Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-01-26 / 2. szám

változásával, avagy mechanikus berendezések létesítésével, hanem megelőzéssel és elkülöní­téssel eszközölhető, — a jelen helyzetben meg nem valósítható. Ott állunk ugyanis, hogy csak a végszükség vagy hatósági beavatkozás ker­getheti a beteget e kórházba, mert az ott ural­kodó bánásmód elől legtöbben visszariadnak, hogy sem közvetlen tapasztalatot szerezni óhaj­tanának. Mi lehet ennek a következménye ? A betegség eltitkolása, a szervezet nyomorult elpusztulása, a családbeliek, atyafiak, ismerősök inficiálása, egész nemzedék romlásának csirája! Az emberies érzés tiltakozik ezen jelenségekkel szemben, mert az élethez és egészséghez való jog a legmesszebb menő oltalmat és humánitást igényel. Nem kérdjük most, hogy a felelősség a viszás állapotokkal szemben kit terhel, csak utalunk arra, hogy a városnak a kórházra for­dított minden kiadása az államtól megtérül, ennélfogva módjában áll oly intézkedések meg­tételére, melyek az egészséges gyógyítás külső, de elengedhetetlen feltételeit képezik. A fel­szerelések hiányossága a legképtelenebb hely­zeteket szüli, midőn különböző betegség kárho­zata alatt két-három egyén egy ágyra szorul. Hol itt a legszakszerübb orvosi kezelés ered­ményének legkisebb biztosítéka is ? Az ápolás, a táplálkozás, a tisztaság és figyelmes bánásmód ellenőrzése is felette hiá­nyos, mert a panasz leginkább ez irányban nyilvánul, a mi ha nem is annak mindenkori alaposságát, de minden körülmények között fenforgását bizonyítja s ez amellett szól, hogy épen ott, ahol a szenvedő emberiség a legna­gyobb humánitásra szorult, ennek következ­ményeit kellő komolysággal meg nem szív­lelik. A módosabb osztály tagjai pedig szíve­sebben mennének a vágóhidra, mint e kórházba, holott kiváló orvosi karunk rendelkezik azon magasfoku képzettséggel, mely a gyógykezelés sikerét biztosíthatja. Oly esetben is tehát, mi­kor a helyi kórházi kezelés mellett is a leg­tökéletesebb gyógyítás eszközölhető volna, a bői 110 millió km2 s ennek 1100 miiló főnyi lakossága, az egész emberi nem közel 4/5 része — közvetve vagy közvetlenül az Európából kiinduló kultúra körébe tartozik. Még a legel- zárkozottabb országokban is napról-napra tért hódit az európai befolyás. Idestova hatása alá kerül China, Sziam, Afganisztán, Perzsia, Ma­rokkó s a Törökbirodalom is. „Az emberi nem élete manapság a román és germán eredetű és a hozzájuk csatlakozó szláv és magyar népekben központosul. Bár­mily sokféle belső megoszlásunk, bármely ellen­kező sokszor irányunk, a többi világgal szem­ben egy egységet képezünk. Egykor más nem­zetek és néprendszerek is virágzottak: most már a kereszténység mellett alig jönnek számba. A kereszténység alatt nem szabad kizárólag a vallást érteni; kultúra, czivilizáczió sem fejezi ki egészen a lényeget. A nyűgöt szelleme az, amit gondolunk; az a szellem, mely rendes seregeket alkot a népekből, mely országutakat épit s csatornákat/ ás, mely flottáival ellepi s tulajdonává teszi a tengereket, mely gyarma­tokkal tölti el a távoli világrészeket, mely pontos buvárlással kiméri a természet mélysé­geit, elfoglalja a tudás minden terét és meg nem szűnő munkával egyre megújítja ismeretét anélkül, hogy ezért szem elől téveszsze az örök igazságot; az a szellem, mely az emberek közt szenvedélyeik daczára fentartja a rendet és törvényt. E szellemnek roppant előhaladása tűnik élőnkbe . . . Feltartóztathatlanul, sokféle alakban, fegyver és tudomány által ellenálhatat- lanul ejti hatalmába a világot.