Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-01-26 / 2. szám
I. évfolyam. Nagybánya, 1908. január hő 26. 2. szám. Előfizetés: árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAt NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: Jeney Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula künyvnyomdájában is Rákóczi-tér. Egyesületi élet. A Kaszinó és Polgári Olvasókör mai rendes évi közgyűlése alkalmából nem lesz érdektelen, ha társadalmi köreink működéséről általánosságban megemlékezünk. Szükségesnek tartjuk a közönség figyelmét különösen e két oszlopos testület iránt felhívni, mert működésük a társadalmi életre messze kiható következményekkel jár. E társas körök feladatait s azok megvalósításának módját alapszabályaik körvonalazzák. Mindezek közismertebbek, hogysem részletes feltárásukra szükség volna. Kizárólag társadalmi és kulturális missiót teljesítenek s nincs okunk elzárkózni, hogy ezen tevékenységük iránt elismeréssel ne adózzunk! Nincs oly alkalom, melyet bármelyik egyesület csak egyszer is elszalasztana, hogy a nemzeti érzés, a faji öntudat, a haza iránti lelkesedés gyarapítására és megerősítésére közreműködjék; nincs oly társadalmi aktió, melyben helyét megillető súlyával derekasan meg ne állaná s hivatását teljes odaadással ne szolgálná. Bár részben külső kényszerűség befolyásának tudható be, mégis a Kaszinó vezetőségének nagy érdeme, hogy a különböző társadalmi osztályok között a kölcsönös megértést s minden foglalkozási kör tiszteletét és megbecsülését jelentékenyen előmozdította, a mikor azon balhiedelem leküzdésére vállalkozott, hogy az úri kaszinó nem egy kaszt találkozó helye, hanem oly társadalmi intézmény, mely magasabb hivatását a társadalom minden rétegéből felbukkanó, hasznos erő felkarolásával és bevonásával igyekszik betölteni. Tapintatos érzékre vall tehát, hogy a Kaszinó megnyitotta termeit más társadalmi osztály számára is, midőn az összejöveteleit avagy mulatságait tömegesen rendezi, mert ezáltal a különféle állású egyének érintkezésének s egymás megismerésének lehetőségét biztosítja. Erre szükség is volt, mert a rideg elzárkózás balvélemények fejlődésére s a való viszonyok félreismerésére vezethetett volna, a mi a társadalom nyugalma és ellensúlya érdekében a lehetőségig elkerülendő. Magától értetődik azonban, hogy a mindennapi látogatás számára a homogén elemek zavartalan együttléte fentartandó, mert a különféle osztályhoz tartozók gondolkodása, műveltsége, lelkivilága csakis ugyanazonos feltételek fen- forgása esetén nyer kielégítést. Közéletünkben többször hallottunk a kaszinó- és polgári párt elnevezésről, a mi a közügyek, különösen városi dolgok intézésénél a két testület tagjainak ellentétes állásfoglalását, néha végleges összetűzését jelentette. Nincs bár a világon olyan testület, állandóbb összejövetel, hol a társaság czéljain kívül eső, különösen politikai és más közvonatkozásu eszmék és megbeszélések napirenden ne volnának s azok tárgyában agitáczió ne folytattatnék, mégis ezek óvatos elkerülése munkálandó, mert rendszerint egyoldalú minden állásfoglalás, mely mellé azonos körbeli egyének tömörülnek, a mennyiben a teljesen más befolyások alatt álló elemek, más kör tagjai a meggyőződés kialakulásában beható faktorként nem szerepeltek. Az összeütközés rendszerint elkerülhetetlen. Az ennek nyomán kipattanó szikrák a kör épületét könnyen felgyújthatják s a kavarodásban többnyire csak azon javak megmentése sikerül, melyek oda később lettek behurczolva, mig a hivatás czéljait szolgáló eszközök a lángok martalékaivá lesznek. Ki a pártoskodással a fórumra, hol a kölcsönös kapacitátióra s az ellentétek sima kiegyenlítésére a különböző áramlatok közvetlen érintkezésével legjobb alkalom kínálkozik! Ne lopjuk a trójai falovat az egyesületek gyanútlan hajlékába. Az egyesületek magas hivatásának teljes megértésére vall, hogy az ecsetelt jelenségek manapság nem tapasztalhatók. Hisz másként a közéletben való magatartás a testületi hozzátartozandóság erkölcsi kényszere alatt alakulna ki, a mi az