Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-09-06 / 34. szám

2 N asybáayai Hírlap 1908. szeptember 6. Németh Gyula hangversenye. Frázis nélkül dicsekedhetünk vele, hogy valóságos művészi esemény zajlott városunk­ban csütörtökön este a Kaszinó nagytermében, i Németh Gyula tartotta meg hangversenyét a város előkelő közönségének jelenlétében, mely mindvégig a legfeszültebb figyelemmel hallgatta | a kitünően összeválogatott műsort s a szerep- j löket a rászolgált ünneplésben zajosan részesi- j tette. A legcsiszoltabb zenei műérzéket is ki- ‘ elégítette a nyújtott élvezet s az Ízlésében és képzettségében nagyszámú válogatott hallgató­ság valósággal el volt ragadtatva a szerzett, mély hatástól. Egy kellemes ünnepély volt ez a hangverseny, lezajlásában diskret és előkelő, hatásában mély és felemelő, az adott miliőben kedves és vonzó, az emlékezetre feledhetlen. A műsorban Németh Gyula háromizben szerepelt s úgy az előadott klasszikus számok­kal, mint magyar népdalaival maradandó hatást keltett. Hangja fegyelmezett és terjedelmes, férfias erejében is iskolázott, érczes zengésében színes, mint az ezüst harang, alacsony hullám­zásában gyöngéd es lágy, kellemes, behízelgő. Alig volt valakinek a hangokból kivetni valója, ! bár olykor a hangskála hirtelenebb átmenetei- | ben hiányzott az az imponáló nyugalom, mely a művészt előadásában oly előnyösen jellemzi. Óhajtanok, ha minél gyakrabban viszontláthat­nék az emelvényen, mely számára a jövőben csak dicsőséget és babért szerezhet s nekünk a legkellemesebb szórakozást. Berenczei Kováts Lajos hegedűművész már első darabjával rabszolgájává tette a kö­zönséget. Játékát napokon át hallgattuk volna, ha a tetszés féktelen megnyilvánulását a művész imponáló szerénységével elhárítani nem akarta volna. Könnyű lehet e hegedűvel meghódítani Páris és London zeneértő publikumát, mert minden egyéniség megtalálja benne azt, a mi hallásának kedves és feledhetetlnn. Meglepő volt művészetében az érzés és előadás fenséges harmóniája s nemcsak saját banyomásunkat kö­zöljük, midőn azon állítást koczkáztatjuk, hogy városba A theaházak geishái sok pénzt szerez­tek tánczukkal s az egész város lakossága atlé­tikai jellegű mulatságoknak engedte át magát; volt versenyfutás, torna, birkózás, „juthsu“ s nyillövés. Daredusuka a nap hőse volt. Megjelent a tornaversenyeken s mindig mint győző került ki belőle. Mindenki róla beszélt s mindenki tisztelte őt. Annyi ünnepélyre s lakomára volt hivatalos, hogy heteken át nem kellett élelem­ről gondoskodnia. Ily lakomákon gyakran talál­kozott kecses geshiákkal, a leghíresebb tánczo- sokkal s énekesekkel; de jó katona módjára nem sokra becsülte őket; gyakran mondo­gatta, hogy nem nőknek, hanem mozgó szob­roknak nézi őket. E víg nőcskékről táplált véleménye azonban egyetlen éjjel gyökeres változást szenvedett; Daredusuka Kuyioto egyik legjobb theaházában egy ünnepélyen vett részt. A vélemény-változást Eikibo San, egy elragadó kis geisha okozta, ki bámulatosan tánczolt s csakis gazdag házak s előkelő ven­dégség meghívását fogadta el. Daredusuka meglátta őt s többé szemét sem bírta levenni róla. A leány a legyező- tánczot járta; apró lábai mintha a földet sem érték volna, oly ügyesen izgató módon lejtett. Arcza csupa gyönyörűség volt, vonásai, arcz- szine a pagodákban tisztelt istennőkéhez hason­lított. Daredusuka Eikibo San iránt tanúsított bámulatát észre is vette egyik asztaltársa s a következőket mondta hősünknek: — Erkibo San legkedveltebb tánczosnőnk; a császár s a shogun