Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-03-01 / 7. szám
2 3N" agybáuy ai Hírlap 1908. márczius 1. létezése képvisel, a közönség javarészének magatartása tévesnek látszik, mert a városi kereskedelem egyetemének némelyek anyagi előnye szolgálatával való meg- nyomoritását túlzott álláspontnak tartjuk még akkor is, ha az ellenkező védelme némi, de számba alig vehető áldozattal járna. Az állami, törvényhatósági, községi és társadalmi szolgáltatásokkal legterheltebb kereskedői osztály létérdekeiben súlyosan érintve van a szövetkezet által s ezért a dolog megérett reá, hogy nyilvános vita tárgyává tétessék. Az élelmi szerek hamisítása. Manapság a hamisítások korát éljük. Mindent hamisítanak, de a hamisítás tetőfokát az élelmi szerek terén éri el s itt egyúttal a legveszélyesebb is mindnyájunkra nézve. A legszükségesebb s legközönségesebb élelmi szerek sem kerülik ki a ravasz s tapasztalt hamisítók figyelmét. A liszttől a ezukorig, a tejtől a vajig, a bortól az eczetig, az alkohol, a fahéj j és bors, meg a dohány mindannyi egy-egy merényletet rejthet egészségünk ellen. A lisztet, elsőrendű tápszerünket a leggyakrabban barittal, gipszszel s krétával keverik, nem ritkán czink- vagy réz-sót, timsóport, vagy mezei virágok porát teszik hozzá, hogy a kellő szin-árnyalatot nyerje. A liszt hamisítás felismerésének egyszerű s mindenkire nézve alkalmazható módja a következő: egy tányérra egy kevés lisztet kell tenni s meggyujtani, ha nincs benne gipsz vagy másféle ásványalkatrész, egészen el fog égni; ha azonban van, akkor maradékot hagy maga után. Még könnyebb a tejről felismerni, hogy tiszta-e vagy vízzel van keverve. Csak egy vasszöget kell beléje meríteni s hirtelen kirántani, ha a tejfölt nem szedték le, marad rajta egy csöpp tej, de ha meg van keresztelve, nem marad semmi. Ép igy hamisítják a vajat is. A hamisítás leggyakoribb módja, hogy sózott vajjal friss vajat készítenek, a mennyiben a sót kimossák belőle s megezukrozzák egy kicsit. Az ilyen vajat azonban már szabad szemmel is fel lehet ismerni, mert a benne lévő vizcseppecskéktől, melyek megtörik a fényt, világos viasz fénye van. A tiszta vaj kis tűznél is könnyen olvad, habzik, de a hab hamar eltűnik, olvadt állapotban átlátszó; a hamisított vaj habot ver fel s ez megmarad még a lehűlés után is. Az igazi vaj el áll napokon keresztül, a hamisított gyorsan romlik. Gyorsabban felismerhető a vaj hamisítása úgy, hogy az olvadó vajba egy dugót mártunk, ezt meggyujtjuk, ha kellemes szagot áraszt, a vaj tiszta, a kellemetlen .szag hamisitásáról tanúskodik. Sokkal régibb s általánosabb a bor hamisítása. Már a magyar Corpus Juris is szükségesnek látta a borhamisítás ellen való védekezést (Pl. 1719. évi XII. t. ez.) Az újabb kor hatósági intézkedései ellenére a borhamisítás soha sem virágzott úgy, mint mai napság. Vannak, a kik a valódi bornak immár a létezésében is kételkednek. A borhamisítónak végtelen számú segédeszköz s szer áll rendelkezésére. Leggyakoribb a bor „keresztelése“ vagyis vízzel vagy más kevésbbé értékes szeszes itallal való feleresztése s a bor színének mesterséges utón való megváltoztatása. A pancsolt bort legegyszerűbb módon úgy ismerjük meg, ha a borba mártott szivacsdatabot 2-3 mm.-nyíre vízzel borított tányérba teszünk; a tiszta bor csak 10 — 15 perez múlva keveredik a vízzel, a pancsolt bor ellenben rögtön eloszlik benne. Az eczet tisztaságáról szintén vegyi utón győződhetünk meg. Tegyünk az eczetbe 40%-nyi arányban szodacarbonat port, a keveréket rázzuk jól fel s aztán hagyjuk, hogy leülepedjék A tiszta eczet bor színűvé lesz, a hamisított zav ..os marad. Az antialkoholista kongresszusok korában természetes dolog, hogy az elárusítók vízzel való feleresztés áltál akarják alkoholjukat embertársaikra nézve kevésbbé veszedelmessé tenni. Ha nincs módunkban borszeszmérő areométerhez fordulni, az alkol tiszta voltának megállalépcsőn, miután rendelkezett a kocsis kifizetését illetőleg. Szülei magukhoz ölelve kérdezték a történtek felől, de a szegényke annyira gyöngének érezte magát, hogy egy kiáltással ájultan rogyott össze. A mikor magához tért, elbeszélte, mint ragadta el őt két férfi, mint takarták le fejét egy sállal s parancsolták, hogy hallgasson, ha kedves az élete. A szán végigsiklott a városon; végre megállt, a két ismeretlen kiemelte a járműből, bevezette egy házba, majd fel a lépcsőn, mígnem levették róla a sált. Ekkor egy fényes, tükrökkel s csillárokkal felszerelt teremben