Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-10-18 / 40. szám

TÁRSADALMI ÉS SaSÉPmOÜALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JEWEY GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth Lajos-u. 21., hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay tíyula könyvnyomdájában is Rákáczi-tér. Az ügyvédek helyzete. Dr. Vajda József debreczeni ügyvéd országos iigyvédszövetség létesítésén fá­radozik s e czélból lelkes felhívást inté­zett az ország összes ügyvédeihez. Bár partikuláris érdekek védelmét czélozza, mégis e számottevő társadalmi osztály helyzetét oly igaz színekkel festi meg, hogy abból nehány részlet közlését ér­dekesnek és az általános ügyvédellenes hangulat igaztalanságának bebizonyítására alkalmasnak tartjuk. „Sajátságos jelenség. Annak a lázas szövetség-, egyesület-, társulat-szervezés­nek, a mely a társadalom minden rétegét mostanában forrongásban tartja: vagy nyíltan, vagy a háttérben főmozgatója valamelyik, esetleg több fiskális. Hogy a hordároknak a helyzete tűrhetetlen, arról ügyvéd világosítja fel őket. És nagy lel­kesedéssel izgat a hordár egylet létesí­tése iránt. Az iparosok nehéz küzdelmét az élettel ki tudná jobban ecsetelni, mint épen az ügyvéd ember. És ki tud a baj ellen gyógyító irt, az egyesülésben rejlő hatalmas panaceát: természetesen csak a fiskális. Kereskedők szövetségét, iparpártolást, szocziális mozgalmat, mind-mind csak az ügyvéd kezdeményez, szervez és juttat diadalra. Országos, megyei, községi in­tézmények létesítésének szükségességét, mindenütt a fiskális tárja fel az ország népe, a megye közönsége, a város lako­sai előtt! És ez alatt . . . Ez alatt az ügyvédet boldog-boldog­talan szidja. Minden baj kutforrásának őt tekinti, őt emlegeti. Kezdik mindjárt ke­nyérkereseténél, az ügyvédi praxisánál. Tele vannak ellene pahaszszal. Mert ha az alperes veszti el a pert, — az elperesi ügyvéd a gazember, ha a felperes nem jut igaztalan követeléséhez, akkor az ő ügyvédje játszott össze az ellenféllel. Ha a szegény fiskális fellebbezni mer a tart­hatatlan ítélet ellen, az Ítélő biró, de a fellebbviteli fórum is perköltség hajhá- szással vádolja. Ha az ügyvéd sürgeti a per befejezését: akkor szekirozni akarja a bírót és áhítozik már a költség után. Ha bejelenti tanúját a perdöntő körül­ményre : akkor a pert huzni akarja, ha nem kényszeríti a tanúkihallgatást minden apró-cseprő dologra, akkor lelkiismeret­len, — léha. Nem különös-e cg? Tele vagyunk bájjat, gonddal, fárad­sággal és mig a másik boldogulásán fá- radhatlanul dolgozunk, addig saját érdeke­ink megvédéséről egészen megfeledkezünk. Nincs közöttünk meg a tiszta, be­csületes kollegialitás. Folyik közöttünk a legádázabb tisztességtelen verseny. Ezt a közönség tudja. Felhasználja. Előbb jön a tisztességtelen ajánlattal. Ha nem fogadja el a fiskális: akkor buta, ügyetlen, élhetetlen. Ha elfogadja egyik vagy másik, akit az anyagi gondok már agyonnyomnak, akkor: az egész .