Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-10-11 / 39. szám
1908. október 11. Magytoáiiyai Hírlap 3 Színház. Akárcsak ez a mostani őszi időjárás, olyan a közönség hangulata Krémer színtársulatával szemben! Olykor elvétve zsúfolt ház, a színházra a meleg és kedélyes őszi nap, de legtöbbször hűvös, hideg tartózkodás, a szín- társulat nemes ambitiójára lehangoló, borús őszi nap ! Pedig abban mindnyájan egyetértünk, hogy a játszó társaság minden irányban képes előkelő ízlésű, művelt közönségünk fokozott igényeit kielégíteni s mégis a pártolás terjedelme nem kielégítő. Igaz ugyan, hogy a színterem, mint milieu nem alkalmas azon külsőségek divatszerü kifejtésére, melyek a társas összejövetelek elengedhetlen feltételét képezik s ezért sokaknak távolléte ezen az alapon is megmagyarázható, azonban a nyújtott szellemi élvezet oly arányú, hogy érdemes érte a hiúság és önzés némely kinövéseit elnyomni. Hölgyeink pedig ne vegyék zokon, hogy kalapjukat az előadás tartama alatt fejükön nem tarthatják, mert a teremben nincs lépcsőzetes emelkedés s igy a következő sorok elől a láthatást elvonják s szokják meg a pontos érkezést, mert az előadás tartama alatt mindenkire kellemetlen zajjal jár az elhelyezkedés. Heti referádánk a következő: Szombaton és vasárnap a „ Varázskeringő“ operette került színre. A társulat primadonnája Jakabffy Jolán bemutatkozása szépen sikerült. Elénk megjelenése bájoló, éneke kellemes, temperamentumos és tiszta, játéka természetes és őszinte. Sziklai Jenő (Niki hadnagy) és Halmos György (Guszti hadnagy) kitünően játszottak. Galgóczi E. szintén értékes művésznője a társulatnak. Az egyes szerepek alakítóinak művészetét nincs elég helyünk részletesen tárgyalni, csak egyes alkalmakkor emeljük ki s, ezért ezen előadásra csak az az általános megjegyzésünk, hogy az előadás simán és összhangza- tosan zajlott le és pompásan sikerült. Hétfőn „A bíboros11 czimü 4 felvonásos színmű került előadásra. A főszerepet Ungvári Mór (Giovanni Medici) creálta. Maga a darab nehézkes menetű, azonban azt a mély eszmei tartalmat, melyet a darab felölel és szolgálatába szegődtet, Ungvári mélyen átértette s oty otthonosan játszott, természetes mozdulataiban s viselkedésében oly őszinte átérzés, igaz felfogás jelentkezett, hogy méltán rászolgált a sürü tapsra, inelylyel a csekély számú közönség sokszorosan ünnepelte. A többi szereplők mindannyian jól A főtárgyalás este 8 órára véget ért. A Bella töredelmes vallomása, boldogtalan szerelme mélyen megindította a nagy hallgatóságot. Sokan sírtak. Az esküdtek részvéte is felé fordult. Az ügyész: Jenő egyetlen kérdéssel sem zaklatta a tanukat és a vádlottat. Közbe vetett indítványt csak egyszer tett s ez az volt, hogy a törvényszék vizsgáltassa meg a vádlott elmebeli állapotát. Ezt kérte a védő is, de a törvényszék ezt az indítványt elutasította. A bizonyítás befejeztetett. Felállott Jenő s belekezdett vádbeszédébe. Lefestette a Bella kényszerű házasságát, szenvedését . . . boldogtalanságát. Remekül szívhez szólóan beszélt s midőn egy kis szünetet tartott, a részvét könnyei sok hallgatónak a szemében megeredtek s egynehányan megéljenezték. Az ügyész folytatta a beszédét, melynek folyamán ismertette a bizonyítás anyagát s aztán felsorolván az enyhítő körülményeket, színes irónnal megrazolta a súlyosító tényeket s beszélt, szavalt a morálról, a hitvestársi hűségről s azt mondotta, hogy Bella csak látszólag volt erényes, de valójában a bűnös, érzéki szerelem rabja volt s a gyilkosság rugója is az volt, hogy férjétől megszabaduljon s szenvedélyének hódolhasson. A hallgatóság mozgott és tiltakozó hangokat hallatott. Bella heves zokogásba tört