Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-06-14 / 22. szám
2 JM agybáuyal Hírlap 1908. junius 14 árfolyamlapjáról. A jó termés jelenti itt az életet, egészséget, a rossz termés a tespedést, a betegséget. Gyógyító ir a lelkekre ebben az országban csak egy van, annak is az Isten a patikusa. A tanulság pedig mindebből annyira kézen fekvő és annyira elcsépelt, hogy szinte resteli a toll a régi dalt újra leírni. Ha meg akarjuk tartani az eskünket, hogy rabok tovább nem leszünk, csináljunk ipart és kereskedelmet, mert csak az szabadíthat ki abból a szomorú rabságból, amelyben az ország még mindig sínylődik s amelyben a börtönfelügyelő a gondviselés és börtönőr a hőmérő. „Slöjd.“ Ezen idegen (svéd) szó alatt egy fontos nevelés-egészségügyi intézmény rejtőzik, mely hazánkban is az utóbbi évtizedben kellő méltánylásban részesült. Az uj intézmény az iskolás gyermekek szellemi megerőltetését van hivatva ellensúlyozni oly kézimunkák bevezetésével, melyeket a gyermek játszi kedvvel végezhet s munkakedvét az alkotások terén fokozza, ha látja, hogy valami használhatót tud alkotni. Hazánkban a közoktatásügyi kormányzat erkölcsi és jelentékeny anyagi támogatása mellett a „Kézimunkára nevelő Országos Egyesület“ vette kezébe ezen intézmény fokozatos bevezetését és országszerte való meghonosítását s ezzel oly nemes missiót teljesít, mely a legmesszebb menő támogatást érdemli meg. Az egyesület saját kezdeményezésére lépéseket tett arra nézve, hogy ezen intézmény városunkban is létesitessék, mely czélból megkeresést intézett úgy a városi tanácshoz, mint az állami iskolák gondnokságához, hogy az iskolai év befejezésével tartandó kézimunka-tanitó tanfolyam költségeihez a város révén aránylagosan járuljanak. Magától értetődik, hogy az intézmény létesítésének első feltétele a tanítók kiképzése, csengőd búcsúra ugy-e? Akkor megmondtam, hogy nem szeretem, hogy a feleségem körül legyeskedsz. Mert nagyon körül vetted. Szó szóra jött aztán ... a czimboráid vettek ki a kezemből . . . Elfelejtettem. Hanem megmondtam hogy többet meg ne lássalak a portámon . . . Azt mondják, hogy azóta sokszor voltál itt, mikor én oda jártam fuvarozni . . . Nem hittem. Gondoltam, hogy van eszed, egy asz- szonyért nem teszed ki magadat veszedelemnek . . . Nem jól ismertelek . . . jErzsi, (magában) Jaj Istenem! Bándy. (Erzsihez) Hát te mit reszketsz? Egy szó, mint száz, tisztulj el innét János de először felelj, hogy miért jöttél a házamba. János, (küzd magával, de nem válaszol) Bándy. (Ordítva) Felelj! János. Jól van legyen. Kimondom az igazat. Kelmed nem érdemes arra, hogy ez az áldott jó asszony a kelmédé legyen. Régen szeretjük egymást titokban . . . hiszen sejtette is kend! . . . Igaz-e Erzsi? Erzsi. Igaz . . . nem tagadom . . . Bándy. És nekem ezt szemembe mondjátok?! Nem féltek tőlem?! János. Kelmédnek nincs oka és jussa a haragra . . . Leszakította ezt a _ drága virágszálat, aztán meg eldobta ... Én felvettem, kelmed nem tudta a becsét, én igen . . . kelmédnek csak a vagyona kellett, azt el is herdálta. Nekem a szive kell ... a szeretetre. Elhatároztuk, hogy elmegyünk innen együtt más vidékre, ahol egymásé leszünk a sírig. Bándy. Megakartok szökni! Igen . . . (körülnéz) Csakugyan. Itt van az útra való batyu is. Nahát ezzel a rossz, hitvány asszonynyal nem mégy el soha sem. Arra esküszöm! (Éelé megy s kezét felemeli ütésre) Összemorzsollak te bitang! János, (a fokosát felemelve) Hozzám ha ér, a halál fia! Erzsi, (közibük ugrik) Ne öljék meg egymást! hogy