Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-08-09 / 30. szám

2 1908. augusztus 9. Az olympiai versenyekről. •Kétféle irányzat képviselői vetélkedtek a pálmáért: a német tornarendszer hívei és a svédek tornarendszerének hívei. A németek igen keveset vettek át a svéd tornarendszerből, ellenben az északi népek: a dánok, norvégek, finnek és svédek lassankint megbarátkoznak a német tornarendszer szer- tornászati részével, amelylyel saját rendszerüket tökéletesíteni óhajtják. Az olympiai világtornász bajnoki ver­seny szintén a német tornaszereken folyt le. Svéd szereken ily versenyt rendezni lehetetlen, a verseny pedig minden sportnak éltető eleme, fejlesztője és íentartója. Ebben az egyéni tornászati versenyben 32 északi tornász: svéd, dán, norvég és finn indult, bár még igen kevés képességgel, de telve lelkesedéssel a németek rendszere iránt. Csodá­latos, hogy akkor, amidőn az északi népek rendszerük fogyatékosságát érezve befogadják a német gimnasztikát, akkor nálunk Magyar- országon az történik, hogy e helyes testneve­lési rendszert, — melynek a svédtorna is létét köszönheti — elvetik s helyette a svédek régi rendszerű tökéletlen formában szenvedő gim­nasztikáját hozzák be, a mi viszonyainknak való átalakitás nélkül. Hol itt a logika ? A német tornarendszer alapja, szülője az összes mai tornarendszernek. Maga Ling Péter Henrik is, a svéd tornászat megalapítója, midőn rendszerét megalkotta, előbb Guts-Mutsch isko­láját tanulmányozta a németeknél. A német rendszert uralja ma is az egész modern világ és amig a szereken való tornázásnak létjogo­sultsága csak lesz, addig a legkedveltebb ez a rendszer marad. Csak alkalmazásban kell csínján bánni vele. Az angolok módot nyújtottak a nagykö­zönségnek tanulmányozni a két rendszert. Mó­dunkban volt úgy a németek, mint a svédek valóban fényesen kiképzett tornászcsapataiban gyönyörködni, munkájukat értékelni. Szerintem azonban az, ami fénylik, ami csillog: az csak „pillanatnak született.“ Csak egyszerű össze­tételű gyakorlatokból álló testi munka végzése egészséges, mely minden kínos hosszantartó ha pedig nem él, miért volna ő a legbátrabb a világon ! ? A mester: A halál nem él és nincsen meg­halva. A halál csak az előzetes forma megvál­tozása, és a forma megújulása az anyagban. Tabarin: A dolog nem olyan tudományos. A legbátrabb a molnár inge. A mester-. Miért Tabarin? Tabarin: Mert az mindennap egy gaz­embert fog. IV. Ki tud többet, a férfi-e, vagy a nő? Tabarin: Mester, a férfi folyton tanul, küzd és fáradozik, hogy a tudás valamelyes fokára jusson, az asszony pedig keveset tanul. Még is ki tudósabb a kettő közül ? A mester: Mily naiv kérdés! Persze, hogy a férfi, mert bár a nőben is vannak képességek, ritkán gyakorolja azokat s igy a tudós nő ritkaság. Tabarin: Én mégis azt hiszem, hogy az asszonyok többet tudnak, mint a férfiak. A mester: Mire alapítod ezen vélemé­nyedet? Tabarin: Ha egy nagy tudós férfi meg­nősül, a felesége legtöbb esetben többet tud, mint a férje. Az asszony például tiz év óta tudja, hogy a férje szarvakat visel, a férje pedig ma sem tudja. betanítást mellőzve, hivatva van testünket har- i monikusan fejleszteni, arányosan képezni. Mi a testgyakorlás feladata? Más nem | lehet, mint a népek összeségét helyes testmoz- ! gások végzésére szoktatni. Ha ez a törekvés