Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-11-08 / 43. szám
léltető (vetített képekkel) előadásai, melyeken óriási közönség tanult és szórakozott. Komoly férfiak állottak élén, kiknek látköre és tapintata biztosította a sikert. Erdekharcz távol volt tőlök önzetlenül szegődtek a nemes czél szolgálatába. Miért maradtak el, vagy talán csak szünetelnek a lyceumi előadások? A közönség bizalmát és szeretetét pedig egyetlen hasonló vállalkozás nem nyerte meg jobban mint ez, kár volna tehát végképen elhanyagolni. 2 _______________ _ _ ____________ Gloss ák. — A városi költségvetéshez. Szép dolog a költségvetés realitása, ha azt a zárszámadás mérlege annak idején csakugyan olyannak is tünteti föl. Mikor tavaly őszszel a városi tisztviselők fizetésének végleges rendezése mellett számottevő többség agitált, sokan akadtak, kik a költségvetés realitásának elvét nem tartották elég alapos indoknak arra, hogy a város kiadásait egy nagy összegre rugó állandó tétellel gyarapítsák anélkül, hogy előbb tényleges meggyőződést ne szereznének arról, miszerint az praeliminált bevételi fedezet csakugyan biztos és a valóságban is csalhatatlanul jelentkezni fog. Az állandó fizetésrendezés fedezetéül az erdőgazdasági üzem többlethozadéka lett kijelölve. Ezért kénytelenek voltunk úgy a helybeli fogyasztás, mint a fapiacz számára az árakat érezhetőleg felemelni s mi lett a következmény? A praeliminált fedezeti alap nem volt reális s a fizetés rendezés alapjául szolgáló fedezet a valóságban nincs meg, e miatt illetékes helyen megint csak az egy évre szóló időszakos rendezés mellett foglalnak állást. De miből ? Majd beállitnak az 1910 év költségvetésébe ismét egy hatalmas számot, mint az előző év tulkiadását s ezzel minden rendben lesz ? Arra mindenesetre akad majd hivatalos mentség, hogy az erdőgazdaság miért nem produkálta az előirt bevételt s hogy jövőre ez másként lesz, pláne ha egy fővárosi gőzmalom tőlünk szerezné be kizárólagos faszükségletét, a tisztviselők fizetésrendezésének állandósítását pedig az égető szükség és gyöngéd méltányosság parancsolja: mindezek daczára mégis a legnagyobb közérdek az okszerű gazdálkodás, melyben a rózsás számítás és sivár való között A vendégnek, mig tisztességesen viseli magát, nem néz itt a gyomrába senki. Még kezet is fog vele minden Deák, mikor elibük ment s édeskés mosolylyal segíti le őket a kocsiról Fiiess ur. — No György ur, mi újság van Tárnokban? — Hál’ Istennek, szépen érik a répám Fiiess ur. „Fiiess ur“ morog egy germán szakra- j mentumot, aminek ez a jelentménye: egye meg ' a kukacz a répádat, nem arra vagyok én kiváncsi! Fiiess ur tudniillik a természetes dolgok- j kai nem törődik. Ő titkokat kutat, minden áron rejtélyes tüneteket, sugást-bugást: komplottot szimatól Göcsejben. Ezért küldték, ezért fizetik, erről kell neki jelentést tenni Bécsben. Mert j Fiiess ur Bécsnek a spiónja, a Deákok, kiváltképen Deák Ferencz oldala mellé van kiren- I delve. Olyan időket éltünk akkor, hogy fizetett Fiiess urakat küldözgettek felülről, még a Deák Ferenczek házi tűzhelyébe is. Deák Ferencz egyszerre tisztában volt e küldetéssel. — Ördögöt jött ez ide nyelvünket elta- ; nulni, földet venni, közénk telepedni, ahogy mondja. Spión ez a Fiiess ur, gyerekek, vi- j gyázzatok előtte a nyelvetekre, még ha tréfáltok is. Hej, tréfából se szabad már magyarnak lenni. A „gyerekek“ (a Deák-család tagjai voltak a Ferencz nyelvén) hamar bevették a haza j bölcse intelmét s féléve már, hogy Fiiess ur köztük settenkedik, mégse hall egyebet tőlük, j minthogy szépen érik a répa, ragyát kapott a dohány, hő ütötte Badacsony tőkéi . Sőt brúdert is ittak Fiiess úrral, ölelgették, ezirógatták; diN agybáuyal Hírlap 1908. november 8. nem lehet oly kétségbeejtő ellentét, minőt az 1908. évi költségvetés realitása