Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-12-20 / 49. szám
4, évfolyam. Nagybánya, 1908. deczember hó 20. 49. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, j negyedévre I.5Ö korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben, j Felelős szerkesztő: □ r. AJTÄS MAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth Lajos-u. 21., hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákóczi-tér. Előfizetőink, olvasóink, hirdetőink és mindazok, a kiket illet, — szives figyelmébe ajánljuk, hogy lapunk a következő években továbbra is meg fog^jelenni, sőt törekedni fogunk, hogy fokozott munkaerővel s önzetlen lelkiismeretességgel, anyagi haszon kizárásával szolgáljuk ezután is a közérdeket. Ennek nyilvánítás ár a az a körülmény késztet berniünket, hogy több oldalról terjesztik azon álhirt, miszerint lapunk az év lezártával meg fog szűnni. Akármiig csekély szolgálatot is tehetünk a köz- és társadalmi életnek, a törekvés mindenesetre el bennünk s ezen az alapon nincs mó dunkban rosszakaróinknak azzal kedveskedni, hogy a küzdőtérről gyáváin visszavonuljunk. A lap előfizetési ára marad a jövőben is: Egész évre . 6 korona. Félévre . . 3 „ Negyedévre 1.50 „ Hirdetéseket a szokott jutányos áron közlünk. A „Nagybányai Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Újabb indítvány. A legutóbbi képviselőtestületi közgyűlés alkalmával Stoll Béla városi képviselő a nagy kölcsön megszavazása előtt azt indítványozta, hogy a város succes- sive vegye fel a 2.450.000 K kölcsönt a szerint, a mint a tervbe vett nagyfontos- ságu alkotások egymásután sorra kerülnek s ismételt megfontolásra ajánlotta azon aggodalmát, hogy egy 700.000 koronás szálló az amortisatió költségeit nem fogja behozni, miért is kísérelje meg előbb a város a bérleti ajánlatok beszerzését és ennek eredményéhez képest építsen olyan szállót és színházat, mely a belé fektetett tőkének legalább kamatait biztosítja. A képviselőtestület ezen aggodalmat nem osztotta s a kölcsönt szinte egyhangúlag megszavazta, mégis e kérdést, mint értesülünk, újból a képviselőtestület elé szándékoznak terjeszteni, mi végett 22 képviselő által aláirt indítványt adtak be, melynek czélja rendkívüli közgyűlés összehívása, hogy kimondassák, miszerint hir- dettessék árlejtés az építendő nagyvendéglő bérletére s ha akad olyan ajánlat, mely a 700 ezer korona befektetést kamataiban, pláne törlesztésében honorálja, építse meg a város a 700 ezer koronás szállót, ha nem, csináltasson olyat, a milyen ajánlat érkezik. Tiszteletreméltó Stoll Bélának és képviselőtársainak súlyos aggodalma és ! megfontolandó, bár egy szakbizottság már | régen megállapította az építendő szálló várható jövedelmét s ennek fixirozásánál meglehetős pessimistikus, ezért reális magatartást tanúsított. Ez az eljárás épen Stoll Béla indítványára, sőt fellebbezésre hozott határozat által adott utasításra végeztetett, tehát a súlyos aggodalom egyik lényeges alkatrészét eloszlatta, de az építkezést is elodázta s szétoszlatná a most proponált indítvány az eljárás foganatosításával a másikat is, de a képviselő- testület nagy többsége ebbe már nem mehet bele, mert a várakozásba már belefáradt s mert a nagyszálló megépítését erkölcsi kötelességének tartja s lelkiismeretének érzékeny és súlyos felelősségét minden kínzó fájdalmával kész hordozni, a sokat emlegetett unokákkal szemben az emléket átkozó szemrehányás gyehennáját már most vagy a közel jövőben hajlandó viselni, tettének roskasztó súlya alatt görnyedezni, mert a nagyszálló és színház kell! A város egy életszükséglete, mely nélkül csak sorvad s az enyészetbe hanyatlik! A tervezett eljárás e mellett a reális számításra kézzelfogható, szemmellátható alapot nem nyújt. Ki merne csak egy terv alapján kötelező ajánlatot tenni