Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-06-07 / 21. szám

2

Nagybányai Sirlap

1908. junius 7.

Az állami tisztviselők lakás viszonyai.

A helybeli lakásviszonyok méltán keseríthetik el az állami tisztviselőket és vehetik el kedvöket attól, hogv itt huzamosabb ideig vagy végleg megtelepedjenek. Az összeépített szűk udvarral szegélyezett sokszor kert nélkül álló bérházak apró szobáikkal csöppet sem alkalmasak arra, hogy az otthon szeretetét előmozdítsák. Ha elgondoljuk, hogy ezeket a szűk, egészségtelen lakásokat milyen drága pénzzel kell megfizetniük, nem csodálkozunk, ha minden igyekezetük arra irányul, hogy áldatlan helyzetükön javítsanak. Nagyvárosi drágaság uralkodik a lakbér tekintetében is, a teknika minden kényelme nélkül. Talán az oka ennek a bérházak kevés volta. Városunkban nagy számmal vannak olyan törzslakók, családok, kik saját házaikban laknak. És ezek a házak képezik a helybeli lakások lakályosabb részét. Ilyen körülmények között bérházak gyanánt a meg nem felelőbbek állanak rendelkezésre, melyeket a tulajdonosok sokszor visszaélve a tisztviselők ráutalt helyzetével alaposan megfizettetnek. Az építkezés pedig pangv vállalkozási kedv hiánya észlelhető mindenütt. Évek eltelnek mig nehány bérházzal gazdagodik a város. Ennek mélyrehatóbb okai vannak. Talán a városnak kellene építeni bérházakat, ez kedvező üzleti előnyök szempontjából sem lenne hátrányos reá nézve. Erkölcsi feladatát pedig betöltené ezáltal, mert lakosainak életbevágó fontos szükségletéről gondoskodnék.

Az állam sem tett eddig tisztviselői érdekében úgyszólván semmit. Nem épített részökre megfelelő számú kincstári lakásokat, nem szervezett tisztviselői telepeket mint más városokban, a hol a drágaság és a szorult helyzetnek a háztulajdonosok általi kihasználása szükségessé tették.

Meglepetésszerüleg hatott azonban az államnak azon legújabb elhatározása, hogy f. év október hó elsejétől kezdődőleg tisztviselőinek lakás béreit rendezi. Ezen czélból 7 lakbér osztályba sorozta a városokat. Tanácstalanul és kétség között áll ismét a tisztviselőkar. Aggály- lyal gondol az újabb beosztás eshetőségeire, mely esetleg még rosszabb lehet a réginél. A czél az volna, hogy városunk az említett 7 lakbérosztályban mentül előnyöseób helyre soroz- tassék. Azt megbeszélni jöttek össze péntek délután a Kaszinó helyiségében a tisztviselők, hogy minden igyekezetükkel és módon odahathassanak, hogy még idejében tegyék meg a lépéseket az ügy érdekében. A gyűlés iránt érdektelenség, nemtörődömség nyilvánult meg,

egyéni érzelmeiket papírra, — vászonra vetni. — Megrendültek önmagukba vetett hitökben.

— Hiszen ha a „normális“ emberek százai, ezrei igy látják a természetet, vajon tisztességes dolog-e, hogy én másképen lássam és adjam vissza a természet képeit?

S mint mondám, vagy elcsüggedtek, vagy szolgailag másoltak. Hatása pedig mindennek az volt, hogy a természettel és a képekben nem találtunk semmi újat, mindegyiket „mintha már láttuk volna valahol.“ — Tagadhatatlan, — pontos leltárai voltak ezek a képek a természet nagy raktárának. Nem hiányzott belőlök az utolsó szög sem. Láttuk rajtok a fojtó lelkiismeretességet.

Ha külön-külön nézzük őket, hát mindegyik „szép kép, gyönyörű kép s hogy megvan rajtuk az áldott harmónia“! — de ha többet néztünk meg közülök, láttuk az elszomorító tárgyilagosságot, unalmassá váltak, mert mindegyiken megismertük a fákat, füvet, emberi alakot, ökröt, lovat, házat, de nem ismertük meg belőlük - a festőt!

Szerencsére jött egy szélvész ebben a lankasztó nyári melegben. Böcklin indította meg. Festett fannokat a sziklás rengetegekben, rokonszenvesen — csúnya tritonokat, viaskodó és szerelmes kentaurokat, vizi szörnyeket, szellőket, nereidáhat, syréneket, kiknek békalábuk volt, vagy halfarokban végződtek.

