Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-05-31 / 20. szám

1908. május 31. Nagybányai Hírlap 3 Dr. Kiss Rezső jeles tollából röviden és áttetsző világossággal ismertetve megjelent és 20 fillérért kapható Kovács Gyula könyv- kereskedésében a dánosi bünpör lefolyását és befejezését tartalmazó füzet. ^mkórdarabok. A boldogság. Húzzad czigány húzzad! Hadd járja [kedvemet Egy kis meleg fény át, Öntsd a nótádba érző czigány lelked Minden muzsikáját. Aztán összetörve vesd el hegedűdet! Itten van az ára! Zengő hattyúdalként az én nótám játsza El legutoljára. Magyarország czimere s omlott le róla a gyö­nyörű nemzetiszinü szallag e felírással: Halha­tatlan díszpolgárának - Nagybánya szab. kir. város. Az ünnepély után 1 órakor bankett volt a „Magyar Királyiban. Számtalan köszöntő hangzott el. Dr. Falussy Árpád főispán Kossuth szellemét éltette s felolvasta Kossuth Ferencz táviratát, melyre üdvözlő választ küldtek. Papp Béla orszgy. képviselő Günther igazságügy­minisztert, báró Vay Gábor és dr. Adler Adolf Kossuth Ferenczet, Günther miniszter Nagykároly város közönségét éltette. Debreczeni István polgármester a ven­dégekre ürítette poharát. E közben a miniszter d. u. 3 órakor a közönség lelkes óvácziója közepette a főispán kíséretében eltávozott s a vasútra hajtatott. A közönség ezután is együtt maradt. Cseh Lajos íőgymn. igazgató Kallós Ede szobrászra, a szobor alkotójára, Szent- Királyi Zoltán orszgy. képviselő a város kö­zönségére, Jékey Zsigmond a politikai párt­vezérekre, Melha Armand egyetemi kiküldött a szabadságra, Gyapay Pál főispán gróf Ká­rolyi Istvánnéért emelt poharat. Az esti vona­tokkal a vidéki közönség szétoszlott. Városunk kiküldöttei is az éjjeli vonattal már hazaér­keztek. Lágyan, lassan kezd meg: mosolygó kék [égen Bárányfelhők járnak, Virágos pázsiton ifjupár esküszik Szerelmet egymásnak. Egymáséi, lesznek. Együtt élnek át sok Színes napot, álmot, Virágméz a csókjuk, boldogabb frigyet a Jó Isten sem látott. Viharozzék húrod, daczos háborgással Sötét indulattal, Szálljál pörbe vádlón elszánt keservedben A sorssal, magaddal. Legyen benne veszett boszorkány táncz lbosszús, Tajtékos vad lárma; Lesben álló sorsnak irigy csapása a Zsenge boldodságra. Folytasd békésebben, büszke diadallal, Ujjongó örömmel, A boldogság virul, sorsát legyőzte és Soha nem hervad el. Csodás tüneménnyel, szivárványos égen Megnyílik a kárpit, Mosolyog az atya, fogadja szerelmes Gyermeki imáit. Mert hát a boldogság titka, diadalma Bent a szívben lüktet, Értsd meg czigány! s húzd a szerelem [dalait S dobd el hegedűdet. Dudás. HÍREK. Május 31. EMLÉKEZTETŐ. A debreczeni siket­néma intézet igazgatója és egy tanára ma vasárnap d. e. 11 órakor a Polgári Olvasókör nagytermében növendékeivel előadást fog tartani, mely előadásra az érdeklődő közönséget szívesen látja. Ugyanott növendékek munkáiból eszkö­zölt kiállítás is megtekinthető. Belépő­díj nincs. Esküvő. Szentiványi Sándor aranyosmed- gyesi körjegyző május hő 25-én esküdött örök hűséget Szatmáron a r. kath. székesegyházban dr. Fejes István ügyvéd, lapszerkesztő szép és kedves