Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-05-24 / 19. szám
kássá, hanem a nemzet aktiv elemévé is kell tennünk, emelnünk a magyar iparost. Ez legyen a mi vezérfonalunk, az ipari szakoktatás szervezésénél. És e körülmény felette nagy horderővel hir, mert a magyar nemzetállam kiépítésénél nem mellőzhető az iparosság. Velük számolnunk kell, már csak nagy számuknál fogva is. A középosztályt, mely fundamentumát képezi a nemzetállam épületének, — nemcsak gazda, hivatalnok és kereskedő, hanem legnagyobbrészt iparos alkotja. Az ipar nagyon alkalmatos arra, hogy a nemzetállam eszméjét megerősítse. 1908. május 24. darabok. — Póttartalékosi gyakorlat. — Fényes uj ruháján Nincsen folt felett folt, Legszebb katona ő, Az marad az is volt. Nem. is vall kudarczot Asszony s lánynál soha, Övé a nők legszebb Szerelmes mosolya. Hadi tudománya Kimeríthetetlen, Mindenki tőle kér Tanácsot ezekben. Kaszárnyát nem seper Asztalt, padlót sem ?nos, Szolgája sok van, mert — ö póttartalékos. * Nem zupás koszt jár ki Nem rozsdás csajkában, Zeneszónál étkez A Pannóniában. Néha balra fordul Mikor volt jobbra át, De azért megfogja Védeni a hazát. Sherlock Holmes úgy látszott nem volt meglepődve e válaszon, megdörzsölte szemeit s mondá: — Szerezz egy kocsit bármi áron, öt font sterlinget kapsz, ha Pétervárra juttatsz . . . A grófnő összecsapta kezeit. 5 font sterling, majdnem 50 rubel egy közönséges húsz kilóméternyi kocsikázásért: valóban csakis az angolok bőkezűek. Nemsokára a hagyomány- szerű orosz troika állott meg a vendéglő előtt. Helyet foglaltunk, a kocsis megestorozta lovait s a troika vágtatott mint a szellő. — Palotájába akar hajtani? — kérdé Holmes a grófnőtől.-- Nem. Inkább vendéglőbe szállók. — Vendéglőbe? — Igen! — Talán igy még jobb is lesz. Mondja csak, voltak-e a maihoz hasonló kalandjai? — Egypárszor. — És a rendőrség? — A rendőrségnek nincs semmi indító oka a beavatkozásra. — Talán nem is tud a dologról? — Lehet . . . A grófné elhallgatott, mintha nehezére esnék ez a szóváltás Holmes ezalatt nem vette le tekintetét a kocsisról. Egyszer csak lovai közé csapott a kocsis s ahelyett, hogy egyenesen a hidra hajtott volna, neki hajtott a fo- lyónak. Barátom fölpattant, előrántotta revolverét s a kocsis halántékára illesztette csövét. — Atyuska, ne ölj meg! — kiáltott a másik remegve s levetette magát a kocsiládáról. Sherlok Holmes elfoglalta helyét, megragadta a gyeplőket s vágtatva áthajtott a hídon. A kocsis pár szót kiáltott utánunk, de nem értettük. Ha akkor láttátok volna az én jeles barátomat! Termete magasabbnak, merevebb3NT agytoányai Birlap 3 Ót küldik előre Ha veszély, ha baj van, Dédelgetik akkor: Fürdik tejben-vajban. Pusztul az ellenség Szélszárnyon lebben el, S ő hazatér, tele Babérral, éremmel. Mostan hát erősen Gondolkozom azon: Bezuppálni itten Netn voln'-e több haszon? Dudás. Á Széchenyi=társnlat közgyűlése. A vármegyénk egész területére kiterjedő s kiváló kulturális missiót teljesítő szatmárme- gyei Széchenyi-társulat hétfőn máj. 18-án tartotta meg Szatmáron a városháza tanácstermében dr. Vajay Károly polgármester, alelnök vezetésével évi rendes közgyűlését. Az elnök megnyitó beszéde után Faragó Ignácz jegyző az igazgató évi jelentését terjesztette elő, mely i következőleg szól: „Soha sok szónak, beszédnek barátja nem ; voltam. Ne méltóztassanak tehát igazgatói megbízásom első évéről szóvirágos beszámolót várni, hanem engedjék meg, hogy a tényékhez képest az 1907. év eseményeit röviden vázolhassam. Társulatunk 1907. évi működését azzal kezdte meg, hogy a fennálló 109 menhelyhez Oláhgyürüsön, Laczfalun és Lippón, tehát kizá- * rólag nemzetiségek lakta vidékeken újabb men- ! helyet állított fel, melyek egy évi működésük alatt a szülők bizalmát annyira kiérdemelték, hogy azoknak további fennállása immáron biztosítottnak tekinthető. Az ez irányban régóta vajúdó első lépést tehát megtettük. Sikerült a társulat választmányát teljesen kiegészíteni, mely egyhangú lelkesedéssel mélt. Falussy Árpád dr.