Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-12-13 / 48. szám
I. évfolyam. Nagybánya, 1908. deczember hó 13. 48. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: □ r. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth Lajos-u. 21., hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyuia könyvnyomdájában is Rákóczi-tér. Előfizetőink, olvasóink, hirdetőink és mindazok, a kiket illet, — szives figyelmébe ajánljuk, hogy lapunk a következő években továbbra is meg fog jelenni, sőt törekedni fogunk, hogy fokozott munkaerővel s önzetlen lelkiismeretességgel, anyagi haszon kizáráséival szolgáljuk ezután is a közérdeket. Ennek 7iyilvánitáisára az a körülmény késztet bennünket, hogy több oldalról terjesztik azon álhirt, miszerint lapunk az év lezártával meg fog szűnni. Akár mily csekély szolgálatot is tehetünk a köz- és társadalmi életnek, a törekvés mindenesete él bennünk s ezen az alapon nincs módunkban rosszakaróinknak azzal kedveskedni, hogy a küzdőtérről gyáván visszavonuljunk. A lap előfizetési ára marad a jövőben is: Egész évre . 6 korona. Félévre ... 3 „ Negyedévre 1.50 „ Hirdetéseket a szokott jutányos áron közlünk. A „Nagybányai Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Összetartás. A mai kor nagy eszméktől forrong. A termelésben ugyanis az emberi munka helyett a gép és a tőke vette át a vezérszerepet. A tőke nagy önzésében és haszonlesésében uralma alá hajt mindent. A mellett a társadalomban féktelen önzés uralkodik. Bárhová tekintünk, mindenütt pangást és bomlást látunk. Olyan most a társadalom, mintha minden erkölcs, becsület és tisztesség kiveszett volna belőle. A pénz uralja a világot. A becstelenség is pénzpompában virágzik. A tisztességes és lelkiismeretes munkának nincsen keletje. Az Istentől elrugaszkodott ember mindenben és mindenütt csak a hasznot keresi. Nagy társadalmi átalakulás előtt állunk. Az emberiség nagy eszméi mihoz- zánk is eljutottak. Minálunk is megindult a harcz a nép jólétéért. A mig azelőtt közjogi és nemzeti viífongások, addig ma a nép jogainak előmozditása szolgálja és foglalkoztatja a politikát. A nép jogainak előmozditása, mert minden embernek joga van minden jóhoz és széphez, a mit az élet nyújtani képes. Minden embernek joga van a legteljesebb boldogsághoz. Ezektől a nagy eszméktől forrong a mai kor. Ezek a társadalmat átalakító nagy eszmék azonban olyanok, mint a növénymagok. Egyiknek is, másiknak is idő és alkalmas talaj kell a megfogam- záshoz és megérleléshez. Minden átalakulás a régi intézmények rombadöntésével jár. Az átalakuláshoz felszinre kerül minden piszok és szenny, mely a mai tarthatatlan viszonyokat uralja. Ha kutatjuk a mai társadalmi bajok eredetét, úgy hibát találunk az alsó és felső körökben, politikai és közgazdasági életben egyaránt. De mikor a társadalmi sajgó sebeket, pusztuló embereket, jogtalan népeket és elavult intézményeket látjuk, akkor mindjárt orvoslásra, a viszonyok átalakítására és javítására gondolunk és vágyunk. Orvosa lehet ennek minden ember, ki közreműködik a lazult erkölcsök, az eltűnt hit visszaállításán és embertársai boldogulásán. A mit azonban egy ember csak kis mértékben tud mozdítani, azt többek összetartó ereje és munkássága nagy és fokozatos mértékben viheti előbbre, mert összetartásban az erő. Összetartás mellett ismerhetjük meg egymás jogos kívánalmait és nyerhetjük meg azok számára a többi társadalmi osztályokat. Összetartás mellett támogathatjuk a védtelen kisembereket. összetartás mellett érvényesíthetjük befolyásunkat a nyilvánosság minden terén. Összetartás és önzetlen munka mellett orvosolhatjuk a jelen bajait és biztosíthatjuk számunkra a jövőt. összetartás mellett védhetjük meg és vihetjük diadalra közös érdekeinket. Erősen összetartani és egy zászló alá tömöriteni az egyérdeküeket: ez a mi további czélunk és jelszavunk. R nagybányai Hírlap tárczája. .Bálban. Irta: Szabó Sándor. I. A keringőnél elmélázom — Ábrándba ringat dallama. Egy kedves ismerős hang mintha Elmúlt időkről szólana. E szelíd nézés bár a régi — Szivem most láztól nem remeg-. Csak pletykázgatunk óraszámra, Mint más halandó emberek. II. Az ismerős kedves mamák közt Sok apró kérdés ostromol — S inig egyen-máson eltűnődöm, Ajkamon folyvást bók, mosoly. S ahogy előttünk ifjú párok Édes gyönyörrel tejkenek, Néhány bűbájos, régi emlék Jól beragyogja telkemet. De úgy vagyok, mint a ki régen Nem látott tájékon megyen-. Itt is, ott is, egy ismerős ház, De lakója már idegen. III. Kápráztat, bánt a csillár fénye Menjünk csak haza angyalom. Enyhe álomnak vánkosára Kell fáradt főmet hajtanom. Álmodjam boldog ifjúságról. Midőn a lég még oly meleg, S kedves szemek édes gyönyörrel Szelíden rám tekintenek . . . Két asszony. Két asszony beszélgetett a Városligetben. Egymás közt voltak, nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Ami azt jelenti, hogy lelkűk legtitkosabb gondolatát is meggyónták egymásnak. Beszélgetésüket nem zavarta senki. A sétálók ugyan erősen megnézték a két szép asszonyt. Lábuknál két szép ennivaló kis baba játszadozott, a két szép asszony dédelgetett egyetlen leánykája. És igy szépen együtt volt a múlt, a jelen, a jövő. Az elhagyott márványobeliszk, két férfiszemnek kívánatos gömbölyű asszonyka, a Balzac korán innen és a jövő asszonyai, két négyéves baba. A két asszony nem rég ismeri egymást. A gyerekek egymásnak hajtották a karikákat. Először megismerkedtek a gyerekek, azután a mamák. — Végül keresték egymást mindennap és nagyon is összeszoktak. Barátságot kötöttek — egy nyárra. Mert ne higyjétek el, a mit a novellairók írnak, hogy a szép Budapestet nyáron egészen elhagyja a társaság és nincs Budapesten senki, csak a nép, az istenadta nép. Tessék bejárni a ligetet szép nyári délelőttönként, vagy a budai hegyeket és lépten nyomon találkozik azokkal, akik nem azért nem mennek el, mert nem mehetnek, hanem mivel irtóznak az utazástól, a falusi vagy fürdői kényelmetlenségtől és az ő hűvös lakásukat, komfortos fürdőszobáikat oda nem adják semmiféle törökbálinti vagy nagymarosi nyaralásért. Vannak azután olyanok is, különösen asz- szonyok között, akik nem mennek, mert a férjüket a hivatásuk ide köti és nem akarják az embert egész nyáron egyedül hagyni. A két asszony közül az egyik kissé elhízott, de mindazonáltal szép arczu, barna, ezen utóbbi kategóriába tartozik. — A lérje kereskedő, aki még nem szerzett eleget ahhoz, hogy négy hétre a személyzetére bizza az üzletét.
