Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-10-25 / 41. szám
1908. október 25. N agytoányal Hírlap 3 az államnak jótétemény számba méné intézkedéseit ezen a téren, épen annyira várjuk s örömmel üdvözölnők a városi hatóságot, ha tapasztalnánk, hogy erősen és komolyan foglalkozik ezen nagyfontosságu kérdéssel és tesz nagyobbarányu intézkedést a népjóiét, a nép- egésség érdekében. Ide tartozik még a vasár- és ünnepnapokon a szeszmérés eltiltása is, mert ez jó hatással van a közerkölcsiségre is, mely a közegészséggel szintén kapcsolatos. A szesz rom- koló hatásának gátat vetni, korlátozni, nem pedig azt előmozdítani üzérkedés czéljából, szintén a városi hatóság feladatát képezi. Ezen a téren azonban sok kívánni való van még hátra. A bordélyháznak egyik legnagyobb forgalmi központi helyről való eltávolítása, kitelepítése közerkölcsi szempontból szintén égető szükség, mely szégyenfoltját képezi városunknak. A kényelem szempontja a látogató orvosok rézéről nem képezhet kifogást. A Széchenyi-társulat disz- gyülése. A szatmárvármegyei Széchenyi-társulat ma vasárnap Szatmári nagyszabású kulturünnep- séget rendez, mely iránt nemcsak megyeszerte, de általánosan nagy érdeklődést tanúsítanak, a mennyiben azon számos kulturegyesület, törvényhatóság és város képviselteti magát s országos nevű emberek vesznek részt a díszközgyűlésen, melyet közebéd, este pedig a színházban díszelőadás követ. Közöltük volt adiszközgyülés programmját, melyet városunkból is meglehetős számmal fognak meghallgatni. A reggeli vonattal Szatmárra utaztak a város képviseletében Torday Imre h. polgármester és Smaregla János tanácsjegyző; a Muzeum képviseletében Neubauer Ferencz ministeri tanácsos, dr. Rentz János főgymnasiumi igazgató; továbbá Gurnesevits Lajos, Neuberger István és Fiilep Imre főgimn. tanárok, Stoll Béla, Virác/h Lajos, Révész János és neje, Steinfeld Béla, dr. Nagy Gábor. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja a Széchenyi-társulat programmját a következő [ velős mondatba tömöritette össze: „Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul!“ Derék és hazafias jelentőségében nagyszabású program, azonban megvalósítására eddig nagyobb szóáradat és ünnepi frázist, mint hatásos cselekedet és kö— Csendesen az Istenért! szólott Huszti- Igen a pénzemet követelhetném, amit ellopott kend tőlem, de most már nem azt követelem pedig ha akarnám, nem vezethetne kelméd engem egy minutáig sem, mert ha én beszélni kezdenék, akkor elő teremtené kelmed a pénzemet a föld alól is. De hát a pénzt nem követelem, azt elengedem. Hiszen már én öreg vagyok, nem soká kidülök, mint a redves fa, mit érek én már a vagyonnal, a pénzzel. Úgy áhitom a becsületet és jó hírnevet és hiába. Elvesztettem régen,_nem lesz részem benne többé soha! És kelmed Huszti uram, aki pedig olyan bűnös, nyomorult, mint én, becsülettel, jó 'hírnévvel kél, fekszik . . . Mit szól ehhez!? Na Huszti uram, ide figyeljen! — Becsületet jöttem kelmédtől követelni, nem a magam számára, hiszen ez nem lehet, hanem a fiam Ferencz számára. Az a derék szorgalmas legény, olyan a neve, becsülete, mint a harmat. Egy szó, mint száz a fiamnak akarok jó hírnevet, becsületet szerezni azzal, hogy beházasitom egy tisztes családba. Úgy van! Pedig bolond dolog ez Huszti uram, hogy kelmed adjon annak a fiúnak becsületet, — aki külömb kelmédnél. Huszti uram oda Ígérte a leányát. Az őszön meg is lett az esküvő. Pedig Évi nem szerette Éerit s az sem őt. Feri és Évi egy pár lettek. A nagy cserepes házban laktak békességben, de azért nem voltak boldogak. Csak Odor Gábor örült. Neki jól esett a fiút olyan nagy familliában látni. Ferinek meg fájt a szive, mert nem tudta a Rózsi arczát betakarni a feledés fátyolával. ilyen volt az Odor Ferencz szerencséje. vetkezményes tett áldoztatott, azért a mai országos ünnepségtől se sok eredményt remélhetünk, mert hiányzik a programm tökéletes