eddig még nem talált mindenütt termékeny talajra, az az emberiségnek a testi munka iránt J való indolencziáját mutatja; vagy pedig látván a nehéz anyagot bemutató mintacsapatokat és egyéni versenyzőket: megrettenek, visszahúzód­nak a munkától, gondolván azt, hogy ők ily jól sohasem fognak tudni tornászni. Tehát nem a rendszerben, hanem az em­berekben van a nagy hiba. Az emberiséget kell első sorban felvilágosítani a testgyakorlatok fontosságáról. Nem az egyes kiválóságok neve­lése a főczél, hanem a testgyakorlatokkal egész­séges, munkabíró népet óhajtunk nevelni, oly testgyakorlatokkal, amelyek az élettan, a szép és jó ízlés szellemének megfelelnek. Maga a verseny megfelelő, sőt eszményi volt, amennyiben módot nyújtott minden ver­senyzőnek arra, hogy teljes képességét bemu­tassa, mivel szabadon választott gyakorlatokat kellett végezni az összes szereken. E tornaver- seny-szabályzat tehát tökéletes, csak egy fon- i tos kelléke hiányzott: a tapasztalt, hozzáértő zsűri. Volt is elég elégedetlenség a zsűri ellen, mivel az összes bírósági teendőket angol sport­férfiak végezték el. Az angolok igen jól érte­nek az athlétikai dolgok vezetéséhez, de egy ily nehéz és kényes verseny elbírálását még sem lett volna szabad nyakukba venniök. Akadt olyan is, aki egy nehéz gyakorlatra 6-8 pontot adotc, mig egy nyaktörő leugrást 20-22 ponttal értékelt. Különben a verseny alatt igen sok I epizód fordult elő, mely rossz szint vet az an­gol bíráskodásra. Legszebben a németek, l'rancziák, belgák, olaszok és magyarok tornásztak. Antos, Szabó, 1 Nyisztor és Gellért jóval formáján felül torná­szott és gyakran nemcsak a gyenge zsűri, ha­nem a hozzáértő versenyző tornászok tetszését is megnyerték. Lelkiismeretes készültségüknek megvolt a gyümölcse, amennyiben, ha a torná­szokat a szokásos módon osztályozták volna: Nyisztor az első osztályba, Antos, Szabó és Gellért a második osztályba kerültek volna. Nagyfa áuyal Hírlap V. Melyik a legtermékenyebb és leg­gyümölcsözőbb fa? Tabarin: Mester, ön tengereket járt em­ber, mely fát véli ön a legtermékenyebbnek és leggyümölcsözőbbnek ? A mester: Tényleg Tabarin, aki utazott, az különb azoknál, akik tétlenül otthon ülnek és nem néznek el idegen országokba, hol az ember mindig tanul különös dolgokat. A ter­mészet a fákat termékenyeknek, vagy gyümölcs- teleneknek teremté. Non omnis fért omnia tellus . . . mondja Virgilius. Különben a leg­termékenyebb és leggyümölcsözőbb fák Franczia- országban és Itáliában vannak, e két ország a mérsékelt égőv alatt van, a fákat ápolják és gondozzák, ennélfogva a gyümölcsfák nagy termést hoznak. Már most ha azt kérdezed, melyik fa hozza a legtöbb gyümölcsöt, erre nem felelhetek neked, tekintve a fák végtelen tömegét, amely gyümölcsben dús, még is leg­gyümölcsözőbbnek tartom azt a fát, mely egy évben kétszer is ad gyümölcsöt. Tabarin: Nem ért hozzá mester. A leg­termékenyebb és leggyümölcsözőbb fa az akasz­tófa, mert mihelyt ültetik, azonnal van gyü­mölcse, pedig még nem is levelez és nem is virágzik. Továbbá mihelyt az egyik gyümölcsöt leszedték róla, rögtön másin jön a helyére. VI. Ki szeretne félszemű lenni? Tabarin: Mester, mikor valaki azt mondta, hogy száz tallért adna érette, ha félszemű le­hetne, — kik azok, akiknél ez a kívánság érthető ? A tornagyakorlatok kivitele némely nem­zetek