Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-07-12 / 26. szám

4 KT agy bányai TTi rlap 1908. julius 12. A közönség köréből. Az köztudomású dolog, hogy például a bivaly csak nagy forró­ságban szeret a vízben fürödni, de hogy az emberek egyéni más és más természetük és testi alkotásuk szerint minő hőmérséklet szerint szeretnek szabad fürdőt alkalmazni, annak meg­ítélésére legkevésbbé a fürdőkezelő illetékes, mert neki előirt kötelessége a városi uszodát naponként és kora reggel friss vízzel ellátni akár borús az ég, akár mosolyog és tűz a napsugár! Nem egyszer megesett, hogy a für­dőkezelő alacsonyabb hőmérséklet mellett egész nap nem vezetett be az uszodába vizet s a gyéren bár, de mégis szállingózó vendéget el­utasította vagy hosszabb ideig várakoztatta, mig az uszoda megtelt. Az is előfordul, hogy napokig nem frissítette fel a vizet s ezért kérjük a fürdő felügyelőséget, hogy ezen visz- szásságokat megszüntetni szíveskedjék. A gyümölcsértékesitő részvénytár­saság eddig jegyzett részvényeinek 40°/o-át már legnagyobb részben befizették s igy az alakuló közgyűlés a jövő vasárnap akadálytala­nul meg lesz tartható. A részvénytakarékpénz­tár az általa jegyzendő részvények mennyisé­gének megállapítását a hétfői igazgatósági ülés napirendjére tűzte ki. A postahivatal figyelmébe. A kormány a helység nevek megállapítása után utasitotta az összes hatóságokat, hogy jövőre a helység­neveket a meghirdetett formában használják, a miről az itteni postahivatal még nem értesül­hetett, a mennyiben a bíróságok által feladott postai küldeményeket „ismeretlen“ jelzéssel adja vissza, ha a községek nem régi nevükön czi- meztetnek. Hiszszük, hogy csak elnézés forog­hat fenn, e miatt e tényt most minden egyéb kommentár nélkül ajánljuk a postahivatal figyel­mébe, hogy a tapasztalt visszásságot sürgősen szüntesse meg. Eljegyzés. Ifj. Dali Mihály kolozsvári lakos, mészáros iparos eljegyezte Miszty Károly polgártársunk kedves leányát: Ilonkát. Népgyülés. Az Országos Keresztény szocziálista Párt, a Nagybánya és vidéke helyi szervezet megalakítása czéljából f. hó 19-én délelőtt alakuló népgyülést tart. Ez alkalomból városunkba érkeznek: Dr. Lakatos Géza ügyvéd, a szövetség alelnöke és Szalánczki Andor, az „Igaz Szó“ szerkesztője. A népgyülés sikere érdekében a szervező-bizottság nagy­arányú propagandát indított s ez utón is meg­hívja az érdeklődőket. A gyümölcsfák faértéke. Ha gyümölcs­fáinkkal már nem vagyunk megelégedve, akkor távolítsuk el azokat, mielőtt odvasokká és kor- hadtakká váltak vagy teljesen elhaltak volna. A legértékesebb fát adja a diófa; olyan 50 éves diófa, melyekért 150 koronát fizetnek, nem is tartozik a ritkaságok közzé. A diófa szerény igényeire, dús terméshozamára, külö­nösen azonban fájának értékére való tekintettel ennek a fának az ültetését ajánlhatjuk. Az almafa fája kiválóan alkalmas esztergályos mun­kára. Továbbá gyümölcsprések előállítására, mely czélra csak igen kemény fát használhatunk, szintén előszeretettel és nagy előnnyel hasz­nálják az almafa fáját. A körtefa fája vala­mivel az almafáé mögött áll. Igen jól használható rajzsinek és háromszögek stb. készítésére, mert azzal az előnynyel dicsekszik, hogy nem tágul és nem vetemedik meg, mint más fafajta, mikor azok a levegőnek vannak kitéve. A körtefa továbbá a puszpángfa pótlására és a becses ébenfa szolgál. Az öregebb cseresznyefák fáját az asztalosok a becses és ritka mahagónia pótlására és utánzására használják. Különösen igen könnyen fényesíthető és akkor igen szép színűvé válik. A szilvafa fája főleg technikai eszközök, mint töltögető kannák, vödrök stb. előállítására való. A baraczkfa fáját szép színe és szép farajza miatt finomabb asztalos mun­kára használják. — A téli idő a legalkalmasabb arra, hogy olyan fákat, amelyek már nem terem­nek vagy egyébként kívánni valót hagynak hátra, kiirtsuk. Pályázat segédjegyzői állásra. A Szi- nérváralja nagyközségben lemondás folytán meg­üresedett segédjegyzői állásra a szinérváraljai főszolgabíró pályázatot hirdet. Pályázati kérvé­nyek julius 15-éig nyújtandók be. A választás julius hó 20-án lesz. A visum repertum. Egy falusi orvos a hozzája visum repertumért forduló pácziensnek a következő „látlelet“-et állította ki: „A bal­pofán egy ezüst forint nagyságú horzsolódás, a jobb pofán egy huszkoronás arany kiterje­désű zuzódás; a térdkalácson két darab egy­koronás nagyságú ütés és a háton hét darab huszfilléres mekkoraságu bőrhámlás, tehát az egész testen 25 korona 40 fillér összegű kül- eröszak.