Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-04-26 / 15. szám
1908. április 26. 3 A munka ünnepe. Május elsején, a mikor virágba borulnak a fák a tavaszi nap mosolyától, tartja szokásos ünnepélyét a szervezett munkásság, gyűlésezik, szervezkedik és ezen napot eszméinek tiszteletére, előbbrevitelére szenteli. Komoly és őszinte rokonszenvvel kell foglalkoznunk mozgalmaik iránt, mert a munkások összesége alkotja az istenadta népet, a nagy tömeget, melyben hatalmas erő rejlik, mely a magába szívott eszméket féltékeny gonddal őrzi és ápolja és érte ha kell, kész vérét ontani. A munka nemessége leköti, rendes mederbe szorítja a tömegek energiáját, a munkában kifáradva, kifejlődik benne a kötelességnek, az engedelmességnek érzete. Betölti a munka életét, mert enyhülést keres és talál utaira a családban. A jó munkásnak nincsen ideje haszontalan és könnyelmű időtöltésekre. A munka visszatartja a sok káros és rossz dolgoktól. A művelt társadalom pedig büszkén és szeretettel tekint erre a hatalmas osztályra, mely fen- taríja, a mely után él tulajdonképpen az ügyvéd, orvos, hivatalnok stb. A munka ereje jólétet teremt és ez adja a nép szivébe az önérzetet, az önbizalmat. A ki munkás, dolgos, az teljes mértékben szabad és független is, mert nincsen utalva mások kegyelmére, segítségére, képes két kezével megszerezni annyit, amennyi a maga és családja ellátására szükséges. Megfizeti az adóját és egyébb kötelezettségeit, nem téved törvényellenes utakra, nem folyamodik semmi körülmények között meg nem engedett eszközökhöz, ennélfogva a mellett hogy anyagilag fellendül, növekedik a környezete előtt tekintélyben és becsületben. A mun- kátalan ember pedig többnyire börtönben fejezi be az életét, mert az unalom igen rossz tanácsadó. A munkásság őszinte, hamisítatlan és romlatlan lelkületében gyorsan megfogamzanak, könnyen termékeny talajra találnak az eszmék és a jelszavak. Nem szólunk a sociálismus ellen, hiszen az többé-kevésbbé mindig jogosult, csak szertelenségeiben és kinövéseiben méte- lyezi meg a nép tiszta gondolkodását és felfogását, érzését. A sociálismus nemzetközi jellege súlyosan vét a hazaszeretet szent érzelmei ellen, megtagadja őseink hagyományait, apáink Tudod ezek azok a nóták, amelyeket még akkor nótáztam, mikor mátkaságba estünk. De hát mindez semmi sem ahhoz a versekhez, amiket a Laczi irt, — mert a mátkaságombéli nóták mind csak olyan paraszt nóták, amelyeknek minden szavát megérti még a Matyi gyerek is, de amiket Laczi irt, az mind olyan gyönyörű, hogy — hiszen tudod édes anyjukóm — tízszer is felolvastam belőle egyet, azt amelyiket én rólam csinált, aztán még mai napig sem értem. — A’ bizony nagyra vitte a fiú! Megjósolta mindezt az áldott íőtisztelendő ur, az Isten nyugosztalja meg a haló porában is. — Nagyra vitte biz az anyjukóm — osz- tán, ha igy halad, meglátod még császár lesz belőle . . . Aztán milyen furmányos. Nem irta meg a szerencséjét. Meg akart lepni bennünket, hogy se szó, se beszéd, csak egy nap beállít a fiatal menyecskével. Egyem a száját! — De most már kedves gazdám, csak mi lepjük meg őket. Elmegyünk arra a kézfogóra. Tudom, örülni fog. Hol is van csak az atrecze!? Menjen kelmed, keresse meg a ko- mótban, mert másképen meg nem leljük Laczit abban a ménkű nagy városban. Ne kei esse. Tudom már hol van az atrecze! Ott van a sifon tetején, az eczetes üveg van vele bedugva. Hozza csak kedves gazdám elő, aztán tegye le a pruczlikja zsebébe, hogy itthon ne hagyjuk. A gondolatot tett követte. Harmadnapra Pesten volt Csengős János a feleségével egyetemben. Egy fél napi kóborlás után megtalálták a László lakását. Addig