tornászainál sok kívánni valót hagyott hátra, mig másoknál precziz munkát, fényesen keresztülvitt gyakorlatokat lehetett látni, mely óriási szorgalomról tanúskodott. Szólni kell még a mintacsapatok verse­nyéről. E csapatokat három osztályba sorolom: az első csoportba megemlékszem a tökéletes munkát végzett csapatokról, a második csoport­ban a jó munkát végzett csapatokról és a har­madik csoportban az elfogadható munkát nyúj­tott mintacsapatokról. Az első csoport munkája fényes, precziz volt, a többi két csoport pedig szintén szépen dolgozott, de munkájában nem érte el a tökélyt, amelyen valóban kifogástalan csapatnak állania kellene. A legjobb csoportba a dánok, németek, svédek és francziák tartoztak. Mindannyian a maguk sajátságos, részben átalakitott rendsze­rükkel igyekeztek bámulatba ejteni a közön­séget. A győzelmi babér megilleti egyformán mind a négy csapatot. Munkájuk magán viselte a haladás, előretörtetés bélyegét: a testtartás, a rend, a fegyelem, a mozdulatok elegantiája, í a gyakorlatok és azok felépítése, a kiviteli tökélyt, a kiválogatott arányosan fejlett izmos idomok, az ízléses egyenruha stb. szinte magá­val ragadták a közönséget. Jellemző volt az a körülmány, hogy min­den csapat — a múltban végzett munkától el­térően — fősuly az egészséges, természetes mozdulatokra, a kiviteli tökélyre és az egy­szerűségre fektette. Minden csapat végzett - rendes gyakorlatain kívül, de az anyagba he­lyesen beleszőve — tornászati és katonai rend­gyakorlatokat, többször kisérve tüdőgimnasz­tikával és keverve szertornázással. Szóval az egyes minta csapatok ideálisan összeállított tornaóra képét nyújtották, mely tornaóra anya­gával hivatva volt a test összes izmait jól át­dolgozni, harmonikusan fejleszteni. Ez az irányzat a helyes, a követésre méltó és ezt kell a népek millióival megkedveltetni és nálunk is alkalmazásba hozni. A dán női mintacsapat felvonulása és felejthetetlen, min­den izében művészi módon előkészített mun­kája volt az összes tornászati események koro­nája. E leányok is egy teljes női tornaóra anya­öl mester: A ki ezt mondta Tabarin, az bolond, tekintve, hogy a szem a legbecsesebb része szervezetünknek. Nagy balgaság, ha valaki ezen becses és gyönyörű szervnek az elvesz­tésére vágyakozik. Tabarin: Mester, a vakok azok, akik fél- szemüek szeretnének lenni, ha nem hisz nekem, kérdezze meg tőlük. Istenemre, egy sincs kö­zöttük, aki önt nem szívesen látná az akasz­tófán. VII. Kik azok, akik nem tartoznak senkinek? Tabarin: Óh mester, kik azok a szeren­csések, akik nem tartoznak senkinek ? A mester: Ilyen ember nincsen a világon. Aki hitelezőit kielégítette, az is tartozik. Tar­tozik a Mindenség urának, az Istennek. Soha­sem fizethetjük vissza neki azt a jótéteményt, melyet a teremtéssel kaptunk tőle és amely nap-nap után megújul abban, hogy vagyunk. A császárok, királyok tartoznak neki koronájuk­kal, birodalmukkal. így vagyunk mindnyájan egymásnak alávetve, a hivatalnokok a sefeknek, a gyermekek szüleiknek tartoznak, úgy, hogy senki sem mondhatja el magáról, hogy nem tartozik senkinek! Tabarin: Pedig én ismerek ilyen em­bereket ! A mester: Kik azok Tabarin? Tabarin: A koldusok. Azoknak nincsen adósságuk, azok nem tartoznak senkinek, azok mindenkitől követelnek. A mester: Bolond vagy Tabarin!

Next

/
Thumbnails
Contents