és a reális valóság között tapasztaltunk. * Sok minden van az 1909 év költségvetésében, de több oly dolog nincs, a mi már feltétlenül bent lehetne. Többek között égető sziik- j ség van a közfürdő újjáépítésére. Semmi nagyitó ; avagy elrettentő színezésre itt nincs szükség, hisz ! e téren a miseriák köztudomásúak - hogy a I város képviselőtestülete az építést elódázha- | tatlan közszükséglet indokából az 1909. évre elrendelje s fedezetről gondoskodjék. E fedezet megtalálása pedig nem is okoz- I hat nagy gondot, mert a ki a viszonyokkal j ismerős s a fürdőkezelési adatokat tanulmányozza, menten tisztában lesz azzal, hogy egy ! uj és modern fürdő építésének és fentartásá- nak amortisationális kölcsönnel fedezendő költségeit a várható s valóban reális számításon nyugvó jövedelem fedezni fogja, különösen 1 akkor, hogy szigorú ellenőrzéssel párosult bérlet j utján történik a hasznosítás. Hisz a mai gyarló kezelés mellett is hajt némi jövedelmet a közfürdő, tehát feltételezhető, hogy egy új fürdő j létesítésének költségei mindenesetben biztosítva volnának. ■' * bán semmi financziális előnynyel nem jár, mert a téglagyártás vállalkozójával szemben az idén a felügyelet és ellenőrzés túlságosan enyhe és felületes volt. ♦ Ez alkalommal még csak azt az indítványt publikáljuk, mely a városi takarékpénztárnál a város javára fenálló folyószámla hitel megszorítását és biztosabb mederbe való szorítását i czélozza. A városi takarékpénztárra nézve tisztán 1 csak financziális előnyt jelent, azonban sok | irányban terhére és hátrányára van ez a bő- marku összeköttetés, mig a városra nézve egye- I nesen káros, mert tulmagas kamatláb mellett i biztosíttatott. A realitás itt is csak látszólagos, j hisz azon haszonból, melyet a városi takarék- i pénztár, mint tiszta jövedelmet a város házi- \ pénztárába beszolgáltat, meglehetős nagy össze- ! get maga a város házipénztára, mint kamatot már előzőleg befizetett s igy a haszon jó rész- j ben csak figurális, de a valóságban sehol sincs. ; Ha most rendbe jő a milliós kölcsön ügye, jó j lenne ezt a folyószámlás szeretetet a város és takarékpénztára között kissé meglazítani s a ! költségvetések realitását éles bírálat és alapo- : sabb meggondolás tárgyává tenni.- y - r. A téglagyártásból a város circa 10.000 korona hasznot állít be a költségvetésbe s ez A IHagyai’ VHSUtÜffV. mint reális adat szerepel. Mi ezt a realitást J ° ; sem tartjuk eléggé alaposnak, hisz a dolog úgy Vasúti- és általában közlekedési szakiroáll, hogy azt a hasznot, amit a város bevesz a dalommal foglalkozó könyv megjelenése Ma- i réven, elveszti a vámon, a mennyiben a vállal- gyarországon eseményszámba megy. A vasúti | kozót az árlejtési feltételek szerint arra köte- j tudományok iránti érdeklődés még oly lanyha | lezi, hogy a város tégláját meghatározott áron nálunk, hogy ha jelentkezne is iró, a kiadók I átvegye. Ez az ár nagyobb a termelési költsége- j nem igen merik könyvének piaczra hozását el- ket fedező u. n. kerű árnál s a hasznot a kettő vállalni. Pedig a közgazdasági élet minden vo- közötti különbözet képezi. Igen ám, de a vállal- natkozásában csakis úgy leszünk képesek tisz- kozó tekintettel van a téglára vonatkozó átvé- tán látni, ha ismerjük alkotó tényezőit, melyek j teli kötelezettségéből kifolyólag annak árára s között a vasutak elsőrangú fontossággal bírnak. I ennek figyelembevételével teszi meg ajánlatát j Ismernünk kell a vasút történetét, a vasúti i s mathematikai pontossággal megállapítható, ; jogot, a tarifaképzés alapelmeit, a vasutpolitikát, 1 hogy ha a város a téglát nem a kerü árban j egyszóval mindazon vonatkozásokat, melyek | adja, hanem pár korona haszonnal, e hasznot j által a vasutak a közgazdasági, politikai és a vissza kell adnia a vállalati összeg nagyobbo- i mindennapi