Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-03-01 / 7. szám

2 3N" agybáuy ai Hírlap 1908. márczius 1. létezése képvisel, a közönség javarészé­nek magatartása tévesnek látszik, mert a városi kereskedelem egyetemének néme­lyek anyagi előnye szolgálatával való meg- nyomoritását túlzott álláspontnak tartjuk még akkor is, ha az ellenkező védelme némi, de számba alig vehető áldozattal járna. Az állami, törvényhatósági, községi és társadalmi szolgáltatásokkal legterhel­tebb kereskedői osztály létérdekeiben súlyosan érintve van a szövetkezet által s ezért a dolog megérett reá, hogy nyil­vános vita tárgyává tétessék. Az élelmi szerek hamisítása. Manapság a hamisítások korát éljük. Min­dent hamisítanak, de a hamisítás tetőfokát az élelmi szerek terén éri el s itt egyúttal a leg­veszélyesebb is mindnyájunkra nézve. A leg­szükségesebb s legközönségesebb élelmi szerek sem kerülik ki a ravasz s tapasztalt hamisítók figyelmét. A liszttől a ezukorig, a tejtől a vajig, a bortól az eczetig, az alkohol, a fahéj j és bors, meg a dohány mindannyi egy-egy merényletet rejthet egészségünk ellen. A lisztet, elsőrendű tápszerünket a leg­gyakrabban barittal, gipszszel s krétával keverik, nem ritkán czink- vagy réz-sót, timsóport, vagy mezei virágok porát teszik hozzá, hogy a kellő szin-árnyalatot nyerje. A liszt hamisítás felismerésének egyszerű s mindenkire nézve alkalmazható módja a kö­vetkező: egy tányérra egy kevés lisztet kell tenni s meggyujtani, ha nincs benne gipsz vagy másféle ásványalkatrész, egészen el fog égni; ha azonban van, akkor maradékot hagy maga után. Még könnyebb a tejről felismerni, hogy tiszta-e vagy vízzel van keverve. Csak egy vasszöget kell beléje meríteni s hirtelen kirán­tani, ha a tejfölt nem szedték le, marad rajta egy csöpp tej, de ha meg van keresztelve, nem marad semmi. Ép igy hamisítják a vajat is. A hamisítás leggyakoribb módja, hogy sózott vajjal friss vajat készítenek, a mennyiben a sót kimossák belőle s megezukrozzák egy kicsit. Az ilyen vajat azonban már szabad szemmel is fel lehet ismerni, mert a benne lévő vizcseppecskéktől, melyek megtörik a fényt, világos viasz fénye van. A tiszta vaj kis tűznél is könnyen olvad, habzik, de a hab hamar eltűnik, olvadt állapot­ban átlátszó; a hamisított vaj habot ver fel s ez megmarad még a lehűlés után is. Az igazi vaj el áll napokon keresztül, a hamisított gyorsan romlik. Gyorsabban felismerhető a vaj hamisítása úgy, hogy az olvadó vajba egy dugót mártunk, ezt meggyujtjuk, ha kellemes szagot áraszt, a vaj tiszta, a kellemetlen .szag hamisitásáról tanúskodik. Sokkal régibb s általánosabb a bor hami­sítása. Már a magyar Corpus Juris is szüksé­gesnek látta a borhamisítás ellen való véde­kezést (Pl. 1719. évi XII. t. ez.) Az újabb kor hatósági intézkedései ellenére a borhamisítás soha sem virágzott úgy, mint mai napság. Vannak, a kik a valódi bornak immár a létezé­sében is kételkednek. A borhamisítónak végtelen számú segédeszköz s szer áll rendelkezésére. Leggyakoribb a bor „keresztelése“ vagyis vízzel vagy más kevésbbé értékes szeszes itallal való feleresztése s a bor színének mesterséges utón való megváltoztatása. A pancsolt bort legegy­szerűbb módon úgy ismerjük meg, ha a borba mártott szivacsdatabot 2-3 mm.-nyíre vízzel borított tányérba teszünk; a tiszta bor csak 10 — 15 perez múlva keveredik a vízzel, a pan­csolt bor ellenben rögtön eloszlik benne. Az eczet tisztaságáról szintén vegyi utón győződhetünk meg. Tegyünk az eczetbe 40%-nyi arányban szodacarbonat port, a keveréket rázzuk jól fel s aztán hagyjuk, hogy leülepedjék A tiszta eczet bor színűvé lesz, a hamisított zav ..os marad. Az antialkoholista kongresszusok korában természetes dolog, hogy az elárusítók vízzel való feleresztés áltál akarják alkoholjukat em­bertársaikra nézve kevésbbé veszedelmessé tenni. Ha nincs módunkban borszeszmérő areométer­hez fordulni, az alkol tiszta voltának megálla­lépcsőn, miután rendelkezett a kocsis kifizetését illetőleg. Szülei magukhoz ölelve kérdezték a történtek felől, de a szegényke annyira gyön­gének érezte magát, hogy egy kiáltással ájultan rogyott össze. A mikor magához tért, elbeszélte, mint ragadta el őt két férfi, mint takarták le fejét egy sállal s parancsolták, hogy hallgasson, ha kedves az élete. A szán végigsiklott a városon; végre megállt, a két ismeretlen kiemelte a járműből, bevezette egy házba, majd fel a lép­csőn, mígnem levették róla a sált. Ekkor egy fényes, tükrökkel s csillárokkal felszerelt terem­ben találta magát. Az