Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-07-19 / 27. szám
1908. julius 19. UNT agylaányai Birlap 3 óriási sokaságban fordulnak elő az úgynevezett idült betegségek, mint amilyen az asztma, a szív-, vese-, gyomor-, bőr- és idegbetegségek. Sok, sok ember életét megkeserítik ezek, nagy része az emberiségnek szenved ezen gyakran »gyógyíthatatlannak“ mondott betegségekben. Egy óriási járványhoz hasonlít ezen szörnyű jelenség, mely megdöbbentő pusztításokat visz véghez az emberi társadalom minden rétegében. Miért áll oly tehetetlenül a máskülönben olyannyira előhaladt orvosi tudomány ezen nehéz bajjal szemben? Miért vall kudarczot épp itt, holott ^más téren annyi eredményt tud fölmutatni? Évtizedek óta küzd, fárad és kutat sok jeles ember e bajok ellen, de fáradozásaikat siker nem koronázta. És pedig azért nem, mert a jelenleg uralkodó fölfogás a betegségek eredetéről, melyet az orvosok és tanáraik kivétel nélkül hirdetnek és követnek, téves, helytelen elveken nyugszik. Azt hirdeti a mai orvosi iskola, hogy csak a test tömör, szilárd részei lehetnek betegek. Ilyenek a máj, lép, vese, stb. és testünk éltető és főnedvének, a vérnek, csak izgató vagy csillapító hatása volna. Ez a fölfogás a „szilárd betegségtan“ (Solidarpathologia) tagadja, hogy a vér vagy a test egyéb nedvei betegségeket idézhetnének elő. Pedig ma már tisztán bebizonyítható ezen helytelen fölfogás, ezen nagy horderejű tévedés lesújtó eredményei. Ez az oka, hogy oly ijesztő módon elszaporodnak az asztmatikus, a szív-, vese-, gyomor-, bőr- és idegbetegségek, valamint az elmezavarok, öngyilkosságok és váratlan halálesetek. Ennek következtében alakult ki a vérgyógyitás. (Hemopatia), mely ezen téves fölfogás ellen küzd ! Budapesti orvos, dr. Kovács J. a megalapítója ezen uj gyógyítási iránynak. — Dr. Kovács az idült és gyógyíthatatlannak nyilvánított bajok nagy részét kizárólag a vérre, annak rossz és zavart vegyi összetételére és vérkeringés által okozott rendetlenségekre vezeti vissza. Szerinte igen sok idült betegséget csakis a vér okozhat, mert az egész testen annak minden részén ez áramlik át és ez látja el az egyes szerveket életükhöz és zavartalan működésükhöz szükséges egységes anyaggal. Tehát józan ésszel is könnyen fölfoghatja akárki, hogy akár a vérnek vegyi összetételében, akár pedig a keringésében áll be valamilyen zavar, egyaránt káros behatásnak vannak kitéve a szervek és ha az hosszabb ideig tart, a szervek elváltoznak, majd pedig megbetegednek. így előbb betegszik meg a test főnedve és csak utána a szervek, holott a mai általános fölfogás annak épp ellenkezőjét állítja! Dr. Kovács tagadja vérszegénység, neu- rasthénia és az idegességnek a mai, azaz az iskola elvein alapuló fogalmát és valóban mellette bizonyít azon sikertelenség, melylyel az orvosok ezen bajok ellen az ő gyógymódjukkal küzdenek. Épugy a vértől származtatja az asztmát, köszvényt és a legtöbb idült tüdő-, szív-, vese-, gyomor-, bél-, ideg- és bőrbajokat. Mindezen betegségek gyógyítását csakis a vér előzetes kezelésével eszközli, hogy a szervek nem lesznek többé a vér folytonos káros hatásának kitéve és fokról-fokra visszanyerik eredeti állapotukat és működési képességüket. Tizenöt év óta működik és kutat ez irányban dr. Kovács és ezrekre menő, tökéletesen kigyógyult betegek, azok elismerése és hálája, ezen gyógymódnak mind szélesebb és szélesebb körökben való elterjedése fényes igazolásai annak, hogy jogosult és helyes ezen uj