előítéletek s társadalmi preroga- tivák kártékony befolyását jelentené. Az egyesületek belső életének berendezése bírálatunk tárgya nem lehet. Erre a gyöngédebb nem tagjai több jogosultsággal bírnak, mert ha arra netán R Nagybányai Hírláp tárczája. A művészet, kritika s a közönség. Budapest, 1908. január 20. Annak ötletéből, hogy a M. I. É. N. K. (Magyar inpressionisták és naturálisták köre) Budapesten a „Nemzeti Szalon"-bán kiállítást rendezett, nem lesz érdektelen a nagybányai közönség előtt sem, ha erről mi is egy pár szóval megemlékezünk. Teszszük ezt abból a szempontból kiindulva, hogy a kiállításon résztvevő művészek — előttünk nagybányaiak előtt — nagyrészt ismerősek. A „Nemzeti Szalon“ kiállításán résztvesz- nek a M. I. É. N. K. alapitói s a fiatalabbak közül a meghívottak. — Ez az első nyilvános szereplése az uj művésztársaságnak; melynek létrejöttét a mai korrumpált művészeti viszonyokban, meg a tisztességes művészi igazságok felé törekvők kölcsönös vonzódásában, tümörü- lesében kell keresnünk. A kiállítás nivója minden tekintetben magas színvonalon áll. — Számottevő dolog ma- gyarország művészettörténetében, mert még ily egyöntetű, a modern eszméket s művészetet hirdető kiállítás Budapesten nem volt. Bámulatos tehát az a merészség, melylyel a legtöbb esetben avatatlan kéz a kritikához nyúl, hogy ellentmondást nem tűrő hangon elitélő véleményt mondjon s másokat erre hangoljon. Jó kritikusnak lenni igen nehéz, pártatlannak lenni — emberi fogalmak szerint — szinte lehetetlen. Mi irányítsa tehát a kritikust, mikor tollat vesz a kezébe? — A művészet iránti szeretet s pártatlan jóindulat azok iránt, kik anyagi áldozatot nem tekintve, küzdést, nélkülözést nem ismerve haladnak azon az utón, mely több tövist, mint rózsát terem s kiknek a sors legtöbbször nyomorral fizet. S hogy ilyen szempontra tudjon helyezkedni a kritika, ahhoz még Ízlés, tehetség s a művészet teknikai ismereteinek alapos tudása is kell, hogy járuljon; — akkor lehet kritizálni. S mit látunk? Egyéni szenvedély, pénz s egyébb érdekek nyomtatásos reklámját — kritika formába öntve. Mindez érdektelen dolog volna, ha a közönség jó része (kik kényelemből mindig az auktoritások körül szeretnek csoportosulni) nem a kritikus szemén keresztül nézné a kiállításokat megrontva sokszor saját jó Ízlését s élvezetét. Az ilyen kritika neveti az önállót- lanságot. Bár ingadozó, önállótlan emberek sohasem lesznek mérvadók, a kritikának ezek számát mégis nem növelni, hanem apasztani kell. A jó kritika fejleszti s neveli az ízlést s szeretetet ébreszt a művészet s a művészek iránt, kik mindenkor a kulturális haladás fáklyavivői voltak. Ne csináljunk mindenáron zseniket, ne becsméreljünk s viczczeljünk, mikor kritikát írunk, hanem ismertessünk. Engedjük a közönséget avval a naiv szeretettel közeledni a kiállítások felé, melylyel a szép iránt születése óta viseltetik. A közönség pedig mindenkor engedje át magát érzéseinek. Ne akarjon mindenáron kritizálni, hanem csak azzal a szándékkal, hogy élvezni és gyönyörködni szeretne. Örüljön annak, ami tetszik s ne törődjön azzal, a mi nem tetszik. Főleg ne szégyelje független saját érzéseit és meggyőződését. így nem rontja meg élvezetét a mindenáron való kritizálni akarással, hisz művészi szempontból a legtöbb esetben semmit sem vagy igen keveset jelent a kritika. A művészi törekvések irányát pedig semmiben sem változtatja; ellenben igen sok példát hozhatnánk fel, amikor igen rövid idő alatt ugyanazon egyéniségről ugyanazon kritikus egyik szélsőségből a másikba esett bírálatával. Egy nemes intentioktól vezetett művészi kiállítás létrejöttét ne kicsinyességekkel, hanem igaz szeretettel kell mindenkor üdvözülnünk. A kiállító művészek névsora: Szinyei Merse, Ferenczy Károly, Réti István, Csók, Vaszar y, Kann, Fényes, Perlmutter, Strobentz, J/a^í/ar-Manheinner, Grünwald-Irányi, Ferenczy Valér, Olgyay, Glatz, Czóbel; — meghívottak: Boromisza Tibor, Gulácsy, Jávor, Márffy, Ander kó, Pór, Feiks, Ziffer, Őzig dny, Józsa, Hatvány, Körmendi és Perlróth- Csaba. — a — ő.