ki és felkiáltott: -- hazudik ! Az ügyész nyugodtan folytatta: mindezek alapján indítványozom, hogy a vádlott bűnösnek mondassák ki a gyilkosság bűntettében s ezért kéreift halállal büntetni. Bella támolyogva az ügyészhez ment s arczul ütötte. — Gyalázatos, becstelen! — kiáltotta az indulattól reszketve. Az őrök lefogták. í játszottak, csak Benes Hona (Claricia Media) játékával nem tudunk kibékülni, mert nála mindig azt tapasztaljuk, hogy egyes szerepeit azért játsza, mert színésznő. Akár csak a gyermek, kinek tetszik az alakoskodás! A színpadon nem a tettetést, de az életet szeretjük látni! Mihelyt tudja az ember, hogy a mit lát, csak interpretatió, nem maga az alakított személy, kellemetlenül érzi magát, mert bántja a hazugság. Kedden Offenbach fülbemászó muzsikáju operettje „Szép Heléna“ került színre. A sce- nerikus nehézségek útjába álltak a darab, leg- főkép a fenséges zene érvényesülésének, azonban az előadás kellemes és élvezetes volt. Ladányi M. (Páris) kevés energiával játszott, de bájos mozdulatai és megkapóan lágy, tiszta és iskolázott éneke a közönség osztatlan tetszővel találkozott. Galgóczi Emma (Heléna) sajátos accentusa teljes érvényesülésének akadályául szolgál, előadása tuldiscrét, éneke azonban tetszik a közönségnek. Sziklai (Menelaus) csak a karzatnak játszott, pedig csekély gonddal mindnyájunk számára kedves alakká varázsolhatta volna Menelaust. Jakabffy (Orestes) mellékszerepében igen jó volt. Tihanyi Béla (Chalchas) alakított ezen az estén a legnagyobb átértéssel s tudatos precisitással, úgyszintén jó volt Szabadkay is (Agamemnon). Általában ismételhetjük, hogy az összes személyzet teljes ambitióval törekszik és képes az előadást mindvégig művészi nívón tartani. Szerdán Molnár Ferencz világhírű vígjátékét adták. „Az Ördög“ az a műremek, mely főszerepének talpig művész egyéniséget követel, de rá is talált Vidorban, ki meggyőződésünk szerint i^neri e darab minden oly zegét-zugát, mely a legjelesebb színész összes erejét is képes megemészteni anélkül, hogy a közönség számára a nehéz szellemi tornászatot könnyen kisérhetővé tenné. A nehéz szerepet Vidor könnyedén, játszi nyugalommal, minden felesleges mimika és fölényes titokzatosság nélkül játszotta végig s az estét a zsúfolt hall- í gatóság előtt feledhetetlenné tett. Benes Ilona (Jolán) ebben a darabban játszott a legélvezhetőbben. Csütörtökön a „Baba11 operettett játszották. Kár, hogy a közönség ezt a kedves darabot nem méltatta tömeges látogatásra, pedig most lett volna legjobb alkalma meggyőződni a társulat két legjelesebb művésznőjének kifogástalan, precziz játékáról és elragadó szép énekéről. Ladányi M. (Lancelot) és Jakabffy az (Alesia) egyképen ennivaló babák, kiket a szin— Tekintetes törvényszék! Esedezem, könyörgöm, ártatlan gyermekemre tekintettel, ne vegyék el életemet. Bűnhődöm töredelmesen, csak a bitótól megszabaduljak! Az ügyész az izgatottság legkisebb nyoma nélkül állott fel s igy szóllott: — Tekintetes kir. Törvényszék, indítványozom, hogy a vádlott durva magaviseletéért fegyelmileg megbüntettessék! — Iialgass, te kígyó . . . te luczifer, kiáltotta Bella ... te vagy boldogtalanságomnak oka . . . Szerettelek nagyon, azt hittem te is szeretsz . . . pedig csak csábitóm voltál, ha te nem kerültél volna elém, most nem állanék itt biráim előtt. Oh Istenem, hogy én ilyen jellem- telen embert szerettem és neki hinni tudtam. — Kérem a tárgyalást elnapolni, mondta az ügyész. — Halgasson meg tekintetes kir. törvényszék, ne halassza el a tárgyalást . . . val- I lani akarok s leakarom leplezni a kir. ügyészt, j az igazság palástjába bujt kéjenczet, becsület J rablót . . . — Beszéljen! Hallgatjuk! Mondá az elnök. — Ez az ember volt az, akiről vallomásomban név nélkül említést tettem, félig-meddig jegyesem volt jegyző korában. 