megoldásához a szükséges anyagi és a czél szolgálatába apostoli buzgolkodással szegődő szellemi erő. Pedig nem volna szabad, hogy a városban és a megyében akadjon csak egy olyan ma- i gyár ember is, a ki a társulat tagja nem volna s mindaddig a mig ez el nem következik, igazi i eredményt a társulat aligha fog felmutatni. Ha Gróf Károlyi Istvánnak nem jön az az ötlete, hogy a megyénél a társulat czéljaira a pótadót megszavaztassa, ma talán a társulat nem is í léteznék, mert anyagi eszköz híján fent nem j maradhatott volna s ha a megye elvenné tőle, ugyanaz az eset következnék be, holott, ha j valamennyien tagjai volnánk, egyszerre birto- I kába jutna olyan anyagi és erkölcsi tőkének, a mely képessé tenné, hogy azt a nagyarányú tevékenységet fejthesse ki, a mi az alapítók | szemei előtt lebegett. Helyes dolog a diszgyülés megtartása, mert az ilyenkor elhangzó lelkes beszédek sokaknak érzelmeit a társulat iránt felébresztik, azonban ez is csak akkor értékes, ha rá lehet mutatni valamelyes eredményre. A szép beszédek csak úgy érnek valamit, ha azokat hasznos munka előzi meg és biztos a kilátás, hogy utánuk is az fog következni. A hasznos munkához pedig emberek kellenek, a kik az eszmét magukévá teszik és annak áldozatkész szolgálatába szegődnek. Ezért felette kívánatos lett volna, hogy még sokkal impozánsabb számban jelenjünk meg e nevezetes ünnepségen, mert városunk a magyarság végvidéke s olyan missiót van hivatva teljesíteni, melyhez tántorithatlan, erős | fajszeretet, rendithetlen hazafiság s önfeláldozó i réseidét, igazán apostoli buzgólkodás szükséges. Ezek az erények pedig mintha kiveszőben vagy legalább szunnyadásban volnának! A központi és veresvizi állami elmi iskolákban a tanítás folyó hó 29-én csütörtökön feltétlenül megkezdődik. Színház. Derekasan és ambícióval, a közönség őszinte elismerése mellet működik a kiváló társulat, melynak még legutolsó tagját is pályájának és művészetének legrajongóbb szeretete vezérli. Szinte már most zokon esik, hogy a hét vége felé távoznak városunkból s mi újból itt maradunk a legkisebb kilátása nélkül a szellemi nemes szórakozásnak, holott volt reményünk, hogy a „ Teleki Kör“ megalakulásával legalább havonta egy-egy élvezetes matinéban lesz részünk. Igazán érthetetlen, hogy miért szabadkozik a kiküldött bizotság a matiné rendezésétől, holott úgy értesültünk, hogyjeles erők értékes dolgozatai állanak rendelkezésére. Vissza térve a színészetre, kellemesen hat mindnyájukra, kogy a művészek hétfőn délután 3 órakor egy kis ünnepség keretében megkoszorúzzák a Lendvay szobrát s hódolnak a hatalmas mester örök emlékezetének, hogy erőt és lelkesedést merítsenek a dicső múlt fényes emlékeiből. Igazán tiszteletre méltó cselekedet, élénk világot vet a társulat fejlett inteligenciá- jára s nemes lelkülétére. A heti műsorról a következőkben számolunk be: Szombaton és Vasárnap a „Dollár- királynő“ közismert hirü Operette került színre. Felvonásközökben a buffetben éles disputa folyt a habitüék s dilettáns kritikusok között: vájjon Galgóczi, Jakabffy avagy Ladányi közül melyik kiválóbb? Paris szerepére nem vállalkozhatunk, mert a mi kritikánk se lehet ment subjectiv vonatkozásoktól, azonban azt a tényt jelentős bírálatul megállapítjuk, hogy mindenik művésznőnek hatalmas pártja volt s a pártvezérekül nem kisebb emberek szerepeltek, mint a helyi lapok mű-kritikusai, kik közül egyik a Ladányi művészi egyéniségét tartja legkiforrotabbnak, a másik Galgóczy fegyelmezett, tiszta csengésű hangjáért rajong, a j harmadik Jakabffy temperamentumos elevenségét és bájos kaczérságát, megbüvölő énekét dicsőíti. Trés faciunt collegium! Egyes jelenetek j alakítása oly precziz és tökéletes volt, hogy a j közönség százszor is megujrázta volna! Sza- \ badkay kitűnő szerepében egyoldalú volt s a helyzetének komikus árnyalatait nem domborította ki elaggé. A pénzaristokrata túlságosan simplex