ügyvédi kar minden gyalázatos dologra kapható. Ha a fél alaptalan pereskepése nem vezet sikerre, a költséget fizetni nem akarja. És ha az ügyvéd perli ezért, akkor ke­gyetlen, szívtelen rabló, aki a szegény ember feje alól a párnát is kihúzza. Ha csak lehet meg is teszi ellene a fegyelmi feljelentést. Az ügyvédember a mai társadalmi felfog ás szerint urasan tartozik élni; fényes lakást, több cselédet tartson, minden egy- i letnek, casinónak legyen tagja, minden | jótékonysági, társadalmi akczióban, az anyagi áldozatokban vezessen; mulatsá- ' gokban, fényes bálban okvetlenül meg- ! jelenjen és még okvetlenül felülfizessen, mert ha ezt nem teszi, bizonyosan az az oka, hogy nincs dolga — de ha nincs dolga, bizonyára rossz fiskális, tehát nem lehet az ügyeket reá bízni. De nem feltétlenül bizonyos, hogy a világ szívesen veszi a representálást is. Mert hátha szegény emberek zsírjából költekezik az a nyomorult ügyvéd . . . De minek hosszú sorát a sérelmek­nek felpanaszolni. Egyik ügyvéd sem nélkülözi a szomorú tapasztalatokat praxisa terén, a különbség csak az, hogy az egyik gyakrabban, a másik ritkábban kedvtelenedik el a komoly baj számba menő kellemetlenségektől. De hát az ügyvédi kamaráink? Azok nem tudnak segíteni? Úgy látszik, hogy R Nagybányai Hírlap tárczája. A nyomor dala. [Morris Rosenfeld.) Úgy hörög gyönge mellem, Mégsem lehet nyugodnom. S bár holtbeteg a keblem, Nincs még sem boszútervem, A terhet sírig hordom. Szemem a beteg, fáradt Egy szere könyben csillog : És ime most kiáradt A visszafojtott bánat — Utolsó lángom villog. A sebek tűzben égnek, Ülök a mély odúban, A porban, füstben élek, Nagy munkámban elégek, — Vergődöm vasjáromban. S ha ottan vagyok végre Csöndes, szűkös honomban, - Fáradtan, gondba', vérbe', Kergetve, bántva, tépve, Leroska dók fél holtan. Beteg nőm fekszik ágyban, És kis fiam altatja, — És zümmög halkan - lágyan Fiam bölcsődalával, — Köhög rekedten apja. Könnyem önti az ágyuk: Ha meghalok én holnap, Ki visel gondot rájuk P És kenyerük, ruhájuk Vaj’ lesz-e akkor holnapP ők ketten-, honnan vesznek Pénzt ágyra, vacsoráiraP Nekik nem kölcsönöznek, — Rajtuk nem könyörül meg Majd senki e világba! Nagy gondom szertefujja Egy édes álom perezre . . A hajnal rózsás ujja, Keleten int már újra . . . S én megyek műhelyembe. Kits Arnold. Ifjúság. Fehér ruhában, szép fejét lehajtva, Egy szőke lány mellettem elhaladt És roskadó telkemből mind, kicsalta A dalt, a szint, a fényt, a sugarat. De éreztem, verőfénye is elfoyy, Mint északfény hófődte jéghegyen, Mely felragyog egy pillanatra, csakhogy ; Az éj utána sötétebb legyen. S éreztem, amint hófehér ruhája, Eltűnt a szürke messzeségbe, már Kialudt, lelkem északfénypompája, Megdermedt bennem dal, szin, fény, sugár. Mint kifosztott király, karom kitárva. Megálltam e verőfényromokon: — Talán te, épp te voltál álmom álma, Akit kerestem, telkemmel rokon? Talán te voltál az, kinek szavától Kialvó pernye újra lángra kap S Icigyul közöttem a jég födte távol, Amint telkemből rája tűz a nap? Talán te, épp te voltál . . . Hisz éreztem, Szemed kicsalt dalt, szint, fényt, sugarat. Az ifjúság volt az, aki mellettem Fehér ruhában, csöndben elhaladt. Bállá Igndcs. Az eljegyzési kártya. A mai postám szokatlanul érdekes volt. Egy csomó újság tisztelet-példány között volt két fölszólító levél, melyekben holmi türelemről volt szó, aminek végtére is van határa, volt aztán egy képes levelező-lap tele secczessiós i íriszekkel és volt - egy eljegyzési kártya.

Next

/
Thumbnails
Contents