egyaránt elhalmozzák ke­gyeikkel. Sokan vágyakoznak utána, de ő tudni sem akart szeretőkről. Öreg nagynénje társa­ságában él az északi városrészben s csak az ő művészetének egyéni jellemét a legváltozatosabb érzések nyugodt és zárkózottan előkelő össz­hangja adja meg. Programmon kívül előadott magyar nép­dalaival is mély hatást gyakorolt, azonban a klasszikus zene interpretatiója volt az, mely a közönséget meghóditotta. Martin Györgyné úrasszony saját kísé­rete mellett énekelt. Szükebb körben, kiket megtisztelt, ismeretes volt már bámulatos orgá­num, melyre bármely országos hirü énekesnő is büszke lehetne, de a nagy nyilvánosságnak eddig nem volt fogalma arról a nagyszerű hang­anyagról, melylyel a franczia úrasszony ren­delkezik. A dilettáns művészet azon páratlan jelenségével találkoztunk nála, mely csak kevés hivatásos énekesnő sajátsága, hogy sokkal több gondöt és figyelmet fordít hangjának megmü- í velésére, mint a természeti adomány hiú fitog- tatására s ebből érthető meg, hogy a hallgató­ság egészen le volt bilincselve, mikor a gyönyörű hangokat a legiskolázottabb előadás­ban hallotta. Berenczei Kováts Géza zongoraművészetét közönségünk már ismeri. Nemcsak a művészek kisérésében volt kiváló, de önálló zongora- játékában is, a mikor is magyar népdalokat adott elő a legkorrektebb technikával, igazi magyar temperantummal s őszinte érzéssel. A rendezésből is oroszlán részt vett ki s a prog- | ramm kitűnő megválasztásának és összeállítá­sának érdeme is az övé s ezen tevékenysé­gének tudható be, hogy a hangverseny már külső keretében is oly előkelőén ízléses, állan­dóan lebilincselő, változatos volt. Hangverseny után a közönség nagy része ott maradt. Vacsora után az ifjúság tánczra perdült s a kora röggeli órákig víg kedvvel mulatozott. Az értékes erkölcsi siker mellett | a hangverseny elég szép anyagi eredménynyel zárult a művész javára. társaságában jelenik meg. Néhány merészebb ifjú ajándékot akart neki vinni lakására, de meghallgatás és siker nélkül kellett visszatér­niük. Alig nehánynak sikerült a nagynénjével beszélni, de Eikibo Sannal senkinek sem. Mindez csak növelte a Daredusuka érdek­lődését a kecses geisha iránt s amikor a táncz végével ősi szokás szerint italt töltött az asztal- társaság poharaiba, Daredusuka felszólította, hogy igyék az ő serlegéből. A leány elfogadta a szívességet, de csak alig hogy megnedvesi- tette ajkát az itallal s ügyesei elhárítva a bajnok udvarlásait, tovább folytatta a vendégek j kiszolgálását. Daredusuke kísérlete sokféle nagyarázga- ( tásra szolgáltatott okot azon éjjé., mert nem j bírta a szeretetreméltó és szép geisha iránt való élénk s hirtelen szenvedélyét e'titkolni. Hősünk napról-napra jobban megváltozott. Eikibót szerette volna látni éjjel-nEppal, ami azonban lehetetlen volt, Ehhez az kelett, hogy meghívják azon házakhoz, a hol Eikibo fellépett. Komolyan elhatározta, hogy nem kinél költ­séget, csakhogy megközelíthesse s meghólithassa a fiatal leányt. Az egymást követő versenyeken Laredu- suka hírneve folyton nőtt, legyőzte összes ellen­feleit, úgy, hogy egy daimio azzal a fényes és kecsegtető ajánlattal fordult hozzá, hogy szép fizetéssel s bőséges ellátás mellett fiáinál ta­nítását bízza rá. Oly kecsegtető volt ez ajáilat, hogy Daredusuka örömmel fogadta volna el, ha saját szivének ura lett volna; annyira nbja volt szenvedélyének s félt hogy Eikibo n»m fog vele menni. Kiskereskedők és kisiparosok egyesülése. Országos mozgalom indult meg a kiske­reskedők és kisiparosok körében, hogy