élettel összefüggésben állanak. Kül- dásában, sőt a haszonra még rá kell fizetnie | földön, különösen Németországban a közleke- azt a kamatot, mely a nagy kölcsönből a tégla- dési tudományokkal foglalkozó művek egész gyártási haszonra esik. . könyvtára áll a kutató rendelkezésére. De gonSzóval a 10.000 korona fictiv bevétel a j doskodnak arról is, hogy azop kisebb iskolavárosra nézve pár 100 korona valóságos és i zottsággal biró közlekedési alkalmazottaknak, tényleges kiadást, helyesebben kárt jelent s a kik szaktudásukat önképzés által fejleszteni reális költségvetésből csinál egy megmosolyogni akarják, képzettségüknek megfelelőleg könnyen ! való játékot. Különben is ez a téglagyártási érthető módon megirt könyvek álljanak rendel- I hasznos vállalkozás a városra nézve a valóság- kezésükre. csérték, mily hamar megtanult magyarul, már j i egész pompásan el lehet vele diskurálni; fag- | gatták, mit csinálnak Bécsben, igaz-e, hogy a császár őfelségének egész héten náthája volt, j hogy a felséges császárné tizenkét hófehér paripát kapott prezentbe a szultántól, hogy Smerling bajuszt növeszt és hogy Szent István j tornyára aranykeresztet küldött a muszka czár? | Fiiess ur kétségbe kezdett esni. Ha soká igy megy, még majd el is csapják!- No majd az ebéd alatt! - reménykedett. A pompás ebéd, a tüzes badacsonyi, majd csak megnyitja a száját ezeknek a rejtélyes zalai sphinxeknek is. Majd csak kifecsegnek valamit. Várni és figyelni tehát. A Deák-had pediglen ott állja már körül a pipázó nagy tölgyfaasztalát. Asztalfőnél „Klára tant“, mellette Ferencz, balkezénél legkedvesebb j öcscse, Gyuri. Az urak húsvéti kemény tojást falatoznak, frissen sült hófehér kalácscsal, meg sonkával. Csak imént szentelte föl a templomban a lászlói pap. Még harmatos is a szentelt víztől minden falat. Melléje édes mosolygással, hamis szemvetéssel kínálja sorba az urakat tüzes baraczk- pálinkával Deák Györgyné, a csodaszép bécsi olaszvérü Profetti Karolina. Udvari dáma volt a Profetti lány, ott akadt meg rajta a Deák Gyuri szeme, mikor feljárogatott a császár- városba gárdatiszt nagybátyjához. El is vette, haza is hozta Tárnokra, de soha meg nem bocsátottak neki érette a Deákok. Hát nem akad elég szép magyar leány, akinek beköthette vón’ a fejét az a Gyurka! Ám azért Karolina hamar szivébe lopózott minden Deáknak, akárhogy haragudtak miatta ti férjeurára. Olyan édes is volt az az asszony, mikor tört magyarul elkezdte „Tyuri“-zni Györgyöt, „té Lajsi“-zni Lajost, „Fejkó pácsi“-zni Deák Ferenczet. Meg nem állta volna mosoly nélkül a kőkereszt se, mikor magyar szóra nyíltak vérpiros ajkai. • Fiiess ur is Karolinának csókolt kezet meglepetésében a háziasszony helyett. És Fiiess urnák is saját parányi kacsójával tolta szájához a pálinkás kupiczát. — Ity.ék, Fiiess ur, kedves egesegire! Tessék már most kémkedni. Az a pár szó, az az egy asszonyi pillantás végkép megbomlasztotta Fiiess urat. Már maga sem tudta mit mond, mikor mondta:- Még egyet! Az olasz menyecske kaczagva töltött neki másikat: — Tessék, natyon szívesen! Fiiess ur árnyékként követte innentul minden mozdulatát a csodaszép teremtésnek. Annak sem esett terhére. Mire kifogyott a baraczkos kristályüveg, Fiiess ur elfeledte Bécset, el Bécsnek hatalmas rendőrprefektusát és a hatalmas prefektus atyai intelmét, hogy kivált a magyar menyecskéktől őrizkedjék, mert azok hamar megejtik, elcsavarják a fejét s olyan rebellist csinálnak Fiiess urból is, mint a Deákok, pedig azok is Bécsben nevekedtek, a felséges udvar közelében. ... A pecsenyénél megkezdődött az élénk diskurzus. A legélénkebb tracscs, mint mindig, ha Deák Ferencz ott ült az asztalnál, ő vitte a szót ma is. Szó szerint igy figyelte meg Fiiess ur: — Kitűnő mégis ez a magyar konyha!- Deák Lajos rámondta:- Sokkal jobb az erdélyi.
