Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-06-28 / 24. szám
I. évfolyam. A*j£X'v Nagybánya, 1908. junius hó 28. ÉSSS SZÉPIRODALMI IOIETIXj.A.IF». Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákóczi-tér. Tervszerűség szükséges! A nagyvendéglő épitési ügyével kapcsolatosan a városi muzeum elhelyezésének í kérdése is foglalkoztatja az illetékes j tényezőket, a mi bennünket arra indít, i hogy azt az elcsépelt témát ismét felele- ( venitsük s állandóan ébrentartsuk, mely a város területén végbemenő épitkezé- j seknél és utczaszabályozásoknál a külső csinre és a szépészeti követelmények j érvényesülésére helyezi a fősulyt. Ilyen ócska, zigzugas, kacskaringós : utczáju város kevés van Magyarországon, i Fennállása óta soha sem cserélte fel kopott köntösét. Itt-ott virít le erről egy- j egy uj fölt, hogy annál rikítóbbá és a szemre kellemetlenebbé tegye a szemléletet. Kultúrtörténeti jelentősége alig ne- , hány épületnek, mig a többi rég meg- ! érett a kőműves csákányára. Magánépitkezések, meg középitkezé- ! sek is manapság szórványosabban fordulnak elő, mint annak előtte, de mit ta- : pasztalunk ? A magánépítők a lehető legcsekélyebb érzékkel sem bírnak azon magasabb tekintetek iránt, melyeket a város modern fejlődése inaugurál, az építkezések méreteiben konservativok, az utczaszabályozás követelményei iránt érzéketlenek s a szó szoros értelmében szűkmarkúak, nehogy tulajdonukból csak egy talpalatnyi i föld is a köz javára áldozatul dobassék. . Épületeink egymás hátán hemzsegnek, a nyílt udvar s esetleges kerthelyiség iránt senki sem lelkesedik. Hallottunk valamikor arról, hogy a városi mérnök az egész város területére vonatkozó utczaszabályozási vonalak megállapításánál foglalkozott vagy erre legalább utasítást kapott, annak bizonyára kéznél kell mindannyiszor lenni, valahányszor a tanács épitési engedélyeket kiad. De mintha az volna tapasztalati tény, hogy az egyes építkezések csak a kis látókörrel megállapított épitési szabályrendelet intézkedéseinek figyelembentartásá- val engedélyeztetnek s a város vagy utcza egész területét átölelő aestetikai szempontok tekinteten kívül maradnak. így soha se lesz Nagybányából csinos, modern város, ha a fejlődés alapjául szolgáló egyes építkezéseknél csak mindig az adott helyzet biráltatik el. Szóval, ha csak az orrunkig látunk. A középitkezés' k ritkák, befolyásuk a város külső fejlődésére csekély jelentőségű; azonban itt sem találkozunk az egész város területét magában foglaló tervszerűséggel, mert ez megkövetelné, hogy a középitkezés által nyújtott alkalommal egy-egy utczának rendezése feltétlenül megoldassák, a mi nem a varázsütésre való átváltoztatást jelenti, hanem az előrelátó bölcseséget, hogy a középületek oly utczában helyeztessenek el, hol a legnagyobb a kilátás arra, miszerint a R nagybányai Hírlap tárczája. A törvény nevében! Szegényebbek vagyunk naponkint Egy-egy eszménnyel. Mint a vénczigány Feledünk sok-sok édes dallamot, Mig csak nem leszünk mindannyi hijján' Repül az idő, tépi virágait Lelkűnknek s a virág oly kevés Mi megmarad, öntözi, frissíti A legdrágább kincs, az emlékezés. Nyíljatok még nekem kedves virágaim! Enyhe illatotok ringassa el lelkem! Varázsoljon egy szebb, boldogabb hazába, Hogy magam közietek sokáig felejtsem. Kiszólit onnan a világ rideg zaja, Eszményt nem ismerő valóság; az élet. A mit érzünk titkon, féltve, lelkünk mélyén: Lábbal tiporja le az eszmény iséget. Az éjjeli zene alkonya is eljött, Itt, ott hangzik még fel bánatosan szépen Félve, lopva játszat a szerelmes ifjú: Mig csak be nem tiltják: „a törvény [nevében! . . .