Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-03-08 / 8. szám
2 Nagybányai Hírlap 1908. márczius 8. teilen feltétele. A renovátióra szánt ősz- szeget a város által komtemplált s a régi épület megváltásaként fizetendő hozzájárulás körülbelül kiegészítené akkorára, hogy azon az uj palota megépíthető lenne, olyan helyen, mint a budapesti fa-sori lutheránus főgimnázium, melynek építése ellen annak idejében szintén minden telhetőt elkövettek, mig ma ugyanazon illetékes tényezők a főváros első s legmegfelelőbb főgimnáziumának tartják és senkinek nem jut eszébe a távolsággal izgatni ellene. Per tangentem érintjük csak arra az esetre, ha a fent említett férfias elszántsággal való küzdelem, mint a megvalósítás érdekében kifejtett tevékenység volna igénybeveendő, hogy a város a mostani palotát a maga érintetlenségében bocsátotta az állam kulturális czéljainak szolgálatába s igy az ő beleegyezése nélkül a régit teljesen felforgató átalakítás nem eszközölhető. Itt aztán megbicsaklunk! Hadd nyüzsögjön aztán a háromszázan felüli növendéksereg egymás hátán a szűk udvaron, hadd legyen dohos a terem levegője már félórai előadás után is s hadd hurczolják a különféle gyűjteményeket a padlásra; nincs tér, nincs levegő, nincs helyiség, csak künt a Klastrommezőn, hol az ország legideálisabb gimnáziuma emelkedik! Gyermeknapok. Szatmárvármegye főispánja értesítette a város polgármesterét, hogy az Országos Gyermekvédő Liga, mint a múlt évben, úgy ez évben is április 2. és 3-án gyermeknapot tart. E gyermeknapok czélja, hogy e napokon mindenki gondoljon azon szegény, elhagyott gyermekekre, kik bár hatóságilag elhagyottá nem nyilváníthatók, de mégis segélyre vagy nevelésre szorulnak s hogy a nagyközönség igyekezzék nehány fillér adományával támogatni a Ligát abban, hogy ezen szegény gyermekek a társadalomnak megmenthetők és hazánknak becsületes polgáraivá nevelhetők legyenek. E gyermeknapok sikere érdekében a helyi társadalom vezetőiből rendező bizottság alakítandó. Ezen bizottságban, főleg a szervezési munkálatokban a hölgyeknek jut nagy szerep reménykedem, vájjon van-e e földön egy lény, kinek lelke e lélekkel rokon s szive hideg. Szivem kopár forró kövét lehűteni! Vágyakat bírok; veled élni le ez életet! s veled dőlni a halál rideg karjaiba! . . . Az alföldön vagyok. Itt egy kies liget s téged látnak szemeim a fák között! Gondolkodói! Kiről? s miről? talán kedvesedről? és mintha ajkaidról édes dalt hajtana felém a szellő: „Minek is van szerelem a világon“! . . . s tovatűnsz! . . . Ott egy várrom, előtte állasz ! Keblem viharzik, vágyam, hogy kiszabadítsalak megint magányodból . . . s tovatűnsz! . . . Tovább egy kies tó; ki csolnakázik rajta? Ah! alakod az! a mint ölelő karjaiddal evezel a duzzadt habokban! hozzád mennék! elvenném tőled az evezőt, aztán . . . aztán te fáradtan pihenésre dőlnél karjaimba le!... tovatűnsz!... Eszmélek! ! . . . ah! . . . álmaim csaltak minden csak a délibáb tünde játéka volt! . . . . . . Játszol velem!? ah! nem, nem élvezem tovább gunytüző játékaid! megyek oda, hol nincs délibáb! nincs düledező csárda! . . . Megyek a városi élet megszokott zajába, hogy téged imádott Júliám újból ölelhesselek s bele bámuljak abba a két ragyogó csillagba! Megyek hozzád! nincsenek óh! nincsenek eszméim! reményeim s vágyaim! mert bírlak, tied vagyok várj! Csókol a délibábok honából híved Zoltán. s ezért abba mindazon hölgyek felkérendők, kik ezen munkákra hajlandók és alkalmasak. Ezen actió jelentős azért, mert a Liga által gondozott gyermekek nem terhelik az illetőségi községet, minélfogva egyenesen érdeke is minden községnek-, hogy a Liga anyagilag annyira megerősödjék, högy lehető legtöbb elhagyatott gyermeket vegyen gondozásba, miáltal a községek terhein könnyitend. Nagybánya városa mint az előző évben is szép sikerrel, az idén is meg fogja tartani a gyermeknapokat. A hatóság a siker érdekében mindent elkövet s a gyermeknapok rendezésénél az iparosokat s kereskedőket közreműködésre kérte fel. Ennek jelentőségéről legközelebb fogunk értekezni. Ezer és ezer szerencsétlen elhagyatott gyermek lesz megmentve a társadalomnak s az életnek, kit enélkül á bűn és nyomor tenne vagy a korai enyészet áldozatává, vagy a