ezüst s kristály evőesz­közöktől rogyogó asztal körül mintegy húsz kissé vidám fiatal tiszt ült. Elrablói, kik közül az egyik őrségi lovasszázados egyenruháját viselte, Őt is üléssel kínálták meg, az estebéd tovább folyt, a társalgás folyton zajosabb, folyton merészebbb lett. Töltöttek s ismés töltöttek; a pohárcsengés, kések, tányérok koczczanása nö­velte a hangzavart; az őrség kapitánya már részeg volt. A leány folyton szökésen jártatta az eszét s ügyet sem vetett a kapitány szerel­mes susogására. Lassanként azonban félretett minden tartózkodást s feléje hajolva megcsó­kolta. A leány erre kést ragadt s elrablója homlokára sújtott vele; a lovag vérző homlok­kal felkelt s elkáromkodta magát. Zavar támadt, a mi lehetővé tette a szegénykének, hogy az utczára szökjön, a hol megállított egy troikát s haza szállíttatta magát. Atyja másnap felkereste Trepoff tábornokot, a pétervári rendőrfőnököt s elbeszélte neki leánya kalandját. Trepoff rögtön a czárhoz ment, ki elrendelte, hogy másnap mutassák be neki a leányt, kinek teljes elégtételt kívánt szolgál­tatni. A kijelölt időben meg is jelent II. Sándor dolgozó szobájában, a hol jóakaratu fogadtatás­ban részesült. — Felismernéd a tisztet, aki megcsókolt ? — Igen, Felség! — Jól van, jöjj velem. Az őrség tisztikarának gyülekező termébe mentek. — Ezek közül volt valaki ? — kérdé a czár. — íme az egyik rabló, — felelt a leány egy hadnagyra mutatva. — De az, aki megcsó­kolt, nincs itt. — Itt van az ezred egész tisztikara ? — kérdé a czár. — Nem Felség; hiányzik R. herczeg, aki tegnapelőtt beteget jelentett, — felelt a pa­rancsnok. — Jöjjön ide rögtön; ha nem akar, hozzák el, — kiálltott a czár. Félóra múlva R. herczeg megjelent ural­kodója előtt. Homloka be volt kötve. A i«ány felismerte benne üldözőjét. — A tegnapelőtt történtek uC­szigorúan a czár — el kell venned ^onyt. Egy intésére megjelent a pópa s megál­dotta az ifjú párt. Alig végződött e szertartás, megjelent a pétervári metropolita s a czár ren­deletére kimondotta a válást. R. herczeg kénytelen volt egy nyilatkozatot aláírni, melyben vagyona felét elvált felségének engedi át. De II. Sándor igazságszolgáltatásának ez még nem volt elég. A ragyogó tisztet a másik leányrablóval együtt lefokozták s mint közönséges bakákat a Kaukázus egyik kis városába helyezték át őket.*) *) Ez esemény szolgáltatta Henry Greville (valódi nevén Aliee Durand) hírneves franczia regényirónő. „Les épreuves de Raissa“ czimü, a franczia akadéihia jutalmával kitüntetett regényhez a tárgyat. pitása végett, akkor nedvesítsünk meg egy pár csipetnyi lőport egy kis alkohollal s gyújtsuk meg. A tiszta alkohol egészen füstbe megy át, a feleresztett nem gyulád meg. Amerikában bagólével itatott papirt kever­nek a dohányha, Németországban hulladék húsokból kolbászt készítenek. Belgiumban a fahéjba 20°/0-ig közönséges fürészport kevernek. A huspor a gyenge gyomruak kedvencz tápszere — sokszor nem egyéb fukszinnal festett homá­lyos vörösszinü borsavpornál. Angolországban alma, körte, dinnye, szőlő esencziát, cognacot stb. alkohollal s illatozóvá tett éterrel hamisí­tanak s akadnak emberek, akik hamisítványt többre becsülik a valódinál s a közegészségügyi hatóságok sem igen tesznek ellenük semmit, főleg ha az ilyen készítményeknek az egész­ségre nézve való káros hatását kézzelfogható módon nem sikerül bebizonyítani. Általában a közegészség elleni vétségekre, az élelmi szerek hamisítására vonatkozó törvények (pl. a magyar büntető törvénykönyv 314. §. a kbtk. 104. és 105. §-a) s főként azoknak végrehajtása nálunk sok kívánni valót hagy hátra. Ennélfogva kiki a maga szakállára kénytelen tőle telhetőleg a hamisított élelmi szerek, az emberi egészség elleni intézett e merényletek ellen védekezni. QTkerdarabolc Batyubál. Fényes bálteremben Dús asztalok állnak Minden javaival A mesevilágnak. A mi édes és jó Minden ránk mosolyog, Nyájasan kínálják Tündérek, angyalok. A zene ringatva Édesbúsan játsza Mindazt, ami a szív Altató nótája. Aztán búfelejtő, Tüzes, szilaj járja, Indulnak a párok Egymásután tánezra. Egy leány s egy ifjú Csak együtt lejtenek, Látszik rajtok milyen Boldogok lehetnek. Édes álmot játszat Velem a képzeL , Felkeltve az elmúlt Édes emlékeket. így, mikor mi lejténk, Nem is olyan régen Lágyan, szerelmesen Én s kis feleségem. Gyújtó súg áritól Asszonyok szemének S gyöngyöző nektártól Fölcsendül az ének. Tánezra fel! dalra hát! Ki most mulat itten — Az egyház javára - Megáldja az Isten. Dudás.

Next

/
Thumbnails
Contents