Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-05-03 / 16. szám
908 V 4 I. évfolyam. Nagybánya, 1908. május hó 3. 16. szám. NAGYBANYAI HÍRLAP TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAE NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. . Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Réköczi-tér. A gazdák és a gyümölcsértékesítés. A nagybányai Gazdasági Egyesület ma vasárnap d. e. 10l/2 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melyre nemcsak az egyesület tagjait, de mindazokat ez utón is meghívja, kik a gyümölcsér- tékesitő részvénytársaság megalakítása s ezzel kapcsolatban az alapszabálya tervezet tárgyalása iránt érdeklődnek. Ezen meghívóval összefüggésben közöljük, hogy a „Nagybányai Gazdasági Egyesület Gyümölcsértékesitő Részvény- társaság“ czimen egy társaság létesítése van tervbe véve, melynek feladata nem egyedül a gyümölcsértékesítésben merü- lend ki, hanem ezzel kapcsolatosan a gyümölcstermelés előmozdítása, a termelők érdekeinek fokozott védelme, látókörüknek szélesbitése s mindazon körülmények hathatós kiaknázása, melyek a termelő gazdák existencziáját és boldogulását hatványozott mértékben biztosítják. Elismeréssel kell adóznunk mindazoknak, ki e czél érdekében oly kitartással fáradoznak s a kik sikertelen törekvések után ismét felvetették az eszmét, hogy ez a megbecsülhetetlen intézmény a közérdek javára bevezettessék. Ez alkalommal a gyümölcstermelők figyelmét kívánjuk felkelteni az intézmény életrevalósága iránt, mert az évek óta húzódó eszme megvalósulásának vajúdása kizárólag a termelők közömbös magatartásában lel magyarázatot. Meg vagyunk győződve arról, hogy a tervezett intézmény termelőink érdekében kiváló jelentőséggel bir. Már maga az a tény, hogy a Gazdasági Egyesület, mint corporatia nevét és erkölcsi reputá- tióját adja a vállalkozáshoz, az intézmény sikeres működését nagymértékben biztosítja, mert az idegen piacz s a külföld bizalmát a társaság iránt fokozni felette alkalmas. Az a körülmény pedig, hogy a helyi pénzintézetek a forgó tőke olcsó hitelezésére s az ügyletek financzialis részének lebonyolítására készségüket már eleve kijelentették, a társaság működését a legszélesebb mederben s nagy terjedelemben teszi lehetővé. Minthogy az intézmény elsősorban a közérdek szolgálatába kíván szegődni azzal, hogy különösen a gyümölcsértékesítés terén tapasztalt kizsákmányolást akarja kiküszöbölni, melynek kis termelőink oroszlán része termőévenként kitéve van, ennélfogva ^agy érdeke gazdáinknak, hogy a társaság megalakításában aktiv részt vegyenek. Nehéz megélhetési viszonyaink közepette alig győzi kivárni a termelő, hogy olykor közepes vagy dúsan termő esztendő következzék be. Ha a gondviselés kegyelme ilyenhez juttatja, lesi, várja a betakarítás idejét, hogy menten s minden Ígért áron túladhasson termésén, mert minden fillérre égető szüksége van, hogy felhalmozódott kötelezettségeinek eleget tehessen. Szomorú tapasztalat, hogy e szükséghelyzetet közvetítő kereskedelmünk saját előnyére dúsan kihasználja! De túl kell adni a kistermelőinknek gyümölcsén azért is, mert annak kellő és megkívánt reservárálásához sem módja, sem alkalmas helyisége, gyakran még képessége sincs. De szinte felsorolhatat- lan más egyéb miatt is kivannak szolgáltatva különösen kistermelőink a kufár kizsákmányolásnak, ezért elsősorban kell az intézmény létesítését előmozditaniok, mert saját maguk érdekeit mozdítják elő. A milyen eminens érdeke a gazdáknak az ezen társaság létesítésére irányult mozgalom tömeges pártolása s a részvények jegyzése, épen oly fontos, hogy a kitűzött czél