Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-01-19 / 1. szám
■lefizetés) árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: Jeney Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyűl* kSayvnyomdájában U Kákóczl-tér. Közviszonyaink. Közéletünkben az elmúlt év nevezetes változásokat idézett elő. Az oroszlánrészt függetlenségi pártunk s az ipartestület vette ki a küzdelemből, melynek eredményeként csattanó fordulat állott be úgy városi administratiónk, mint más köz- intézményeink vezetésében. Közismert tények. Látnok legyen, a ki a jövő eshetőségeit megjósolja! Azonban sok irányban biztosítékot nyertünk, hogy közviszonyaink javulni fognak. Ezt megállapítjuk. E tekintetben azok mellé sorakozunk, a kik a város és közönsége javát mindenek fölött önzetlenül szolgálják. Kötelességünk azonban hangsúlyozni, hogy más vonatkozásban közviszonyaink alaposan dúltak. Sok sebből vérzenek. Gyógyító kötést helyezünk reá, de előbb még jobban felnyitjuk! Jajduljon bár, de okulni akarunk! Szerencsétlen gondolat volt városi életünkben politikai jelszavak mellett agitálni. Szerencsétlenebb eszme volt mindig szükebbre vonni az irányitó kört, mely ezáltal a közvetlen ellenőrzés ellensúlyozó hatása alól felszabadult s a diktátori fen- sőség érzete öntudatlanul is kitört rajta. Legszerencsétlenebb, de természetes fejlemény volt végűi, hogy a férfias önérzetből dölyfös hatalmi vágy fajult, mely az ész tárgyilagos bírálata alól magát kivonta, köz és jogos magánérdek, egyéni önzés között alapos különbséget tenni nem tudott s a közintézmények vezetésének egyedüli kritériumául a körhöz tartozandó- ságot tette, a megbízhatóságot egyedül a vakbuzgó szolgálatban találta, a rátermettséget pedig egyedül az önző magánérdek szempontjából mérlegelte. Ez a fejlődés ma delelőpontján van. A Jehova egykor megállította Jozsué számára a napot, hogy a választott nép a harczot befejezhesse. Mi ezért most nem fohászkodunk! Deleiéről térjen a nap rendesen nyugvóra! Hallgasson el a harczi kürt, üljön el a küzdelem rikító zaja. A közélet hullámait vissza kell térítenünk rendes medrükbe, mert zabolátlan kiöntéseik nyomán mocsarak maradnak vissza, melyeknek kigőzölgései fertőzők. Talpra kell állania minden polgárnak, hogy az áttört gátakat alaposan megjavítsa, a közjó oltalmára annyira megerősítse, hogy a rakonczátlan hullámok többé ne diadalmaskodhassanak, a város és társadalom termő mezőit el ne lephessék, az önző magánérdek terjengő iszapjával el ne bonthassál: Ezen munkába^ * jelszavak uralkodjanak, hanem a józan és érett tapasztalat, az ellenértékre nem tekintő áldozat- készség, az önzetlen munka tisztelete s a rászolgált tekintély megbecsülése! De más-e közéletünk társadalmi alakulatában a perspektíva ? Mig a közügyekben az összhangzatos működés biztosítva volt, az egyes közczélok megoldásának eszközeiben a vélemények akkor is gyakran eltértek ugyan, de kizárólag a közjó szem előtt tartása mellett könnyen kiegyenlítődtek, addig a társadalmi osztályok ellentétes érdekei is könnyebben összesimultak, mert a ható erők a békés együttműködés javára csoportosultak. Ma azonban az erők az érdekek különfélesége szerint szétforgácsol- vák, a közjó mint legfőbb czél mellé számos mellékczél csatlakozott; a sakktáblán a sok kis paraszt, mely bástyát dönt, örökké lábatlankodik, végül kiüti a királyt: a közjót! Nem ez a jelenség tapasztalható a társadalmi életben is? Az okozati összefüggés szembeszökő! az egyes osztályok a sokszoros tagoltságban mereven elzárkóznak, czéljaik elérése végett az eszközökben nem válogatnak, mások jogai iránt érzéketlenek. Elkülönített törekvéseikben zsinórmértékül az osztály szolgálat érvényesül, mely minden más irányú működéssel szemben irigységet, gyűlölködést, gőgöt, és rideg nembánomságot tanúsít! A példa bomlasztóan hat! F'v a közéletben dominál a széthúzás, b cC^íc1ő- dik menten a társadalmi életb ”TErre nem volt s nincs is szükség -.i'k Ka főnök akad, ne létesüljön törzs, hogy minden életerejét kiszívja a fagyöngy! Gyümölcsöt, ne czégérnek való tárgyat teremjen a társadalom fája! Azok az elvek, melyeket mi a köz- és társadalmi élet egészséges fejlődésének tényezői gyanánt megjelölünk, nem újak, tehát nem is ismeretlenek. Csak nagyon félre akasztották őket! Előkeresik nagybányai Hírlap tárczája. Versek. Dal. — Irta: Jeney Gyula. — Csókot és bort nekem! A borban kedv terem; Mikor csókról regél — A dal is borban él S csókban a szerelem. Ha vérem pezseg, forr Éppenugy mint a bor S ajkam csókot lehel: Keservvel, vig kedvvel Dalolok mindenkor. Az utcza képe. Öreg ember megy az utczán Roskatagon lép és kurtán, Válla görnyedt, ősz szakálla S lemondó a pillantása. Szánalmasan pillantanak Vissza rá a szürke falak, A nyomában bús érzés kél: Az enyészet, az örök tél. Elment az ősz és azután Tüzes ifjú jő az utczán; Nála erő és öntudat Büszke hatalomra mutat. Méltóságot árasztva megy, Felrebben a madársereg S nyitnak sorra — ám ez titok — A rezedás kis ablakok. Rövidruhás, karcsú széplány, Ring ón lépve jő az utczán; Bájos arcza, sötét szeme Az üdvösség lakik benne. Lángszerelmü nap az égen Sugarakat hint rá szépen; Mindent élni, vágyni késztet: Mosolyog a nagy természet. Mit is kiván! — Irta : Dr. KUs Rezső. — A régi jó időkben történt. Azokban a régi jó időkben, midőn a kis királyok: a nemes, nemzetes és vitézlő földes urak jobbágyainak, zsidójaiknak s más ilyen nem ember számba vett két lábú teremtéseknek - parancsolói, urai, istenei voltak. (Mint most a magyaroknak az osztrák.) Igen, a földes ur kis Isten, földi Isten volt, minden szava, parancsa elvi kijelentés, sőt szentesített törvény vala az alattvalókra nézve, kizárva lévén minden obstructió. A jó földes ur által megteremtett törvények a legtökéletesebbeknek voltak mondhatók, mert rövidek, nagyon rövidek, a legrövidebbek voltak, egy szakaszosak. (Újabban plagizálni kezdik ezt a rendszert.) Szóltak vala az egyszakaszos törvények ilyen formán: „Jancsi verj erre a gazemberre 25-öt,“ - vagy: „a tóba esett a mopszli, menjen utánna 30 jobbágy, de rögvest, máskép nem cselekedvén!“ — Hogy aztán az is megesett, hogy a mopszli men- tődött, de 6 8 fehér rabszolga oda veszett, az az illetők butaságának rovatott fel. Miért nem tanultak meg úszni?! Egy-egy ilyen egy szakaszos törvény végrehajtása (melynek végrehajtásával az igazságügyész, hanem hol a kutyapecz a hajdú bízatott meg) sokszor igen alk
