Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-11-29 / 46. szám
2 2V »gyloányal Hírlap 1908. november 29. Üzlet vagy közérdek? — A városi takarékpénztár parczellázásához. — Nagybánya, 1908. nov. 26. A város képviselőtestülete múlt szombati gyűlésében foglalkozott a városi takarékpénztár parczellázási ügyével is s erre vonatkozólag egy oly határozatot hozott, mely az egyenlő bánásmód elvébe ütközik és az igazság követelményeit sérti. A városi takarékpénztár a Kossuth-utczá- ban, közel a vasúthoz egy jelentékeny földterületet vásárolt s ezt parczellázás utján értékesíteni fogja. Ez a parczellázás a városi takarékra nézve nyíltan bevallott üzlet s mint ilyen meglehetős haszonnal kecsegtet, ezért a pénzintézet igazgatóságát e műveletéért csak elismerés és üzleti hála illeti. Az intézet három tervet terjesztett a képviselőtestület elé, hogy szabadon válaszszon, melyik szerint tartja leghelyesebbnek a parczellázás keresztülvitelét s a képviselőtestület döntött is, kiválasztotta a szerinte legczélsze- rübbet és leginkább megfelelőt. Ez alkalommal declarálva lett az is, hogy a parczellázás szükségelte uj utczákat a város fogja saját költségén megcsinálni, holott nem régiben elvi határozatot hozott, hogy a magánfelek által parczellázás czéljából nyitandó uj utczák megépítésének költségeit a magánfél maga köteles fedezni. Tehát a takarékpénztár nem magáníél! Nem fogunk frázisokba kapaszkodni, hanem a dolog lényegéből vett érvekkel bizonyítjuk be, hogy a városi takarékpénztár parczellázási dolgai tekintetében sem nem a város, sem nem annak közönsége, hanem magánfél, épen oiyan, mint bármelyik más bank, sőt sokkal rosszabb magánfél ezeknél is, magánabbfél még az eladóknál is, kiktől a felosztandó telket szerezte. Nem kisebb tekintélylyel kezdjük a bizonyítást, mint jRévész Jánossal, kinek éles logikájával szemben mások is hajlandók kalapot emelni. Mikor arról volt szó, hogy mindenik utcza 16 méter szélességben építtessék, Révész János a régi kedvencz ideájával azonos indítványt melegen pártfogolta, de egyúttal kifejtette, hogy a városi takarékpénztártól nem lehet már több áldozatot kívánni, mert újabb 2 méteres földszalagnak az ut czéljára való ingyenes át- bocsátásával érzékenyen károsodnék, holott a telket haszonra vette meg. De a várostól sem lehet kívánni, hogy e földszalagot pénzért szerezze meg az ut számára, tehát ki kell mondani, hogy az úttól csak két méterre szabad a parczellavevőnek építkezni. így maradt meg a káposzta a városi takarékpénztárnak és a kecske is jóllakott! Ez alkalommal hallottuk azt a kijelentést is, hogy egyre megy, akár a város, akár a takarékpénztára csináltatja meg az utakat, mert a két intézmény egy és ugyanaz abban a vonatkozásban, hogy a mi a takarék haszna, a városé is ! Ez az állítás nem alapos. A városi takarék- pénztár üzleteiből előbb sok mindenkinek van haszna, mig végre a haszonfelesleg a város házi pénztárába beszállittatik. Ez a kétségbevonhatatlan valóság s ennek megdönthetetlen bázisán állva sofisma az a kijelentés, mely a várost annak takarékpénztárával ugyanazonositja. Mindaddig, a mig a mi meggyőződésünk szerint is teljesen szükséges tantiéin rendszer a városi takarékpénztár kezelésében és igazgatásában honos, távolról sem állítható az, hogy mindegy akár a város, akár a takarékpénztára csináltatja meg az utakat, mert ha a város a saját pénztárából veszi az útépítés költségeit mondjuk csak példálodzásul 3000 koronát, eny- nyivel több haszna lesz a városi takarékpénztárnak a parczellázáson s ez a haszon nem a maga teljességében lesz a város házipénztárába visszautalva, hanem abból minimális 20%=* 600 K előbb kezelés költség és tantiém czimen levonatik, mig ellenben, ha a városi takarék- pénztár csináltatja meg az utakat, 3000 koronával kevesebb lesz a