Böcklin mester ilyes alakjai azonban nem úgy hatnak reánk, mintha componált alakok lennének, nem látszik meg rajtuk, hogy a művész mesterkélten rakta őket össze heterogén részekből, még a művészi képzelet megerőltetését sem látjuk rajtuk. Élnek, elevenen illeszkednek bele a tájba, mosolyognak vagy busulmintha olvastuk volna a távolmaradottak lelkében, hogy úgysem használ már semmi mozgalom, legjobb a lemondás, a megnyugvás. A gyűlésen hallottunk nagyhangú szapora szavakat logika és határozottság nélkül. Hol depu- táczió, hol írásbeli memorandum, szükségét emlegették, hol a távollevő elnök távirati értesítéséről és közbenjárásáról majd a polgármester közreműködésre való felkérése határoztatott a főispánnál és képviselőnél. Pozitív határozat nem lett hozva. Véleményünk szerint a mozgalmi gyűlésnek abban kellett volna megállapodnia, hogy a bentlevő kérvény kedvező elintézését írásbeli memorandumban, melyet az összes tárczák helybeli tisztviselői aláirának, sürgesse meg, mely memorandumban alapos okok leplezetlenül feltárva támogatnák a jogos kérelmet. A kérvény kedvező elintézésével, ha a régi rendszer szerinti III-ik osztályból Nagy- bánya a II-ikba kerülne, úgy ezzel el volna intézve a lakbér-rendezés sorsa is, mert az ! újabb osztályokban az előzőnek megfelelő hely j illetné meg.

!

Hátra volna még az az eset, hogy i | a tisztviselő építsen lakást a maga részére. Ez j i halvaszületett eszme. A ki próbálta az is meg- | bánta keservesen. A telek 3-szor 4-szer oly i drága lett mint 8-10 évvel ezelőtt volt városunkban. Az anyagok beszerzési, fuvarosási stb j költségei, a munkabérek aránytalan felszökése e czélra pár ezer forinttal rendelkező hivatalnok részére kizárttá teszik az ezen módon való sikeres boldogulást. Bátran mondhatjuk, hogy | mindegyik tisztviselő tetemesen, némelyik duplán reá fizet lakbérére. Nagybánya város állami tisztviselőinek egyeteme a múlt esztendőben memorandumot nyújtott be a pénzügyminiszternek, melyben feltárta a bajt s abban látott ! egyedül segítséget, ha a kérelem meghallgatásával Nagybánya a III-ik lakbérosztályból a II-ikba lesz sorozva. A kérvényt dr. Kádár Antal a gyűlés elnöke személyesen adta által a képviselőház folyosóján a pénzügyminiszternek, ki a hiteltől tette függővé annak kedvező elintézését. De a kérvény sorsa mai napig nem dőlt el. Maradt a régi nyommasztó helyzet változatlanul, időközben csak a házi urak stájgeroltak.

Ha pedig a lakbér vallomások a valósággal megegyezőleg lettek hivatalosan felvéve, (melyben nem akarunk kételkedni) ez csak még kedvezőbb eredményt jelenthetne a tisztviselőkarra nézve. Ez a magyar tisztviselőnek a sorsa — a jogát is kérelmezi, fizetésrendezéseiben pedig eddig legalább sohasem lehetett köszönet, csak kijátszották.

M^Skőrdarabolc.

<J

Pünkösd.

Rég elgördült a kő,

Megnyílt a sir szája;

A halott nincs jelen;

Csodás félelemben Kérdi a sokaság Remény, kétség között,

Hogy hova költözött ?

Kigyulnak az égen Tüzes égi jelek,

Villám sújt, meny dörög, Száműzve az ördög.

A szívbe szentlélek Bűvös égi álom Röpül galambszárnyon.

Megjelen az Isten.

Glóriában fénylik A menynek kárpitja,

Jobbján ül szent fia;

Ki ránk sugározta,

A békét és szeretetet,

Ki azért megfeszittetett.

Dudás.

Kérelem egy alapítványért.

A debreczeni siketnémák Oláh Károly intézeti igazgatótanácsos, Gácsér József intézeti igazgató és Emmér István tanár vezetése alatt május 30. és 31-én városunkban időztek.