“ Nyilvános számadás. A nagybányai czipész és szabómunkások julius 4-én a Széchenyi ligetben tartott nyári tánczmulatsága pompásan sikerült. A szépen feldíszített helyiséget a kö­zönség zsúfolásig megtöltötte. Fesztelen jókedv­ben tartott a mulatság a reggeli órákig. Je­gyeiket megváltották: Jancsovits József 10 K, Kupás Mihály 6 K, Kocsis J. Gyula 5 K, Ke­nyeres György 5 K, Rozenberg Elek A-ferne- zely 5 K, Gólya János 3 K, Somvárczky Gyula 4 K, Katz Jakab 2 K 40 f, Deuts Jenő 2 K, Klein Márton 2 K, Klein Lipót 2 K, Klusovszki József 2 K, Vigh László 2 K, Grünfeld Bencze 2 K, Fiktusz János 1 K 60, Simon Károly 1 K 60 f, Mikus Dávid 1 K 60 f, Urbanyiczky Károly 1 K 60. Felülfizettek: Mandel Adolf A.-Ferne- zely 1 K 40 f, Nagy Sándor A.-Fernezely 1 K 40 f, Szál Imre A.-Fernezely 1 K 40 f, Patkova Jakab 1 K, Vajda Márton 1 K, Bagosy Sándor 1 K, Svartz Sámuel 1 K, Nánásy János 1 K, Peszternák József 1 K, Brecher Márton 1 K, Horváth Ferencz 1 K, Wolf István 1 K, Gavrillás Leó 1 K, Nagy György 1 K, Weisz Jakab Alsó- fernezely 1 K, Némedi N. 1 K, Jég Jánosné 1 K, N. N. 1 K, Beregszászy János 80 f, Szántó Katicza 80 f, Bobojeso Pál 60 f, Fingenstein N. 80 f, Svartz Vilmos 50 f, Orosz Ede 50 f, N. N. 50 í, Foch Jenő 40 f, Szabó Sándor 40 f, Szentiványi Sándor 40 f, Nagy Lajos 40 f, Tebovics Jenő 40 f, Ébenhő Gyula 40 f, Imri- csák Ferencz 40 f, Suhányi Ferencz 40 í, Szaka N. 40 f, Petky László 40 f, Ocsenás József 40 f, Bencze Árpád 40 f, Balázs Ferencz 40 f, ifj. Suba Károly 40 f, N. N. 40 f, N. N.. 40 f, Magyari Ferencz 20 f, N. N. 20 fillér. Összes bevétel 371 K 30 fillér. Kiadás 208 K 22 fillér. Tiszta jövedelem 163 K 08 fillér. Rusz Ilonka és Kádas Rózsika kisasszonyoknak ezúton mond köszönetét a rendezőség, jelvényeinek szives elkészítéséért. Az elemi iskolák építkezése lázas gyor­sasággal folyik és kellő időben be is lesz fe­jezve. A szeptemberi előadásokat már bennök tarthatják. Egészséges, hatalmas csarnokaikban i és termeikben a magyar oktatásnak méltó he­lyisége, temploma lesz. A régi iskolát már bontják, tatarozzák, átalakítják, modern épület ! fog válni belőle és valamennyivel e város monumentálisabb épületei szaporodni s váro­sunk szépülni fog. Püspökválasztás. A tiszántúli ref. egy­házkerület Debreczenben julius 7-én tartott rendkívüli gyűlésén a püspöki szék betöltése tárgyában való szavazást elrendelte. Szavazatok aug. 15-ig adandók be. Püspökjelöltek: Dicső fi József egyházkerületi főjegyző, debreczeni lel­kész; Dávidházy János debreczeni egyház- megyei esperes, kábái lelkész; Erőss Lajos debreczeni theologiai tanár és dr. Balthazár Dezső alsószabolcsi egyházmegyei esperes. — A nagybányai ref. egyház tanácsa legközelebb intézkedni fog, hogy az egyház a maga egyetlen szavazatát beküldje. Siketnémák iparos pályán. A debre­czeni siketnémák igazgatóságának megkeresése folytán felhívjuk a városunkban élő 12 — 16 éves siket-némák szüleit, hogy gyermekeiket az iparos pályákra adják. Á szülők részéről rend­kívüli csekély költséggel megvalósítható az, hogy gyermekeikből jóravaló iparos váljék, amennyiben csak az elszegődésnél merül fel némi költség s ezenkívül csupán a ruházatról kell gondoskodniok. „Koszorúk mellőzése kéretik.