haszna, de ez a városra nézve nem 3000 korona veszteséget, hanem legfelebb 2400 korona elmaradt hasznot jelent s így a város azért, mert egy és ugyanazon saját takarékpénztárával, az ut készítésére 600 koronái egyenesen és szándékosan kidob. Hogy számolásunkat még plausibilissé és kézzelfoghatóbbá tegyük, supponáljuk, hogy a városi takarékpénztár 10.000 koronát nyerend, ha az utat 3000 korona költséggel a város a | saját zsebéből csináltatja meg. Ez esetben 10.000 ! koronából 20°/0 levonása után 8000 korona lenne a város házi pénztárába beszállítva s ebből 3000 korona utlétesitési költség levonása után a város, amint ilyen a parczellázáson 5000 koronát nyerne. Ha ellenben az utat a városi takarék köteles megcsinálni, a 10000 korona kontemplált j haszonból 3000 korona leütendő, mert az ut ennyit emésztene fel s igy a takarék nyeresége ! csak 7000 korona lenne. Ebből 20 % leütése i után a város 5600 korona nyereséget kapna. A város ily módon 600 koronától esik el csak azért, hogy takarékpénztári alkalmazottai ugyanennyivel több tantiémet oszhassanak fel maguk között! Megjegyezzük, hogy nagyon is valószínű, miszerint az utak létesítése 3000 koronánál sokkal többe kerül, mig viszont az is lehetséges, hogy a bruttó jövedelemből nem j épen 20 százalék, de 1 - 2 százalékkal kevesebb üttetik le. Számításunk csak figurális bizonyiték. Ezen matematikai adatokból bizonyos, hogy a városi takarékpénztár pénzügyi műveleteiben ép oly magánfél a várossal szemben, mint bármely magánember, tehát jogosulatlan és igazságtalan előnyben részesül akkor, midőn a magán egyénekre megállapított elvi határozat korlátái vele szemben egy tartalmatlan frázis felvetésével leromboltatnak. Az, hogy a takarék által élvezett előny terjedelme összébbzsugorodott, mint más élőlény (parczellázó alany) i anyagi haszna, a tétel szomorú igazságán mit sem változtat. A dologban pedig az a legnevezetesebb, hogy az egész műveletnek a város közönsége iszsza meg a levét, mert a város az utak létesítési költségeit bizonynyára az ezen czélokra szolgáló közmunka alapból fogja fedezni s mig a város és takarékpénztára ezen önzetlen tevékenységéért az utókór hálájára lesz lekötelezve s nehány jegyzőkönyvi elismeréssel dekorálva, addig a város más részének ugyan egyidejű fejlődése a közmunkaalap kimerültsége folytán vissza lesz szorítva, mert a város pénze az uj utakra szükséges. Ez a városi takarékpénztár önzetlen város fejlesztési működése, mely mellett a város képviselőtestülete készségesen asszistál. Igen, ha a városi takarékpénztár minden nyereség nélkül indította volna meg nevezetes aktióját, akkor a városnak kutya kötelessége lett volna az utakat' megcsináltatni, de így mikor mind a két erkölcsi testület anyagi haszonra dolgozik, a frázisokkal való operálás, lehangoló benyomást kelt azokban, kik a látszatnak a lényeget feláldozni nem hajlandók. A „Teleki Társaság“ tisztválasztó közgyűlése holnap, hétfőn délután 5 órakor lesz a városháza tanácstermében. Az uj bortörvény. Tekintettel bortermelő vidékünkre, nem lesz érdektelen közönségünkre nézve, ha röviden az uj bortörvény ismertetésével foglalkozunk. Bor nevezete alatt a szőllő mustlevébő! erjesztés utján előállitott szeszes ital értendő. A jó bor előállítása végett azonban bizonyos eljárások szükségeltetnek okszerű kezelés szempontjából. Ilyen a must sűrítése befőzés, által melyről az uj törvény intézkedik, úgyszintén a must és a bornak tiszta kénnel való kénezéserőí. A savtalanitást az uj törvény tiszta szénsavas „Tisztelt mozdonyvezető ur! Mig a gyorsvonat Rutkáig szalad s onnan megint vissza: azalatt a szép asszonyka is gyorsvonaton utazik a szerelem országában; de már ott Mándi Gyula ur a mozdonyvezető s olyan jól vezeti a vonatot, hogy soha sincs összeütközés. Egy jóakarója.