leányának Erzsikének. A bérmálás elmarad. Dr. Boromisza Tibor megyés püspök a múlt héten nagykárolyi bérmautja alkalmával súlyosan megbetegedett úgy, hogy az áldozócsütörtökön Nagykárolyban tartott Kossuth szobor leleplezésén már nem vehetett részt s az azt közvetlenül megelőzött napon, szerdán kénytelen volt bérmautja meg­szakításával a vármegyei tiszti főorvos kísére­tében szatmári residenciájába hazautazni. A helybeli róm. kath. plébániához érkezett hiva­talos jelentés szerint a püspök súlyos beteg­sége miatt úgy az esperesi kerületben, mint Nagybányán a junius 11-éré kitűzött bérmálás elmarad s az idén már megtartatni nem fog. A mély részvéthez a hívők őszinte szomorúsága és lemondása járul! Tojás és baromfiértékesitő szövet­kezet vármegyénkben. Ilosvay Aladár vár­megyénk alispánja kezdeményezésére mozgalom indult meg az iránt, hogy egész Szatmárvár- megyére kiterjedőleg tojás és baromfi értékesítő szövetkezett létesittessék. Ez ügyben az alispán megkeresi a járási szolgabirói hivatalokat, valamint felkéri az országos gazdasági egye­sületet, hogy egy később kitűzendő határnapon közös értekezletre gyűljenek össze, illetve megbízottat küldjöo ki, a mely értekezlet egy úttal hivatva lesz határozni a szövetkezet meg alakítása tárgyában. titkár és néhány taggal. Ér mihály falvai Kos­suth Lajos asztaltársaság 10 taggal. Bodnár György tanfelügyelő, a pénzügyigazgatóság Plachy Gyula kir. tanácsos pénzügyigazgató vezetésével. Államépitészeti hivatal Pünkösti Ferencz közúti kér. felügyelő és Kacsó Károly műszaki tanácsosok vezetésével. Járásbíróság Szabó Pál vezető-járásbiró, — postahivatal Schnébli János főtiszt vezetése mellett. Adó­hivatal, dohánybeváltó hivatal, ipartestület Kinczel János elnök, Kossuth-asztaltársaság Kun István elnök vezetésével. Régi casinó, Polgári Olvasókör, Dalegyesűlet, Kölcsey - Egylet, az összes egyházak, a két Nőegylet, Vöröskereszt-egylet, Kereskedőtestület, Keres- kedő-ifjak köre, Károlyi Gyula gróf és Károlyi Lajos gróf uradalmi intézősége, a M. Á. V. deb­reczeni üzletvezetősége stb. A küldöttségek tagjai közül sokan diszmagyarban voltak. Távolmaradásukat kimentették: Kossuth- Ferencz, Darányi Ignácz, Josipovics Géza mi­niszterek, dr. Boromisza Tibor megyéspüspök, Bakonyi Samu, Pilisy István orszgy. képviselők, Ambrozovics Dezső, Batthány Ilona grófnő, gróf Széchenyi Sándor a főrendiház alelnöke, özv. Ambrozovics Béláné Meszlényi Ilona. Az ünnepélyt Debreczeni István polgár- mester, szoborbizottsági elnök nyitotta meg. Ezután Papp Béla, Nagykároly város orszgy. képviselőjének nagyhatású, mélyen átérzett s gondolatokban gazdag ünnepi beszéde követ­kezett, majd Ilosvay Aladár, Szatmárvármegye alispánja tartott rövid, gyújtó beszédet s végül Debreczeni István polgármester a város nevé­ben a szobrot átvette. Ezután a koszorúk elhelyezése követke­zett. Elsőnek a képviselőház nevében Szent- Királyi Zoltán tette le a koszorút. Az országos függetlenségi párt koszorúját Földes Béla kerületünk képviselője helyezte a szoborra. Tartalmas beszédéről Nagybánya város kikül­döttei odanyilatkoznak, hogy az mély hatást