Május 31-én 11 órakor a Polgári Kör nagytermében nagyszámú s előkelő közönség előtt mutatták be a siketnémák valóban meglepő s bámulatos előmenetelét.

A város nevében Torday Imre tanácsos üdvözölte a vendégeket; majd Gácsér József érdekes előadás keretében ismertette a süketnémák nevelési s oktatási módszerét. Oláh Károly Debreczen város tanácsosa, az intézet szervezője s fenntartásának lelkes s fáradhatatlan apostola adta elő az intézet keletkezésének történetét s ismertette az intézet fent- tartási eszközeit a közönség jóindulata támo- ! gatását kérve az intézét működéséhez.

nak, haragusznak vagy örvendenek, könnyedén megvannak a környezetben. Nem ütnek el tőle, sőt ellenkezőleg szorosan össze vannak nőve a természettel és azokat a titkos, megnevezhetetlen benyomásokat, amiket a nagy természet bizonyos tájai gyakorolnak lelkünkre, csattanóan juttatják kifejezésre. A sötét rengetegből kiemelkedő „egyszarvú“ az erdőt még rengetegebbé teszi. A nymphák hajlékony teste a nagyhasu tritonok ingadozó alakjai a „hullámok játékát“ magyarázzák nekünk. — És igy tovább.

Érezzük, hogy csak Böcklin alakjai lehetnek'azok, a melyekkel az antik fantázia népesítette be a homályos erdőket, a sziklák világát, az árnyas ligeteket, a végtelen tengert.

Böcklin képei színben „természetesek.“ Még képzeleti alakjait sem vagyunk képesek másszinüeknek elgondolni, mint a milyeneknek a mester föstötte őket,

Böcklinnek természetesen tömérdek utánzója akadt. De talán, hogy az eszmére reá ne ismerjen a közönség, különczködniök is kellett az utánzóknak. Különczködtek a szivekben, kivitelben s az eszmében.

Rajzani kezdettek a különczök, a „túlzók“, részben Böcklint utánozva, részint tőle önállóan, esetleg chronologiailag előtte is. Jött Signac és Ryttelberghe. Jöttek az impressionisták, neo- impressionisták, symbolisták, praerafaelisták, a kutatók, a pontozók, a naivok, az ultranaivok, a secessionisták a plen-airisták.

Olyan szép mindezeket tanulmányozni s látni a forrongok hatását a „nagy“ festészetre.

„Képeik között úgy éreztük magunkat, mintha valami bolondos compániába jutottunk volna, ahol gúnyt űznek belőlünk. Találjuk ki,

hogy kik is hát ők? Nyugtalankodtunk is, hogy mit is akarnak velünk? Elhültünk a csodálkozásban s nem tudtunk mihez igazodni?

Felállítottak egy érdekes elméletet, a levegő rezgésen alapuló elméletet. Ennek lényege pedig a következő volt: A fizikai színkép (spec- trum) - a világos és sötét kéket egynek véve, - hat színből áll. (Ugyanebből áll a szivárvány is.) Vörös, narancsszin, sárga, zöld, kék és lila. Ezek közül primitiv színek a vörös, a kék és a sárga. Ez a három az alapszín, amit kikevernünk nem lehet. Ebből a három alapszínből kikeverhetjük a többi három szint. A lilaszin a vörös és kékből, a zöld a kék és sárgából, a narancsszin a vörös és sárga összekeveréséből áll elő.

E hat alapszín közé helyezzük el aztán az átmeneti színek százait, vagy ezreit.

A pontozók, a neoinpressionisták a fent adott hat szint használják csak, azokat azon szűzen rakják a vászonra. S ha a szineket apró pontocskákban váltogatva egymás mellé rakjuk, különféle szineket kapunk. Ezekből az apró pontocskákból kapjuk a legkülönfélébb szineket s ha ezt az egész mozaik-szerű valamit sokáig és megfelelő távolságból nézzük, az egész elkezd rezegni, „harmonikus tónusokban olvad össze“ s megkapjuk a levegő rezgését.

Érdekes, különös szinte bizarr elmélete a színeknek, a melynek mégis látható hatása van az egyetemes festészetre.

S ha az eszméiket nézzük, azok is alkalmasak voltak arra, hogy reformáljanak, hogy az unalom ellentéteit képezzék.

Az emberiség mártírjait keresztre feszitve ábrázolják, kiknek karjai, lábai virágokban vég-