irány és hogy nagyjelentőségű fordulatot okoz az orvostudományban. Hogy a szélhüdés, agylágyulás és elmezavar kitörése ellen, melyet eddig elkerülhetetlennek mondottak, legbiztosabban megvéd, igazolják a vérgyógyitás alkalmazása következtében elért kedvező eredmények. Nem patikaszerekkel dolgozik ezen orvos, hanem felhasználja a vérgyógyitásra a természet által adott eszközöket: nyers gyökereket és ezekből készített kivonatokat. A vizsgálat alapján kidolgozott gyógytervei észszerüek és egyszerűek; e gyógygyökerekből gyógyital készül, melyet bizonyos időn át viz helyett iszik a beteg. Az étrend a betegség és az egyén természetének, foglalkozásának megfelelően szabályoztatik, a beteg bizonyos fürdőket vesz, megszabott testmozgást végez stb. Egy ilyen fokúra után következő úgynevezett utókura főleg helyi kezelésből, gyógytea ivásá- ból, hasonszenvi (Homeopátiái) cseppek szedéséből áll. A kúrák a rendes foglalkozásban egyáltalán nem zavarnak és ennek köszönhető, hogy a társadalom és a keresetágak minden rétege oly szívesen igénybe veszi őket. Tartamuk a betegség természete és kiterjedése szerint változik, rendesen azonban három-négy hónap; legnagyobbrészt kényelmesen, otthon végezhetők. Minthogy teljes eredményről és sikerről csakis az egyéni természetnek megfelelő kezelésnél és adagolásnál lehet szó, szükséges, hogy az orvos kellőkép ismerje és megvizsgálja a beteget. Ezért a betegek túlnyomó része dr. Kovács urat személyesen keresi föl és a legbehatóbban megvizsgálja őket, szerveik állapotát, megvizsgálja górcső és vegyi szerek segélyével vérüket és vizeletüket és mindezek alapján állapítja meg a gyógytervet. Nincs tehát szó valami általános, uj szerről, hanem egy, a fenti egészséges elveken felépült kezelésről és hogy ezen gyógymód, ezen eljárás helyes és czélravezető. Az ország minden részéből, az utóbbi időkben már nagy számban külföldről is fölkeresik ezen intézetet, köztük sok olyan, aki már teljesen elvesztette reményét és bizalmát az orvostudományban és fásultan szenvedte végig évek óta gyógyíthatatlannak mondott állapota kínjait. Emberbaráti kötelességet teljesítünk tehát midőn ismertetjük ezen gyógymódot, mely megmutatta a maga áldásos hatását ott, ahol más kezelés, fürdő, meddő maradt. Hof. HÍREK. Julius 18. Személyi hírek. Jenser Mihály főgymn. tanár s neves fe»tőművész vidékünkön nyaral családjával. — Orosz György nagykárolyi főgymn. tanár családjával hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Ilosvay Aladár vármegyei alispán családjával pár napot váro- •unkban töltött. — Ferenczy Ferencz nyug. min. oszt. tanácsos, drámairó, városunkban nyaral. - Morvay Győző budapesti főgymn. igazgató városunkban tölti a nyarat. — Borbás Géza főgymn. tanár nejével huzamosabb időre elutazott. — Dr. Makray Mihály polgármester Budapestről városunkba visszaérkezett. — Révész János a tiszai ág. ev. egyház közgyűlésére Brassóba utazott, honnan családjával együtt rövid körútra megy Romániába. Azóta sokszor csevegünk egymással, S szeretjük egymást nagyon, végtelen Atyám dolgába Béla majd segít (Bélának hívják szivem szép szerelmét) É tárgyban már beszéltem is vele! NEGYEDIK JELENET. Voltak, Endre. Endre: Nincsen segítség! nincsen jóbarát Süket fülüknek sírtam sorsomat . . . Valék a gazdag Béressy Ferencznél, Igaz barátom harmincz éve már, Amig szegény volt, sok jókat tevék Vele, állásba is én juttatám. Régen volt... most már elfeledte azt — Sajnált és szánta nőmet s lányomat, De pénzt