“ A gyász- jelentések statisztikája szerint a mi nyelvünkön igy szokás kifejezni a gyászoló családoknak azt a szerény óhajtását, hogy az elhunytnak rava­talát ne halmozzák el virággal. Hogy mik az okai ennek a kívánságnak, azt se nehéz kita­lálni. Mindenekelőtt talán a gyásznak komorsá­gával nem is fér egészen össze a virágpompa. A gyász a maga egyszerűségében impozáns, nem pedig ha koszorúk és virágok teszik illa­tossá és tarkává. Aztán egy másik oka is lehet, hogy a virágok eltakarítása sok időt, durva munkát vesz igénybe, kézmives munkát, kap­kodást, ami szintén ront a temetés egyszerű­ségén. No és legvégül okosság is van benne, mert csakugyan kár fonnyadó virágra költeni, amikor a koszorú árán szenvedő eleveneken lehetne segíteni, amit pedig az elhunytak igazán nem vehetnek rossz néven. Nálunk is kezdenek megbarátkozni a koszorumegváltás gondolatával — persze nem a holtak, akiknek mindegy, ha­nem az élők. — Francziaországban azonban már egészen meghonosodott az a szokás, hogy virágpompa ne kisérje utolsó utján a holtat. Egy könny: ez is elég, sőt több, mert megsi­ratni valakit mégis csak nehezebb, mint virágot vásárolni a ravatalra . . . Szóval a halotti ko­szorú, a virágos ravatal divatját múlta. Az Ízlés örül rajta, hogy igy van, de hajh, másképpen gondolkodnak azok, akiknek mestersége volt, hogy koszorút kössenek a mások sírjára. A párisi virágárusok, míjvirágkészitők panaszkod­nak, hogy a temetés egyszerűsége őket a ke­nyerüktől fosztja meg. Mozgalmat akarnak indí­tani, hogy csak temessék ezentúl is virágosán a holtakat. Igazságtalannak tartják, hogy az emberi Ízlés tökéletesedése az ő rovásukra arasson olcsó diadalokat és hogy mig az örö­kösök még a koszoruköltséget is megtakarítják, addig ők, akiket keresetüktől foszt meg az uj szokás, forró könnyeket sírjanak mesterségük­nek bús dekadencziája miatt. Nekik semmi közük se volt a drága elhunythoz,, miért ont­sanak hát érte könnypatakokat, amikor virág- talanul és koszorú nélkül temetik el. Ez a panaszuk a virágárusoknak, de egyelőre még azt se tudják, kihez forduljanak a keservükkel. Közben pedig a virágjaik ott fonnyadnak el a boltokban. Ha csak hamarosan rá nem szánják magukat arra a nagy elszántságot kívánó demonstráczióra, hogy meghalván, virágpompa mellett temettetik el magukat. Ez a tüntetés talán még hatna és a párisiak meggondolnák a dolgot s rájönnének, hogy a virág mégis csak szép dolog. Igaz, hogy nem a holtak számára, hanem — mint minden dolog ezen a földön — azok számára, akik belőle élnek. Az' őszszel várható tömeges áru és terményszállitások, továbbá a í. évi szeptember havában tartandó katonai nagy hadgyakorlato­kon résztvevő csapatok elszállítása, végül a nagy beruházási munkálatokhoz szükséges anya­gok állandóan nagy tömegben való szállítása a vasút teljesítő képességét előreláthatólag oly mértékben fogják igénybe venni, hogy a kocsi­állagnak lényeges gyarapodása daczára is szá­molni kell a bekövetkezendő kocsihiánynyal. — A kocsihiányból eredő szállítási nehézségek meg­előzése, illetve lehető csökkentése érdekében minden alkalmasnak látszó intézkedés meg­történt. Az itt szóba forgó fontos közérdek szempontjából azonban a vállalatokat ez utón arra kéri a debreceni kereskedelmi és iparka­mara, hogy a részéről elszállítandó s szállítási időhöz nem kötött tömegáruk (épület-és tűzifa, szén, só, érc, kő stb.) zömét még a nyár folya­mán, minden esetre azonban az erősebb őszi forgalom bekövetkezte előtt folyó évi szeptem­ber hó közepéig lehetőleg elszállítsák. Szünidő. Pihen az egész világ két hónapig. A diák igyekszik felejteni, a tanár, hivatalnok stb. fürdőben, nyaralóhelyeken adják át magokat, a semmittevés édes érzelmeinek. Megszabadul a köznapi foglalkozás megszokott nyűgétől bár rövid ideig, hogy felüdülten uj erőre kapva kétszeres iparkodással s türelemmel folytassa megjelölt pályafutását az élet forgatagában. Az idei gyümölcstermés szép és ^biz­tató reményekkel töltheti el a gazdákat. Álta­lánosságban ugyan középértékünek mondható, de igy is jó eredménynek nevezhető és jó hasznot hozhat a tulajdonosoknak, ha annak értékesítésénél kellő körültekintéssel fognak eljárni.

Next

/
Thumbnails
Contents