a növendékeket a kellő szakértelemmel és a munka szeretetével oktathassák a kézimunkákra. Ezt czélozza az egyesület átirata, melyből kiemeljük a következőket: A tanító tanfolyamot a Kézimunkára Nevelő Országos Egyesület vezetése alatt megtartjuk oly keretben és olyan munkakörrel, a mint azt az 1905. évi népiskolai törvény, valamint a magyar népnevelés gyakorlati szükségei megkövetelik. Bevezetjük a tanítóságot és általuk az ifjúság ezreit a famegmunkálás gyakorlatába, a melynek utján a nagyobbak (10-14 évesek) mezőgazdasági berendezéseket és házi eszközöket önállóan elkészíthetnek, az agyag és papirosmunka elemeibe pedig a kisebbeket, hogy szokjék hozzá ifjúságiink az iskola utján a köznapi munka gyakorlatához, a melynek alapján életrevaló, productiv generátiót nevelünk a hazának és a municipiumnak. Eme gyakorlati tanfolyam két Ízben háromhárom héten át lenne megtartva a folyó iskolai év befejeztével a szünidő alatt, hogy Nagy- j bánya város tanítósága már a jövő iskolai év- j ben hozzáláthasson a kézimunka tanításának megvalósításához. Mivel a tanfolyamon körülbelül 20 tanító venne részt, a vezető tanár honoráriuma és a szolgálat közös költségéből együttesen 28 kor. esik egy-egy hallgatóra. Az első tanfolyam összes költségei — egy tanítóra esőleg — nagyjában a szükséges felszerelések, szerszámok, nyers anyagok s egyébb költségek beszámítása után 66 K-ra rúgnak s ilyképen Nagybánya város részéről kiküldendő 20 tanító teljes költsége 1320 korona. Mintapadok megrendelése és házilag való elkészítése óriási megtakarítást képez a város részére és mivel a Wodianer czégtől azt az engedelmet minden rekompensátió nélkül kétség kívül megkapjuk, hogy eme szabadalmát itthon házilag elkészíthessük, érdemes élni ez alkalommal, mert ily utón Nagybánya városa iskoláit successitve elláthatja ilyen tökéletesített felszereléssel. Erre nézve az Országos Egyesület rendelkezésre ad egy mintapadot a tanfolyam befejeztéig, - a melynek csak szállítási költségeit kéri az Országos Egyesület fedeztetni — hogy Nagybánya város érdemes tanáJános. Eredj ki innen rubintom, mi majd leszámolunk! Aztán tegyen sort közöttünk az Isten! . . . Bándy. (a csizma szárából kést ránt elő) Itt van halálom órája, te becsület rabló. (A késsel János felé ront. János odébb húzódik majd megfogja a Bándy kezét s a kést kiüti kezéből. Azután dulakodnak.) János. Itt állok . . . nem félek kelmédtől . . . Erzsi menj ki innen, menj angyalom. Bándy. Ha akasztófára jutok, is hóhérod leszek . . . azután meg azzal a czudar szemét asszonynyal bánok el . . . Erzsi, (zokog) Mit tettem, mit tettünk! János. Jaj! (A két férfi a földön fekve dulakodik) Bándy. (Rátérdel Jánosra s folytogatja) Nesze . . . haramia . . .! János. (Hörög) Erzsi, (a földről felveszi a kést s hátulról Bándy hátába szúrja, Bándy hányát esik) Ne bánsd a szeretőmet! Bándy. (hörögve) Gyil . . . kos . . . János. (Erzsihez) Mit tettél? Nagy ég! meghalt az urad, megölted! Erzsi. Féltettem tőle kelinedet, azért tettem! Most már nem állhat útjába a szerelmünknek. Most már nem rettegek a kelmed életéért .... Fussunk! .... János. Fussunk! siessünk! . . . (Mindketten el) Apró történetek. A gyermek. Egy polgárasszony az est sötétjében egy kapu alatt fekete kendőbe burkolt csecsemőt talált. Nem sokat teketóriázott, mert hát sajnálta a nyöszörgő kisdedet, újból begöngyöl- tette a kendőbe, karjára vette és miközben hazafelé tartott, ekép monológizált: csa házilag, — a maga hatáskörében a tanitó- kurzusra szükséges iskolapadokat