ezt elsősorban csak a munka szereteté- vel és a munka embereinek a megbecsülésével tehetjük. Szeressük ezért a munkát és becsüljük meg a munkást. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara a tisztes munka és a munkások megbecsülésében előljár akkor, amikor hétvárme- gyés kerületében figyelmét ezen messziföldön hires gyártelep és ezen gyártelep munkásai felé fordítva elismerését küldi önöknek kedves munkásbarátaink, elismerésének külső jeléül pedig egyik érdemes munkástársukat kitünteti. Erezzék tehát magukat a kamara ezen ténykedésével mindannyian megtisztelve és igyekezzenek odaadó szorgalmas munkájukkal ezen gyártelep nívóját minél magasabbra emelni, hogy hazai iparunk és ezen végvidék iparának hasznos szolgálatot tegyenek. Egyúttal fogadják mindnyájunknak akik itt vagyunk elismerésünk, üdvözletünk és nagyrabecsülésünket is, amely mellett a jutalmat Papp János munkástársuknak átnyújtom.“ Azután Csepeg Ferencz ipartestületi elnök meleg szavakban tolmácsolta a nagybányai ipartestület üdvözletét s örömét fejezte ki, hogy alkalma nyílt a megjelent ipartestületi tagokkal az ipartestület rokonszenvének és nagyra becsülésének a munka nemes ünnepén kifejezést adni. Végül Glavitzky Károly kamarai tanácsos üdvözölte az ünnepeltet és a munkás és a munkaadó közt kívánatos egyetértést hangsúlyozta, mert igazi iparfejlődésről szó csak ott lehet, ahol a munkaadó és munkás érdekeiket összeegyeztetni tudják és megértik egymást. Az ünnepély méltó befejezése volt Simon Aurél gyártulajdonos tüzes beszéde, a melyben köszönetét mondott a küldötteknek szives megjelenésükért, miáltal emlékezetessé tették neki örökre gyárának ezen szép ünnepét. Szeretné, hogy minden iparos és minden gyáros az ő lelkesedésének és ideálizmusával törekednék a magyar ipar nagygyá fejlesztésére. Ezután az egész társaság megtekintette a gyár összes helyiségét s a nyomban működésbe hozott gépeket, melyek az egész társaság figyelmét megragadták. Több különleges készitmény megszemlélése után az egész társaság asztalhoz ült és igazi magyaros vendégszeretetben volt része. Dr. Stoll Tibor a házigazdára és háziasszonyra, Kupás Mihály dr. Stoll Tibor tisztiügyészre, mint Nagybánya város tanácsának képviselőjére, dr. Stoll Tibor másodízben Kupás Mihály és Glavitzky Károlyra, mint a kamara képviselőire, Simon Aurél házigazda pedig vendégeire mondott felköszöntőt! A társaság a késő esti órákban utazott haza Nagybányára. Személyi hír. Újhelyi Hugó jogügyi tanácsos és neje állandó tartózkodásra Budapestre költöztek. Kinevezés. A szamosujvári gör. kath. püspök Pap Endre lelkésznek a hidegkúti egyházhoz történt áthelyezése folytán megüresedett láposbányai gör. kath. egyház lelkészéül Bra- haica János káplánt nevezte ki. Esküvők. Ferkai Jenő festőművész f. hó 5-én házasságot kötött Kurovszky Arankával. — Boromisza Tibor szolgálaton kívüli m. kir. honvédhuszárhadnagy, festőművész f. hó 8-án szombaton lépett házasságra Torday Mimivel. Kirendelés. Dr. Glatz József szatmári gyakorló ügyvédet az igazságügyminiszter a szatmári kir. járásbíróság mellé ügyészségi megbízottul rendelte ki.
