Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-03-15 / 9. szám

I. évfolyam. Nagybánya, 1908. márczius hó 15. 9. szám.

TÁUSADALMI És SZSÉPmODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő:

Dr. AJTA1 NAGY GÁBOR.

Főmunkatárs: Jeney Gyula.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájába!: is Rákóczi-tér.

Márczius Idusa.

Az állami élet tágas mezején mennyi tünemény, mennyi szomorú jelenség, mely a nemzeti öntudat, erő és felháborodás tisztitó megnyilatkozását szükségli! De csak vajúdnak a nemzeti őserők, a tüzokádó Vezúv csak nyugtalanul mormol; nincs elég erő a föld mélyében sem, a nemzet petyhüdt karjában sem, hogy kivesse a földet sarkaiból, az állami létet a beragadt kátyúból.

De már ott állunk, hogy a nemzeti önérzet erősen birkózik a józan megfontolással, mely állandóan csalódásokra vezetett. A haragot már alig nyomja el az értelem, melynek tudákos gyógyszerei a nemzet testén tátongó sebeket beheg- geszteni nem tudták. A szenvedélyen már már alig kerekedik felül a nyugodt meggyőződés, a kétségbeesett lemondáson a tántorithatlan hit, a bizalom, melylyel ezerszer és százezerszer is oly rútúl visszaéltek.

Micsoda óriási hangtenger volna, ha a miliők keblében elzárt sóhaj egyszerre csak kiszakadna!? Egyszer csak kifog szakadni, mint régen, márczius feledhetetlen, dicső Idusán. A vihar készülődik, de áldás-e vagy mélységes átok, hogy menykőcsapásai ellen védekezésül annyi a villámhárító, mely a bomlott közélet konservativ fentartását czélozza. A zavarosban való halászás mestersége művészetté fajul.

Akkor régen a dicső Iduson megrázkódott az alvó nemzet s lett a magyar. Ma nem lehet felverni mély álmából.

A nemzet nem ideálokért küzd, mint egykoron, hanem a lét nyomorúságával küzködik. De van azéd ebben a küzkö- désben is erkölcsi tartalom. Kiölhetetlen fanatizmussal bízik a nemzet ősi alkotmányának erejében, állami szuverénitásá- nak, a magyar géniusznak törhetetlen szívósságában s mig ez igy van, nem fog megszűnni a magyar, nem vehet erőt rajta hatalmas és ezer ellensége.

Félre azért a pessinnismussal! öltsünk ünnepi köntöst, hogy külsőleg is tüntethessünk a régi márczius apotheozisában. Márczius Idusán istenháza a nagy Magyarhon, a templomban pedig nem gyűlölködnek, nem tusakodnak, nem káromolnak, de imádkoznak.

Imádkozzunk, hogy ne legyen bosszúálló az Isten, mint az Izrael népét kergető Jehova és ne legyen egyenetlen a magyar, bár eltöriilhetetlen jellemvonása. Az egyetértésben rejlik a megküzdhetet- len erő s e hatalmas erőben állami létünk.

Az ily ünnepi alkalmak, dicső visszaemlékezések képesek nemzetünk, társadalmunk széthúzó alkatrészeit közös egyetértésre vezetni, a nemzeti kultuszban egyesíteni, magasabb eszme és czél szolgálatába terelni, ne engedjük azért ezen nemes felhevülést hirtelen elröppenni. A mindennapi élet közönséges törekvéseibe öntsön magasabb harmóniát a nagy egész: a nemzet javának közvetett munkálása.

Ha ezt szem előtt tartjuk, ki akad körünkben, ki az élet nehány vagy tán sok mostohaságáért is csüggedten vergődnék a közjó eléréséhez vezető utón?

S

H nagybányai Hírlap tárczája.

Kossuth JOajos.

Kárpátok ormai magasabbra nőnek,

Fölveti fejét a magyar föld kalásza,

Duna, Tisza vize megdagad, kiárad Dicsőséges neve puszta hallatára.