elkészíttethesse, avagy a meglevőket átalakíthassa. Az alapfelszereléshez házilag elkészített iskolapadok természetesen a város, illetőleg az általa kijelölendő iskola tulajdonát fogják képezni. Az iskolák államosítása folytán reánk nézve fontosabb az átirat azon következő része, mely szerint szükséges és czélszerü az állami tanítókat is mentői nagyobb számban bevonni a tanfolyamra és azoknak részvételét biztosítani, mivel az igy kiképzett állami tanítók részére a közoktatásügyi miniszter előreláthatólag azonnal fog megfelelő berendezésről és a tanításhoz kellő eszközökről, valamint a materiális szük- : ségekről gondoskodni, ami természetesen nagy mértékben biztosítja a város ifjúságára nézve a kézimunka tanításának áldását. Kétségtelen, hogy az intézmény által szolgált czél kiválóan nemes különösen hazánkban, hol a szellemi proletariátus túlteng s az ipari foglalkozás iránt csekély a hajlandóság, mi részben annak is tulajdonítható, hogy a gyermeknevelés terén a kézi ügyesség és munkakedv fejlesztésére gond alig fordittatik. Különösnek tartjuk ezért, hogy a városi tanács az intézmény bevezetésére a folyó évben azért nem terjeszt a közgyűlés elé javaslatot, mert a költségvetésben fedezeti rovatot ez idő szerint nem talál, holott nem egy eset volt rá, hogy kevésbbé fontos ügyekben egy kis fejtöréssel megtudta találni a fedezetet. Talán jövőre! Addig nyilvántartjuk! Vidéki kiállítások. Mindössze nehány esztendeje annak, hogy az ország egyes részeiben megpróbálkoztak kiállításokat rendezni. A kísérlet bevált, az eredmény aránylag kielégítő volt s az évek folyamán egyre jobban, egyre praktikusabban szervezték egyes vidékek kiállításukat. Nem lehet elvitatni, hogy a nemzetek életében minő nagy jelentősége van a kiállításoknak, még azon esetben is, ha a legszerényebb igényekkel is létesülnek. Magyarországon az utóbbi időkig csupán országos jellegű kiállitá— Jóságos Isten, ily lelketlenség! Kinek az ég gyereket ád, eldobja magától, ki meg szeretne egy kis babát, azt nem áldja meg vele. Talán nekem volt ez szánva. Igaz, hogy én és az uram alig tudunk megélni a sovány keresetből, de majd csak felneveljük a kicsikét, ha Isten úgy akarja. Szinte rohant jókedvén s inig egyre dédelgette, beczézgette karján a csemetét, elgondolta, hogy fog örülni az ura a csöppségnek, mert mindenkor hő óhajtása volt egy ily apró jószág. Hazaért. A mint benyitott az ajtón, se szó, se beszéd, letette az asztalra a „fekete csomagot.“ — Mi jót hoztál asszony? kérdé a férfi és szétfejtette a kendőt. Alig tudott hová lenni ámultában, mikor megpillantotta a különös ajándékot, melylyel meglepte felesége, de csakhamar magához tért és gyengéden megfogta két kezével a gyermeket, fölemelte a levegőbe és úgy himbálta a feje fölött. Nagy öröme tellett benne. A magzat fölemelésével egyidejűleg a kendő belsejéből valami a földre pottyant. Az asszony utána nyúlt. Felveszi. Egy hatalmas bugyelláris volt. Erre már a férfi letette a gyermeket és kikapta az asszony kezéből a nagy pénzes- tárczát. Óvatosan kinyitja, hát uramfia telisded- teli volt ropogós bankókkal. Alig győzték megszámlálni. De mégis csak összeszámlálták. Kerek ötezer pengő volt. — Vagyonos famíliából való, mormogta a férfi, miközben zsebre gyúrta a bankókat. — Talán grófi gyerek, tette hozzá az asszony. Aztán egyszerre elkomorodtak. Mintha egy gondolatuk lett volna. — És szólt az ember: — Eh, minek is nekünk gyerek! Ha eddig nem volt, ezután se kell. Egyebet se tenne, mint bőgne nappal és éjjel.