nem adhat — mondá — mert neki Sincsen ép mostan, de majd a tavaszszal Talán lesz pénze — s akkor majd segit. Elmentem aztán egy más jó baráthoz, Ez más ürügyet hozott fel megint S boldogtalannak mondta önmagát, Segíteni rajtam, hogy nem tud - dehát Gondolkodik majd s lehet, hogy talán Talál is módot, ami majd segit! . . . Apát urunknál is voltam könyörögni, Benne már bíztam rendületlenül. Mig élt atyám, barátok voltak együtt Szerették egymást, mint két jó fivér. Belépek hozzá, ép’ vidám barátok S hölgyek körében borral vidula. Kihivám őt egy magános szobába S előadám, hogy mi történt velem A világ Megváltó szentséges nevére Kértem, hogy kölcsön adna egy pár százast, Hogy a börtöntől megmentsem magam . . . Beszélt kenettel s aztán leszidott, Miket beszélt még, azt már nem tudom, Kitámolyogtam — és most itt vagyok! Elie: Édes jó férjem! Laura: Édes jó atyám! Nincsen még veszve minden. Van remény A balszerencse sujtoló csapásit Felfogni - és majd ránk derül az ég! (Gyorsan elmegy.) E.: Mivé lesztek, ha majd én nem leszek Gyötrő, kínzó, észbontó gondolat! . . . (Ledől a díványra.) ötödik jelenet. Voltak, Börtönőr. Börtönőr: Bánfalvy ur! felkérem, hogy [kövessen, Rendelve van, hogy ön fogoly legyen! Eliz: Férjem? Bört.-őr: Igen! Endre: Nagy ég, szakadj le rám! Avagy föld nyilj meg — s nyelj el engemet! Bört.-őr: Előre hát! Most sírni nincs idő! E.: (Félre.) Börtönbe élve menni nem fogok! (Fent.) Mindjárt csak egy jobb köntössel cserélem Ez ócskát fel — és menni úgy fogok! . . . Másik szobámba perezre lépek át . . . (Átmegy a másik szobába.) E.: Mi hir kering a városban férjemről. A sors hozzá ilyen mostoha!? Bört.-őr: Parancsom van rá, szólnom nem [szabad! (A másik szobából nyögés és hörgés hallik, Eliz átsiet oda. Férje a földön fekszik, arcza vonaglik.) , E.: (Zokogva ráborul férjére.) Oh jaj . . . óh jaj . . . E.: A végzet hozta igy! . . . Bört.-őr: Mi az? (Átmegy a másik szobába.) E.: Haldoklik . . . mérget vett be! Bört.-őr: Baj! E.: Orvost azonnal! Hátha még nem késő Megmenteni őt, édes jó férjemet! . . . (Férje mellé térdel s csókolja.) E.: Hagyd el! már élni nékem nem lehet, így halni jobb, mint élni becstelen . . . Áldásom rád. Leányom hívd ide! Gyorsan! A méreg ... óh jaj . . óh megöl! HATODIK JELENET. Voltak, Béla, Barira. Laura: (Kézenfogva lép be az első szobába Bélával s örömmel gyorsan beszél.) Édes szülőim, rendbe van már minden, Vigadjunk s Bélát áldjuk érte mind! Kiengesztelve van édes atyja, Szégyen felettünk nem lesz perezre sem! B.: Nincs itthon senki és te édes angyal Örömödben ezt észre sem veszed . . . E.: (Átszol.) Jer Laura! Perezre látod már atyád! L.: (Átsiet a másik szobába, azután Béla is.) Irgalmas ég! Mi lelte jó atyám?! . . . E.: (Töredezve.) Csókolj meg lányom, aztán meghalok . . . Megöl a méreg! Börtön és gyalázat . . . Irtóztató! Már láttam sorsomat Eljött ez őr, hogy börtönbe hurczoljon, Ezért tevék igy . . . értetek halok ! L.: (Csókolja apját.) Véled tűnik el boldogságom is, Pedig már napja kisütött reánk ! . . . (Lerogyik és szivtépően zokog.) E.: (Elizhez súgva.) Gyónok neked ... itt végórám perezében . . . Imádkozz értem . . . s szolgáltass misét! Háromszáz pengőt csakugyan kivettem A pénztárból, midőn beteg valál S orvoslásodra fordítottam azt . . . Néked sem mondtam ezt a bűnt meg eddig... Tedd jóvá egykor! E.: ... . Isten megbocsát! Nemes czél vitt a bűnre tégedet . . . E.: (hörögve) Ott fent az égben ... ott találkozunk! (Függöny le.)