is nagy nehezen jutottak el, de még ott várt rájuk csak nagy munka. A második emeleten volt a fiú lakása. A gangon kint állott egy arany paszomántos ur. Ráförmedt a két öregre: — Kit keresnek atyafi, hé!? Csengős Jánosné azt hitte, hogy a császár agyb&ixy al Hírlap örökét, a közös múltnak véren szerzett dicsőségeit, minden tettet, igyekezetét a haszon és pénz szempontjának rendelve alá. Ennélfogva természetesnek találhatjuk, hogy nem számíthat sem a művelt magyat társadalom, sem az uralmon lévő mindenkori kormányok támogatására, mert a haszonlesés czéizatos politikájával dolgozó izgatok lelket- lensége fölhasználván a tetszetős jelszavakat, veszedelmek elé állítják őket, lerombolják sajtójuk, szónoklataik, röpirataik segítségével a hazaszeretet szent érzelmeit, a vallást, annak erkölcsi törvényeivel és az emberiségbe vetett bizodalmát. A keresztény socializmus magasztos eszméi bár megosztották a munkásnépet, de meghódítani egyhamar nem fogják, pedig üdvösebb és czélhozvezetőbb ennek létesülése, mert tiszteletreméltóbb eszméket magasztosabb eszközökkel igyekszik megvalósítani. Van egy pusztító réme a munkásnépnek. Ez a pálinkának mértékentuli élvezete. Ez meg- ‘ mérgezi a szervezetét, lelkét, tönkreteszi életét és jövőjét, dologtalanságra, restségre, bűnre csábítja. Az államnak fogyasztási czéljából és nyerészkedés szempontjából nem kellene előmozdítani és biztosítani a népnek eme szenve- délysugalta testi és lelki katasztropháját. Tegyünk és áldozzunk a munkásosztályért, a kik a fajmagyarságnak zömét képezik. Nyissunk részükre uj és uj keresetforrásokat, mentsük meg őket a magyar hazának. Állítsunk gyárakat, hogy hazájában is tudjon érvényesülni, keresni, ne legyen kénytelen Amerikába kivándorolni, a hova többnyire saját vesztébe rohan. HÍREK. Április 26. Személyi hir. Szőcs Sándor nagyváradi postatanácsos, igazgató-helyettes a napikban Nagybányán járt s itt a postahivatalt vizsgálta felül. Uj doktor. Stoll László ügyvédjelölt a jogtudományi tudorságot a kolozsvári tudomány- egyetemen a napokban megszerezte. Lelkészi kinevezés. Anderkó Anthur helybeli gör. kath. s. lelkészt a szamosujvári g. kath. püspök Konyhára (Máramaros megye) rendes lelkésznek nevezte ki. A közszeretetben álló derék lelkész eltávozását hívei méltán sajnálhatják. első generálisa. Hirtelen kezet csókolt hát az arany paszomántosnak. — A fiunkat Lászlót keresnénk - kérem átosan . . . — Miféle Lászlót? — Hát a fiunkat: a Laczit, aki olyan nagy ur lett, hogy grófokkal parolázik. Hát nem tetszik ismerni? - Nálunk, otthon még a szol- gabiró ur is ismeri. Azt mondta, hogy cserélne vele kívül is, belül is! — De hát hogy hívják a kelmed fiát?! Csengősné megint egy nagy mondókába kezdett, de az ura közbe vágott no már hogy szóval nem a furkos botjával arra a paszo- mántosra, aki pedig arra is rászolgált volna - gondolta magában Csengősné — amiért olyat kérdez, hogy ki az a László. — Csengős Lászlót, a fiamat keressük, mondotta az öreg. — A nagyságos képviselő urat? — Visel biz az ördögöt, nem képet. Hiszen fiskarius az. Az inas — mert az volt az arany paszo- mántos - nagyot bámult. Nem akarta elhinni, hogy az ő urának a szülei volnának ezek a szegény emberek. De azért csak útba igazította őket. — Most nincsen itthon a nagyságos képviselő ur. Andrássy-ut 5 szám alatt eljegyzését tartja gróf Kardosffy Amália kisasszonynyal. Nagyot rikkantott az öreg örömében, aztán az élete párjával együtt elköszönt. Ez alatt este lett,, két órai járás, kelés után elért a két öreg az Andrássy-uton az 5-ik számú palota elé. Gróf Kardosffy Emilnél nagy ünnepély volt. A termek fényárban úsztak. Sok