“ Dudás. A gyónás. — Irta: Dr. Kiss Rezső. A beteg hörögve forgolódott szegényes ágyában. Szemeit fel-felvetette a felette függő Istenemberre . . . s ima szavakat tördelt. A szentséges Istenember aztán mintha szólott volna hozzá, arra aztán a beteg csendesebb lett ... Egy öregasszony ült mellette az ágy előtt j s igaz bánattal szemlélte a haldokló fájdalmas arczát. Kis idő múlva megszólalt a beteg: Erzsi j néni . . . hivassa el a főtisztelendő urat . . . i érzem, hogy meghalok . . . gyónni akarok . . . — Bízzál az Istenben Ágnes — és ne • gondolj mindjárt a legrosszabbra, válaszolt az öreg asszony. Ne félj . . . nem halsz meg. De azért, ha lelked kívánja az egyház vigaszát — nyomban elhozom a főtisztelendő urat. * Rövid idő múlva megjelent a pap. A beteg zokogva csókolt neki kezet . . . aztán imádkozott a pappal együtt, a ki letérdelt az ágy elé . . . Nagy az én bűnöm lelki atyám, mint a mázsás kő, úgy nyomja a lelkemet . . . gyónni akarok. Gondolj a Golgotára és a világ Megváltójára és végy tőle példát a szenvedésben . . . Bízzál . . . Hallgatom gyónásodat! . . . közel jövőben, mondjuk egy-két évtized alatt lezajló újítások és építkezések az utczaszabályozási teljesen lehetővé teszik. E szempontnak keli a várost a Muzeum épületének elhelyezésénél vezérelnie. Csak például hozzuk fel, hogy van- nak-e a városnak oly alkalmas utczái a szabályozásra, mint a Hid-, Kossuth-, Magyar- és Vár-utczák? A kültelkeket leszámítva, kevés lehet. Van-e városnak e négy említett utczájára vonotkozólag kész szabályozási terve, mely a szerelmes szív legszentebb ideálját alkotja számára? Ha nincs, feltétlenül alkotnia kell, mert különben tervszerűség helyett kapkodás és esetlegesség vezeti működésében. Ismét csak például hozzuk fel, hogy a Vár-utcza fejlődését, kombinálva a város külső képét mennyire előmozdítaná és átváltoztatna az, ha a Vár-utczában torkoló szűk sikátort, mely a temető mellett Zrinyi-térre vezet, sürgősen rendezné és planiroztatná? Ha nehány alkalmas telek állna a megbővitett és rendezett utczában az épiltettők rendelkezésére, nem-e valószínű, hogy a Vár- utcza folytatásául szolgáló s az Agyagos- ut végéig terjedő hatalmas utcza pár év alatt a város díszére szolgálna? Ha ily szempontok dominálnának a város fejlesztésénél, lehetetlennek tartjuk, hogy a kurta korcsma építésével az egész Zrinyi-teret el lehetett volna rutitani? A beteg egy nagyot sóhajtott s aztán gyónni kezdett. — A Tiszamentén Gelesden születtem. Ott nőttem fel viruló hajadonná az édes szüleim gondviselése alatt. Mikor 17 éves lettem, a szivem tüzet fogott egy barna legény édes nézésétől . . . Szerelmes lettem. Boldogság volt az életem, mert a legény: Bandi is nagyon szeretett és már mátkaságban is voltam vele. Oly szépen kifestettem az életet. Már az esküvő napja is ki volt tűzve, amikor egy napon — óh bár sohasem értem volna meg azt a napot — Bandi visszaküldte a jegygyűrűt. Sirtam, zokogtam. Elmentem hozzá s összetett kezekkel kértem, hogy ne tegye tönkre az életemet — ha nem magamért is, de a kis magzatomért, akit a szivem alatt hordoztam. Mert már akkor teherben voltam . . . Bandi vigasztalt s azt mondotta, hogy ő szeret engemet csak úgy, mint az előtt, de a szülei rábeszélésére hagy engemet ott, mert azok azt akarják, hogy ^Csillag Pannit, a vagyonos leányt vegye el. O meg hallgatt a szülei szavára, ha fáj is neki, hogy engem elhagy. Hazudott pedig Bandi mert nem az édes szülei beszédjére szakított velem, hanem a szive súgására. Megunt . . . nem szeretett már ... A Gyehenna tüzében égett a lelkem. Elvoltam keseredve . . . Azt gondoltam, hogy elemésztem magamat, de nem vitt reá a lélek, — féltem az Istentől, hogy megverne még jobban, ha kis ártatlan magzatomat is meg ölném, mielőtt még meg is születne. — így telt el vagy három hónap. E közben az