0 tartotta fogva a szivemet mindezóráig ... de most már gyűlölöm és átkozom. Bevallom most már, hogy midőn férjemet lefegyvereztem, elmenekedhet- tem volna s akkor férjem ma élne, de ezen alávaló ember iránt érzett végtelen szerelem sugalta azt, hogy lőjjem agyon férjemet . . . hogy azután az övé lehessek . . . ezé az ördögé, akit akkor angyalnak tartottam. Bella hangos zokogásba tört ki s elmondá házjáró közönség szeretettel dédelget. Szabadkai (La Chanterelle) kissé túlzott émelygéseiben, de azért jeles alakítást nyújtott, úgyszintén Csányi J. is (Hilariusné), kinek játékában mindenkor gondos készültség tapasztalható. Deák, Sziklai és Halmos nagyon jók voltak. Pénteken „Raffles, az úri betörő“ czimü színművet adták elő. A darab a maga ideg- feszitő borzalmaival l^evés aestetikal hatást gyakorolt volna a közönségre, azonban Vidor (Raffles) és Ungvári (Bedford) oly gyönyörűen játszottak, hogy az alapjában visszataszító alakok a közönség dédelgetett egyénei lettek. Az előadás azonban kevésbbé kerekded és olykor vontatott volt, az összejátszás preczizi- zitására ezúttal kevés gond és figyelem fordit- tatott, bár a kis színpad is nagy akadályul szolgált a gyors mozgásra. Egyik másik művész mintha kicsinyelte volna szerepét. Szombaton és vasárnap a „Tatárjárás“ kerül színre. Ismételten ajánljuk a jeles társulatot a közönség pártfogó figyelmébe. HÍREK. Október 11. Előfizetőinkhez ! A III-ik negyed lejártával tisztelettel kérjük mindazon vidéki előfizetőinket, akik a lap diját még nem küldött ék be, hogy azt postafordultával utalványozni szíveskedj enek, nehogy a lap küldése akadályt szenvedjen. A ,,Nagybányai Hírlap“ ki adó h i vaiala. i Személyi hírek. Dr. Káplány Géza nyug. kir. ; Ítélő táblázó, fővárosi ügyvéd és ismert jogügyi iró pár nap ittartózkodás után Budapestre haza utazott. — Jégh Károly balázsfalvi kir. járásbirósági jegyző 4 heti szabadságidejét városunkban tölti. — Dr. Albert Sándor kolozsvári ügyvéd pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. a kir. ügyész hivatalos szobájában történteket . . . a szerelmes délutánokat . . .- Rágalom . . . hazudik! kiáltotta a kir. ügyész. Nem is ismertem vádlottat! . . . — Te alávaló! válaszolt Bella s oda rohant az ügyészhez s azt arczul ütötte, azután zokogott és összeesett s midőn magához tért, vissza vezettetett a fogházba. A kir. ügyész azután kiegészítő indítványt tett, melyben azt adta elő, hogy a vádlott által előadottak őt teljesen meggyőzték arról, hogy a vádlott elmebajos, kérte tehát annak orvos szakértőkkel való megvizsgálását. A törvényszék ezt elrendelte s Bella a tébolydába szállíttatott. Hosszas megfigyelés után az orvosok megállapították, hogy elmebaja van s hogy abban szenvedett a cselekmény elkövetésekor is. Ezen vélemény alapján a törvényszék felmentette Bellát, aki a tébolydából nehány hónap múlva mint meggyógyult kibocsáttatott. VI. A felmentő Ítélet után három év múlva Jenő nyugdijjaztatta magát s a délvidék egy kis falujába költözött s nem sokára megnősült. Nőül vette szerelmesét — Bellát. Az erős, szinte lelketlen és luciferi vádbeszédet szándékosan mondotta. Tudta, hogy az annyira felfogja lá- zitani Bellát, hogy annak folytán mindent elmond s őrültként fog viselkedni s igy alkalma lesz beszámithatlannságát megállapittatni s ez által megmenteni a nagy büntetéstől. Mindezeket szóval elmondotta Bellának, mikor az az élőhalottak országából kikerült. Bella a múltakra vissza emlékezve sokszor mondotta Jenőnek, akit ismét nagyon szeretett: védelmem volt az a vádbeszéd.