találta magát. Az ezüst s kristály evőeszközöktől rogyogó asztal körül mintegy húsz kissé vidám fiatal tiszt ült. Elrablói, kik közül az egyik őrségi lovasszázados egyenruháját viselte, Őt is üléssel kínálták meg, az estebéd tovább folyt, a társalgás folyton zajosabb, folyton merészebbb lett. Töltöttek s ismés töltöttek; a pohárcsengés, kések, tányérok koczczanása növelte a hangzavart; az őrség kapitánya már részeg volt. A leány folyton szökésen jártatta az eszét s ügyet sem vetett a kapitány szerelmes susogására. Lassanként azonban félretett minden tartózkodást s feléje hajolva megcsókolta. A leány erre kést ragadt s elrablója homlokára sújtott vele; a lovag vérző homlokkal felkelt s elkáromkodta magát. Zavar támadt, a mi lehetővé tette a szegénykének, hogy az utczára szökjön, a hol megállított egy troikát s haza szállíttatta magát. Atyja másnap felkereste Trepoff tábornokot, a pétervári rendőrfőnököt s elbeszélte neki leánya kalandját. Trepoff rögtön a czárhoz ment, ki elrendelte, hogy másnap mutassák be neki a leányt, kinek teljes elégtételt kívánt szolgáltatni. A kijelölt időben meg is jelent II. Sándor dolgozó szobájában, a hol jóakaratu fogadtatásban részesült. — Felismernéd a tisztet, aki megcsókolt ? — Igen, Felség! — Jól van, jöjj velem. Az őrség tisztikarának gyülekező termébe mentek. — Ezek közül volt valaki ? — kérdé a czár. — íme az egyik rabló, — felelt a leány egy hadnagyra mutatva. — De az, aki megcsókolt, nincs itt. — Itt van az ezred egész tisztikara ? — kérdé a czár. — Nem Felség; hiányzik R. herczeg, aki tegnapelőtt beteget jelentett, — felelt a parancsnok. — Jöjjön ide rögtön; ha nem akar, hozzák el, — kiálltott a czár. Félóra múlva R. herczeg megjelent uralkodója előtt. Homloka be volt kötve. A i«ány felismerte benne üldözőjét. — A tegnapelőtt történtek uCszigorúan a czár — el kell venned ^onyt. Egy intésére megjelent a pópa s megáldotta az ifjú párt. Alig végződött e szertartás, megjelent a pétervári metropolita s a czár rendeletére kimondotta a válást. R. herczeg kénytelen volt egy nyilatkozatot aláírni, melyben vagyona felét elvált felségének engedi át. De II. Sándor igazságszolgáltatásának ez még nem volt elég. A ragyogó tisztet a másik leányrablóval együtt lefokozták s mint közönséges bakákat a Kaukázus egyik kis városába helyezték át őket.*) *) Ez esemény szolgáltatta Henry Greville (valódi nevén Aliee Durand) hírneves franczia regényirónő. „Les épreuves de Raissa“ czimü, a franczia akadéihia jutalmával kitüntetett regényhez a tárgyat. pitása végett, akkor nedvesítsünk meg egy pár csipetnyi lőport egy kis alkohollal s gyújtsuk meg. A tiszta alkohol egészen füstbe megy át, a feleresztett nem gyulád meg. Amerikában bagólével itatott papirt kevernek a dohányha, Németországban hulladék húsokból kolbászt készítenek. Belgiumban a fahéjba 20°/0-ig közönséges fürészport kevernek. A huspor a gyenge gyomruak kedvencz tápszere — sokszor nem egyéb fukszinnal festett homályos vörösszinü borsavpornál. Angolországban alma, körte, dinnye, szőlő esencziát, cognacot stb. alkohollal s illatozóvá tett éterrel hamisítanak s akadnak emberek, akik hamisítványt többre becsülik a valódinál s a közegészségügyi hatóságok sem igen tesznek ellenük semmit, főleg ha az ilyen készítményeknek az egészségre nézve való káros hatását kézzelfogható módon nem sikerül bebizonyítani. Általában a közegészség elleni vétségekre, az élelmi szerek hamisítására vonatkozó törvények (pl. a magyar büntető törvénykönyv 314. §. a kbtk. 104. és 105. §-a) s főként azoknak végrehajtása nálunk sok kívánni valót hagy hátra. Ennélfogva kiki a maga szakállára kénytelen tőle telhetőleg a hamisított élelmi szerek, az emberi egészség elleni intézett e merényletek ellen védekezni. QTkerdarabolc Batyubál. Fényes bálteremben Dús asztalok állnak Minden javaival A mesevilágnak. A mi édes és jó Minden ránk mosolyog, Nyájasan kínálják Tündérek, angyalok. A zene ringatva Édesbúsan játsza Mindazt, ami a szív Altató nótája. Aztán búfelejtő, Tüzes, szilaj járja, Indulnak a párok Egymásután tánezra. Egy leány s egy ifjú Csak együtt lejtenek, Látszik rajtok milyen Boldogok lehetnek. Édes álmot játszat Velem a képzeL , Felkeltve az elmúlt Édes emlékeket. így, mikor mi lejténk, Nem is olyan régen Lágyan, szerelmesen Én s kis feleségem. Gyújtó súg áritól Asszonyok szemének S gyöngyöző nektártól Fölcsendül az ének. Tánezra fel! dalra hát! Ki most mulat itten — Az egyház javára - Megáldja az Isten. Dudás.