keltett s az elhangzott szónoklatok között leg­első helyen állott. A fentebb elsorolt testületek egyesületek, küldöttségek sorra helyezték el szebbnél szebb koszorúikat. Nagybánya város koszorúját dr. Makray Mihály polgármester helyezte a szoborra. Vá­sárhelyi Gyula nagyralehet vele, hogy gróf Károlyi Istvánná a körülte volt főúri hölgyek előtt a koszorúról azt mondotta, hogy gyönyörű remek mű. Háromkötéses alapon nyugvott ságát, mikor elhagytál azon a szomorú téli napon. * Vérző szívvel sírom vissza azt az édes- bus időt, boldog ifjúságom elhalt szép szerel­mét s visszaálmodom mégegyszer csengő-bongó rímekbe szőtt borús szerelmemet, az éjhaju leányt, a ki nem lett az enyém. * Hol volt, hol nem volt, volt egy hűtlen lány, Szerettem, megcsalt, sir jak is talán ? Hol volt, hol nem volt, megcsalt, nincs tovább S könnyezve mentem egy házzal odább . . . Mert a mint nótám elején mondottam: Én vagyok ez a lantverő diák, Rólam szólnak e bús melódiák, S az éjhaju lány szerelmes napom, Ki lehanyatlott nékem egy napon. S ezzel regényünk véget ért s véget ért a sok szép csilingelő nóta is az én éjhaju volt Madonnám bűvös szemeiről, csókos ajkáról, de hogy miért azt nem tudtam én se, ő se. Mindennek ő, csak ő volt az oka, Nem e bús dal m'g búsabb dalnoka, Én őt szerettem, ő mást szeretett: Ilyen baj is csak engem érhetett. Ez az én történetem, mely fájdalom igaz történet, valóság. Most jön az ábránd. * Éj van. Merengve nézem az aranyfüzektől ékes mennyboltoza.ot és hallgatom egy fülemile dalát,-szivemét. Oh, mert az éj elhozza őt ne­kem a szerelem szárnyain s akkor az enyém, egyedül az enyém az a mosolygó arczu fehér rózsaszál. Jer hát édes álom, borulj rám csen­desen s vigyél magaddal fényes országodba, hadd éljem át jövendő életem drága szép Madonnám ölelő karjában . . . * Itt a kikelet! A természet felébredt téli álmából. Ünnepi harangszó csendül a, légben, mig a szolozsmák hangjai szentmisére hívják a Jézus urunk feltámadását ünneplő ájtatos hivőket. Halleluja! zúgja keresztül a hívők se­rege az orgona búgását „Feltámadt a Názáreti“! Feltámadt Madonnám szerelme is, a ki ölelő karjába zárva szerelmesének bánatos fejét, le­csókolja a szomorú múlt minden szenvedését. Boldog örömmel öleli magához a szegény lantverő az ő megtört madonnáját, mig lágyan a fülébe súgja: Jer édes, hagyjuk itt azt a szürke világot, én elvezetlek egy szebb és boldogabb hazába, a hol nincs bűn, nincs bánat, ahol nem rosszak az emberek. Jer királynőm! Nézd, hideg a hir világa, nem nyíl ott a szív virága; hagyd hát bohó álmod s én ró­zsákkal hintem végig az életed útját és tenye­remen hordalak, mig csillag lesz az égen, sze­relem a földön; jössz-e hát? . . . Hir helyébe nótát, tövis helyett rózsát adok neked, édes; jösz-e hát? Hagyd hát dőre álomképed, meg­lásd, szebb ez élet. Mert hazug a hir világa, nem nyíl ott a szív virága; hideg ott az élet, mást adok hát néked; hir helyébe nótát, tövis helyett rózsát . . . nótát . . . lehér rózsát . . . fehér őszi rózsát ... Be kár, hogy ez csak délibáb . . . csalfa álmok . . . nóták . . .

Next

/
Thumbnails
Contents