báró, gróf és más méltóság volt jelen. Csengős Eljegyzés. Séra Ödön felsőbányái lakos jegyet váltott Rábay Margittal. A Gazdasági Egylet választmánya ma vasárnap d. e. 10 J/a órakor a városháza tanácstermében ülést tart, melynek tárgysorozatából kiemelkedik a gyümölcsértékesitő részvénytársaság alakítására vonatkozó pont. Most a szükséges előkészületek megbeszélése fog történni. liivatalvizsgálatok. A m. kir. állami számvevőszék elnöke, Pataky László államszámvevőszéki osztálytanácsost és Móczár Elemér államszámvevőszéki számvizsgálót a különböző hivatalok számvitelének, valamint pénz és egyéb vagyonkezelésnek vizsgálataival megbízta, kik e czélból hosszabb ideig fognak városunkban időzni. Hymen. Kincza Sándor calasanti bányaintéző május hó 3-án tartja esküvőjét Butiyán János nagysomkuti földbirtokos kedves leányával Mariskával. Emlékeztető. A daleyyesület közgyűlése ma vasárnap d. u. 4 órakor lesz — A városban s határán lévő lovak, szamarak állatorvosi megvizsgálása ápr. 29-én reggel 8 órakor kezdődőleg, a szarvasmarha, juh, kecske és sertés állomány megvizsgálása pedig ápr. 30-án d. e. 7 órakor kezdődőleg fog történni. Osztálygyűlés. Közöltük volt az orsz. magyar bányászati és kohászati egyesülét nagybányavidéki osztálya május 2-án d. u. 4 órakor Nagybányán, a kir. bányaigazgatóság tanácstermében tartandó gyűlésének programját s ez alkalommal annak érdekességére és tanulságos voltára hívjuk fel a meghívott vendégek figyelmét, valamint az azt követő s a Kaszinóban tartandó társas estélyre, mely minden egyes alkalommal a legjobban szokott sikerülni. Ref. egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye tavaszi rendes közgyűlése csütörtökön és pénteken fog városunkban a városháza tanácstermében megtartatni. Ez alkalommal arra kérjük városunk intelligens polgárságát, hogy a nehéz elszállásolási viszonyokra való tekintettel a körülményekhez képest vendéglátó készségét a ref. lelkipásztori hivatalban bejelenteni szíveskedjék, mert 60 — 70 egyénnek kényelmes elhelyezése meglehető feladat vendéglőszükiben tengődő városunkban. László eljegyzését tartotta a gróf egyetlen lányával: Amáliával. Vacsoránál ültek a vendégek. A gróf pohárköszöntőbe kezdett, midőn az előszobából nagy lárma és veszekedés hallatszott be a terembe. A gróf kiküldötte az egyik szolgáját, hogy nézze meg, mi történik ott. Pár perez múlva visszament a szolga. — Méltóságos gróf ur — egy paraszt ember s egy paraszt asszony erővel beakartak jönni, de Jean nem bocsátotta be őket . . . azok aztán veszekedtek. — Bocsásd be őket. Csengős László elhalványult s reszketett. Odasugta a szolgának: küldje el azokat a tolakodókat. Az ajtó feltárult s Csengős János lépett be rajta és a felesége. Köszöntek. Azután János megköszörülte a torkát s azt mondta: már megkövetem a téns, nagyságos, tekintetes, méltóságos urakat, hogy tisztes hajlékukba az életem párjával együtt betolakodtunk, de azt hallottuk, hogy a fiam itt van, hát azért jöttünk. — Kit keresnek? kérdé a gróf. — A fiamat: Csengős Lászlót. De ni ni most látom, ott ül a mellett a szép fehér cseléd mellett. Nézzed csak anyjuk! Jaj de szép szál ember lett belőle. Gyere Laczi fiam, hadd öleljünk meg! Nem ismersz meg ugy-e? Nem csoda, ebben az uj szűrben máskép festek. Ekkor a két öreg cseléd oda ment Lászlóhoz. Megölelték s csókolták. László eltaszi- totta őket magától. — Mit akarnak kendtek ?! Én kendteket nem ismerem! A vendégek összenéztek s összesúgtak. A gróf felállott s igy szólott: László, ez az egyszerű, becsületes pár, a te szüleid . . . és te azt mondottad, hogy apád . . . — Ezek csalók, nekem nem szüleim, dadogta László.