demokrata volt. Halmos játékában egyénisége teljesen érvényesült, úgyszintén a Sziklayéban is, kinek mozgásában és mimikájában őszinte természetesség s színpadi ottho- niasság uralkodik. Gsányi epizódszerü szerepe ügyes és tetszetős volt. Tihanyi és Deák elemükben voltak. Hétfőn egy kitűnő vígjátékot, a „ Válás utáni“ adták az előtt a csekély számú közönség előtt, mely a korán érett havazás okozta hűvös, nedves, csúnya időben is megjelent, hogy megszokott kellemes és épületes szórakozását ez estén is kivegye. Az ólmoseső a szereplők játékához is odatapadt! Gyakran vonatott, bágyadt volt a darab menete, rassz kedvű és unott a művész. Benes Ilona hangulatában volt s közmegelégedésre remekelt. Gsányi J. okozott a közönségben legtöbb hangos derültséget. Kedden Offenbach zenét élveztünk. Gellert Pál karmester kiválóan képzett művész, a ki a szövevényes, nehéz muzsikát könnyedén, játszi ügyességgel interpretálta. Orfeus az alvilágban régi, jó öreg darab, mely sohase megy ki a divatból. E színtársulatban pedig ügyes kezekbe került a sorsa, hogy viruló jó kedvben tovább élhessen. Vidáman, derült kedélylyel, olykor mosolyogva játsztak művészeink, különösen a primadonnák igyekeztek egymást túlszárnyalni, hogy a közönséget a nemes verseny remek eredményeiben gyönyörködtethessék. Ladányinak öltözete kevésbbé tetszetős volt, holott distingvált Ízlése máskor toilletejében is a legteljesebben érvényesül. Galgóczy énekszámai kitünően sikerültek, csak olykor könyed- ségükben van némi kívánnivaló. Orbán Mariska remekül festett. Szabadkai), Jupiter szerepében kiváló sikert produkált. Szerdán Földes Imre nagy sikert aratott drámája, ,,A császár katonái“ került színre remek előadásban, mely az egyes szerepek gondos tanulmányozásának, korrekt megértésének s a precziz együttjátszásnak fényes eredménye. Legszerencsésebb szerep jutott e darabban Vidornak (Juhász főhadnagy), mert hús és vérből való egyéniséget kellett alakítania s ő ebben igazán otthon van; mig társainak nehéz és háládatlan szerepükben kevésbbé sikerültén individualizált eszméket kellett karakterizálniok. Ezért különösen Tihanyi Béla érdemel játékának gondos kidolgozásáért elismerést, valamint Radó Sándor is (Szedlacsek), ki tehetséges felfogást árult el. Bárody (Karády Erzsébet) érzés nélkül játszott; vagy talán a szerep nem illett egyéniségéhez? Szabadkai) és Deák kifogástalanok voltak. Csütörtökön Jakabffy Jolán jutalomjáté- ! kául a ,, Tatárjár ást“ ismételték. A nagyszámú közönség valósággal tombolt a lelkesedéstől s szűnni nem akaró tapssal, olykor éktelen dö- römböléssel ujrázta meg az ünnepelt primadonna énekszámait, mig az ifjúság valóságos virágcsokortengert zúdított reá és egy ékes karpereczczel tette a művésznő előtt a kedves estét feledhetetlenné. Jakabffy első fellépésétől kezdve kedvencze lett a közönségnek, melyet a művésznő mindenkor gondos figyelemre méltatott. Végtelenül bájos és grácziósus, mindig vidám, sőt pajkos jókedvtől lüktető, eleven egyénisége, kellemes, jól iskolázott, tiszta éneke a közönségben meleg rokonszenvet, őszinte szeretetet váltották ki iránta s büszke lehet a nagy sikerre, melyet perfect játékával elért. Partnerei valamennyien tüntető jókedvvel igyekeztek Jakabffy segítségére sietni s ezért az egész előadás igen lendületes, közvetlen és jól sikerült voft. Ladányi ismét nehezen melegedett bele a szerepébe, különösen egyik énekszámának kezdete volt elhibázott, holott oly könnyű neki kiváló orgánumával a közönség- elragadtatását szolgálni. Ungvári és Sziklai, az életből lesett kitűnő alakok; Halmosról megismételhetjük a múlt alkalommal mondott elismerésünket. Pénteken Bródy Sándor hírneves falúsi életképét á Tanítónőt jáczották remek előadásban. Szombaton „Szép Ilonka“ czimü Operette került színre, mig ma vasárnap délután félhelyárakkal a Tatárjárást ismétlik, este pedig a Koldus gróf szenzáczios operette került színre.