létfel­tételeik biztosítása végett egyesületbe tömörül­jenek. A nagybányai kereskedők és kereskedő ifjak köre is vette a budapestiek által kibo­csátott felhívást, melyből általános és érdekes voltánál fogva a következő szemelvényeket adjuk közre: Az ország gazdasági életében minden osztály szervezkedik, csak a kiskereskedők és. kisiparosok nem, kik számra nézve az elsők között vannak! Lassú anyagi öngyilkosságot jelent ez, különösen mostan, midőn a nagy tőke diadal­mas versenyén túl, az ujabbi törvényhozási irány is mintha ellenük irányulna! Veszélyt rejt magában kezdetben a végre­hajtási novella különösen ezek üzleteinél, me­lyek hiteladásra és hitelvételre vannak beren­dezve ! Áldozatokat kíván tőlük az uj ipar­törvény és adótörvény tervezet is. A gyárosok, a nagyobb kereskedők, a munkások szervezkednek, csak ők maradnak tétlenek, néznék a jövőt ama, most már kele­ten is szűnő félben levő fásultsággal, amely jövő számunkra csak a nyomor képét nyújtja? Fel kiskereskedők és kisiparosok! Ébred­jünk! Merítsünk mi is az előbb emlitottek min­tájára, de különösen a művelt nyugat mintájára erőt abból a kiapadhatatlan forrásból, mely az egyesülésben rejlik. Érvényesítjük ezt az egyesülést kezdetben elsősorban ott, hol a segély legsürgősb és ez biztosítás az aggkor és rokkantság kimaradha- tatlan esélyeivel szemben, másodsorban olcsóbb hitelnyújtás a nekünk természetszerűleg drágább jelenlegi hitelnyújtókkal szemben. Mindezt könnyen keresztül vihetjük, ha csak csekély befizetéseket is eszközlünk, mert a mi erőnk számunkban rejlik; mely nagy szám csekély befizetés mellett is, az egész országra kiterjedő mozgalmunkban, sok nehéz milliót jelent. Nem látjátok a nyereséget, melyet ezen a czimen a biztositó- és hitelintézetek részvé­nyesei és igazgatói zsebrevágnak; a mikor ezen kimaradhatatlan nyereség szétosztva a mi családi köreink között az egész hazára nézve ! sokkal áldásosabb elosztást és befektetést jelent. Bizton hisszük, hogy a bölcs törvényho- | zás, a magas kormány tőlünk sem fogja meg­Daredusuka gyakran ment a theaházakba, hogy Eikibot láthassa, de soha sem sikerült egy pár pillanatnál tovább vele lennie, ami végtelenül bosszantotta őt. A leány nagyszámú vendégsereg jelenlétével mentegetődzött, Dare­dusuka pedig kezdte reményét veszteni. A shogun elhagyta Kuyotot s az ünnepé­lyek véget értek. Daredusuka megindultan a legteljesebb őszinteség hangján oly ajánlatot tett Eikibonak, melynek a geishák soha sem állottak ellen: házassági ajánlatot tett neki. Ha elfogadja, haza viszi őt a maga tűz­helyébe s ezzel előkelő úrnővé, a nemesi osz­tály tagjává teszi. Reszketeg hangon vallott neki szerelmet s esküdözött, hogy szenvedélye csak létével ér véget. A geisha csak nevetett a hang­zatos Ígéreteken; már szokva volt hozzájuk, mert már sokszor ostromolták ilyenekkel füleit. — Szép. szó el nem csábit engem, — mondá — érdekes őket hallgatni, de csak olya­nok, mint a fehér lepkék, melyek alig hogy rászállnak a virágra s rögtön elröppentek örökre. Daredusuka hiába kért, könyörgött, höl­gyének folytonos tagadó válaszára rajongva kiáltott fel: — Próbálj ki hát s győződj meg őszinte­ségemről. Ha kell a tengerfenék gyöngyét, vagy a nagoyai delfinek arany pikkelyét hozom el szerelmem zálogául. Csak szólnod kell s meg­oldom feladatomat, ha kell életem árán. A geisha élénken nézett rá s válaszolá: — Elhiszem, a mit mondasz s jegyesed leszek, ha hódolatot jeléül egy arany pikkelyt hozol nekem a nagoyai delfinekről. Daredusuka habozott.

Next

/
Thumbnails
Contents