-t, vármegyénk főispánját választotta meg elnökül, dr. Boromisza Tibor szatmári rk. püspököt pedig diszelnökéül. A legközelebbi időben lefolyt jubiláris | ünnepélyünk fényes sikere igazolta, hogy mind- : két díszes tisztségre választott személyiség társulatunk újjászületését, aczélozott megerősödését jelenti. Társulatunk által segélyezett menhelyek és a felnőttek esteli tanfolyamai ez évben úgy, miként annak előtte is, teljes mértékben szol- i gálták az általunk kitűzött czélt. A nemzetiségek lakta községekben levő állami és egy nehány felekezeti iskola tanulói között a magyar nyelv elsajátításában elért I eredmények jutalmazásául 300 korona értékű hazafias vonatkozású ifjúsági könyveket osztottunk szét. E könyvek kiválasztásánál nem a csillogó külső szin, hanem azok belső tartalma volt irányadó. Kötelességszerüleg köszönetét mondok ezúttal vármegyénk fáradhatatlan tevékenységű tanfelügyelőjének, ki nemcsak a jutalomkönyvek kiválasztásánál szolgált becses útmutatással, hanem mindenben és mindenkoron a legszi- vélyesebb és legönzetlenebb módon készséggel istápolta és segítette elő társulatunk munkálkodását, tevékenységének eredményét. Hálásan emlékezem meg városunk és vármegyénk sajtójáról is, mely társulatunk ügyét mindig magáénak téve, igaz hazafisággal tartotta ébren a társadalomnak társulatunk iránti érdeklődését, rokonszenvét. Társulatunk anyagi helyzetét illetőleg jelenthetem, hogy a vall. és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur őnagyméltósága az 1907. évre kegyes volt a dologi szükségletek részbeni fedezésére 1000 koronát utalni, úgy szintén vármegyénk közigazgatási bizottsága által az 1 %-os vármegyei pótadóból Társulatunk részére az 1906. évre megszavazott 14960 korona segélyt teljes összegében felvenni, úgy hogy 1907. évi számadásunk 26976 korona 82 fillér bevétellel, 19887 korona 22 fillér kiadással, 6909 kor. pénztári maradvánnyal zárult. Megnek látszott, amint szemére bocsátott szalmakalappal hajtotta a troikát. Pétervárra értünk. Föltettem, hogy a rendőrség tud a történetekről s legalább is összeesküvőknek tart minket; de Sherlock Holmes hírneve akkora volt, hogy a legelső rendőr, kivel találkoztunk, őrizetébe vette a kocsit. Gyalog mentünk tovább. Barátom kibontotta Pétervár térképét, melyet már régebben tanulmányozott volt s anélkül, hogy valakitől útbaigazítást kért volna, elvezetett a grófnőtől kívánt vendéglőbe. Nem volt elsőrendű, de azért drága, 2 rubelt fizettettek velünk egy tejeskávéért. A grófné egy szobát foglalt le a mieink mellett. Megmosakodtunk s rendbeszedelőz- ködtünk s az állomásra mentünk holminkért, melynek meg kellett érkezni a vonattal. De amint a ruhatár előtt mentünk el, Holmes megállt s egy ott függő kabátra mutatva igy szólt: — Tudod-e, kedves Watson, hogy kié ez a kabát? — Nem tudom. — Annak a rőtszakálu embernek a kabátja, ki a vonaton szomszédságnnkban ült. Menj te az állomásra, nekem itt kell maradnom. Podgyászunk kiváltása némi időmbe került. Mikor visszatértem, Holmes vidám volt. A szállodába mentünk szobáinkba. Meg volt elégedve, kezeit dörzsölte. — Világos mint a nap előttem minden, — mondá. — Beszélj, — mondám — égek a türelmetlenségtől. — íme, engesztelhetetlen ellenségem, Mo- riarty professzor él, itt tartózkodik Pétervártt s Oroszországban folytatja az ellenem való küzdelmet, melyet oly gyalázatosán elveszített Angliában. — Moriarty professzor és itt? — ítélj magad. Carskoie Seloban egy levelet adtam postára saját czimemre s képzeld csak, nem kaptam meg . . . — Igazán? — Szavamra. De ez még nem volt elég. Pár perez előtt a telefon hivatalban voltam; csöngettem, csöngettem, hiszed-e? A központ nem is válaszolt. Az egész csöngetés hiába való volt . . . — Lehetetlen! — S mégis úgy van. Azt csak megengeded, hogy csakis annak a Moriarty profesz- szornak ördögi mesterkedései képesek a levelet eltéríteni rendeltetése helyéről s megzavarni az egész telefon-hálózatot, ha egy magamhoz hasonló ember akar valakivel beszélni. Véleményemen vagy-e? — Bizonyára az a professzor van a dologban, de a grófnő kalandja? — Kis jelentőségű dolog. Világos, mint a napfény. A hölgy útitáskájában valami van, mit férje bízott reá, midőn az állomásra kisérte. — Pénz?-* Nem, sokkal értékesebb holmi. — Drágakövek? — Még annál is drágább. — Hát mi? — A birodalom sorsát érdeklő államokiratok. S épen ez okiratok megszerzése végett vasúti merényletet terveztek. — Vasúti,merénylet? — Igen. Észrevetted a gépészsegéd halványságát? — Igen. Az az ember rosszul volt. Segítségére akartam sietni, de nem engedted.