Keblünk emelkedik, kipirul az orczánk, Véres emlékekért összeszorul kezünk,

Szent hazaszeretet! Megszállod lelkünket S mindnyájan önzetlen, bátor hősök leszünk.

Kifosztott, megcsufolt édes magyar hazám! Búsan, elhagyottan álltái e földtekén,

Mikor ránkzudult a zsarnok szolgahada, Nem volt barát sehol, sem támasz, sem

[remény,

Azt hitték, most dől a sírjába a nemzet, Lába alatt vér folyt, felette lángözön,

Soká vártunk tétlen, égre emelt kézzel,

Hogy segély és vigasz talán majd onnan

[jön.

Jött is — Kossuth Lajos az ég hüldöttjeként. Varázs szózatára a nép fegyvert ragadt,

A melyben sínylődött, jármát összetörte Elszántan sok dicső véres harczok alatt. Rohannak előre a rongyos honvédek Mint ég villámai, a halált úgy osztják, Riadva menekül sápadtan elöltök S remegve búvik meg odvába az osztrák.

Sötétség borult ránk, jött a iúlhatalom, óriás súlyával reánk nehezedett,

Küzdelemre kelve csodákat alkotott A kimerülésig e hősies nemzet.

A magyar név fénye mindenütt tündökölt, A mese, a lant, a nóta rólunk járta:

Hogy van egy dicső nép, mely a szabadságért Boldogan hal meg a vezére szavára.

Elárvult népünkhöz téged Kossuth Lajos!

A jó Isten áldó kegyeiméből küldött,

Forró honszerelmet tanulónk mi tőled És milliók nyertek szabadságot, üdvöt. Nagy lelked emlékét, hősi szellemedet A szivébe zárja a magyar föld fia, Imájába foglal s ott lesz valamennyi Ha majd Kossuth apánk mégegyszer szólítja.

Meg fogod üzenni eljövend az idő Hadúr oldalánál őrködve felettünk,

Vezérled zászlónkat véres diadalra S neveddel száll el majd végső lehelletünk. Sírodhoz jár ki az ifjú lelkesedni A múlt emlékeken, megpihenni a vén, — Sírod virágai mindörökké nőnek A hálás milliók omló forró könnyén.

Jeney Gyula.

Kossuth Lajos „Országgyűlési Tudósitá* sai“ az 1832—36=iki pozsonyi diétáról.

Kossuth Lajost méltán tarthatjuk a magyar politikai hírlapirodalom megteremtőjének. Az 1832 — 36-iki országgyűlés alatt kiadott „Ország- gyűlési Tudósitások“-kal ő vetette fel s az 1841-ben alapított „Pesti Hirlap“-pal ő valósította meg először a politikai hírlap eszméjét.

Régi szokás volt, hogy az országgyűlés menete iránt érdeklődő vidékiek Pozsonyban lévő ismerőseik többnyire a vármegyei követeket kisérő titkárok, juratusok - által levélben tudósításokat Írattak maguknak a tanácskozásokról. E tudósítások azonban már magánjellegüknél s rendszertelen voltuknál fogva sem gyakorolhattak szélesebb körű hatást s inkább egyes érdeklődők kíváncsiságát, mint közszükségletet elégítettek ki.

Az 1825-iki pozsonyi diéta megnyitja a reform-országgyüléseknek 1849-ig terjedő sorát. Az országgyűléseken az egész nemzet - rendek néposztályok, felekezetek s egyesek — érdekeit mélyen érintő s ennélfogva általános érdeklődést keltő reformok fölött folyik a tanácskozás. Ily körülmények közt egy pontos s emellett az akkori irodalom színvonalán álló „Országgyűlési Tudósítások“ valóságos közszükségletté lőnek, melyet sem az említett szűkszavú és elszórt magántudósitások, sem a követeknek vármegyéikhez intézett kötelességszerü jelentései, sem a diéta hivatalos naplói - melyek csak a legfőbb mozzanatokról s akkor is a szónokok megne-