“ Balajthi halálsáppadt lett; úgy megtánto- rodott, hogy majdnem lebukott a gépről; neki támaszkodott a kőszén halmaznak s pár perczig mereven nézett maga elé. Ez alatt a másodgépész észrevette, hogy Balajthival történt valami, rögtön elfoglalta helyét s részvéttel kér- dezé: — Mi történt Balajthi ur? — Semmi, semmi, csak kissé elszédülteni! — Rosszul érzi magát? Arcza oly sáppadt, mint a halál! — Rosszul vagyok, Rákoson leszállók! — Nyugodjék addig, elvégzem én a szolgálatot; hátha Rákosig jobban lesz? — Nem, nem! Nagyon rosszul vagyok! Le kell szállanom azonnal! Leugrom a vonatról! — kiáltott Balajthi kétségbeejtő hangon s fölállott, hogy szavát beváltsa. — Az Istenért! Megőrült ön? Biztos halál a leugrás! Várjon, 6 perez alatt Rákoson leszünk. — O Istenem, Istenem! sóhajtott Balajthi s csöndesen zokogni kezdett. Ezalatt már feltűntek a rákosi állomás villanyos lámpái s pár pillanat alatt döbörögve rohant be a vonat a pályaudvarra. — Főnök ur! — kiáltott a másodgépész, — Balajthi mozdonyvezető ur nagyon rosszul van, kérem leszállíthatni ! Két kalauz gyorsan karonfogta a támolygó gépészt s bevitte az állomási főnök irodájába. A gyorsvonat, mintha misem történt volna, rohant tovább kijelölt utján. Hátrahagyott egy halálosan vergődő ifjú szivet. Sápadtan, téve- teg szemekkel ült Balajthi a főnök irodájában. A főnök ugyan azonnal sürgönyözni akart Budapestre, de aztán Balajthi kérésére abba hagyta, ki lassanként kezdett némileg magához térni. — Jobban leszek főnök ur, — mondta remegő hangon, — egy kis szédülés volt az egész; visszatérek Budapestre, kipihenem magam s holnap már szolgálatba állok; kérek egy hajtókocsit rendelkezésemre bocsátani! Még egy tehervonatot kellett bevárni, aztán Balajthi visszaindulhatott a kis hajtókocsin. Éjféli 12 óra lehetett, mikor a budapesti pályaudvarba visszaérkezett. Az üde éjjeli szellő teljesen magához téritette a fölzaklatott embert. Leszállt a kocsiról észrevétlenül, nem akart senkivel találkozni. Visszafele útjában volt ideje nyugodtabban gondolkodni. Hátha hazugság az egész? Igen, nem is lehet való! Hiszen az az asszony forrón szereti őt. Oly bánatosan válnak el minden második nap egymástól, mintha ki tudja mily hosszú időre kellene elválniok aztán mikor hazaérkezik, amúgy kormosán, tele kőszénfüsstel: a hófehér baba rajongó szeretettel ugrik nyakába s összevissza csókolja őt. Ó, hazugság az a névtelen levél! Nem is kellett volna visszatérnie! Szégyenli erősen a mit cselekedett; ha megtudják társai, kifogják nevetni; de hát még az asszonyka, mit fog mondani? Nagyon meg fog neheztelni a bizalmatlanságért. De hátha mégis igaz! O érzi, hogy meg kell tébolyodnia e bizalmatlanságban. Mit tegyen? Haza menjen-e? meglepje az alvó asz- szonyt? bevallja neki gyanakodását? Igen! haza kell mennie, hadd lássa a szörnyű alót! Egyenesen lakása felé tartott, mely pár lépésnyire volt a pályaudvartól. Amint az ab-, lakok alá ért, világosságot látott lakásukban; a többi lakók ablakai teljesen sötétségben voltak. Tehát az asszonyka még ébren volt. Mit tegyen már most? Becsöngessen? Ha igaz, mit a levél mond, akkor Mándi Gyula kényelmesen eltávozhatik, mig őt a kapus bebocsátja. Ha pedig nem igaz a levél tartalma: akkor szörnyen megijeszti a szegény kis babát s azonkívül mégis bántja gyöngéd lelkét a gyanúsítással. Legjobb lesz, ha meghúzódik egy zugban, honnan figyelemmel kisérheti lakását; meg keli tudnia minden áron, hogy ott van-e Mándy vagy nincs? Szétnézett; lakásától körülbelül 15-20 lépésnyire valami hirdetmény oszlop állott; oda ment, s csöndesen meghúzódott az oszlop mellé; s élesen figyelte a ház kapuját, hová még elvilágitott a távoli lámpa egy halvány sugara. Lassan telt az idő. Nem mert szivarra gyújtani, nehogy valaki észrevegye; nem akarta, hogy visszatérése köztudomású legyen.