“ R. M. u beteg kénytelen valamelyik nagyobb gócpontba utazni s az ezzel járó feneketlen kiadásokat és tenger szenvedést elviselni, csakhogy megta­lálja azt a kényelmet és bánásmódot, mely a világ legutolsó kórházában is a legelső köve­telmény. ■ ■■ - -i fiikor darabok. (A rossz testvér.) Közérdek és közakarat Szülte őt, Üdvözölik az újszülött Csecsemőt, Igazságot bátran szól majd Az ajka, Gőg s hízelgést letörni lesz Hivatva. Imádkoznak áldást a jó Barátok, Luczifer jő, van tagadás Van átok. Mint testvére, éles késsel Fogadja, Attól fél, majd ezt szereti Az anyja. Mért született, csak az vétke Egyedül, Örökségben az idősebb Rövidül; Mérget kever, üszköt dobál Reája, Természetes kimúlását Úgy várja. Ám Luczifer nem ér czélt, mert A lóláb Ki-ki villog, a gyermek meg Nő tovább. A rossz testvér pukkadozik Híjképpen, Vak és sáppadt tehetetlen Dühében. (Az automobil megérkezése.) Várja a sok szép bokréta, Szónoklat, Fehérruhás kisleányka, Számra, had; Zenekar és bandérium Lóháton, Ilyen ünnep régen volt a Világon. Lovat, ökröt elviheti A kánya; Megérkezett a modern kor Vívmánya. Fát szállitni vígan, hegyen- Völgyön át; Fuvarosok, kívánok jó Éjszakát! Ám a „Töf Töf“ sok szép reményt Összetör, Mert a vívmányt búsan húzza: Hat ökör. Nagy tévedés, furcsa hiba Esett itt: Az ökrökkel itatták meg A benzint. Szakértő szól: lássuk hol a Baj nyitja ? És a gépet szakértőén Taszítja. 3 Jó példához küldöttség is Nekilát: Töf, Töf, Töf, Töf, begörditik A vívmányt. Csak már itt van ! fődolog a Kultúra-, Igaz nem jár, de a földet Jól túrja; így majd eke lesz belőle Eszményi, Kárba nem megy, nem kell attól Hát félni. Ki kiváncsi, megnézheti Iziben, Parádénak mutogatják A színben. És úgy tudom, bár nem bizonyos Semmi, Belépődijt nem kell érte Fizetni. Dudát. A kisiparosok önképzése. A kisiparosok óriási számarányu osztálya az, mely miként a múltban, úgy manapság is j a társadalom mostoha gyermeke, melynek jaj­szava csakis a nyomorúság határáig hat, de tovább a jólét küszöbéig már nem bir jutni. Közéletünk faktorai korszakalkotó mun­kával foglalkoznak, anélkül, hogy működésűk delejébe belevonnák a társadalmi élet páriáit, a kisiparosok elfeledt ügyét. Világos, hogy e nélkül munkájuk meddő, a kik pedig ezen fennakadnak, nem kutatják deductive az indító okát és pedig azért, mert | hiányzik hozzá a jóakarat. Kevesen vannak, kik a kisiparos sanyarú helyzete javításán tépelődnének, de az a kevés | egy egész hatalommal ér fel, mely valóban el­szántsággal küzd az ügy igaz voltáért. És ha küzdelmük nem is terem egyebet ' mint szúró tövist, vegyék megnyugvással azt, I hogy van még a kisiparosoknak egy hatalmas eszközük, mely a világ teremtése óta uralkodik I és ez nem más, mint a szellemi élet. Ez az egyetlen vagyon még, mely fööttl 1 senki sem rendelkezhetik, a mely semmiféle néven nevezendő törvény által ki nem sajátit- i ható, sem meg nem szorítható. A kisiparosok létjogosultsága, önállósági jogköre veszélyeztetve van, de szellemi biro­dalmuk megingatlan, mindaddig, mig a kisipa­rosság hivatása magaslatán áll. Kezében tartja sorsának gyeplőit, mert ily tényezővel bir, ; melylyel leginkább képes nemcsak ideális, de | valódi czélokat is elérni. A szellemi önképzéshez nem szükségelte­tik feltétlenül szervezkedés, ez csak a formali­tások kérdésének eldöntésére bírhat befolyással. A szervezkedés csakis ott kívántatik meg, hol azt a helyi viszonyok igénylik s hol megvan a bizalom egymásban. A szellemi önképzésnek közvetlenül kell megtörténni olyképen, hogy ez minden meg­rázkódtatás nélkül tudjon lábra kapni. A szellemi érintkezés hiányát pótolja az oly tényező, mely hivatva van a kisiparosok körében előmozdítani a műveltség azon törek­véseit, melyek keretében a szellemi életnek mozogni kell. Nincs az a művelt nemzet, hol ez iránt ne tétettek volna felsőbb helyről oly áldásos intézmények, melyeknek épen mi szenvedjük hiányát. A kisiparosokban mindig meg volt és lesz is az az erő, melylyel szellemi tőkéjét megszerzi, csak arrafelé kell iparkodniok, hogy ne egyoldalú, hanem teljes sikert érjenek. A szellemi önképzésnek sok mindenféle eszköze van. Lehet válogatni bennük tetszés szerint, de kellő elővigyázattal, nehogy az előre­haladásban bénulás álljon be. Az eszközök nyújtásában persze fordulni kell azokhoz a testületekhez, a melyeknek szabályaiban és törvényeiben gyökeredző fel­adatuk felkarolni mindazon mozgalmakat, a melyek helyes és előirt irányban haladnak s

Next

/
Thumbnails
Contents