szolgálatában a társaság nyereményei helyes elosztásának biztosítékai körülményesen szabályoztassanak, nehogy a termelőközönség cseberből vederbe essék, mikor a kizsákmányolás veszedelmétől szabadulni akar. Az a bizottság, melyet az egylet választmánya az alapszabálytervezet elkészítésére felkért, alaposan megfontolta ezen mélyreható kérdést s annak megoldásában az az eszmemenet ismerhető fel, hogy a tiszta jövedelemnek csak egy része kontingentálható általában a részvényesek számára, mig a másik része kizárólag azon részvényesek között osztatnék fel, kik gyümölcsterméseiket minden eladási közvetítés kizárásával a társaságR Nagybányai Hírlap tárczája. Dal az árvaságról. Nincs szomorúbb látvány: Egy szótalan árva Halavány gyereknél. Szánandóbb az minden Egyéb szegényeknél. Nincs aki ölelje, Mosolyra vidítsa Halavány orczáját; Csókkal fölszántsa Könyes szempilláját. Soh’sem melegedhet Széles e világnak Legszentebb füzénél: A szülői szívnek Édes melegénél. — Óh, ha árvát láttok, Ha királyfi is az: Szegény mégis árva . . . Szánó, mély részvéttel Tekintsetek rája! Szabolczka nthály. Tragédia levelekben. — Irta: Szabó Imre. — 1886. Szeptember. Drága jó fiacskám,! Egy hónapja majd, hogy elszakadtál közülünk. Én, de különösen az édes anyád hidd el, nagy nehezen váltunk meg tőled és ha a tisztelendő ur nem unszol, elállók, vala attól, hogy a városba küldjelek. Itthon fogtalak volna a mesterségemre. — Minek is ilyen gyönge gyereket idegenbe küldeni ? Sopánkodik most szüntelen édes anyád és én csak biztatom; no meglásd, milyen ember válik majd a Menyhértből; még a szolgabiró is megsüvegeli! Azért édes jó fiam, iparkodj is mentül több örömet szerezni jó anyádnak, a ki a hűs időjárásban nagyon gyengélkedik és ezt a kis ennivalót is csak azért tudta ily betegen elkészíteni, mert az irántad való nagy szeretet kölcsönzött erőt gyönge kezének. Edd jó étvágygyal és tanulj mellette nagy szorgalommal, hogy ne volt legyen kidobott a mi keservesen megkeresett pénzünk és hiába való a te drága időd. Nehezen várjuk a karácsonyt, a mikor megláthatjuk a tanár uraknak rólad adott írást és karjaink közé ölelhetünk tégedet, a ki egyedül vagy éltető reménye anyádnak és szemefénye atyádnak. Csak tanulj fiam és imádkozz, hogy édes anyád, mikorra haza jössz, egészséggel borítson el csókjaival. Szerető hű atyád Gábor. 1887. Május. Édes kis Menyusom! Tegnap éppen vasárnap kaptunk választ attól a szemüveges barátságos ui tói, hogy iskolatársaid között legjelesebb vagy úgy disciplinában, mint tisztes magaviseletben. Gondolhatod, mennyiszer olvasta át anyád e levelet és mennyi örömkönnyet hullatott rá. Látszólag javult a betegsége és hiszem, hogy a tavasz enyhülést hoz szegény jó anyádnak. Nagy nehezen várjuk megérkezésedet fiacskám, szinte számoljuk óráról órára a napot, a perczet, a mikor visszaszálsz ide szüleid szerető karjai közé, az árnyas lugasba és a jó falubéliekhez. A viszontlátásig is fogadd szerető szívvel a magam és jó anyád hű csókjait. Hű atyád Gábor. 1893. November. Kedves jó fiam! Gondolhattad, leveled tartalma mily örömet okozhatott nálunk, pedig ez egyszer csalódtál. Nem vettük jó néven, hogy mások tanítását vállaltad magadra azért, mert könnyíteni óhajtottál rajtunk. Miután csak elbírjuk ezt a terhet addig, mig befejezed iskoláidat és saját szárnyaidra kerülsz. Az anyád attól fél, hogy gyenge szervezetedet megerőlteted a másokkal való vesződéssel. Azért, kedves fiam, hagyj fel vele és gondolj inkább arra, hogy mentül jobb eredménynyel kerülj a főiskolába, nem volt olyan rossz az idei termés, hogy akár három esztendőn át ne küldhessünk