ma, hogy két év múlva egy nagyszállót a mai viszonyok alapján tett számadásai mellett a változható körülmények teljes negligálásával jó eleve megállapított összegért bérbe vesz? Tegyük fel, hogy mégis akad megfelelő bérajánlat, a város a szerződést megköti, pár ezer korona ovadékot vesz s a nagyszálló két év múlva átadható, ámde a bérlő időközben tönkre megy fi Nagybányai hírlap tárczája. A magyar szív hatalma. Irta és a Teleki-Társaság első matinéján felolvasta: Révai Károly. Mikor az Isten a nőt teremtette s a föld minden nemzetének juttatott belőlük, - még fönmaradt három; a legszebb, a legfenségesebb három asszonyi személy, kikhez hasonló egy sem találtatott a menyországban. Trónja elé szóllitotta az Ur az üdvösséges három leányt. Hogy milyenek voltak? - nem tudom leírni, hisz’ maga az Ur is elbüvölten tekintett saját alkotásaira. Egyik aranyszőke, másik hamvas,^ harmadik fekete, mint az éj. Karcsuk, hajlékonyak, telt idomuak, baraczkvirágos arcz- czal, nagy lélekteljes szemekkel, melyek mélyén sötét tűz lobogott. S a Mindenható jóságosán tekintett reájuk, az ő legremekebb alkotásaira; áldó két kezét ráhelyezte a selymes fürtökre s s megsimogatván őket igy szólt hozzájuk:- Drága gyermekeim! Szép társaitokat már elhelyeztem a föld kerekségén; minden nemzetnek, minden fajnak juttattam nőt, ki a nemzet föntartására lesz hivatva. Csak még egy szép ország van hátra, hová én titeket szántalak ! Abban az országban délibábos rónák váltakoznak erdős-halmos vidékekkel; a sikon aczélos búzát ringat a szellő, a bérczeken hatalmas folyó szeli át az országot, a hol az ezüstös hullámokon vidám hajósok eveznek. A vadvirágos réteken legel a ménes és a gulya; daliás csikósok száguldoznak a sikon s szelíd pásztorok tilinkója csendül föl a csillagos éjszakán. Ennek az országnak igazi nőkre van szüksége; olyanokra, kiknek szivében a haza- és fajszeretet legszebb virágai nyílnak. Oda akarlak küldeni titeket! Ti fogjátok ápolni a hazaszeretetei s ha a férfiak netalán ingadoznának, bűvös hatalmatokkal erőt adtok nekik. Akartok-e oda menni ? — Akarunk, akarunk mindenható Isten! - kiáltották föl egyhangúlag, - mi magyar nők akarunk lenni! S a három szép leány közül az egyik előlépett s lázas pírban égő arczczal igy szólt az Úrhoz: — Ébren tartjuk a magyar ifjakban a honszerelmet, lelkűkbe leheljük a mi lelkünket s nem hagyjuk megtántorodni őket soha! De fölkeressük azokat is, kik gyűlöletet szívtak lelkűkbe a magyar nemzet ellen; oda kínáljuk meleg szivünket, honszerelmes lelkünket; átöleljük karjainkkal, ide hajtjuk fejüket dobogó keblünkre, hadd hallják, mint ver a szív a hazáért! Úgy lesz; úgy segíts meg minket mindenható Isten! S az ur gyönyörteljes arczczal felelt nekik: — Menjetek hát uj hazátokba, Magyar- országra! Áldásom fog kísérni benneteket. Hódítsatok meg minden szivet s terjeszszétek a lángoló hazaszeretetet. Ha gyűlölködő, sötét lelket találtok, világosítsatok be abba az emésztő sötétségbe; azért adtam nektek gyémánt fényű, ragyogó szemeket. Az átkozódó ajkakat zárjátok le forró csókjaitokkal; ki gyilkos fegyvert ragad a haza ellen, — azt öleljétek át karjaitokkal. Menjetek, áldásom reátok! . . . S a gyönyörűséges három leány elindult a Kárpátok aljára, a négy folyó síkjaira s megkezdte dicsőséges hóditását s példát ad gyermekeknek, fiatalnak a hazaszeretetben. Az uj sarjadék már szívből imádkozik az édes drága Magyarországért, a sokat szenvedett magyar nemzetért! Oh, magyar nők! Véghetetlen nagy a ti hatalmatok! * * * Az 1876-ik évben három fiatal ember távozott el a kolozsvári egyetemről, kik ott tanulmányaikat befejezvén, — kiléptek az életbe: Hoffinger Károly, Radosán Ámosz és Vaszil- kievics Vilmos. Hoffinger erdélyi szász fiú volt, valahonnan Brassó környékéről; Radosán Ámosz naszód-