társadalom terhévé. A gyermekvédelem valóban szép eredménye a jelen kultúrának s jótékony működése szemmel látható. Erkölcsi romlásnak kitett, züllésnek indult gyermekek megmentésére szolgáló intézetek felállításán kívül, lelenczházakban csecsemők ápolása és nevelése is működése kereteibe tartozik, mely nagy feladat sikeres megvalósítása csakis országos részvétel és szervezet mellett lehetséges. Az állam meghozta a gyermekvédelmi törvényeket s felállította az állami gyermek- menhelyeket, hol köiel 30000 gyermeket gondoznak, de mindez kevés a társadalom szinte szédületes arányú extenziója mellett. Ezer és ezer szerencsétlen gyermek vagy szegény rongyos, beteg asszony kisdedével várja a jótékony segítséget s hány könnyelmű vagy alkoholista nő jobb aorsra érdemes gyermeke várja a megmentést nyomorult helyzetéből. A társadalomnak nem szabad elzárkózni ezen kérdés elől s minden válaszfalnak le kell omolnia ezen valóban hazafias kérdés méltatásánál, pedig mennyien fordulnak hideg közönynyel ezen actiótól! Hány munkás, becsületes kéz lesz megmentve s hány bűncselekmény kikerülve. Hány becsületes állampolgára lenne a társadalom s a közrend támasza, ki! enélkül mint bizonytalan existentia, vagy közveszélyes csavargó lenne embertársainak nyűge. Magyarországon avatott kezekbe lett letéve a gyermekvédelem. A legutóbbi berlini nemzetközi közegészségi kongresszuson fényesen bebizonyította sok európai állam gyermek- védelme fölött előnyeit s a congressuson résztvevő államok képviselői is több tekintetben követendő mintaképnek találták egyes intézkedéseit. Mindemellett sok kívánni való van még, miket kielégíteni törvényhozási utón nem lehet. Az 5% betegápolási adónak csak igen csekély részét fordíthatja az állam gyermek-menhelyek támogatására. Az erkölcsi testületeknek kell kivenni részüket e téren. Arvaházat alapítani s ott neveltetni s képeztetni az elhagyatott gyermekeket, mint ezt utóbbi időkben több vármegye megtette, saját területének elárvult gyermekei érdekében. Természetszerű, hogy az adózás utján való szervezések nem lesznek soha népszerűek s hinnünk szabad, hogy társadalmunk mindig van oly kulturális nívón, hogy gyűjtés és jótékonykodás utján képes legyen megvalósítani ily nemes és humánus czélokat. Most természetesen nem valamely, városunk vagy megyénkben létesítendő jótékony intézet felállítására történik felhívás;, hanem az Orsz. Gyermekvédő Liga javára szolgáló évenkénti gyűjtés érdekében való szives közreműködésre és részvételre, mely ma „az első segélyt“ nyújtja korunk ezen égető és sebző bajában. Társadalmunk közismert áldozatkészségére hivatkozunk, mikor e felhívást közreadjuk. Qúkördarabelc. d Levél. Kedves nagysád bocsásson meg, De higyje el, szó a mi szó: Fönséges és üdvözítő A nőemanczipáczió. Gyönyörködém rejtőzötten, A midikor is feltűnt nekem, Mily bájoson elnökölt egy Női összejövetelen. Ennivaló volt, a mikor Leszólta a férfinemet, A gyűlésen a hány nő volt Lelkesülten mind könnyezett. Kimondották egyhangúlag, Hogy a férfi hitvány, zsarnok Átalvenni a hatalmat Ennélfogva van elég ok. Ön ismeri kedves nagysád — Hisz modernül nevelkedett — Morsét, Bunsent és Fáskált is S lehozza a képleteket. Virtuózán zongorázik Soha abban ki nem fárad, Hangversenyen játszhatta a Donizetti operákat. Töri ön a nyelveket is Angolt, olaszt mindet sorra És a tulipánjélvénykét Párisi ruháján hordja. Csárdásszóra bostonozik, A tennisznél is jól mulat, Nem, főerénye a hűség, De hát már az nem is divat. Olvas pikáns regényeket És flirtel a heti zsúron, A prímásra reá kacsint A bálon, hogy jobban húzzon. A pezsgőzést sem veti meg, Nyáron utazik Bártfára, Hamisan játszik a kártyán, Mert az a nők kiváltsága. Gondozni a gyermekeket Varrni, főzni cseléddolog Oly nő, a ki emanczipált Foglalkozni azzal nem fog. Férjuram a kávéházban Keres s talál enyhe helyet, Váltót halmoz a váltóra S önre büszke még a mellett. Kedves nagysád! a nyertesek Csupán önök minden harczban, Névleg bár nem, tényleg mégis Elnyomva a férfinem van. Ön beszélt a nőgyülésen Oly csábosán, oly édesen, Kis lábához, hogy méltán is Borul a zsarnok férfinem. Kedves nagysád bocsásson meg, De higyje el, szó a mi szó Fönséges és üdvözítő — A nőemanczipáczió. Némo. Dudát.
